Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-23 / 146. szám
1967. június 23. 5 Péntek Dumitrás Mihály — Tóth Lajos: | Alföldi nyár, 1937 Orosházán és környékén Hasznosnak bizonyult a második megyei orvosi konferencia is A Csillagban Megrvallattak, hogy vérzett a hasunk, Elvtársunk, ki sétálsz, mint a fény, Gondolj reánk, kik fel-le futkosunk, Es messze nézünk cellánk szögletén. Elcsigázott, meggyötört kommunistákkal szaporodott a Csillag- börtön létszáma. A mintegy 500 megkínzott közül a legbátrabbakat, akiktől legjobban kellett félnie a Horthy-rendszernek, bíróság elé állították. A százhúsz vádlott közül a „legveszedelmesebbeket” előzetes letartóztatásba helyezték, s a tárgyalás megkezdéséig ezt az állapotot meghosszabbították. Az ügyésznek rengeteg dolga volt a vádirat összeállításával. A terheltek nagy száma miatt egyre nehezebb volt a vádirat „körültekintő” megfogalmazása, márpedig „klappolnia” kellett mindennek, hiszen a közvélemény előtt igazolni kellett nemcsak a „kommunista veszélyt”, hanem az egész eljárás „törvényességét” is. A szálak nagyon összevissza kuszálódtak, érezte ezt az ügyész is, hogy sok min- ,den kiderítetlen maradt, így a bolhányi tényekből is elefántot kellett csinálni. Persze tényanyaga is volt. A konspirációs szabályok kellő meg nem tartása miatt néhány írásos feljegyzéshez, könyvhöz jutottak a nyomozók. Lenin és más baloldali szocialisták műve mellett inkriminált könyv lett Táncsicsnak a szocializmusról szóló műve is. A vörös republikánus Táncsis ellen még holta után is hadakozni kényszerült az úri rendszer. És van ebben valami felemelő, nagyszerű, hiszen az öreg népforradalmár, Orosháza egykori képviselője is ott volt tanításaival a lefogottak között. Elsősorban azonban a Lenin művek voltak a terhelő adatok. A letartóztatottak egy részét olyan állapotba vitték be, hogy hosszabb orvosi kezelésre szorultak. A „kisminkelt” perre készülő ’’királyi bíróság” hazudni kényszerült. Ez nem volt meglepő, hiszen 1919 ősze óta egyébből se állt ki ez a rendszer, mégis felháborító az a cinikus, a valóságot meghamisító magyarázkodás, amivel az ügyész visszautasította a lefogottak panaszát, mikor azzal védekeztek, hogy a csendőrök és nyomozók brutalitása, erőszakos kihallgatási módszere következtében kényszerültek bizonyos dolgok elmondására. A formaságokra oly sokat adó „alkotmányos királyi bíróság” csak a vallató „közegek” hazugságaira támaszkodott. A vádiratból ez olvasható: „A vizsgálat során kihallgatott nyomozó közegek és a kihallgatásoknál jelen volt bizalmi egyének ugyanis egyértelműen azt vallották, hogy a terhelteket a nyomozás során sem erőszakkal, sem fenyegetéssel, senkit sem kényszerítettek beismerő vallomásuk megtételére, hanem a nevezettek cselekményük elköveA hetvehelyi „Egyetértés” M tsz-nél kiváló minőségű mész kapható Nagyobb megrendelés esetén a helyszínre, illetve leadóállomásra történő szállítását is vállaljuk. 56821 [ tését minden kényszertől menten és önként ismerték be.” Vajon melyik csendőr, a hatalmat maga mögött érző, törvényt sértő nyomozó vallotta volna be az igazságot? Vállalta volna ország—világ előtt az erőszakot? Ök is kiszolgáltatott bérencei voltak a rendszernek, akárcsak az ügyész, aki a törvényesség látszatának fokozására elrendelte az orvosi vizsgálatot is az ügyben. A népelnyomó rendszer mechanizmusa ezen a szálon is jól működött. A szemérmetlenül hazug orvosi, „szakértői” véleményre támaszkodva így harsog vádiratában az ügyész: „...terhelteket bekísérésük után. és panaszuk folytán a kir. törvényszék vizsgáló bírája törvényszéki orvossal nyomban megvizsgáltatta, s a vizsgálat eredményeképpen egyik terhelten sem találtatott oly sérülés, vagy ennek nyoma, amelyből az általuk leírt bántalmazások tényleges megtörténtére lehetne következtetni, holott valóság esetén azok ilyen nyomának feltétlenül meg kellett volna maradnia.” Jogi nyelven kifogástalanul megfogalmazott, de felháborító körmondat ez, akárcsak az ügyész következtetése: „Mindezen adatok alapján megállapítható, hogy terhelteknek a nyomozás során tett beismerése önként keletkezett, és annak visszavonása indokolatlan.” Ezek után mit lehetett várni a tárgyaláson ? A kormánnyal „korrekt” viszonyra törekvő Szociáldemokrata Párt nem sokat tett a lefogottak ügyében, holott mint a munkások érdekeinek egyedül legális politikai pártja, ez lett volna a kötelessége., Csak az erőszakos kihallgatás végefelé jutott el a nyomozás „hivatalos” beszüntetése, de ennek ellenére ugyanolyan brutalitással folytatták tovább, mint korábban. Ebben az időben szaporodtak már a nyilas provokációk is. E politikai szennytől igyekezett ugyan elkülöníteni magát az úri államvezetés, de jellemző, hogy a „felforgató elemek megrendszabályozása címén” a terrort szinte kizárólagosan a kommunisták ellen fokozta. A baloldal Pesten is, vidéken is törvényen kívüli lett. Egy-két bátrabb tiltakozás a Szegedre hurcolt lefogottakon már nem segített. A „kir. törvényszék” a tárgyalásra készült A bebörtönzöttek is. Hiába szakították el őket családjuktól, az élettel tovább küszködő sorstársaiktól, a Csillagban testvérek közé kerültek, befogadta őket a politikai foglyok nagy családja. Olyan erő koncentrálódott a hírhedt börtön falai között, amelyre a holnap feladatainak végrehajtása várt. Idősebb, tapasztaltabb elvtársak tanították őket itt, a börtönviszonyok között kialakított proletárfegyelemmel. Már cséplés derekán jártak a tanyavilágban. Kora hajnalban behallatszott a szegedi határból a gépek zúgása. Nemcsak a szabadságtól, de a kenyérkereset lehetőségétől is megfosztott agrárproletárok a határ felé füleltek. A gépek tompa, ritmikus dohogása az életet hirdette, amely haladt előre akkor is, szüntelenül, közeledve a tör- [ ténelemnek ahhoz a pillanatához, amikor a népelnyomó rendszer J halálos órájára kondult a vészharang. A jövő Magyarországának neves, vagy kevésbé neves harcosai vártak a tárgyalásra, összeforrt, bátor kollektíva állt a bírák elé, igazuknak tudatában, megroppan- tott derékkal, de egyenes gerinccel hallgatták az ügyész szavait: „Vádolom, hogy Orosházán 1982. nyarától 1937. június haváig terjedő időben az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatása és az ún. proletár társadalmi osztály kizárólagos uralmának erőszakos létesítésére szervezkedést kezdeményeztek...” Több mint nyolcvan évet mértek ki rájuk összesen. Egy-egy életéből éveket, hónapokat raboltak el, s a hatalma teljében levő úri rendszer még nem sejtette, hogy szekere egyre gyorsabb mozgással rohan a történelem kátyúja felé, amelyből nincs ki- evickélés. Az idő „zajtalanul és félelmesen” dolgozott, a börtönfalak közé kényszerített proletárok pedig készültek az új világ formálására, „tudatos jövőbe látva” a megszerkesztett harmónia valóra váltására. Esténként külön kis tantermekké alakultak a kollektív cellák. 1937 foglyai új honfoglalásra készültek. (Folytatjuk) Június 14-én Gyulán, a megyei kórház kultúrtermében a megye orvosai összegyűltek, hogy meghallgassák dr. István Lajosnak, a Szombathelyi Véradó Állomás főorvosának előadását a vérképző szervekkel foglalkozó tudomány, a haematológia újabb eredményeiről. Sáró András dr. igazgató- főorvos megnyitója után dr. István Lajos ismertette a szombat- helyi kórházban működő haematológiai gondozó szervezeti felépítését, munkáját, amely nemcsak Vas megyében, hanem az egész országban ismertté vált csaknem 20 éves működése alatt. A rendkívül világos, jól felépített előadás második felében a véralvadással kapcsolatos problémákról és a legújabb kutatásokról hallott a mintegy 60 főnyi hallgatóság. Az előadás sikeréhez nagyban hozzájárult az igen rutinos előadón kívül a számos, személyesen észlelt esetnek, valamint egy-egy beteg éveken át történt megfigyelésének ismertetése. Előadásában utalt a főorvos arra is, hogy az általuk kiépített gondozóállomás keretei között olyan ambuláns beavatkozásra is nyílik lehetőség, amelyre más intézetekuen még nincs mód. Példának említette azt a 26 ezer vérátömlesztést, amelyet járóbeteg-ellátás formájában valósítottak meg. A diapozitívekkel vetített táblázatok csak élénkítették a kitűnő előadást, amely után megyénk orvosai elmondották saját tapasztalataikat. Dr. Iványi János főorvos utalt arra, hogy Békés megyében jelenleg még szervezett haematológiai gondozás nem folyik, ennek szervezeti adottságai: hely, speciálisan képzett orvos stb., még nem adottak, a betegek felmérése sem történt meg ez ideig. Az előadó főorvos előadása alkalmas volt arra is, hogy a Szombathelyi Megyei Kórház példájához hasonlóan a mi megyénkben is megteremtsék az alapot a vérképző szervek betegségeiben, vészes vérszegénységben, fehérvérűségben, vérzékenységben, vérlemezke-hiányban szenvedők folyamatos ellenőrzésére és gyógykezelésére. Lényegében ugyanezeket a gondolatokat fejtette ki dr. Farkas Ernő megyei főorvos, dr. Rucz László, a Megyei Véradó Állomás vezetője és dr. Pintér Miklós, a megyei kórház laboratóriumának főorvosa. A hozzászólásokra adott válaszában dr. István Lajos főorvos főbb vonalakban még egyszer ismertette a Vas megyében folyó haematológiai munkát, és hasznos tanácsokat adott a munka indulásához Békés megyében is. Dr. Sáró András igazgató-főorvos zárszavában annak a reményének adott kifejezést, hogy a kitűnően folyó szombathelyi munka tapasztalatait megyénkben is hasznosítani tudják, s ezzel itt is eltűnik majd „a fehér folt” az egészségügy térképéről. I. J. I W\AlWVVVVVVVVWVVWVVVVVV/V' Társasház épü Sarkadon Az OTP megbízásából kadi Építőipari Ktsz Kardos Gábor 15 tagú brigádjával már a második 24 lakásos épületen dolgozik. Nemrégiben adták át Sarkadon a boldog tulajdonosoknak az első lakótömböt, amit 1968 augusztusában követni fog a második. A 3 millió 600 ezer forint értékű háromszintes épületekben két szoba, összkomfortos lakások találhatók. Az építőbrigád még ez évben be tudná fejezni munkáját, azonban a ktsz kénytelen lesz az épületet téliesíteni. Erre azért van szükség, mert erejének nagy részét a nyári és őszi időben sürgősen az ár- és belvízkárosultak lakóházainak felépítésére fordítja. A modern vonalú új lakóháztömbök Sarkad főterén jól mutatnak és a távlati fejlesztési terv szerint néhány éven belül további többszintes lakóházak építésére kerül sor. A „hagyományos” építkezés egyik fontos munkája a mészoltás. Épül a második lakótömb. Fotó: Demény
