Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-16 / 140. szám
1967. június 16. 3 Péntek Ezek, azok és amazok A termelésben, a falujuk életszínvonalának növelésében nincs mit szégyenkezniük a nagybánhegyesieknek. Három termelőszövetkezetük — Zalka Máté, Aranykalász és Kossuth — közül kettő országos hírű. A Zalkát meg a7 Aranykalászt a Minisztertanács Kiváló Termelőszövetkezeti Gazdaság oklevéllel tüntette ki. Ez egyben azt is jelenti, hogy a területnagyság arányában mindkét közösség az ország tíz legjobbja közé került az 1966. évi eredményével. A Kossuth Tsz ezektől szinte csak egy hajszállal maradt el. A három szövetkezet között évek óta kimondatlanul is versengés van. Ez a vetélkedés kétségtelenül nemes, hisz az emberi lét javítását célozza. Csakhogy a három tsz, a három versenytárs nem egymással, hanem egymástól külön, a kellő összhang hiányában küzd a maga választotta utakon. Az egységnyi területen előállított termék babérját Fülöp Mihály, a mezőkovácsházi Járási Tanács V. B. elnökhelyettese éppen a napokban tette fel az Aranykalász Tsz címerére. Termésátlagaik legjobbak az egész járásban. Viszont a kis területű, gazdaság — 920 hold az összes földjük — fejlesztésére, bővítésére eddig nem kaptak lehetőséget. A korszerű nagyüzemhez szükséges épületeik hiányoznak, ennek ellenére — já. Különösen a második ötéves terv időszaka alatt fejlődött sokat megyénk kiskereskedelme és vendéglátóipari hálózata. Azóta is szinte hónapról hónapra nyílnak új üzletek, újjávarázsolnak régebbi boltokat, s mind kulturáltabbá válik a lakosság ellátása. A szóban forgó időszakban 159 milliót fordítottak a hálózat fejlesztésére. A kiskereskedelmi boltok száma 102-vel, a vendéglátó egységeké pedig 58-cal növekedett. Az üzlethálózat mennyiségi derékba. Két csendőr jön a szélső cselédház felől, közrefogva hozzák Dornicsot. Jellemző, mondja Fésűs Járó, még elmenni se tudnak csendőr nélkül, Badalik a fejét csóválja, látod te ostoba vadrác, kár volt makacskodni, úgyis menni kell: és miért nincs tarisznyád, miért nem pakoltál élelmet az útra? Sitkény felkapja kabátját, ravasz malacképe ijedten megnyúlik, majd én hozok neki valamit, és elszalad. A csendőrök a hintóig kísérnék Dornicsot, jelentést kell tenni a bárónak, Gáldy azonban türelmetlenül int, indulni akar. A Duna felől vadászgép bukkan ki a rongyokra szakadt felhők közül, sivítva ereszkedik lejjebb. Fenébe is, mondja Gallai, még közibénk cserdít. A vadászgép mélyre lecsap, szinte súrolja a víztorony hegyét, de nem lő, egy kör után felhúz a magasba, délnek fordul. Deső rám néz, egyszerre mondjuk, Rata. Egy sovány szalmaszőke hajú, lapos mellű asszony, Dornics felesége, sikoltozva szalad ki a szélső házból, de nem mer továbbmenni a kútnál, kezét hasára szorítva megáll, és elhallgat. A csendőr szakaszvezető elengedi Dornics karját. Tedd a dolgod, ne ellenkezz, nem lesz annak jó vége. Nyúlarcú, csontos nagyfülű ember a csendőr, nem beszél gorombán, restellkedve néz körül. rási szinten — jóval az átlag fölött gazdálkodnak. A járásnál is és a megyénél is úgy tudják az Aranykalász Tsz-ről, hogy nem törekszenek a gazdaság fejlesztésére. Aki velük szemben ezt a nézetet vallja, valószínű, hogy hibás szemüvegen nézi a helyzetet. A közösség termelési eredményei ellentmondanak az ilyenfajta megítélésnek. Az Aranykalász tehénistállójában most már minden harmadik karikára két jószág jut. A növendék- marha-telepen egy karikán három borjút tartanak, a süldőszálláson 50 férőhelyenként 60 hízó sertést nevelnek Igazán csak ők érzik rendkívüli módon szűknek a kialakult — sajátos — nagyüzemi kereteket. Az állatállomány szűkös elhelyezése, a férőhely hiánya gátolja a termelésfejlesztés további lehetőségeit. A Zalka Máté Tsz-ben más a helyzet. A korábbi években ide szinte ömlött a társadalom gondoskodása. Megvan ennek az eredménye. A szükség fogalmát bár itt is ismerik, de távolról sem olyan nyomasztóan, mint az Aranykalászban vagy éppen a Kossuth Tsz-ben. A termelési színvonalban mégis az Aranykalász Tsz vezet. A nagybánhegyesi tsz-vezetők és tsz-gazdák igazán büszkék lehetnek eredményeikre. A megyében és az országban talán nincs is még egy olyan község, mint gyarapodása mellett minőségi változás is tapasztalható. Növekedett például a széles választékot kínáló szaküzletek száma. A vendéglátó iparban több az étterem, a cukrászda, a kulturált falatozó. Csökkent az italboltok, „talponállók”, borozók, sörözők száma, bár még mindig elég sok van belőlük, a vendéglátó egységeknek csaknem felét teszik ki. A kereskedelmi hálózat növekedése nemcsak a városokban érezhető, hanem a falvak lakosságának is megkönnyebbítette ellátását. Dornics mozdul a szekere iránt, kezét is emeli, nagyon szereti a lovait, szereti tenyérrel megla- pogatni őket. De aztán elfordul, megy visszafelé lassan, mint akinek semmi keresnivalója a kastélynál. Badalik elébe térül, botját emeli. Dornics kitér, megy tovább. Állj, mondja idegesen a szakaszvezető. A fiatalabb csendőr lekapja puskáját, a kocsis után szalad. Amikor utoléri, szuronnyal teleri visszafelé, Dornics nem szólt semmit, bárgyún huzakodva megy a szekérig, mint a kötélre fogott állat, innen fentről mindenképpen olyannak látszik az egész, mint mikor az emberek körülkerítenek egy engedetlen állatot, de mihelyet a csendőr odébb emeli szuronyát, megint megfordul. A szakaszvezető nyakon ragadja Dornicsot, odapenderíti a lovai mellé. Nyúlarca vörös.- Az istenedet, hát mi ez, mondja lihegve. Dornics rácul káromkodik, vakkantó torokhangon, hirtelen nekiugrik a csendőrnek. A szakaszvezető puskatussal lökné vissza, de a kocsis meggörbedve ugrik, fővel a csendőr hasának, melle helyett állán éri az ütés. Idáig hallatszik a reccsenés. A szakaszvezető hátrálva lóbálja puskáját. Marha, mondja, és nekiveti hátát a szekér oldalának, te vagy az oka, én nem így... (Folytatjuk) az övéké, ahol a három tsz szinte fej-fej méllett halad a közös úton. Csakhogy az ők közös útjáról az oda toppanó idegenben valami feldereng. Mintha néhány tsz-vezetőt elvakított volna az itteni kimagasló eredmény. Mondhatnánk azt is, hogy a szomszéd gazdaság vaj’ kit érdekel? A szomszédokat bizonyára nem. Ha érdekelné őket, valószínű, egy-egy olyan nagy ünnepen, mint amilyen szombaton, június 10-én az Aranykalász Tsz-ben is volt — a Minisztertanács oklevelének és a járási verseny első helyezettjének járó jutalom átvételére —, tiszteletüket tették volna. Meghívták őket. De hát ki kíváncsi ezekre, a hajdani kuláknak bélyegzett vagy a mindig sok munkával küszködő, de jó módban élő középparasztokra? Nem a múltat akarom itt bánytorgatni, de meg kell mondani, hogy sem a zal- kásokat, sem pedig a Kossuth Tsz vezetőit nem érdekli a harmadik szövetkezet. A megítélés mércéié ezek szerint közöttük a régi,-Még nem vált vérükké a párt VIII. és IX. kongresszusán kialakított mérce, melyet a gazdasági, politikai helyzetnek megfelelően a kor követelményéhez igazítottak. Az elv ismeretes: falun és a közösség érdekében végzett munka alapján ítéljék meg az embert s az embereket. Ebben a dologban bizony sok helyen nagyot léptek előbbre. Együtt, egy brigádban dolgozik a régi falu. Nem azt nézik, hogy annak idején ki ki volt, hanem azt, hogy a ki most a közös munkában, a társadalmi célok .valóra váltásában kicsoda? És ez is a helyes. Nagybánhegyesen, bár ma már itt is jól és egyre jobban kezelik az új mércét, mégis olykor rosz- szul fogják. Pedig szép dolgok színhelye ez a falu. Hát nem szép az, hogy a község legutóbb alakult tsz-e 1966-ban a járás legjobb gazdasága lett? Valamikor az Aranykalász Tsz gazdái hallani sem akartak a termelőszövetkezetről. Most pedig magukénak tekintik. Molnár Károly sertésgondozó a többi között azt mondotta: az emberek itt most olyan elégedettek, mint akkor — gondolt a tsz-szervezés időszakára — elégedetlenek voltak. Meggyőződésem, hogy Molnár Károly szíve, érzése szerint beszélt. S ha ez így van, hát azért haragot, fittyhányást érdemel az egész szövetkezet? Nem? Ellenkezőleg: megbecsülés, biztatás, anyagi, erkölcsi támogatás jár az ilyen közösségnek, hogy a termelésfejlesztésben bátrabban lépjenek előbbre. A falu gondja nemcsak a Zalka Tsz gondja — bár hármójuk közül ez a gazdaság a legnagyobb —, hanem a másik két szövetkezeté is. Vagyis azé a három gazdaságé, amelyik minden tekihtet- ben egyenlő jogot és kötelességet kapott a társadalomtól a termelés fokozására, az emberek anyagi, kulturális igényeinek kielégítésére. Nagybánhegyes lakói — a felszabadulás előtti tagozódás szerint — még mindig tartják a három csoportba tömörülés fontosságát. De a csoportok célja külön-külön is ugyanaz: a termelőszövetkezeti gazdálkodás lehetőségeinek jó kihasználása ömaguk boldoguláséra és a társadalom javára. Ha ilyen szemüvegen néznék és bírálnák a körülöttük zajló világot, valószínű ezek is, azok is meg amazok is, — mert csak így beszélnek egymásról — a falu határán belül emberközelbe jutnának. Ha ez bekövetkezne, talán eredményeik még magasabb színvonalon bontakoznának ki. Dupsi Károly Kevesebb italbolt — de még mindig sok A kereskedelem fejlesztésére: 159 millió Feljegyzés egy községről, ahol nem történik semmi... Budapestről Békéscsabára jövet a személyvonaton Murony községhez közeledve két férfi beszélgetéséből, búcsúzkodásukkor ilyen megjegyzést hallottam: „No, megérkeztem, jön a megszokott- ság. Kis község, kis semmi...” Én ebből azt értelmeztem: ez egy olyan község lehet, ahol nem történik semmi. Elhatároztam, hogy felderítem, vajon történt e valami ős néhány sorban az újság hasábjain ismertetem meg a muronyi honpolgárral saját községét. Szerencsére sikerült néhány feljegyzés birtokába jutni a községre vonatkozóan. íme: Murony község 1950-ben alakult. Lakossága az 1960-as népszámlálási adatok alapján 1635 fő. Területe 6204 kh. Területét átszeli a Budapest—Békéscsaba vasútvonal. A község belterületéhez csatlakozik a Hidasháti Állami Gazdaság központi majorja. A községben a Lenin Termelőszövetkezet gazdálkodik, csaknem négyezer kataszteri holdon. Eredményei alapján a iárás jobb termelőszövetkezetei közé tartozik. Van a községben orvosi rendelő, gyógyszertár, a szükséges iskolai tantermeken kívül iskolai napközi otthon, 50 férőhelyes óvoda, postahivatal, szolgáltatóház, megfelelő üzlethálózat, amelyek a lakosság igényeit elégíti ki. Ez már valami! Ám, folytassuk a legutóbbi tanácsválasztással. A község lakossága saját ügyeinek intézésére, soraiból választotta a 25 tanácstagot. Ott találjuk H. Kovács Sándor tsz-elnököt, Liszkai Gábor párttitkárt, Hajdú Sándorné tanítónőt, Tóth Jánost és Lipcsei Ferencet, valamennyien a nép fiai, s választóik megbízásából segítik a község fejlődését. Említésre méltó az is, hogy évről évre igen sok családi házat építenek a község lakosai. A községi tanács végrehajtó bizottsága nagyon fontos feladatának tekinti a családi házak építését, és biztosítja az építeni szándékozóknak a szükséges házhelyet. A községben működik egy ön- kiszolgáló élelmiszer-, egy iparcikk-, egy tanyai bolt és egy italbolt, egy ízlésesen berendezett cukrászda és az állami gazdaság központjában büfé. A községben az elmúlt években létrehoztak egy szolgáltatóházat, amelyben férfi- és női fodrászat, valamint cipészjavítórészleg tevékenykedik. A férfi- és női szabóság azért szűnt meg. mivel a ktsz nem tud biztosítani a szakmában megfelelő munkaerőt. Van a községnek jól működő MEDOSZ sportköre is. Az ifjúsági sakkozók országosbajnokságon kedvező eredményt értek el, a felnőtt csapatok szinte évtizede megyei bajnokságban játszanak. Eredményes a labdarúgó-szakosztály is. Létezik a községben a dolgozók iskolája, átlag 30—40 hallgatóval. Az állami gazdaságnak kultúrháza van, két tsz- klub is működik. Tehát valami mégis történt! Természetesen ehhez hozzájárult az is, hogy az elmúlt években kivétel nélkül minden negyed- és félévben teljesítették adóbevételi tervüket Természetesen vannak olyan kommunális jellegű kívánalmak a községben, amelyek megvalósítását saját erőből nem tudják biztosítani. Ilyen többek között a község belterületének csatornázása és a belvíz elvezetése. A jelölőgyűléseken a választók zöme ezzel foglalkozott. Minden bizonynyal megoldódik ez a gond is. Hogy mi még a további terv? Elsősorban járdaépítés, a villanyhálózat bővítése. A következő évben — tudomásom szerint — kétszázezer forintos költséggel bővíteni akarják a jelenlegi orvosi rendelőt és váróhelyiséget, sőt egy toldaléképület megépítésével új fogorvosi rendelőt hoznak létre. Tervük: továbbra is igénybe venni a lakosság társadalmi munkáját. Ha csak ennyi történt, akkor is a kis községben nagy valami. Bárki meggyőződhet róla! (rocskár) Három hír Szabadkígyósról ÉRETTSÉGIZNEK A DIÁKOK Négy esztendővel ezelőtt harmincnyolcán iratkoztak be a Sza- badkígyósi Mezőgazdasági Technikum nappali tagozatára. A harmincnyolc tanulóból 36 jutott el az érettségi vizsgákig. Ketten időközben lemorzsolódtak. Az utolsó osztályvizsga eredménye — harminchat tanuló átlagában — 3,62. Az érettségi dolgozatok jól sikerültek. A bizottság valameny- nyi végzős növendéket alkalmasnak talált arra, hogy szóbeli és gyakorlati érettségükből is vizsgát tehessen. Az első érettségi vizsgára június 14-én, szerdán I került sor. Valamennyien az osztályvizsga átlagánál jobb ered- I ményt értek el. MÁSFÉL MILLIÓ FORINT TETŐFELÚJÍTÁSRA Hosszú huzavona után végre sikerült másfél millió forintot szerezni a mezőgazdasági technikum tetőszerkezetének restaurálására. A műemlék jellegű hajdani grófi kastély tetőszerkezetét eredeti állapotába állítják vissza az egyik budapesti építőipari vállalat dolgozói. A munkálatokkal jól haladnak. Év végére a másfél millió forintot felhasználják. A PAMUTTEXTILMŰVEK BÉKÉSCSABAI GYÁRA (Pamutszövő) keres felvételre. A betanulási idő 2 hónap. 47300 ■■■■■■■■■■■■■■a *■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■»■■■■■! ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■»mmmmr■■■■■■■■■■■■■■■a■■■■ EREDMÉNYESEN VIZSGÁZTAK A ZÖLDSÉGTERMESZTŐ SZAKMUNKÁSOK A mezőgazdasági technikum nappali tagozata mellett szakmunkásképzés is helyet kapott. Néhány nappal ezelőtt 25 zöldség- termesztő tett szakmunkásvizsgát. Ök három évig tanultak az intézetben. Valamennyiüket a termelőszövetkezetek szerződtették és küldték a szakma elsajátítására Szabadkígyósra. A 25 végzős diák szakmunkásbizonyítvánnyal a kezében visszatért a termelőszövetkezetekbe.
