Békés Megyei Népújság, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-14 / 112. szám

1867. május 14. 4 Vasárnap Gazdát keresnek a hatósági húsboltok Különböző panaszok, jelzések hívták fel az Állami Kereskedel­mi Felügyelőség figyelmét arra, hogy a hatósági húsboltokat meg­vizsgálja. Sőt a megyei tanács il­letékes osztálya is jelentésben számolt be a végrehajtó bizottság­nak a boltokról. A helyzet sajnos, áldatlan, melynek lényegében az az alap­ja, hogy a hatósági húsboltoknak nincs gazdája. Mind az fmsz ke­selésében levők, mind a tanácsok kezelésében levők ellenőrizetle­nek, ami miatt a rendeleteket is mindenütt máshogy értelmezik, ismeretes, hogy. a hatósági hús- 3oltokba kerülő árut az állator­vos százalékosa le. Az állat levá­gása után a kényszervágási jegy- sőkönyvben kell rögzíteni, h.ogy milyen ára lesz a húsnak. Hetven százalékosnál azonban nem lehet több. Ennek ellenére Kétegyhá- tán például az állat húsát 80 százalékosnak minősítette az ál­latorvos és emiatt az értékesítés­iéi kilónként 3,30 forinttal csap­ák be a fogyasztót. Hasonló bajok vannak az árak kerekítésénél is, Imivel igen sokszor árdrágítást tövet el a boltvezető. Á gazdátlanság láttán egyes lelyeken még azt is megreszkí- *ozza a boltvezető, hogy a belső­séget (máj, szív, tüdő stb.) — ter­mészetesen a vevő kárára —, azo- los áron adják a csontos hússal. Mindemellett sajnos, zavart >koz, hogy jelenleg kétféle ren- ielkezés van érvényben, s így íppen arra hivatkozik mindig az izemelő szerv, amelyik az adott esetben neki előnyösebb. Feltét- .enül főhatósági intézkedésre len­ne szükség, amely egységesíti a húsboltok működtetését és az ér­tékesítést, hiszen a jelenlegi ál­lapotok, a.rendelet nem ismerése, és a kétféle' gyakorlat mindig a fogyasztók kárára van. Beszélnünk kell a szándékos­ságról és felületességről is. Gesz­ten a termelőtől borjúhúsban vet­ték át az árut, eladásnál viszont már marhahúsban számoltak. Furcsa eset történt Eleken: hosz- szú ideig rosszul száfnoltak el a termelőkkel szemben. Pontosab­ban a hús értékesítésénél önma­gukat csapták be. Aztán, hogy mentsék ami menthető, az állat­orvos 53 százalékra minősítette a termelőnél az árut, a húsboltos­nak viszont 60 százalékosként ad­ták át. Vagy a fogyasztót, vagy a Tizenöt őzbakot ehettek a külföldi vadászok termelőt, mindenképpen megká­rosították. Gyakori eset, hogy a szalonnát nem fejtik le a húsról, hanem együtt adják el a csontos hús árán. Ez is a fogyasztó megkáro­sítása. Az ellenőrzés során derült ki, hogy több helyen a bőrös ma­lacot a sertéshús árán értékesítik, s ezzel sok forinttal rövidítik meg a vevőt Furcsa módon kerestek hasznot Kétegyházán. Az fmsz saját ser­téseit selejtítette ki, de az ál­latorvosnak egy szót sem szóltak, viszont a húsboltban teljes áron számoltak a vevőnek. Nem lehet szó nélkül elmenni az ilyen esetek mellett. Éppen a tanácsnak kellene őrködnie azon, hogy se a társadalmi tulajdon, se a fogyasztó ne károsodjon meg, ugyanakkor a legtöbb helyen a kezelésükben levő hatósági hús­boltokban szinte úgy nyúlnak a fogyasztó zsebébe, ahogy akarnak. Ijesztően nagy a rendetlenség a bizonylatolás körül. Vagy nem állítják ki a kényszervágási jegy­zőkönyvet, vagy ezt csak utólag teszik. így is, úgy is, visszaélésre ad lehetőséget. Az utólag kiállí­tott jegyzőkönyvbe már sok min­dent be lehet írni. Ellenőrizhe­tetlen. És milyen „érdekes”: ahol nem megfelelő a bizonylat, ott a levágott állatok fő termé­ke (értékesíthető) általában 50— 60 százalék, ahol viszont rendben van, ott 70—75 százalék. Nehéz nem arra gondolni, hogy az 50— 60 százalék nem volt-e levágás­kor több... Ide kívánkozik az Űj­kígyósi Földművesszövetkezet ha­tósági húsboltjának példája. A múlt év áprilisában egy állatot levágtak, melynek húsa 490 ki­logramm volt. Elszámolásnál vi­szont (dátum nélkül) 453 kilo­grammot tüntettek fel. Több hó­nappal később, amikor már az ÁKF megkezdte vizsgálatát, a tsz állatorvosa a hiányzó 37 kilo­gramm húsról igazolást állított, ki, miszerint ezt a mennyiséget elko­bozta, vagyis ezt nem lehetett ér­tékesíteni. Kiben ne villanna fel a gyanú az ilyen utólagos bizony­latolásnál ! De a hatásági húsboltoknál van más is. A kiütött súlyok, ren­detlen, a higiéniai követelmé­nyeknek egyáltalán nem megfe­lelő boltok mellett szinte tipikus esetei a visszaélésnek. Talán so­kan el sem hinnék — sajnos, mégis igaz —, hogy egy boltban ugyanaz a boltvezető együtt érté­kesíti a hatósági húst és a ren­des húst! Ki tudja megállapítani, hogy értékesítéskor melyik húsból tettek a mérlegre? A felsorolt tények nagyjából jelzik az okokat is. Azért szóltunk róla, hogy az áldatlan állapoto­kat mind a tanácsok, mind az fmsz-ek megszüntessék és teremt­senek abban a tekintetben is ren­det, hogy ne azok vásárolhas­sák fel a hatósági húst, akik lé­nyegében a kényszervágást elren­delik. Mert a vizsgálat ezt is bizonyí­totta! Varga Tibor Befejezéshez közeledik a gyomai filmszínház felújítása Hosszú ideig tető nélküli, csu­pasz falak meredeztek Gyoma község főterén. Folyt a vita, hogy érdemes-e egyáltalán a régi film­színház épületét felújítani, vagy azt teljesen le kell bontani. A vita a felújítás javára eldőlt és az elmúlt napoktól kezdődően a Gyomára tévedt idegen, már serény munkát és egy megújho- dott nagy épületet talál a régi rom helyén. A teljes felújítás 1 millió 200 ezer forintba kerül és ezzel a megye egyik legkorsze­rűbb filmszínháza Gyomén lesz. A szélesvásznú mozi alkalmas lesz sztereo filmvetítésre is. Az üzemelés zavartalanságát a leg­újabb kinotechnikai-berendezés és két vetítőgépes rendszer bizto­sítja. A szellőzést és a fűtést is egészen újszerű formában oldják meg. A Gyomai Építőipari Ktsz komplex szocialista brigádja vál­lalta, hogy az új filmszínházat a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 50. évfordulójának tiszte­letére, november 7-re átadják a közönségnek. Ehhez a munkához a megyei tervező iroda minden művezetői segítséget megad és helyes lenne, ha a Budapesti Filmtechnikad Vállalat Ms a hely­színen levő műszaki anyag szere­lési munkálatait határidőre telje­sítené. A Szarvasi Óvónőképző intézet kórushangversenye Kondoroson A Szarvasi Óvónőképző Intézet második évfolyamának 48 tagú kórusa a közelmúltban a kondo- rosi művelődési otthonban hang­versenyezett az Ifjú Zenebarátok összejövetelén. Az igen szép és nívós műsor gazdag zenei él­ményben részesítette a közönsé­get. A műsort Palestrina, Giardi- ni, Mozart, Weber, Schumann, Liszt, Bartók, Kodály, Bárdos, Fasang, Borgulya és Novikov kó­rusművei tették emlékezetessé. A két vezénylő karnagy, Lipták Mihály és Oláh Ernőd iritézeti tanárok tempóban, dinamikában .• és átélésben egyaránt remekül j közvetítették a zene mestereit. A szólószámok szerencsésen * egészítették ki a műsort. Soly- mosi Zsuzsa első éves hallgató Händel: Csordul a könnyem kez­detű áriáját , énekelte, Hering Katalin első éves hallgató pedig Haydn: Szerenádját adta elő fu­volán emlékezetes sikerrel. A hangverseny végén — á kondorosi ifjúság kérésére — a múlt évben kórussal előadott Santa Lucia című olasz dalt Solymosi Zsuzsa énekelte kitűnően. A zongorakíséretet Talmácsi Jolán óvónő — az intézet volt tanítványa —, Ferenczy Katalin óvónőjelölt és Hering Katalin elsőéves hallgató látta el. (M. L.) Két tagozattal rendezik meg az idén a IV. Szegedi Nyári Egyetemet A részvételi díj fejében mo­dern kollégiumi szállást, teljes el­látást, két szabadtéri előadás je­gyeit, két kiránduláson, ismerke­dési esten és banketten való rész­vételt biztosít a rendezőség a részvevőknek. Jelentkezési határ­idő: 1967. VII. 1. Bővebb felvi­lágosítást nyújt, kérésre prospek­tust és jelentkezési lapot küld a Nyári Egyetem Igazgatósága, Sze­ged, Kárász utca 11. Az érdeklődés máris igen élénk: naponta érkeznék jelentkezések és érdeklődő levelek, főleg a Né­met Demokratikus Köztársaság,- bői, Lengyelországból, Jugoszlávi­ából, Romániából és Ausztriából. Évek óta a Szegedi Ünnepi He­tek egyik igen jelentős rendezvé­nye a Nyári Egyetem. Ebben az évben is a gazdag művelődési és szórakozási lehetőségeket biztosí­tó, Európa-szerte híres szabadtéri játékok idején, július,20-tól júli­us 30-ig rendezi meg a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társulat és a József Attila Tudományegyetem a hagyományossá váló Szegedi Nyári Egyetemet, amely eddig a tanítók-tanárok pedagógiai to­vábbképzését szolgálta sikerrel. Idén bővül a program: a peda­gógiai szekciókon kívül egy isme­retterjesztő tagozat is indul. A pedagógiai részleg hallgatói ismét nagyon aktuális kérdések­ről hallhatnak előadásokat neves külföldi és hazai kutatóktól és gyakorlati szakemberektől. Az előadások fő témája: Hogyan hasznosítják a gyakorló pedagó­gusok saját munkájukban a pe­dagógiai kutatómunka módszere­it? E témakörön belül a modern pedagógiai kutatás sajátosságairól és gyakorlati hasznáról, a tény­feltáró módszerekről, a tanulók tudásszintjének és neveltségi szintjének mérési módszereiről, a statisztikai módszerek pedagógiai alkalmazásáról, a pedagógiai kí­sérletről hangzanak el előadások. A második szekció Dél-Magyar- országot kívánja megismertetni a részvevőkkel. Előadások hangza­nak el Szegednek, a napfény vá­rosának múltjáról, jelenéről és jövőjéről, a Tisza természeti és gazdasági jelentőségéről, a Fehér­tó csodálatos madárvilágáról, a geotermikus energia hasznosításá­ról, Szeged vidékének természeti kincseiről, különleges ipari termé­keiről, a Szabadtéri Játékok tör­ténetéről és terveiről. > WWVWWSAA Űj kiállítás nyílt a gyomai Kép-presszóban A vidéket járó embernek és a helyi Okosságnak már ter­mészetessé vált, hogy Gyomán rendszeres időközönként a presszó helyiségében képkiállí­tást rendeznek. Május elején a községi műve­lődési otthon, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum se­gítségével Alexin Andor, oros­házi festőművész grafikáiból ál­lított ki. Az érdekes és hangu­latos rajzok főleg Orosháza és környéke embereit és jellegzetes tájait mutatják be megkapó formában. A művész igen sok­rétűen a linó, a színes és fekete­fehér monotypia és a filc rajz­technikáit alkalmazza. Képei közérthetőségével és finom szí­neivel nagy tetszést váltottak ki, a tanuló fiatalság és a felnőttek körében egyaránt. Mályvádon Alig egy esztendeje' pusztí­tott árvíz a Fehér- és Fekete- Körös deltájában levő mály- vádi erdészetben. A Gyulai Erdőgazdaság dolgozói akkor mindent elkövettek a nemes- vadak megvédéséért. Az őze­kek bárkákkal mentették ki az árvízborította területről, s később ismét benépesítették az erdészetet vadakkal. Az elmúlt napokban német va­dászok jártak az erdészet­ben. Elismeréssel nyilatkoz­tak arról, hogy az árvíz után egy évvel gazdag vadállo­mányt találtak Mályvádon. A német vadászok 15 őzba­kot ejtettek; közöttük több arany- és ezüstérmes trófeá­val rendelkező nemesvad került terítékre. Csii iavasz Reméljük, végérvénye- ! sen megérkezett a ta­vasz. A hőmérő higany­szála napközben már sűrűn megközelíti a har­mincas számot, de este sem hül le nagyon a levegő. Különösen a Kö­rös-parton nem, ahol esténként főleg azok an- dalognak, akik megun­ták valamelyik presszó nyilvánosságát. Össze­bújnak a padokon, hosz- szan ácsorognak egy-egy nagy fa árnyékában... szóval itt véletlenül sincs hűvös. Nincs azon­ban a csendesebb utcák­ban sem... Általában kilenc-tíz óra felé szoktam ballag­ni hazafelé. Az utca, amelyen rendszerint já­rok, bár a város közepé­nek lehetne mondani, ilyenkór már nagyon csendes. Jótékony sötét­be borul a járda, az egyre lombosodó fák le­velein nem tud áttörni a néhány pislogó vil­lanylámpa fénye. Néhány héttel ezelőtt egy fiatal párt értem utói, akik mindenről megfeledkezve, kart a karba öltve andalogtak a hepe-hupás járdán. Udvariasan félrelépve előztem meg őket, még­is ijedten húzódtak tá­volabb egymástól. Más­nap este már egy kapu előtt találkoztunk, ahol kéz a kézben igyekeztek meghosszabbítani a bú­csú perceit. Így lehetett, mert én is hallottam a belülről jövő, ki tudja hányadik felszólítást: — Gyere már be, kis­lányom... Néhány napig nem ta­lálkoztunk, de a múlt héten azután a ház kö­zelébe érve ismét felfe­deztem egy árnyékot a kapu előtt. Közelebb ér­ve az egy árnyékból ket­tő lett. Ja — bocsánat —, fordítottam el a fe­jem. Igazán figyelmez­tethettem volna diszk­rét köhögéssel az „egy­mást evő’’ fiatalokat arra, hogy jövök. Szin­te láttam a lányka piruló arcát, a fiú zavart te­kintetét... Másnap este néhány házzal előbb átmentem a másik oldalra, a ház elé érve azonban átsandítot­tam. Nem voltak ott. Néhány este a túloldal ócska járdáján igyekez­tem megóvni bokám a töréstől, de azután meg­untam, ismét visszatér­tem a megszokott oldal­ra. Már az első este ta­lálkoztam ifjú barátaim­mal. Szorosan a kerítés­hez bújva próbálgatták karjaik erejét egymás derekán és bizony, csak az utolsó pillanatban vettem észre őket. A lányka a lépések zajától megriadva szeretett vol­na , kibontakozni a fiú karjaiból. Alig haladtam néhány métert, hallot­tam a fiú mutáló hang­ját: — Mit vagy úgy be­ijedve? Ez csak a have­runk volt! Erre már visszanéz­tem. Amennyire a sö­tétben látni lehetett, fokozott erővel ették egymást tovább. Mert ugyebár, ha csak egy „haver" megy arra, ak­kor nyugodtan lehet... A művelődési otthon tervezi, hogy júniusban a hódmezővá­sárhelyi képzőművészeti csoport segítségével újabb kiállítást ren­dez. Ez alkalomra az alkotó művészt is meghívják a község­be, hogy találkozzon a nézőkkel. Először ballagtak mezőgazdasági szaktanulók a szarvasi gimnáziumban Négy évvel ezelőtt, 1963-ban nyitotta meg kapuját Szarvason a Vajda Péter Gimnáziumban az öntözéses növénytermesztő és gépész-szak. A most negyedéves fiatalok néhány nappal ezelőtt vettek búcsút iskolájuktól: bal­lagtak. Érettségi bizonyítványuk mellé szakmunkásbizonyít- ványt is kapnak. így elhelyez­kedhetnek a szarvasi járás nagyüzemeiben.

Next

/
Thumbnails
Contents