Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-16 / 140. szám
1WJ. június 16, 5 Péntek CSA ; NŐKNEK • Az évről évre változó divatformát az öltözködés alapja, a fehérnemű adja meg. Az idei tavaszra sok mutatós női fehérv.e- mű készült. Ez lemérhető a fehérneműüzletek kirakatain. Ezerszám sorakoznak az egyszínű és mintás, különféle méretű fehérneműk, amelyek jól mosható alapanyagokból készültek. A legolcsóbb anyagú a krepp, amelyből főleg bakfisoknak készítettek pizsamát és hálóinget. S mert az anyag felülete zsugorított, természetes, hogy ezeket a fehérneműket inkább fodorral, vagrj hímTürkizkék „Krisztina” hálóing-köntös együttes. zett cakkokkal, kis masnikkal díszítik. A „Krisztina” elnevezésű szintetikus anyag — citromsárga, halványkék, türkizkék, mályva- rózsaszín és fehér árnyalatokban ma már a legkedveltebb fehérnemű a nők körében. Dúsan csipkézik, vagy a legújabban divatos fekete hímzéssel dísztik az ebből készített pizsamákat, hálóingeket. Akik szeretik a finom fehérneműt, változatlanul sokféle fazont találhatnak a selyemszatén hálóingek között. Van angolos, magasan záródó és szegőzéssel díszített, valamint elöl csipkebetétes ujjatlan fazonú. Bakfisoknak fehér, kékmintás hullámkrepp pizsama. Egy évvel ezelőtt jöt divatba a hálóing-köntös garnitúra. Ennek a fehémeműtípusnák osztatlan sikere van, s az utóbbi időben finomabb, nylonból és nylon-plüss- böl készített garnitúrákkal is gazdagították a választékot. A. E. Konsztantyin Szímonov: Minden nap hosszú Szimonov, a kitűnő szovjet író a Nagy Honvédő Háború négy esztendejét haditudósítóként küzdötte végig. Kezdetben az Ukrajnába betörő fasiszta hordák ellen vívott heves harcok szemtanúja volt, majd szinte valamennyi arcvonalat megjárta. Részt vett a Sztálingrádért folyó küzdelemben' — ott születtek emlékezetes regényei is —, végül a győzelmes szovjet hadsereggel vonult be Berlinbe. A haditudósító legérdekesebb, legfontosabb élményeit az újságjának adja á* — mégis, természetes, hogy noteszából sok, ugyancsak megörökítésre méltó feljegyzés nem kerül a lap hasábjaira. Az újságíró ebbe bele is törődne — de az író tiltakozik. Naplót vezet tehát, s ebbe — vüli hatást kelt az olvasóban. Szinte tapintható közelségbe hozza a már történelemmé merevedett tegnapot, maivá, élővé varázsolja a múltat és mindenképpen jelentős élményt nyújt Szimonov a háború poklában az embert kutatja. A hősiesség mögött mindig az ember indító okait, jellemének, egyéniségének alkotó elemeit keresi akár tábornokról, akár egyszerű közkatonáról van szó. Az értékes, élvezetes olvasmányt és emlékezetes élményt nyújtó — Kondor Lajos illusztrációival díszített — kötetet a Zrínyi Katonai Kiadó jelentette meg az Ünnepi Könyvhétre. H. G. Endrődi úttörő a tv-kamerák előtt A Magyar Televízió év elején hirdette meg az általános iskolások hetedik osztályos tanulóinak országos kémiai versenyét, melyre az endrődiek is elküldték nevezésüket. A helyi csapatversenyeket és a megyei döntőt követően Hangya László endrődi úttörő jutott be megyénkből a Budapesten megrendezett országos elődöntőbe, ahol 27-en mérték össze tudásukat. Laci ez alkalommal is bizonyította jó felkészültségét: tíz ponttal az élen, elsőként jutott az országos döntőbe. m Nagif sikerű növendókhangversemjl rendezőit a Szarvasi Állanti Zeneiskola napi munkája és az ezernyi veszély mellett — gondosan feljegyzi a megörökíteni érdemes élményeket Ilyen sajátos műfajú az íróhaditudósító naplója, amelyet Szimonov több mint két évtizeddel a háború után bocsátott a közönség elé. Nem meglepő, hogy ez a rövid lélegzetű mű frisseségével, elevenségével ma is rendkí„Sobieski János” dunai enitéktúra A Budapesti Lengyel Kultúra és a Magyar Természetbarátok Szövetsége az idén ismét megrendezi a Sobieski János dunai emléktúrát. Az útiterv Esztergom— Budapest—Dömáöd—Dunaharaszti vonalán 175 kilométeres vizi kirándulást foglal magában. A részvevők június 23-án gyülekeznek Esztergomban, majd másnap folytatják a kilencnapos utat. Az érdeklődők a Magyar Természetbarátok Szövetségénél jelentkezhetnek. A Szarvasi Állami Zeneiskola június 7-én este növendékhangversenyt rendezett a Vajda Péter Művelődési Házban. A zeneiskolák ilyen irányú tevékenységéről általában nem szokás az újságolvasókat részletesen tájékoztatni. Jelen esetben — úgy érzem — mulasztást követnénk el, ha ennek á művészi élményeket bőkezűen nyújtó, igen színvonalas hangversenynek a jelentőségét nem méltatnánk. Ez alkalommal nem egy „házi” bemutatónak lehettek megelégedett tanúi a zenekedvelő szarvasi gyermekek és felnőttek. Sokkal többről volt szó. A hangverseny szereplői olyan müveket adtak elő, melyekkel az elmúlt hónapokban különböző megyei és országos rendezvényeken sikert arattak, és értékes helyezésekkel gyarapították a Szarvasi Állami Zeneiskola egyre növekvő eredményeit. Ilyen előzmények után jogos várakozással tekinthettünk az igényesen összeállított műsor bemutatása elé. A hangverseny keretében hanigszerszólók, kamarazenei és vonószenekari művek hangzottak el. A szólisták közül Várnagy Mihály (hegedű) aratta a legnagyobb sikert — igen megérdemelten. Seitz: D-dúr hegedűversenyének kitűnő előadásával zenei rátermettségét és jó felkészültségét bizonyította. (A most következő tanévtől a Szegedi Zeneművészeti Szakiskolában folytatja tanulmányait.) Ezzel a művel Békéscsabán a Magyar Űttörők Szövetsége által rendezett kulturális szemle megyei bemutatóján is dicséretet szerzett. Vivaldi: a- moll hegedűversenye I. tételének zenekari kísérettel történt bemutatása is kifogástalanul sikerült. Két kamarazenei mű hegedűszólamát is mély átéléssel, szép tónussal játszotta. A többi szólista is tudásának legjavát nyújtotta. Szigeti Margit és Szító Imre (zongora) a megyei zongoraversenyen és a III. Erkel Diákünnepeken, Kaiser Mária (zongora), Kugyela Balázs (cselló). Truczka Ágnes (hegedű) és Való H. Tamás (zongora) pedig a III. Erkel Diákünnepeken részesült igen jó helyezésben. A hangverseny magas színvonalát négy kamarazenei mű stílusos tolmácsolása is bizonyította. Várnagy Mihály és Szitó Imre Corelli: e-moll hegedű-zongora szonátájának I. és II. tételét adta Csak a bibliabeli özönvízkor lehetett olyan eső, mint azon az éjjelen. Az orkán egyre erősebben tombolt. Néhány másodpercre megcsillapodott, de csak azért, hogy erőt gyűjtsön és utána még nagyobb erővel haladjon oda, ahová a természet erői irányították. Mindez most már minket nem érdekelt. Mentünk buzgón Kálmán barátunk után előre, oda, ahol az „ígéret vize” várt bennünket. Mert a Bárkásban sok hal van. Sőt, rengeteg. Már legalábbis Kálmán barátunk szerint, aki ott született, ott nőtt fel a víz partján, és ha egy ideig hűtlen is lett a sarkadi vizekhez, nemrégiben ismét hazajött és folytatta ott, ahöl azelőtt abbahagyta. Háló, horog, és kézzel való búvárhalá- szás, mindez neki való szórakozás. Cukkolt is bennünket egy-egy sikertelen horgászkirándulás után: — PersZe, mert hozzánk nem jöttök ki soha. Pedig én 50—60 kiló halat garantálnék nektek Halászok és „okos“ kutyák egyetlen éjszaka a Bárkásban. Sokáig nem hittünk neki. Most nyáron aztán már nem tudtunk ellent- állni. Különösen Tóni barátom, aki meglehetősen kezdő még ebben a sportszakmában és eléggé hiszékeny. Még a messziről jött embernek is elhiszi, amit mond, pedig azok a néphit szerint is azt mondanák, amit akarnak. Hál most aztán itt vagyunk. Horgászásról persze szó sem lehet. Bezörgetünk hát az öreg halászismerőshöz, hogy két hálója használatát engedélyezné. Kálmán barátom az ajtón zörget, mi pedig Tónival az ablak alá húzódunk. Nagy sokára apró neszezés, majd erőteljes dörmögés hallatszik bentről: — Vajon kit evett a fene ide, ilyen időben? Ajtónyitás és kevés alkudozás után megindultunk a vízpartra a hálókhoz, hogy a „rengeteg” halból legalább egy-egy halászlére valót szakol- junk. Az eső továbbra is ömlött, az orkán még kegyetlenebbül tombolt. Még a kutyák is csendben voltak, csak nagy ritkán hallatszott egy- égy keserves szűkölésfé- le az ólak felől. Tóni meg is kérdezte Kálmántól: — Te komám! Nálatok nincsenek kutyák a faluban? — Azt hiszem, meg is bánta mindjárt, hogy ilyet kérdezett, mert Kálmán szakszerű kiselőadásba kezdett a sarkadi kutyák kiváló tulajdonságairól és eszességéről: — Tudod, komám, ezek a mi kutyáink nagyon okosak. Tudják, hogy ilyenkor nem kell őrködni, mert ilyen időben csak a hülyék mászkálnak, azokkal meg nem érdemes törődni... Na Tóni, te csavaros góbé, ezt megkaptad. Vajon erre mit fogsz mondani? Kis hallgatás után tett ugyan egy enyhe kísérletet, hogy valamint mentsen a tekintélyéből és megkérdezte: — Ezek szerint mi hülyék vagyunk? — De amikor Kálmán erre azt felelte, hogy: — Ti igen, de én nem — akkor jobbnak látta elhallgatni. Elkezdtük hát „szűrni” a vizet. Szűrtük szorgalmasan hajnalfeléig. Tóni ugyan közben kétszer is beleesett, de mind a kétszer szerencsésen kihalásztuk. Persze ez nem jelentett semmit, mert akkorra úgy eláztunk, hogy akár nyakig ülhettünk volna a vízben. Hajnalfelé aztán mintha összebeszéltünk volna, szinte egyszerre javasoltuk, hogy hagyjuk abba. Kálmán kiszedte a „zsákmányt” a szákból és a szatyorba rakta. Tizenhárom törpét és három kárászt, ö mint vendéglátó, nem kért belőle. Azt mondta, vigyük el mi haza, mert otthon úgysem hiszik el, hogy ilyen időben halásztunk. 1. L. elő igen nagy sikerrel. Ezt a művet Gyulán, Szegeden, majd Debrecenben a X. Országos Ifjúsági Kamarazene Fesztiválon is sok tapssal jutalmazták. (A Kossuth rádió a közelmúltban sugározta a debreceni szereplésükről készített felvételt.) Gluck: F-dúr triószonátája I. es II. tételének előadói Gyulán és Szegeden, Csajkovszkij: D-dúr vonósnégyese (Op. 11.) II. tételének tolmácsolóí Gyulán, Szegeden és Debrecenben a kamarazene Fesztiválon, Mozart: Zene három hegedűre című művének bemutatói pedig a városi kulturális szemlén is igen szép sikert arattak. A négy ízben fellépő vonószenekár Gazsó György tanár vezényletével Haydn, Vivaldi, Csajkovszkij és Mozart műveiből adott elő egy-egy tételt. Produkciójukat az egységes hangszínű, fegyelmezett muzsikálás, a tempóbeli és dinamikai változások helyes alkalmazása jellemezte. A kamarazenei és zenekari művek mintaszerű betanítása Gazsó György tanár igen lelkiismeretes munkáját dicséri, aki Láng Gusztáv zeneiskolai igazgató művészi elképzeléseinek és tanácsainak szem előtt tartásával kiválóan oldotta meg a nehezebb feladatokat is. A növendékek is minden lehetőt elkövettek, hogy a közönség élményekkel gazdagodva távozzon. Fenyvesi András
