Békés Megyei Népújság, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-11 / 109. szám
1961. május 11. 5 Csütörtök VITA a „Büntetés és társadalom-erkölcs” című cikkről Levelet kaptunk Kokavecz László békéscsabai olvasónktól, melyben hozzászól a Büntetés és társadalomerkölcs című cikkünkhöz. Mint írja, kétszeresen is foglalkoztatja a téma: részben mint népi ülnököt, részben mint magánembert. — Valóban, felháborította a közvéleményt—írja-a három évvel ezelőtti, halállal végződő huligán cselekmény, és az is, hogy első fokon enyhe büntetést kaptak a tettesek. Mint népi ülnök elmondja levelében, hogy ez az eset gondatlanságból okozott emberölés volt, amelyre már a BTK is igen alacsony büntetést tesz lehetővé. Mint magánembert, felháborítja, hogy halált okozó cselekményt ilyen könnyen meg lehet úszni, de mint az igazságszolgáltatásban közvetlenül résztvevőt, úgy látja, hogy törvényeinknek megfelelően járt el az ügyet tárgyaló bíróság. A közbiztonsággal kapcsolatosan az a véleménye olvasónknak, hogy a három évvel ezelőtt történt eset nem jellemző városaink és falvaink lakosságának biztonságára. Ugyanis a rendőrök és munkásőrök szolgálati idejükön felül, külön is vállalnak feladatot, hogy a városok éjszakai nyugalmát biztosítsák, hogy a munkából, szórakozásból haza siető emberek félelem nélkül térjenek otthonukba. „Viszont az a véleményem — írja Kokavecz László —, hogy a fiatalok nevelését közüggyé kell tenni. Valljuk meg őszintén, ha nyilvános szórakozóhelyeken hangoskodó, a békésen szórakozókba belekötő, duhajkodó személyt látunk, szemünk a rendőrt keresi, mintha csak a rendőrség dolga lenne, hogy az emberek nyugalmát biztosítsa. Ha nemcsak azt nézné a garázda személy, hogy van-e a közelben rendőr, aki majd fellép vele szemben, hanem attól is tartania kellene, hogy az emberek együttesen szállnak szembe vele, nyilván jobban meggondolná, merjen-e garázda cselekményt elkövetni...” Ilyen szempontból logikailag Is helytálló a levélíró véleménye, hiszen valóban a garázda személyek legtöbbször csak azt érzik, hogy tőlük félnek mások, nem pedig fordítva. A közösség éreztető megvetése nélkül különösebb eredményt nem is lehet elérni. Pedig éppen azt kellene érezniük, hogy viselkedésükkel elszigetelik önmagukat a normálisan érző és gondolkodó emberektől. Végül ezt írja: „Szegénységi bizonyítvány lenne társadalmunkra, ha csak a börtönökben tudnánk tisztességes viselkedésre nevelni az embereket. Természetesen, aki arra rászolgált, arra szabják ki az igazságszolgáltató szerveink a börtönbüntetést, de ez ne a legfőbb eszköze, hanem végső ' eszköze legyen a közbiztonság megszilárdításának.” A CIKKÍRÓ VÉLEMÉNYE: A levélíró hozzászólása legfeljebb arra késztet, hogy jobban megértessem magamat, mintsem arra, hogy ne értsek vele egyet. Ezért rögtön hozzá teszem, hogy az április 19-én megjelent Büntetés és társadalomerkölcs című vezércikk nem közvetlenül a köz- biztonságról szólt, hanem a köz- biztonság megsértőivel szemben alkalmazott félelősségre vonás enyheségéről, vagy szigoráról; valamint a társadalmi tulajdont — így vagy úgy — megkárosítók megbüntetéséről. De mivel levélírónk csak az előbbihez szólt hozzá, maradjunk ennél a témánál. A közbiztonságot közvetlenül a rendőrök, önkéntes rendőrök — együttműködésben a munkásőrökkel és más testületekkel —, tartják fenn a lakosság nagy megnyugvására! De nem erről szóltunk, hanem az elkövetők felelősségre vonásáról. Még pontosabban: a felelősségre vonás mérvéről, ami — az ügyészség vádemelése alapján — közvetlenül a bíróság döntésétől függ. Az viszont helytálló, hogy az ügyészségek, bíróságok közvetve így befolyásolják a közbiztonság megszilárdítását. De éppen erről szóltunk vezércikkünkben. Azt írtuk, hogy a huligánok sokszor vérszemet kapnak az enyhe büntetés láttán. Ezért nem jogilag beszéltünk erről, hanem a társadalom- erkölcs szempontjából. Azt senki sem állítja, hogy a cikkben megemlített, „gondatlanságból okozott emberölés” esetében törvénytelen ítéletet hozott az elsőfokú bíróság. Tudjuk, hogy a büntetőtörvény ennyi évtől annyi évig terjedhető szabadságvesztést enged meg a bűnügyekben. Ha ezen belül történik az ítélet, akkor már nem lehet törvénytelen. Csakhogy lehet az alsó határon is maradni, s lehet a maximumot is kiszabni. A körülményektől, a bírói mérlegeléstől függ. Ha helyes lett volna a mérlegelés, akkor másodfokon nem súlyosbították volna az ítéletet. De hát, ön is éppen azt mondja, hogy mint magánembert, felháborította az enyhe büntetés... Azzal egyetértek, hogy a köz- biztonságot veszélyeztető garázda személyekkel szemben minden becsületes embernek fel kell lépnie — s akkor elszigetelődnek a kétes becsületű egyének. V. T. Energiagazdálkodásunkról — az első magyar atomerőműről tanácskozott az ETE Kedden délután tartotta nyal- j erőművekénél mintegy 30 száza- cadik közgyűlését a Technika lékkai, a hazai szénre alapozható Búzában az Energiagazdálkodási ' hőerőművek önköltségénél pedig Tudományos Egyesület. A köz- ' körülbelül ! 0 százalékkal lesz hozzávetőleg 600 főnyi személyzet szükséges. Az erőmű első gépegységének üzemi próbáit 1975-re irányozták gyűlésen Hász István, az Orszá- kisebb. Az erőmű kiszolgálásához , elő. goa Energiagazdálkodási Ható- _______________________________________ s ág vezetője elmondotta: a har-1 madik ötéves tervben nálunk az energiafogyasztás előreláthatólag 15—20 százalékkal növekszik. A széntermelés 1970-ig hőértékbem számítva körülbelül 10 százalékkal csökken, a kitermelt kőolajmennyiség csak kis mértékben nő, Riport féle: A hosszú élet titkáról — Aki sokáig akar élni, az hor- | — Talán elvittük a szerencse____gásszon — jelenti ki határozottan jét? e zzel szemben a földgaztermélés János, miközben* le nem — Ettől nem félek — halljuk megháromszorozódik. Ezenkívül veszi a szemét a víztükrön moz- megnyugodva —, lehet itt beszél- az energiahordozók behozatalát is golódó kis piros úszóról. A víz getni nyugodtan, csak a dobogás növelnünk kell. így a hazai ener- ringatja, vagy tán valami apró riasztja a halakat. Nevelve int eiahoirdozók aránva a tavalyelőtti .hal kacérkodik a csalétekkel? Ki a kissé távolabb, mord arccal ülgTiSSSiXiÄSS I “if- ««**»■•*• «•* «■*»•>~JfZ , ... ... . : mert ravaszak a halak. nem beszélget senki, megsem ioItt, Békéstől tizennégy kilomé- ] gott még egy durbincsot sem. Ha térré keresztezi a betonutat a nem fogunk egész nap semmit, Bihari kanális. A híd előtti ka- akkor sem szakad le az ég. Jól nyárban szélesen kinyújtózik, szórakoztunk és kipihentük mahabjai éhesen nyaldossák a gátat, | gunkat. Reggel kezdődhet a munKökény Mihály, az Országos Atomenergia Bizottság titkára hangoztatta, hogy a világ energia- fogyasztása a század végére körül- ! belül megnégyszereződik. Az ,szfhden, megbékélve ha,, , ladnak at a betomv alatt. A tol- utóbbi években egyre nagyobb te- j mögötti erdőben fácánok rét hódít az új energiaforrás, az rikoltoznak, gerlék üdvözlik kaatomenorgia. Az atomeirőművi reaktorok ma már gazdaságosabban termelik az energiát, mint a szénre vagy szénhidrogénre alapozott erőművek. A magenergia további várható olcsóbbodása pedig forradalmasítani fogja az egész ipart, sőt a gazdaság szerkezetét is. Ezután Óesay Mihály, a Nehézipari. Minisztérium Villamosener- gia-ipari Főosztályának vezetője adott tájékoztatást az első magyar atomerőmű létesítésének előkészületeiről. Elmondotta, hogy a novovoronyezsi típusú, 800 megawattos erőmű telephelyét még nem jelölték ki véglegesen, de gazdaságossági és más szempontok azt diktálják, hogy az erőmű a Duna mentén épüljön fel. Az erőmű végleges helyének kijelölését további, elsősorban ipajrtélepítés- politikai kérdések eldöntésének kell megelőznie. Közölte, hogy az erőmű ener- gia'iermelése igen gazdaságos lesz. Várható önköltsége a külföldről behozott villamos energiáénál 20 százalékkal, a dunai vízi Ha mindenki vigyázna a virágokra akkor a mi munkánk I lipán, legalább tizenkétezer tő áris sokkal könnyebb lenne, de természetesen a város utcái is még kellemesebb látványt nyújtanának — mondotta kissé kedvetlenül Ledzényi János, a kertészeti vállalat főmérnöke, amikor arról érdeklődtünk, hogy mi újság Békéscsaba utcáinak virágosításá- ban. — Május elsejére például a központban levő - virágtartókba gyönyörű rózsaszín és fehér hortenziákat ültettünk. Azt szerettük volna, ha minél szebb környezetben ünnepel a város lakossága. Az eredmény? Több tucat hortenziát elloptak ismeretlen személyek. Bizony, a virágtolvajok még eddig ismeretlenek maradtak. Sajnos, nem tudok arról, hogy valakit is megbüntettek volna a minél szebb környezet- megkárosításáért. Sokan azt hinnék, hogy pajkos gyerekek csíny- tevése nyomán tűnnek el a virágok. Kijelenthetem, hogy a felnőttek sokkal több kárt tesznek a várost díszítő virágokban, mint a gyerekek. — Ennek ellenére szép a város. — Annak kell, hogy legyen, hiszen naponta hatvanan ápolják a [sok tízezer virágot. Több ezer tuvácska, ugyanennyi százszorszép és még nagyon sok más virág szerez örömet színével vagy illatával a járókelőknek. Megkezdtük már a cserépben előnevelt egynyári virágok kiültetéséí, ezek virítanak majd akkor, amikor a mostaniak elvirágoznak. Szalviá- ból, petúniából és más egynyári virágokból is nagyon sok kerül az utcai virágágyakba. Nagyon szeretnénk, ha a lakosság is segítene a tolvajok, kártevők leleplezésében. Azt hiszem, senkinek sem közömbös, hogy utcáinkat nyíló virágok bontják vagy haszontalan gaztenger. ka... A kis piros úszó veszett táncba kezd a fodrozó vízen. Lendül a bot, de bizony ismét csak azt kell tudomásul venni, hogy a hocagva a tavaszt, amely nem tud, .... ... , véglegesen letelepedni. A parti *>g klshal nelkul kerul ^arazra. zöld gyepen Berecz János autó-' £e most mar a pok sincs rajta. És az idegnyugtatas kezoodiK buszkalauz és Szőllősi Ferenc MÁV-lcocsivizsgáló, sporthorgászok mellett kíváncsiskodunk. Szárazon hever még a parton a nyeles háló — vagy ahogy erre mondják —, a merettyű. Sárga műanyag vödörben mindössze egy araszos durbincs unatkozik, megbékélve sorsával. Berecz János mérgelődik. — Kishalat szeretnék fogni — rángatja ki immár vagy tizedszer a horgot a vízből. — Járnak a csukák, azokat pedig csak kishallal lehet horogra csalni. — Az előbb a hosszú élet titkáról beszéltünk — jegyzem meg kajánul, látva azt, hogy a bot .végén ideges már a horgász. Szájában mozdulatlanná merevedik az agyonrágcsált szipka, rámtekint a széles karimájú, ütött-kopott kalap alól. — Ez egész másfajta idegeskedés — mondja oktatva. — Az igaz, hogy ez a szórakozás, nevezhetjük sportnak vagy akár hobby - nak, nem abból áll, hogy kijövünk a partra és egymásután rángatjuk ki a halakat a vízből, vagy lessük órákhosszat a mozdulatlan úszót. Akkor például, amikor kapás van és érzem, hogy a horog végén valami nagyobb hal kezd küzdelembe az életéért, érthető, hogy elkap a szenvedély és mindent megteszek a győzelemért. Jönne el csak velem néhány órára a buszra — kacsint egyet mosolyogva —, ott azután lehet idegeskedni néha. Persze, a kalauznak ehhez nincs joga, ezt csak a kedves utasok közül tehetik meg néhányan... Szóval, higyje el, ennél szebb, megnyugtatóbb és hasznosabb időtöltést nem ismerek. Én különben ide szeretek járni, tavaly egy nyolc és félkilós pontyot húztam szárazra. Egy hét és félkilós csuka is búcsút mondott a múlt évben a víznek, a közreműködésemmel. A feleségem is kijön sokszor... Ki tudja hányadszor kerül ki a vízből a horogra tűzött kis pók teteme. A kishalak azonban a vízben maradnak, a horgász legnagyobb bosszúságára. élőiről... Opauszky László Hirdetés Értesítjük a battonyai lakosságot, hogy a Gabonafelvásórló ás Feldolgozó Vállalat, Battonya, Vörös Csillag úti raktára részére épített 20 kV-os vonalat és transzformátorállomást 1967. május hó 12-től feszültség alá helyezzük. A vezeték és az ott elhelyezett tárgyak érintése életveszélyes! BÉKÉS MEGYEI GABONAFELVASÁRLÖ ÉS FELDOLGOZÓ VÁLLALAT BÉKÉSCSABA 132614 Oké, pünkösd Oké, bukósisak Sok furcsaságot csinál az ember élétében amellett, hogy minden jót az ember és csakis az ember teremt meg. Én is ilyen furcsa gondolatokkal foglalkozom ebben az írásban. Ugyanis adva van egy város, teszem azt Békéscsaba, ahol az emberek ezrei, tízezrei sürögnek-forog- nak, építenek, szórakoznak. Végigsétálnak a város utcáin, sok mindent látnak, tapasztalnak. Mi, újságírók el-elcsípünk egy-egy megjegyzést, véleményt, óhajt, sóhajt, így történt ez május 10-én, a Békés megyei Jókai Színház szervező- irodájának kirakata előtt. Egy fiatal pár áll, s olvassa a színházi hirdetményt, amelynek a szövegét szó szerint nem idézem, csak ahogy és amit ők beszélgetnek: „Miért tüntették fel pünkösd vasárnapját és hétfőjét?” Egymásra néznek, „hm” és mentek tovább. Helyükre léptem, olvastam a kézzel írt szöveget, itt sem idézem, csak amibe ők „belekapaszkodtak”. Az egész mottója az, hogy az Oké, Mister Kovács színdarab előadását a nagy érdeklődésre való tekintettel — és itt jön a bökkenő a propagálásban — „Május 14-én (pünkösd vasárnapján), május 15-én (pünkösd hétfőjén)” műsorukra tűzték. Most, hogy a pünkösdöt hirdetik-e jobban, vagy az előadást, ki tudja? Én is elcsodálkoztam, ugyanis még nem találkoztam színházi hirdetményben olyannal, amely például azt mondta volna: „Április 4-én, felszabadulásunk ünnepén’, vagy „Május 1-én, a világ dolgozóinak seregszemléjén” stb, stb„ tartja az előadást. Lehet, hogy ezek a napok „mellék zöngéi” életünknek, és talán a pünkösd többet mond... Vagy talán hiszik, hogy elfelejtettük pirospünkösd napját? Furcsa. Nem? De ha tovább sétálunk a Körös Állami Áruház előtt, ahol a motor- kerékpárok különböző szériái kínáltatják magukat, egyiken egy tábla olvasható — ez is ajánlat, csakúgy, mint a színházé — „Jáva Ideái motor vásárlásakor ingyen kap egy bukósisakot”. Ez is furcsa, mert vagy a bukósisak már nem cikk, vagy a motorkerékpár nem megy... Furcsa. Nem? Mindenesetre orr*' az ajánlatra mégis inkább ir»*'" ' juk: Oké, bukósisak! -—ár
