Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-18 / 142. szám
1967. június 18. 2 Vasárnap Külpolitikai heti összefoglaló Egy hét a világpolitikában Tízezer menekült Damaszkuszban Közel-keleti jelentések A közel-keleti válság az ENSZ rendkívüli közgyűlése előtt — NATO külügyminiszteri értekezlet Luxemburgban — Kiesinger válaszlevele fl hét végével új, nagy jelentőségű szakasz kezdődött a közel- keleti konfliktus rendezésében. Az egyhetes háború, a katonai szakasz végére a tűzszünet tett pontot, a második szakasz, a Biztonsági Tanácsban lezajlott sok órás vita lényegében akkor fejeződött be, amikor Fedorenko szovjet küldött kijelentette, hogy a Biztonsági Tanács „képtelennek mutatkozott arra, hogy az agresz- szióvál kapcsolatban megfelelő intézkedéseket foganatosítson, és ezzel tulajdonképpen kimerítette lehetőségeit”. Most — mint már annyiszor a második világháború utáni esztendők mozgalmas nemzetközi politikai életében — újra a Szovjetunió ragadta magához a kezdeményezést. Gromiko szovjet külügyminiszternek V Thant ENSZ-főtitkárhoz intézett levele, amelyben azt javasolta, hogy sürgősen hívják össze az ENSZ rendkívüli közgyűlését, megmutatta a konfliktus rendezésének egyetlen járható útját. A szovjet kormány az ENSZ- alapokmány 11. cikkelyére hivatkozva tette meg javaslatát. Ez. a cikkely a többi között azt szögezi le, hogy rendkívüli közgyűlést lehet és kell összehívni, ha olyan helyzet alakul ki, amely „a nemzetközi béke és biztonság veszélyeztetésére vezethet”. Ma ilyen helyzet van: még azok is egyre inkább felismerik ezt, akik az arab népek elleni oktalan gyűlöletükben és a haladó erők győzelmének láttán a Közel-Keleten kezdetben nem akarták tudomásul venni a cáfolhatatlan tényeket. A londoni Observer írta: „Egy villámháborút sokkal köny- nyebb megnyerni, mint a tartós békét, és ha Izrael ragaszkodik területi hódításaihoz, nincs kilátás tartós rendezésre”. Való igaz. hogy a közel-keleti konfliktus megoldása csak úgy lehetséges, ha az ENSZ elítéli az agressziót, megvédelmezi az ENSZ alapokmányának és a nemzetközi jognak általánosan elismert alapelveit. Nem tűrhető, hogy annexió, területfoglalás legyen a jutalom egy háború kirobbantásáért. Hz ENSZ rendkívüli közgyűlésének összehívására irányuló szovjet javaslat, amely szinte órák alatt megkapta az alapokmányban megfogalmazott elvek szerint szükséges támogatást, kiegészült egy világpplitikailag eléggé nem értékelhető gesztussal. A szovjet ENSZ-küldöttséget Koszigin miniszterelnök vezeti, mintegy aláhúzván a szovjet kormány szilárd elhatározását, hogy az általa képviselt politikai elvek védelmében a legmagasabb szinten hallatja szavát a világszervezetben. Az elmúlt hét tapasztalatai — mindenekelőtt a Biztonsági Tanácsban az amerikai, angol mesterkedések miatt nyilvánvalóvá lett tehetetlenség — ráirányítja a figyelmet arra a rendkívüli fele- ősségre, amely a világszervezet agjaira hárul. Az ENSZ-nek nem »yszerűen tekintély! kérdése már a közel-keleti válság igazságos és körültekintő rendezése, hanem a továbblépés, az egész világszervezet további munkája szempontjából döntő fontosságú. Mindenesetre megnyugtató, hogy szinte órákkal a szovjet felhívást követő U Thant-féle körtávirat kézbesítése után országok sora,— közöttünk hazánk is — támogatásáról biztosította a szovjet javaslatot. Van abban valami jelképes, hogy az első órákban mindössze egyetlen ország volt, amely nem értett egyet a szovjet javaslattal: az Egyesült Államok. Lehetetlen dolog jósolgatni a rendkívüli ENSZ-közgyülés vitáit és várható határozatait illetően. A szocialista országok, politikájukhoz híven, azon vannak, — miként azt a New Yorkba érkezett Koszigin Párizsban a sajtó képviselői előtt kijelentette —, hogy a közel-keleti problémákra békés megoldást találjon a világ- szervezet. A kormányfők vezette delegációk (hazánk küldöttségét Fook Jenő miniszterelnök vezeti) ezért lépnek majd fel az ENSZ- ben. A közel-keleti konfliktus lényegében minden nemzetközi eseményt háttérbe szorított — rányomta bélyegét a NATO külügyminisztereinek luxemburgi értekezletére is. A luxemburgi tanácskozáson a legnagyobb feltűnést Krag dán miniszterelnök felszólalása keltette, aki világosan utalt arra az összefüggésre, amely a közel-keleti válság és a vietnami amerikai agresszió között van. A dán miniszterelnök újra nyomatékosan követelte a vietnami tűzszünetre irányuló tárgyalások megkezdését. fl hét eseményei között fontos helyet foglal el Kiesinger bonni kancellár válaszlevele Willi Stophoz, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökéhez. A hosszú vajúdás_után megszüle- g’ tett válaszlevél újra megmutatja, I hogy milyen hamisak azok a fo- | gadkozások, amelyek a bonni po- j litika „változását” helyezik kilá- j tásba. A válaszlevélből, amely az I NDK miniszterelnökének egyetlen ! konkrét javaslatára sem felel, lé- I nyegében változatlanul csendül ki j a revansista, annexiós politika, j amely a hidegháború leghűvösebb 2 napjaiban is sajátja volt a bonni! államnak. Revansista el’képzelé-1 sek, a teljességgel tarthatatlan j „kizárólagos képviseleti igény” j újbóli megismétlése a leglényege- | sebb mondanivalója Kiesinger \ válaszlevelének. A bonni írásmű! berlini visszhangja újra az, hogy j az NDK kormánya továbbra is S kész és eltökélt a békés egymás I mellett élés alapelveinek megva- j lósítására a két német állam kö-1 zötti kapcsolatok vonatkozásában. I A Német Demokratikus Köztár- 2 saság a válaszlevél ellenére is \ hajlandó a két kormány megbí-! zottai között megbeszélések foly-1 tatására, amelyeknek feladata a j két német állam kormányfői ta- j nácskozását előkészíteni, Gárdos Miklós Június 26—27: Békekölcsönsorsolás Június 26-án és 27-én kerül sor a II., a III., és a IV. Békekölcsön 1967. első félévi sorsolására. A sorsolást az Országos Ta-1 karékpénztár dísztermében (Budapest, V., Nádor utca ISO rende-? zik. Algír Az algériai minisztertanácson Bumedien beszámolt moszkvai tárgyalásairól, valamint azokról a megbeszélésekről, amelyeket Tito jugoszláv és Atasszi Szíriái elnökkel folytatott. Algírban pénteken francia—algériai megállapodást írtak alá a szaharai földgázról. * Az EAK nagykövetsége pénteken nyilvánosságra hozta az egyiptomi kémelhárításnak a Liberty amerikai’ hajóról készített jelentését. Mint ismeretes, a Liberty az izraeli agresszió megindításakor feltűnően közel tartózkodott a hadműveleti területekhez. Az amerikai hajót — hivatalos jelentések szerint — az izraeli légierő tévedésből megtámadta, több bombát dobott le rá, az eredmény több mint 30 halotj; és hetvenen felüli sebesült volt. Az egyiptomi jelentés most megállapította, hogy a Liberty különleges szerepet töltött be a háborúban. Feladata az volt, hogy lehallgassa és az izraelieknek továbbítsa az EAK katonai rendeltetésű üzeneteit, megtévessze az egyiptomi radar-berendezéseket, zavarja az EAK főhadiszállása és a páncélos alakulatok közötti rádióérintkezést és támogassa az izraeli repülőgépeket. A jelentés megjegyzi, érthetetlen, hogy az izraeliek miért támadták meg a Libertyt. New York Odd Bull tábornok, az ENSZ fegyverszüneti megfigyelőik parancsnoka pénteken este lakoni- kus jelentésben számolt be a frontvonalakon uralkodó helyzetről: „A helyzet nyugodt, a fegyverszünet egyetlen megsértését sem jelentették”. Szíria ENSZ-fcüldötte levelet intézett a Biztonsági Tanács elnökéhez. A szíriai közlemény azzal vádolja az izraelieket, hogy ismeretlen helyre hurcolták a szíriai fiatal férfiakat, és több mint negyvenezer polgári személyt utasítottak ki szíriai területről. Moszkva A Pravda szombati számában Leonyid Medvedko, a TASZSZ tudósítója beszámol a damaszkuszi helyzetről. Elmondja, hogy a tűzszüneti vonal mindössze 40' kilométerrel húzódik Damaszkusz előtt és ez rányomja bélyegét a szíriai főváros életére. Napról napra érkeznek a fővárosba menekültek. Számuk már több tízezer. Főként fellahok, akiket az izraeli megszállók falvaikból űztek el. Az izraeli csapatok által átmenetileg megszállt szíriai terület kétharmadát az agresszorok a Biztonsági Tanács tűzszüneti határozatának elfogadása után foglaltak el. — Ma már teljesen világos — folytatja a tudósító —, hogy az agresszorok a szíriai belső reakció támogatására számítottak. A szíriai biztonsági szervek letartóztattak több árulót, köztük a hírhedt Szelim Hátúm őrnagyot, aki tavaly szeptemberben kormányellenes lázadást kísérelt meg. A pekingi szakadárok az imperialista propaganda népámító szólamait ismételgetve azzal vádolták meg a szocialista országokat, hogy nem nyújtottak és nem nyújtanak elegendő segítséget az araboknak, sőt egy húron pen- dülnek az Egyesült Államokkal. A szíriai nép azonban felismerte, kik az ellenségei és kik őszinte I barátai. (MTI) Amerikai bombatámadások Vietnamban Saigon Az amerikai légierő pénteken és szombaton hajnalban folytatta offenzíváját Vietnam mindkét részében. Pénteken a VDK déli területéi ellen intéztek sorozatos légitámadásokat és egy amerikai katonai szóvivő szerint Vinhtől 65 kilométerrel északra bombákat dobtak egy rakétakilövőhely" re, az amerikai szóvivő egy repülőgép elvesztését ismerte be. Dél-Vietnamban B—52-es óriási- bombázók pénteken este két ízben is sorozatos bombatámadásokat intéztek a két Vietnamot elválasztó fegyvermentesített övezet és a laoszi határ találkozásának közelében fekvő területek ellen. A saigoni amerikai főhadiszállás jelentette, hogy Saigontól 11 kilométerrel északkeletre egy amerikai katona „tévedésből” dél-vietnami polgári személyekre gránátot lőtt ki. Négy dél-vietnami megsebesült. (MTI) fl jugoszláv külügyminiszter nyilatkozata Belgrad — Várható, hogy az ENSZ rendkívüli közgyűlésén heves csata bontakozik ki a közel-keleti válságot előidéző politika ellenzői és e politika támogatói között — jelentette ki Mark Ni- kezics jugoszláv külügyminiszter, aki pénteken tért vissza indiai útjáról. Az a célunk — fűzte hozzá —, hogy az arab országoknak segítséget nyújtsunk az agresszió következményeinek elhárításában és megakadályozzuk, hogy az agresszor katonai fölényének gyümölcseit élvezze. (MTI) DOBOZI IMRE; W (Regény) 24. — Meglátjátok, ezek bekerítenek minket. Elölről várjuk az áldást, hátulról jön. Seggünkbe pufogtatnak, nem is lesz olyan( príma ez a présház. Géza szomorú. — Paulo maiorem canamus. Nékem egyre plasztikusabb, hogyan pusztul él, ami volt... Mégis rettenetes, hatszáznegyven év után csak úgy elszekerezni innen, mint az utcára kirakott lakásbérlőnek. És ez legalább igazi úr volt. Nekünk most már csak a szurrogátum marad, vasalt nadrágba bújt tahók. Deső vállat von. — Ez mindig így volt. Ha a nagy királyt elvitte az ördög, előmerészkednek a kiskirályok. — Micsoda marhaság — mondja élesen Fésűs Járó —, kicsi meg nagy, ‘ e-mek vége, egyenlőség lesz az emberek között, senki se fog rájuk ordibál- ni, az értelem kormányozza őket... igen, a kölcsönösen Cs együttesen felismert szükség! Gallai vigyorog. — Na, csak hirdesd ki ezek között a süket kukacok között, menjenek az eszük után. Be fogsz csinálni a röhögéstől, nemcsak a szekér két végébe fogják a lovakat, istrángot akasztanak az oldalába is, ahány, annyifelé húzna, te lüké. Értelem! Huszonegyet játszani is tisztességesebb, vagy beüt a lap, vagy nem: de olyasmire hivatkozni, ami száz közül egynek ha van... Géza a homlokára üt, a fenébe is bámészkodom itt, beszalad a házba, táskájával jön vissza, mire észbe kapunk, már a szé- rűskertben lohol, a cselédházak felé. Deső mozdul, kiáltana is, de meggondolja magát. Nincs joga megtiltani, hogy Géza ellássa a kocsist. — Ez... nem veszélyes? — kérdi Fésűs Járó nyugtalanul pillogva. — Nyakunkra hozhat valakit. — De veszélyes — mondja nyersen Deső, és befordul a házba. Gallai lecsót főz, amikor Géza visszajön. A présház körül szedte a paprikát, paradicsomot, rég megcsípte a dér, de nem baj, jobb lesz, mint hideget falni, meg is kellett volna mósni alaposan, ez azonban csak akkor jutott eszébe a hadnagynak, mikor már beleaprította a lábasba, majd megsülnek a bacilusok ebben a jó, forró zsírban. Gallai láthatóan élvezi ,a főzést, egyszerre két embernek is dirigál, ezt adjanak a kezébe, meg azt, kolbászt vág karikára, szalonnát szeletel vékonyan, lágyan potyogtatja a lecsóba; tág orrlyukkal szimatol, mint a csődör, isteni lesz, gyerekek, szent Péter is megnyalná az ujját. — Csúnya törés — mondja Géza. — Ha összeforr is, nem biztos, hogy rendesen csukódik a szája. Kezet mos, rágyújt. — Apámnak megmondom — folytatja — este ha kijön, hogy holnapra hozzon civil ruhákat. Jobb lesz mindnyájatoknak kibújni az angyalbőrből. Gallai otthagyja a lecsót. — Mit hallottál? — Alig hogy bekötöztem a kocsist, odaért a körorvos. — Tudja, hogy itt vagyunk ? — Nem. Tőlem biztosan nem. Azt mondja, az oroszok a mán- dori révnél nem a túlsó partra lőnek. Deső bólintott. — Gondoltam. Élesebb a dörgés.
