Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-22 / 145. szám
I 1967. június 22. Csütörtök A műszakiak továbbképzéséről, fiatal szakemberek neveléséről gondoskodik a Kner Nyomda oktatási bizottsága Hétfőn tartott tanácskozást a Kner Nyomdában az oktatási bizottság, melyben a vállalatvezetés, a párt- és a tömegszervezetek illetékesei foglalnak helyet. A nagy hírű nyomda vezetői jól tudták, hogy a kiváló szakijai eredményeik fenntartásához és továbbfejlesztéséhez elengedhetetlen a szakemberek továbbképzése, az utánpótlás nevelése. Botyánszki Pál igazgatónak kedvenc szava járása: „A mi jövőnk olyan lesz, amilyen ifjúságot tudunk nevelni.” A közeljövőben 27 fiatal tesz szakmunkásvizsgát a nyomdában. Gépmesterek, kéziszedők, nyomdai fényképészek, maratok és könyvkötők. Jelenleg az üzem 26 dolgozója jár a nyomdaipari technikum levelező tagozatára. A vállalat műszaki vezetői általában elvégezték a nyomdaipari technikumot és a marxizmus— leninizmus esti egyetemet. Az oktatási bizottság hétfői ülésén három osztályvezetőt javasoltak továbbképzésre. Elhatározták, hogy a nyomdaipari szakiskola legjobb tanulói közül egyet-egyet a lipcsei egyetem nyomdaipari tanszakára, a hasonló moszkvai főiskolára, valamint a képzőművészeti főiskola grafikai szakára küldenek ösztöndíjasként. Jelenleg is tanul Lipcsében a nyomda egyik leendő dolgozója, két fiatal pedig jövőre végzi el a moszkvai tanulmányokat, s kezdi meg munkáját az üzemben. A nyomdával szerződést kötött egyetemisták közül többen tanulnak Budapesten, a műszaki egyetemen, a képzőművészeti főiskolán, valamint a felsőfokú gépipari technikumban. Az egyik jelölt pedig Debrecenben. A közeljövőben szülői értekezletet tartanak, a vállalatnál dolgozói ipari tanulók hozzátartozóinak. Fontos a szülőkkel is elbeszélgetni időnként, hiszen a Kner Nyomdában nemcsak szakmunkásokat, hanem minden vonatkozásban képzett, a társadalom erkölcsi követelményei iránt fogékony embereket kívánnak nevelni. Hétköznap Sarkadkeresztúron Valahogy most minden egészen szabályosan történik Sarkadke- resztűron. Egy traktor dübörög az úton, pótkocsit vontat maga után. Idős ember kerékpáron „ballag” valahová. A mutatóujjával bök egyet kalapja széles karimáján, amikor a tanácselnökkel találkozik. Tízéves formájú kislány húz el mellette, bár a lába alig éri el a pedált. A bolt előtt asszonyok tereferélnek. A friss kenyérre várnak. Férfit alig lehet látni az utcán, ilyen szép időben kint dolgoznak a határban. Megszokott a kép, megszokták az emberek azt is, hogy a községnek többek között új iskolája, gyógyszertára, postája, bekötő útja, parkosított tere, fogorvosi rendelője, néhány új üzlete van. Vizet, vizet, vizet Azért a gond sem hiányzik. Sar- kadkeresztúr négy kilométer hosz- szú helység, kanyargós főúttal és csak két artézi kútja van. Az egyik a község közepén. Ide járnak az emberek vízért.. Képzelheti, mit jelent azoknak, akiknek emiatt kilométereket kell gyalogolniuk! A másik kútról nem is érdemes beszélni, mert távolabb van és kevés vizet ad. — Természetes, ez pénzkérdés — indítom a beszélgetést Debreceni Sándor tanácselnökkel. — Az. A Szabadság téren terveztettünk új artézi kutat. Csaknem egymillió forintba kerülne. Arra kapcsolnánk rá a törpevíz- művet. De hát 250 ezer forint a községfejlesztési alapunk, ebből nem megy. Állami segítség kellene. Három éve kérjük a megyei tanácstól, azóta sokan jártak a községben, mindenki igazat adott, de pénzt még nem. A községtől hét kilométerre levő Kisnyék tanyaközpontban, ahol 600-an laknak, ugyancsak a vízhiány okozza a legnagyobb gondot. A helyszínen mutatja meg itt — kezdi —, Czeglédi Sanyi, például a Tenkes kapitánya. Hozzá hasonló jó lovas nincs a környéken. Egy csikót úgy megszelídített, hogy csak mond neki valamit, az letérdel vagy lefekszik És ott äz a Papp Gyuri, a csúz- lis... Kitűnő vadász, a verebet röpTechnikus- és mérnökiemnek termelési gyakorlaton a Forgácsoló Szerszámgyárban — Halló, Kecskemét? — Itt Bakó Ignác igazgató, a békéscsabai Forgácsoló Szerszám- gyárból. — Biztosítottuk a szállást a gyerekeknek. — Tehát tizenöten jönnek a kecskeméti- felsői okú gépipari technikumból... — Igen, hárman idevalósiak, csak a többi 12-t kell elhelyezni. Éppen interurbán beszélgetést folytat a forgácsológyár igazgatója, amikor felkerestük. A Kecskemétről érkező tanulóik szállásügyeit intézi a telefonon. A fiatalok hat hetet töltenek üzemi gyakorlatként a gyárban. — Űk az első „fecskék”? — Nem. A szegedi gépipari technikumból már több mint egy hete itt dolgozik II fiatal. — Csak leendő technikusok szereznek gyakorlati tapasztalatokat önöknél? — Méroökjelölték is. A miskolci műszaki egyetemről a jövő hónapban várunk két hallgatót. — Miként biztosítják, hogy a fiatalok ne csak csellengjenek, vagy a gyár termelését mozdítsák elő, de hasznos szakmai tapasztalatokra is szert tegyenek? — Előre megbeszéljük az iskolával, hogy melyik hallgató mivel foglalkozzék az üzemben. Mindenki mellé kijelölünk egy tanulmányi felelőst műszaki dolgozóink közül, aki a termelési jára szúrt kenyérdarabból törli a lecsó levét, semmit se lát, de mi már látjuk, hogy járőr kanyarodik be a kastély mögül a szőlőhegyi útra. A járőrparancsnok egyenruhát visel, nyilas, német géppisztoly lóg a mellén, két társa tábori csendőr. Gallai felugrik. — Hátul is van kijárat? — Nincs — mondja Géza. Száraz a szája, nyelvével nedvesíti. — Csak ablak... de apám vasrácsot tétetett rá. — Akárhogy is, de ki innen! Deső félreáll. Zsebkendőjével gondosan megtörli száját, mintha enélkül szembe se nézhetne azzal, ami történni fog. — Az a legrosszabb — mondja halkan —, fővesztve menekülni. A dűlőút felé nem mehetünk, az odalban leszednek bennünket, mint a nyulakat. De talán nem is ide jönnek. De igen. A járőrvezető lelép az útról, be Bartalék szőlejébe. A szélső diófánál magáll, hallgatózik, aztán int, a két csendőr követi, lövésre készítve fegyverét. Űristen, hál csak erre volt jó az egész? Megfogjanak ebben a rohadt présházban, akár egy ketrecben? De ki köphetett be minket? Csak úgy, maguktól, egyenesen ide ... ez lehetetlen. De mindegy, itt vannak, és nincs egérút semerre, én marha, Tárász Bulybán és Karenina Annán töröm a fejemet, a szemem tartottam volna nyitva inkább, de már előbb is kötni- való bolond voltam, bebújni ebbe a lyukba, micsoda őrültség, és öt katona közül egynek se volt annyi esze, hogy figyelőt állítottunk volna. Csupa üres tekintet, elfehéredő szájszél az egész társaság. Fésűs Járó a veranda ajtajához támasztott fejszét kapja fel, szerencsétlen, tele lesz golyóval a hasa, mielőtt egyet üthetne. Gallai beugrik a szomszéd szobába, géppisztolyt hoz ki, hátrarántja a fegyver zárát, ne lőj, az istenedet, a Cseresznyés tele van némettel, idecsődül mind. — Tedd le — mondja Deső. Gallai ránéz, engedelmeskedik. Amint leteszi a fegyvert, mintha vére folyt volna el, összelottyad az egész ember, kövér arca tele kékeslila szarkalábbal. Agyon ette-itta magát huszonöt éves korára, békés időkben nemsokára szépen megütné őt a guta. *— Ki van ott bent? Ritkás szádaíüggöny lóg az ablakon, a nyilas terpeszállásban, tíz lépésre az ajtótól. — Ne szóljatok — súgja Géza —, hátha elmennek. (Folytatjuk) gyakorlat befejeztével jelentést ad az elvégzett tematikáról. — Milyen szakmákban dolgoznak a fiúk? — ... és a lányok. Gyártás- technológia, szerkesztési munkák, különböző forgácsoló szakmák, a meó és a karbantartás különféle munkahelyein dolgoznak. Rendszerint négy vagy hat hetet tölt itt egy-egy tanuló, s minden héten más munkahelyre kerül. — A fiatalok tehát olyan értékes tapasztalatokat gyűjthetnek, amely nagyszerűen kiegészíti azt, amit az iskolapadban tanultak. És mit nyer mindebből a gyár? — Az épülő új gyártelep révén nagy fejlődés előtt áll üzemünk. A jövő évtől kezdve sok szakemberre lesz szükségünk, s nem rossz, ha leendő technikusok és mérnökök megismerik, megkedvelik az itteni munkát. — Akadnak már konkrét eredmények? — A tavalyi termelési gyakorlaton itt dolgozattak közül ketten kötöttek szerződést,^az új gyárban tevékenykednek majd. Társadalmi ösztöndíjasaink is tanulnak a miskolci műszaki egyetemen. Megköszönjük Bakó Ignác igazgató felvilágosítását, sok sikert, tapasztalatokban bővelkedő, hasznos gyakorlatot kívánnunk a leendő műszaki szakembereknek. És sok jól képzett munkaerőt az új gyárnak. (vajda) Kéíezer-héfszázan a pártoklatáson A békési járásban a pártalaj kivezetek titkárai összeállították azok névsorát, akik az 1967— 68-as évben részt vesznek a nyolc különböző pártoktatási formában. A községekből mintegy 2700 fő — köztük 400 pártonkívüli — ismerkedik meg részletesen a IX. pártkongresszus anyagával, a gazdasági mechanizmus és a szocializmus építésének kérdéseivel, valamint a közgazdasági alapismeretekkel. Debreczeni Sándor, hogy milyen szennyezett víz jön a kútból. Pedig az egyiket nem is régen fúrták. Itulbolt vagy hultúrház Kultúrház sem épült még a községben, s így nagyon sokan az italboltokban keresnek szórakozást. — Kiszámítottuk, hogy az egy személyre jutó italfogyasztás évi átlaga értékben 1260 forint. A csecsemők és gyerekek része persze a felnőtteknek jut. Az igaz, hogy a máshonnan érkezők besegítenek, de a sarkadi piacokon a keresztúriak azt kiegyenlítik. Az italozás következménye nem egy súlyos testi sértés és vagy három éve pedig még emberölés is előfordult — mondja Debreczeni Sándor, amivel a kultúrház szükségességét indokolja. — Kilátások? — A községfejlesztési alapból rakjuk össze az építési költséget. 1970-re a megyei tanács egymilliót ígért, ha mi biztosítunk 500 ezer forintot. Északink, déliek Fazekas Béni tanácstag a 7-es körzetben. Idősebb ember, a község jó ismerője. — Hogy milyenek a keresztúriak? — ismétli a kérdést, aztán elmond egy példát. — A tanács kihordatta a cementlapokat a Fürst Sándor utca déli oldalára, hogy a lakók társadalmi munkában elkészíthessék a járdát. Nem fogtak mindjárt hozzá és az északiak egy éjszaka áthordták a cementlapokat a saját oldalukra. Megcsinálták maguknak a járdát. Miért járjanak ők sárban? Arra gondoltak, hogy Fazekas Sándor- né tanácstag — egyébként a menyem —, aki a déli oldalon lakik, majd kiverekedi újra a cementlapokat. fgy is történt. A fanács — hogy ne legyen vita — adott a délieknek. Most azért már nincs harag közöttük. Szabó Sándor, az Egyetértés Tsz íogatosbrigádjának a vezetője. A brigád apraja-nagyja azonban egyszerűen Szabó papának hívja. — Nagyszerű gyerekek vannak /VA tében eltalálja. Nem mondtam még, hogy van egy ifjúsági futballcsapatunk. Bakos Sanyi — más néves Buga doktor —, a közönség kedvence, jól játszik, csak egy kicsit hajtós. Azért még lesz belőle valami. Táncolni is lehet Patócs Sándor, az MSZMP községi titkára a fiatalokkal való törődést elsőrendű feladatnak tartja. Erről a kérdésről így beszél: — A tsz-ben az átlagéletkor 43 év, de egyre több lesz a fiatal. Sokan, akik azelőtt itthagyták a falut, most jönnek vissza. A gazdaság biztosítja a megélhetésüket és azt akarjuk, hogy a szórakozási lehetőséget is megtalálják. Van egy szép presszó, a napokban elkészül a kerthelyiség, ahol majd táncolni is lehet. A tsz 15 ezer forintért hangszert vásárolt a KISZ zenekara számára. A pártvezetőség a pártház egyik helyiségét klubesték megtartására a KISZ rendelkezésére bocsátotta. Az idősebbek is szívesen eljárnak oda. Még egy fontos határozat született: a KISZ-tit- kárnak hetenként egy fizetett nap jár, amikor a fiatalok ügyeivel foglalkozhat. Mindössze 10-en buktak meg, ami a tanulók 2,5 százaléka, a tanulmányai átlag hozzávetőlegesen 3,6. Nem rossz arány. Azt bizonyítja, hogy törekednek a gyerekek és a szülők is ösztökélik őket. Persze a pedagógusokat is elismerés illeti, akik korrepetálással segítik a tanulókat — ad tájékoztatást Krisztován Sándor, az általános iskola igazgató-helyettese. Egy kicsit diplomatikus a válasza arra a kérdésre, hogy a pedagógusok közül kinek a munkáját értékeli a legtöbbre. — Patkós Gáborné, Szelényi György, Szilágyi Lajosné és még mások is dicséretet érdemelnek — mondja. — Patkós Gáborné és Kiss Mária most például autóbuszkirándulást szervezett Szarvasra két ötödik osztálynak. Nagy élmény ez falusi gyerekeknek! * * * Hogy mennyit fejlődött Sar- kadkeresztúr, azt csak azok tudják megmondani, akik régen ismerik és csak ritkán járnak visz- sza látogatóba. Akik a községben élnek, azoknak minden megszokott és egyre valami újra, többre, jobbra vágynak. Nemcsak követelnek, hanem becsülettel meg is iolgoznak érte. Pásztor Béla
