Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-22 / 145. szám
1W7. június 22. 5 CsütSrUJfc Dumitrás Mihály — Tóth Lajos: | Alföldi nyár, 1937 Orosházán és környékén Ami a „7-ben“ történt A régi orosházi községháza hátsó részében volt ez a hírhedt helyiség, amit sebtében raktárból alakítottak át a szomszédos szobával együtt gyűjtővé és vallatókamrává. Régebben fűtöttek is itt télvíz idején, de most a gyors pakolásban megfeledkeztek arról, hogy a kályhacső lyukját betömjék, s így' a hangosabb beszéd, a „keményebb foglalkozás” zaja, lármája áthallott a gyűjtőbe, ahol várták a lefogottak, hogy bekerüljenek majd a „gépbe”. A jól bevált sablon módszerekkel kezdődött a kihallgatás. A defenzív osztály képviselője először „szép szóval” akart hatni a „meg- lévedtekre”, akik csupán „véletlenül” kerültek gyanúba, s ha mindent elmondanak „szépen, sorjában”, hogy kikkel beszélgettek, esetleg politizáltak az utóbbi időben, hazaengedik őket, semmi bántódásuk nem lesz, hiszen „emberi” dolog az, ha valaki esetleg feleslegesen jártatja a száját. — Nos? — csattant az első kérdés a hallgatás után, ha a „gépbe” ültetett nem reagált a ravasz, látszólag ártatlan célozgatásokra. A „gép” ekkor még a szék volt, mert udvariasak voltak a vallatok, székkel kínálták meg az „ügyfelet”, ekkor még magázták is, hiszen a tisztességes állampolgárt akarták láttatni a maguk közt „rohadt kommunistának” nevezett Egyénekben. — Nos? Ezután már mindjobban fokozódott a „pszichikai” ráhatás. Gyönyörű szavak hangzottak el a családról, a gyerekekről, az öreg szülék sorsáról, akik bizonyára otthon szégyellik, hqgy „ilyen ember” kerül ki a falujából, aki olyanokkal tart titkos kapcsolatot, akik az „állam” ellen dolgoznak, akik nem igazi hazafiak, hiszen a becsületes magyar „nyíltan”, ami a szívén a száján, beszél. Közben az állandó mézesmadzaghúzás, hogy most még nem késő, ha szól, mehet. Egy-két nevet is említettek, tud-e róluk valamit, igazán kommunisták-e ezek és így tovább. Ez az eredménytelen játszadozás sokszor fél óráig is eltartott, volt, akinél tovább is. — Szóval, nem tud semmit? — csattant a kérdés, már erősebben, de még mindig harmadik személyben. Üjább hallgatás után: — Nem ennyire buta ember maga, hogy ne emlékezne ezekre — kezdődött a látszólagos dicséret leplébe csomagolt fenyegetés. — Beszéljen! Előttünk nincs titok. Közben az asztalfiókból előkerült a gumibot, á bikacsök, s játszadozni kezdtek vele a vérebek, s mustrálgatták a velük szemben ülő, teljesen kiszolgáltatott ember arcát, megretten-e, egyáftalán milyen hatással van rá a „beszéltető szerszám”. Néhányan itt már meginogtak. De nem szabadultak addig, amíg ki nem verték belőlük, mit tudnak. Aki megszólalt, elveszett. S aki hallgatott? Vagy kicsavarta a kérdéseket, mellékszálra terelte a vallatás fonalát? Elébe nézett a modern inkvizíciónak — Hallgatsz? — szűnt meg a „társalgás” emberi hangneme. — Rühes disznó! — csapódott a bikacsök a vállra, úgy, hogy a lapockát érve, a ruhán át is véres csíkot húzzon a testen. — Majd mi megtanítunk ugatni, piszok ! Le a kabátot h Le a bakancsot! Felrántották a székről, s ráfektették a padra. A kabátot a fejére húzták, hogy ne hallatszódjék ki a fájdalmas kiabálás. Űjabb kérdések. J Ha ezután sem beszélt, lekötözték, s zuhogott a gumibot a hátra, a talpakra. — Állj fel! — ordított a pribék. Ki bírt ekkor megállni? Az ösz- szevert, feldagadt talpak nem bírták a testet. A legtöbben lerogy*- tak. A tragikus szituációban komikus jelenet is előfordult. Az egyik lefogott fiatal béresnek hiába verték a talpát, nem volt különösebb hatása. Mezítláb hozták be, kora tavasz óta úgy járt a mezőn, s a csizmatalpszerűen megkeményedett bőr bírta az ütéseket. Ekkor a tenyér következett. Majd szünet. Kikísérték a lefogottat a gyűj- j tőbe, hadd „gondolkozzon”. Addig t másikkal kezdték elölről, „szép i szóval”. — Nos? Meggondoltad? — hallatszott haragos gúnnyal a kérdés, mikor másodszorra került be. — | Beszélj, nem érünk rá gatyázní! Űjabb verések után, ha az se ! „használt”, más eszközökhöz nyúltak. Egyre kevesebben bírták a kíT nokat. Az elájultakat társaikkal felloqsoltatták, majd ki vonszol tat- ták. A legmakacsabbaknál, akiktől a legtöbbet akarták megtudni, „szigorítottak”. Aki a herecsavarás borzalmas fájdalmát átélve is néma maradt vagy legalábbis semmi érdemlegest nem bírtak belőle kicsikarni, arról tudták, hogy hiábavaló az erőlködés egyelőre. Így folyt napokon át a vallatás kora reggeltől késő estig. Sokszor éjszaka is. A pribékek felváltva „dolgoztak". Az egyik kora hajnali vallatáskor történt: Megszólalt a mise kezdetét jelző harang. Behallatszott a nem messzire levő katolikus templom- toronyból a hang a pillanatnyi csendben. Az egyik vallató szemében gonosz fény villant meg, rákacsintott társára. A „gépben” levő már többször volt előttünk, de még nem sikerült megtörni. Kicsit eljátszanak vele. — Imádkozni tudsz-e? A mind erősebben kongó harang csak fokozta aljas szándékukat. — Kezdjed! Csend. Bikacsök csattknt a vállon. A le- ! fogott azt hiszi, szétrepedt a bő- í re. Elsápadt a fájdalomtól. Fogát j szinte görcsösen szorítja össze. — Hallgatsz? disznó — csap az j ötletet kitaláló öklével a szájára. Kihull egy fog. A vér lecsurog az álion a szutykos ingre. I Most a másik vallató arcán jelenik meg a fölényes, cinikus vi- gyor. — A kommunista miatvánkot tudod-e? Űjabb hosszú hallgatás. Ismét sújt az ököl. — Te rohadt! Ugass! Mindegy már nektek. Nem vagyunk kötelesek elszámolni veletek. Itt a tartok megdögleni? És ekkor megszólal a vértől vörös ajkon halkan, mégis döbbenetes erővel fenyegetve: Föl, föl, ti rabjai a földnek, Föl, föl, te éhes proletár... l! — Elég! Elég! — üvölt a pribék. — A padra! Mielőtt azonban rákötözték volna, kintről nagy dirrel-dúrral berobban Orosháza lapát tenyerű csendőr-főtörzsőrmestere. A vallatok is tisztelték ebben a kite- nyészlett „csizmásandrisban” az erős kezű, a rendszert vakon kiszolgáló emberautomatát, akinek öklét, vadságát, nemcsak a hétköznapok csavargó, garázda alakjai, hanem a baloldaliak is oly gyakran megismerték. Illedelmesen, ahogy a szolgálati szabályzat előírta, jelentkezett, majd megkérdezte : — Ki van a gépben? — Nem ismeri? — mutatott az egyik pribék a pádon ülőre. — Állj fel! — Áh! — kiáltott fel színlelt meglepetéssel a csendőr. — A tanár úr! — Ismered a főtörzsőrmester urat? — lép a pribék a már ösz- szevert emberhez. — Találkoztunk már. — Nem is egyszer, igaz, tanár úr? — kérdezi gúnyosan a csendőr. — Miféle tanár? — néz rá csodálkozva a kakastollasra a pribék. — A kommunista tanár úr! A megkínzott emberről csörgött a verejték. Gyöngyözött arcán, homlokán az izzadtság. — Olvad már! — mondta cinikusan a főtörzsőrmester. — Isten velük! — tisztelgett és elköszönt, hiszen várta a „munka”. Méj nem fogytak ki, újabbakat kellett bekísérni a gyűjtőbe, ahol már így is zsúfolásig szorongtak a lefogottak. — Hát akkor beszéljen, tanár úr! — biztatta félelmetesen letompított hangon a pribék a lefogottat. tómét nagy csend. — Nem? Fellökik. Átesik a piádon. Megroppan a dereka. Már nem bír egyenesen állni. De elájulni nem szabad! Az öntudatlanul kimondott szavak elárulhatnak másokat, olyanokat is, akikkel még itt ebben a pokolban nem találkozott. Ki kell bírni! Ha szólna, úgyse hinnék, hogy csak annyit tud. Már nem az orosháziakról faggatják, hanem a pesti szálak után fütetnek. A lefogott a még kintlevőkre gondol. Ha szól, a szembesítés következik. Azt viszont nem lehet kibírni. Űssék- verjék. Lesz, ami lesz. Most egyelőre „pihenőre” lökik. ■ Már hozzák a következőt. Vajon ő meddig bírja? És meddig bírja a többi? (Folytatjuk) A BÖLCSŐDE UDVARÁN Fotó: Demény 4 vásárlók érdekében Lakberendezési áruház, vadász-bisztró épül Gyomán Az elmúlt évek folyamán igen1 sokat fejlődött a kereskedelmi há- i lózat. Egyre több boltban hagytak ! fel a hagyományos árusítással, ! önkiválasztó vagy önkiszolgáló rendszerrel tették gyorsabbá ayá- sárlást. Az üzletek nagy része kí- vül-belül megfiatalodott, s ezek- : ben a boltokban a kulturált kö- rülmények között a forgalom is megnőtt. Vajon mi a helyzet ezzel kapcsolatban Gyomán? Ki- szely Lajos, a földművesszövetkezet elnökhelyettese és kereskedelmi osztályvezetője szerényen sorolja, hogy miben is változott az elmúlt évek folyamán a bolthálózatuk. — Harminckét kiskereskedelmi és tíz vendéglátóipari egységünk közül nincs is olyan, amit az elmúlt két-három év alatt ne érintett volna a fejlesztés. Nem utolsósorban ennek — és természetesen a gondos áruellátásnak lehet tulajdonítani, hogy évente mintegy hetvenkétmillió forint forgalmat bonyolítunk le. Hz ÉM Villanyszerelőipari Vállalat felvesz villanyszerelőket és segédmunkásokat budapesti, Pest környéki és vidéki munkahelyekre. Bérezés: megemelt teljesítménybér, ehhez 15 százalék idénypótlék. Egyéb járandóságok: saját lakóhelyen kívüli foglalkoztatás esetén — a jogosultságtól függően — különélési pótlék, természetbeni szállás vagy szállásán térítés, étkezési hozzájárulás, munkaruha. Jelentkezés: személyesen, Budapest, vn„ Síp u. 23 (főporta). 4743 \ ”53! iimiitMUiiiiiurini ««■■um ■«■■■■i ■■«■«■i :n::nnrt:::::sr :::;r ««««■»«•illlflflr uv« ti ■««■&■■■ «gr «»issusasr Néhány évvel ezelőtt alig négy boltban volt elektromos kávé- és mákőrlő. Ma már minden boltunkban igénybe vehetik a vásárlók. Három évvel ezelőtt mindössze egy kávéfőző gép volt a községben, jelenleg tíz elégíti ki a kávéfogyasztók igényeit, öt elektromos hűtőberendezés helyett ma már harminckettő segít az élelmi cikkek tárolásában. — Űj egységek? , — Természetesen a meglevő boltok korszerűsítése mellett nem feledkezünk meg a jogos igények kielégítéséről sem. Ilyen igényt elégít ki az egyik legnagyobb beruházásunk, a lakberendezési áruház létesítése. A volt járási tanács épületében egymillió-kétszázezer forintos költséggel készül az új egységünk, reméljük, hogy januárban átadhatjuk a forgalom* nak. Ez az áruház különben az endrödi bútorvásárlók igényeit is hivatva lesz kielégíteni. Egymillió-százezer forintot fordítunk a besenyszegi részen egy korszerű bisztró és egy kis ABC- áruház építésére. Több mint ezer gyomai lakos vásárlását könnyíti meg ez a beruházásunk. A terveink között szerepel még két vegyesbolt önkiszolgálóvá alakítása, az idén, valamint a kötött-divatáru bolt bővítése. Ez utóbbi mintegy hatvan négyzetméterrel lesz nagyobb, lehetőség nyílik majd az áruk alaposabb bemutatására. Talán a legnagyobb érdeklődés a vadász-bisztró iránt van a községben. A kettes számú, kocsma jellegű italboltunkat alakítjuk át, s itt a vadász-szezonban többféle vadétellel tudjuk majd kiszolgálni vendégeinket. Reméljük — mondotta befejezésül Kiszely Lajos — a bisztró őszre elkészül s mire megdördülnek a puskák a mezőkön, nyúlpaprikás, fácánleves és más finomság várja vendegeinket. Opauszky László Az MHS Békés megyei elnöksége országos bajnoki salakmotorversenyt rendez Gyulán 196?. június 25-én délután 3 órai kezdettel a salakpályán. Indulnak az ország legjobb salakosai az 500-as és a 125-ös géposztályban. Érdemes megnézni, mert a verseny sok izgalmat és szórakozást ígér! • 47371
