Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-02 / 128. szám
J967. Június 2. 5 Péntek Társadalombiztosításra megyénk élelmiszeriparában: évi f© millió A dolgozókról való gondoskodás társadalmi ügy Amíg az ember egészséges és fiatal, jól bírja a munkát. Társadalmunk azonban mind tökéletesebb mértékben gondoskodik a betegekről és az idősekről is. A munkatársakkal való törődés az üzemekben, gazdaságokban mindinkább közüggyé, társadalmi teendővé válik. Békés megye legjelentősebb ipari ágazatában, az élelmiszer- iparban például a segélyezési, egészségügyi, beteglátogatási szakszervezeti bizottságok mellett létrejöttek a nyugdíjelőkészítő és az SZTK ellenőrző albizottságok is. Mintegy 2'50-en tevékenykednek a társadalombiztosítási bizottságokban. Ellenőrzik a rendeletek betartását, a kifizetéseket, I ügyelnek a népgazdaság érdekeire, s védik a dolgozók jogait. Ma már a százas létszámnál nagyobb üzemekben táppénzkifizető hely ! működik. Megyénk élelmiszer- iparában az elmúlt évben a társadalombiztosítás keretében több mint 10 millió forintot fizettek ki. Ebből négymilliót táppénzként kaptak a betegállományban levők. Az élelmiszeripari vállalatok segély címén félmillió forinttal támogatták (egy év alatt) dolgozóikat. Ezenkívül a szakszervezetek is adtak rendkívüli segélyeket. A nyugdíjasok részére két ízben tartottak nagyszabású találkozót a gyulai Várfürdőben. Gyomáról jelentjük Szerdán délután ülést tartott a Gyomai Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága s egyik napirendi pontként megtárgyalta a bölcsőde munkáját, jelenlegi helyzetét. Tudomásul vették, hogy a múlt évben végrehajtott bővítés urtán a yverrnekékkel való foglakozás könnyebb, mert egy nagy termet építettek, bővítették a fürdőszobát és még egy helyiségeit. E munkák rpellett azonban nem végezték el a konyha, raktár és iroda tatarozását, pedig ez is szükséges lenne. Hiányosságként jelentkezik még az is, hogy az új helyiségek nincsenek kifestve és az új kémény nem jó, a szobában állandóan füst van. Bírálat érte az építőipari ktsz-t, mert a mosókonyha melletti szennyvíz-emész- tőt még nem javította meg. , A végrehajtó bizottság a napirendi pontot megtárgyalva megfelelő határozatot hozott a bölcsőde munkájának zavartalanná tétele érdekében. Nevükhöz méltóan dolgoznak KTSZ, amelyhez mindenkinek köze van — Tizenhatmilliós forgalom — Mikor kezd munkába a vésnök? — Ruhatisztító szalon nyílik a Lenin úton — Beszélgetés a Békéscsabai Szolgáltató KTSZ elnökével Tizennégy‘évvel ezelőtt alakult a Békéscsabai Szolgáltató Ktsz s azóta egyre többet tesz a lakosság igényeinek kielégítéséért. Hosszú lenne elmesélni a tizennégy év alatt megtett utat, akiknek szükséges, úgyis levonják nap mint nap a fejlődés tapasztalatait. A jelenről és a jövő terveiről faggatjuk Inkább Perdi Béla elnököt. — Azt hiszem, senki sem vonja kétségbe — mondja elgondolkodva az elnök —, hogy szövetkezetünk tevékenységét egyre inkább megszokja és megszereti a lakosság. Jelenleg mintegy tíz szak* mában állunk a városiak és vidékiek rendelkezésére. A megye területén száznyolcvan boltunk, illetve üzletünk van. Hét szolgáltatóházat mi üzemeltetünk, de sok szolgáltatóházban — amelynek nem mi vagyunk a gazdái — dolgoznak szakembereink. Órás, köszörűs, fodrász, üveges, címfestő és más szakmákban állandó az igény s mi a megrendelők kívánságait legjobb tudásunk szerint teljesítjük. Az idén például ti- zenlhatmilliós a forgalmi tér- j vünk, minden jel arra mutat, ! hogy teljesítve lesz. — Hallottunk új szakmáról is. A munka mellett nem feledkezünk meg természetesen egy pillanatra sem arról, hogy figyelemmel kísérjük azt, hogy mire lenne még szüksége a lakosságnak, így jutott tudomásunkra, hogy a vésnöki munkákat a megyén kívüli városokba vagy Budapestié viszik, miután ilyen szakember nem dolgozik a megyében. Sikerült szerezni a pénzverdéből egy vésnököt, aki azután ellátja majd megyénk ilyen irányú szükségleteit. Sajnos, a munkába állítását egyelőre nagyon akadályozza a helyiséghiány. Sehogysem tudunk egy legalább négyszer-ötös világos helyiséget szerezni a számára. Pedig már megkezdhetné a munkát, meri mióta elterjedt a híre annak, hogy vésnöki munkát is vállalunk, egyre hieben érdeklődnek felőle. Reméljük, hogy a városi tanács segítségével hamarosan még tudjuk oldani ezt a problémát. — Az is hírlik, hogy vetélkedésbe kezdenek a Patyolattal. — Így is .ehetne mond bár ez nemigen fedi a valóságot. A tervünk megvalósítása nem hinném, hogy különösebben befolyásolná a Patyolat tevékenységét. A mi feladatunk — mint a Patyolaté is — a szolgáltatás, az, hogy minél nagyobb mértékben mentesítsük a lakosságot az apró-cseprő munkák végzésétől. Ruhatisztító szalonunk nagy segítséget jelent majd főleg azoknak a nőknek, akik dolgoznak. Korszerű berendezéssel, kiváló szakemberekkel száraz vegytisztítást vállalunk majd, igen rövid határidőre. Nyolcszázezer forint értékű lesz a beruházás és a Lenin úton ; készülő kis üzemünk remélhető- j leg a második félév elején már megkezdheti a munkát. Hogy I versenytársak leszünk? — vonja össze a szemöldökét az elnök — az biztos, hogy megszűnik a Patyolat privilégiuma a vegytisztí- tás területén, de abban biztos vagyok, hogy ennek a vetélkedésnek a lakosság nagy hasznát látIja... , I Opauszky László | Könnybe lábad a szemem, ha eszembe jut ez a szomorú történet. Hogy milyen nagy zűrzavart, milyen nagy törési okerzott az életemben egy húszfilléres kis pénzdarab, azt nehéz elérzékenyülés nélkül elmesélni. Mégis megpróbálom, hátha tanulnak belőle a hozzám hasonló, magányos feketeivók. Szóval, sokáig azt hittem, hogy tetszem Amálkának, a „Nálunk jobb mint otthon” presszó bájos kis felszolgálónőjének. Reggelenként munkába menet soha nem kerültem el ezt a vendéglátóipari egységet, s kedvtelve szemlélgettem Amál- ka karcsú alakját, gyönyörködtem bájos mosolyában, aranyszőke fürtjeinek dúsan leomló zuhata- gában. A kávé is ízlett, bár előfordult olyan is, hogy amíg utánanéztem, a cukor papírját tettem a pohárba, a két kocka pedig a hamutartóba került. Sebaj, ilyenkor keserűn ittam a kávét, de édesnek éreztem, mert Ű hozta. Amikor volt egy perc ideje, ott állt a pult előtt a kávéfőzőnővel beszélgetve. Sokszor tekintgettek felém, úgy vettem észre, mosolyogtak is. Ilyenkor zavartan húztam magam alá a lábam és megigazítottam a nyakkendőmet. Odáig még nem jutottunk el, hogy mertem volna visszamosolyogni. Mit is képzelne rólam! 20 fillér Szinte zavarban voltam, amikor egy-egy szomszéd asztalnál fizetésre került a sor és némelyik vendég nagylelkűen borravalót adott Amálkának. Szerettem volna odamenni és alaposan megmondani a véleményem. Hogy mernek ennek az eleven kis tündérkének... szóval, én meg sem kockáztattam ilyen lealázó kísérletet. Szigorúan kiszámoltam előre mindig a háromhúszat s halk köszönöm-öt rebegve csúsztattam a markába. Láthatóan hálás volt a figyelmességért, mert mindig bájos mosollyal, jó hangosan mondott köszönetét. Néha még majdnem zavarba is jöttem, úgy megköszönte. Csak a vak nem látta, hogy sokkal több közöm van hozzá, mint a többi közönséges vendégnek. Ügy irányítottam később a munkám, hogy napjában többször is alkalmam volt betérni egy kávéra. Mindig megkaptam a hangos köszönöm-öt meg a széles mosolyt, és tovább is valószínű rólam beszéltek a pultnál a kávéfőzőnővel. Sajnos, hiába mérgeztem magam egyre több feketével, nem sikerült vele megismerkedni. Olyan sokan voltak mindig a presszóban és én nem akartam feltű-1 nést. A napokban azután, azt hiszem olyasvalami történt, ami véget vetett a kapcsolatunknak. Mikor fizetésre került sor, rémülten láttam, hogy mindössze két darab 2 forintos lapul a tárcámban, nincs több apróm. Most mi lesz? Sértsem meg azzal, hogy nem kérek vissza? Ezt nem lehet. Micsoda kényelmetlen helyzet! Cigarettáért nyúltam a zsebembe, s ujjaim hirtelen pénzt éreztek. Húszfilléresek! Közben Amálka kínosan válogatta tenyerén az aprót, látszott rajta, hogy ő is nagyon kényelmetlen helyzetben van. — Nincs húsz fillérje véletlenül? — kérdezte szépen csengő hangon, miközben úgy láttam, a szeme furcsán csillog. — De van — kapartam elő udvariasan a zsebemből. — Tessék. Amálka nagy lélegzetet vett, elkapta a húszfillérest, odavágott az asztalra, elém egy forintot, s hangosan odaordította: — Köszönöm szépen! — azzal felkapta az üres feke- téspoharát és elvi- harzott Azóta nem merek bemenni a presszóba, inkább a hivatalban iszom egyötvenért, a feketének nevezett barna vizet, amit a főnök titkárnője főz. Valószínű, mégsem tetszem Amálkának. De vajon miért? Baráti fogadás a KISZ megyei bizottságán Elutaztak megyénkből a szovjet vendégek Az Ukrán SZSZK Hmelnyiokij' megyéjéből érkezett ifjúsági küldöttség részére a több napos prog- : ram után, május 31-én fogadást tartott Békéscsabán a KISZ megyei bizottsága. A fogadáson részt vett Gaszjuik Leonid Vaszil- jevics, a Hmelnyickáj megyei Komszomol-bázottság titkára, Mel- nyicsuk Ivan Vasziljevics, - a Hmelnyickáj várasd Komszomol- bizotitság első titkára, Liscsisi Borisz Ivanovics, a Hmelnyickij járás Kamszomol-bizottságónak első titkára, Csalüj Anatolij, a megyei Komszomol-bizottság lapjának szerkesztője, Ászévá Szvetlána, a Ka-manyeck-Podolszkáj város III-as számú iskolájának úttörővezetője, valamint a megyei KISZ-bizottság több vezetője és munkatársa. A szovjet és a magyar fiatalok baráti beszélgetésen cserélték ki tapasztalataikat az ifjúsági munkáról, s megismertették egymást megyéjük komszomolistáinak, illetve kiszistáinak életével. A beszélgetés során a küldöttség meghívott egy Békés megyei delegációt Hmelnyickijbe. A meleg hangú találkozón a vendégek és a vendéglátók ajándékokat adtak át, majd koszorúzásra került sor a szovjet hősök temetőjében. Délután Bibarugrán járt a küldöttség, csütörtökön Budapestre mentek, s onnan visszatérve ma hajnalban elutaztak megyénkből. Baráti beszélgetés: Liscsisi Borisz Ivanovics, Gaszjuk Leonid Vasziljevics és Mihalik György, a KISZ megyei bizottságának első titkára. Átadják Hmelnyickij megye komszomolistáinak ajándékát. Koszorúzás a szovjet hősök temetőjében. Fotó: Demény
