Békés Megyei Népújság, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-11 / 109. szám

XW7. május 11. 3 Csütörtök Uj sütőüzemekben indul meg a munka Orosházán és Mezőberényben A péksütemény-ellátás hosszú idő óta gond Orosházán és kör­nyékén. A zsemle, a kifli, a fonott mákos, meg a többi: hiánycikk. Miért? Hajdani magánpékségek kis műhelyeit örökölte a sütőipari vállalat, ahol nemcsak a kapacitás volt kicsi, de nem tudták biztosí­tani az áruk megfelelő tárolását, a friss kenyér szikkadását, s a dolgozók színvonalas üzemegész­ségügyi ellátását sem. Ezekre az okokra vezethető vissza, hogy Orosházán jóval kisebb a válasz­ték mondjuk péksüteményben vagy nem mindig olyan friss a kenyér, mint ahogy azt a vásárlók szeretnék. Mintegy másfél milliós költség­gel — rekonstrukció révén — higiéniai követelményeknek meg­felelő sütőüzemet létesítettek Orosházán, a Nádasdi utcában. Néhány napja megérkeztek Pest­ről a tésztaosztó és adagológép alkatrészei is, s így megkezdőd­hetett a teljes üzemű próbagyár­tás. Az új péküzem két műszak­ban, naponta 80 mázsa kenyér, illetve sütemény készítésére ké­pes. Az illetékesek azt várják, hogy megoldja a környék ellátá­sának eddigi hiányosságait. Való­színű, hogy az új üzem munká­jával egyidejűleg régi, hagyomá­nyos süteményféléket is felélesz­tenek. Így a nevezetes kulcsos-ka­lácsot és az orosházi banánt. Hasonló költséggel, megegyező kapacitású sütőüzem épült Mező­berényben is. A munka itt is korszerű, teljesen gépesített, a1 megkezdődött. Ellenőrzik megyénk folyóvizeinek tisztaságát Az elmúlt két évtizedben egy- | tős pusztulást idéztek elő a hal­állományban. Megyénk természe­tes vizeinek tisztaságát eddig még nem vizsgálták meg átfogóan. Ehhez most a napokban láttak hozzá az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet munka­társai. Munkájuk arra is irányul, hogy megállapítsák: melyik ter­mészetes vízben alakíthatnak ki a halászok a halastavakhoz ha­sonlóan jövedelmező haltenyésze­teket másután emelkedtek ki a földből az új gyárak és feldolgozó üzemek megyénkben is. Közben a halá­szati szövetkezet mind jobb fel­szerelések biztosításával, mind több ivadék telepítésével igyeke­zett növelni megyénk természe­tes vizeinek halállományát. Ez a törekvés sikerrel járt, s éven­te csupán a gyomai Viharsarok Halászati Szövetkezet 38—10 va­gon halhússal járult hozzá me­gyénk és az ország lakosságának ilyenirányú igényének kielégíté­séhez. Az ivadéktelepítés követ­keztében a horgászok is mind nagyobb zsákmánnyal tértek ha­za a folyók partjáról. Ám, mindezek ellenére sem mondhatjuk, hogy megyénk fo­lyóvizei most már annyi halat biztosítanak, mint amennyit en­nek érdekében fáradoztak az el­múlt években a halászok. Törek­vésükben ugyanis nem egyszer gátolta őket az, hogy a növekvő számú gyárakból, feldolgozó üze­mekből kivezetett szennyvizek megfertőzték a folyókat s jelen­A férfiakkal egyenlő munka más mértékkel?! „A nők a férfiakkal egyformán dolgoznak, sőt igen sokan jobban is. Szorgalmasak, kitartóak a munkában és kevesebb a baj ve­lük. A közgyűlésen meg is dicsér­tem őket és ha nem szégyellném, még több jót is el mondtam volna róluk. Dehát arra gondoltam, hogy akkor mit szólnak majd a fér­fiak.” Egy termelőszövetkezet elnöke nyilatkozott így nemrég, amikor a nők munkájáról beszélgettünk. Jólesett hallani a dicséretet, csu­pán az utolsó mondatnak volt ke­sernyés íze. Felötlött a gondolat: miért kell szégyellnie az elnöknek a férfitársai előtt, ha a nők di­cséretét kell elmondania? Ha va­laki jól dolgozik — legyen az férfi vagy nő — egyformán megilleti a dicséret! Ha pedig történetesen egy nő ér el nagyobb eredménye két, lássa el a családot. Mi lenne, ha ennél tovább mennénk? Az önérzeten esne csorba. Ha a nő tesz is annyit, mint egy férfi, munkájának egyenértékű elismerése éppen az ilyen szemlé­let miatt sok helyen háttérbe szo­rul. Nem egyszer találkozunk olyan esettel, hogy egy nőnek két­szer annyit • kell teljesítenie, mint az ugyanolyan munkát végző fér­finak ahhoz, hogy valami elisme­rést kapjon. Voltunk olyan termelőszövetke­zetben, ahol nagyon dicsérték az asszonyok munkáját és elismer­ték, hogy nagyban hozzájárultak a gazdasági eredmények növelé- vállalása séhez; a háztáji elosztásánál azon- Móricát. ban mintha elfelejtették volna. A korrépát, családfők, a férfiak— függetlenül kot kukoricaszárat vágni. És láttunk asszonyokat, akik a fagyos földből ásóval szedték ká a cukorrépát, hogy megmentsék az értéket, a közösség vagyonát. Ismerünk olyan asszonyokat is, mint a nagyba nhegyesi Gregor András- né, aki idős korra ellenére szor­galmával, odaadó munkájával pél­dát mutat és erre biztatja társait is; vagy az újkígyós! Aranyka­lász Tsz-ben Gera Henrikné, aki hetven tagú brigádja élén tevé­kenykedik. Ez a brigád milliós értékeket hoz a szövetkezetnek. A csanádapácai Haladás Tsz asszonyainak egy egész terület esetén 4,5 hold ku- 1300 négyszögöl cu­a teljesítménytől függetlenül 1600 négyszög­1400 négyszögöl hagy- 800 négyszögöl má- kell megművelniük. Ez öl háztájit kaptak, ugyanakkor nem férfi mun ka? Igaz, alkatuk ­az egyedülálló nők - még ha nál f£Ta * ^éz f,iaikai erőt , .-ui _____ j ,, igénylő zsákolást, traktor vezetést két, akkor övé kell, hogy legyen tobb eltartásáról kell is nem birják De annál szívósab_ a nagyobb elismerés is, még ha a férfiak ezért megorrolnak is. Ez lenne a természetes. Az elnöknek mégsem volt bátorsága ehhez. Vajon miért? Mert — főleg fa­luhelyen — még mindig a régi szemlélet az erősebb: a férfi a családfő, a ház ura, a termelőszö­vetkezet vezetője, mert ez férfias munka. így természetesen a ba­bér is az övé. Az asszony csak dolgozzon és nevelje a gyereke­Allatteny csztési szaktanfolyam kezdődött Medgyesbodzáson gondoskodniuk — csak 1200 négy szögölet. Az elnök ugyan látja en­nek helytelenségét, mert a kővet­kezőképpen nyilatkozott: Sajná­lom ezeket az asszonyokat. Több­ségük évente 200—300 munkaegy­seget teljesít, nagyon megérde­melnék az 1600 négyszögöl háztá­jit, dehát a közgyűlés!... A saj­nálkozáson kívül tehát többre nem jutott, a maga részéről be­fejezte az ügyet. Egy másik termelőszövetkezet­ben, amikor a tanulásról, a szak­mai képzésről és a vezetésben való részvételről volt szó, azt a választ kaptuk: Ez a férfiak dol­ga! Azután meg is magyarázták: Hiába tanulna egy asszony és ban, kitartóbban dolgoznak az úgynevezett derékf á jdító munkák­ban. A leleményesség, az új iránti fogékonyság sem hiányzik belő­lük. Ismerjük a mezőberényi kol­lektívát, melynek tagjai elgondo­lásaikat közölték a szakemberek­kel a palántázás meggyorsítását illetően, és a padántázó gépen esz­közölt változtatással igen komoly hasznot hoztak a szövetkezetnek. Újkígyóson évekig sok gondot okozott, hogy késve kapták a na­poscsibét. A nők javaslatára a szövetkezet keltetőgépeket vásá­rolt, s azóta már februárban vi­hetnek piacra, mégpedig jó áron rántani való csirkéket. Számos ilyen és ehhez hasonló ötlet, ja­, „ , , - ----­-— --------^ —; vasdat született meg a nők részé ­M egyerik termeloszovetkeze- tanfolyamokat. Gyomán a leen- ! kapna a szakképzettségének meg- ről, amely gazdasági eredményt 1 inán vrmiri nortTmKK nnanóór rlő tvmnnMnrr/ln/sánd ___1.1 _1__1J. I . ' f elelő beosztást, itt neun érvénye­teiben mind nagyobb hozzáér- j dő mezőgazdasági szakiskolá- tést, szakmai tudást igényel1 ban 35 hallgatóval április végén mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés. Bár a szak­munkásképzés évekkel ezelőtt indult be egy baromfitenyész­tési szakmunkásképző-tanfo­lyam. Amint ez befejeződik, kezdődött megyénkben, de még j június második felében egy mindig kevés a bizonyítvánnyal j rét- és legelőgazdálkodási szak­rendelkezők száma. Éppen ezért most is egymás után szer­vezik a különböző szakmai — Főméltóságú uram, vala­mennyien értesültünk a rendkí­vül fájdalmas eseményről.. En­gedje meg ,főméltóságod, hogy együttérzésünkről biztosítsam e nehéz órában ... A kormányzó fogadta Lakatos együttérző kézszorítását, s aztán az asztalfőre telepedett. Meg­nyitotta a koronatenács ülését. A miniszterék most értesültek arról, hogy a kormányzó fegy­verszünetet kíván kérni. Vala­mennyien egyetértőén szavaztak. Arról fogalmuk sem volt, hogy a fegyverszünetet már meg is kötötték, sőt a rádióban már ott van a proklamáció, amelyet per­ceken bedül beolvasnak. Pontban tizenkettőkor belépett Ambrózy Gyula, a kabinetfő­nök. — Főméltóságú uram, a német követ kihallgatásra megjelent. A kormányzó otthagyta a mi­nisztereket, a dolgozószobájában fogadta Veesenmayert. Ambró- zyt is ott tartotta, legyen tanúja a beszélgetésnek. Horthy magáiból kikelve tilta­kozott fia letartóztatása ellen. — Kizárt dolog, hogy ezt né­metek tették volna! — hazudta szemrebbenés nélkül Veesenma- yer. — Talán valamelyik másik csoport, talán a partizánok... Nem tudok semmiféle letartóz­tatásról ... A kormányzó egy üres német tölténytárat dobott az asztalra. — Az embereim a helyszínen találták! — mondta. — Ez bizo­nyítja, hogy a németek tették. Veesenmayer hirtelen hangot változtatott. — Ja, úgy! — mondta. — Ez Winkelmiann hatáskörébe tarto­zik, nem az én dolgom. Arról azonban én is tudok, hogy az ön fia az ellenséggel paktált! Ha letartóztatták, ezek szerint teljesen jogos. — Ez hitszegés! Megszegése a szövetségi hűségnek! — folytatta még mindig magából kikelve Horthy. — És nem az első eset, nem is az egyetlen a német-ma­gyar viszonyban. Eseteket sorolt, amikor Hitler nem úgy bánt vele és országá­val, mint ahogy ő azt, mint hű­séges szövetséges a hűséges szö­vetségestől joggal elvárhatta j volna. — Fegyverszünetet kötök! — jelentette ki Veesenmayemak, kissé felemelt hangon, hogy jól 1 hallja a kulcslyuknál haliga- j tózó menye. Horthy Istvánná j gondosan, már jó előre levette a cipőjét. Most, hogy ez a mon­dat elhangzott, elosont a kulcs­lyuktól, s telefonált a rádióba, Hlatky Edének, akinél ott van a proklamáció. Most már be lehet olvasni. (Folytatjuk) tanfolyam hallgatói foglalják el helyüket mintegy két hónap­ra. Szinte egyedülálló eset a fel­nőtt szakmunkásképzésben, hogy egy-egy termelőszövetke­zet egész tanfolyamra való hall­gatót toborozzon, s helyben biz­tosítsa a tanulás lehetőségét. Ehhez a ritka kivételhez tarto­zik a medgyesbodzási Egyet­értés Tsz, ahol április 10-én egy szarvasmarha-tenyésztői szakmunkásképző-tanfolyam in­dult negyvennégy hallgató­val. A medgyesbodzási Egyet­értés Tsz leendő állattenyész­tési szakmunkásai között jóné- hányan helyet foglalnak a pusztaottlakai Egyetértés Tsz- ből is. sülne. A maradd nézet még ural­kodik. Nem fogadnák meg a taná­csait, és ez előbb-utóbb elvenné a kedvét. Meg aztán: itt meg kell fogni a munkát. Hajnalban tal­pon lenni, bejárni a határt, vi­tázni és irányítani. Erre egy nő nem képes. Pedig arra, hogy mire képes, sok példát hozhatunk. Láttunk már termelőszövetke­zeti asszonyokat hajnalban felkel­ni, és mielőtt kdementek a határ­ba, elkészítették a férj és a gye­rekek reggelijét, aztán megetet­ték a baromfit, disznót, beáztat­ták a ruhát is az esti mosáshoz. Mert ugye a család ellátása, a háztáji, az otthon rendbentartása az „asszonyok dolga”. Ismerünk sok-sok lelkes kollektívát, mély­nek tagjai fáradságot nem ismer­ve dolgoznak a földeken. Láttuk a vésztői Béke Tsz nőd brigádját, amikor zuhogó esőben, kora haj­nalban, dagadó sárban kimentek n Felsönyomási állami Gazdaságban belvizes, későn vethető területek bevetésére alkalmas nagyobb mennyiségű köles, mohar, és bőven termő, rö­vid tenyészidejű, alacsony törzsű szemes takarmánycirok vetőmag van eladó. Köles 400 Ft/q Mohar 420 Ft/q C irok 700 Ft/q Ügyintéző: Földvári János, telefon: Telekgerendás 1. 288 hozott a szövetkezeteknek. Mi is hát az a fórfimunika? A fenti példák azt bizonyítják, hogy a nők és férfiak munkájának ilyenfajta megkülönböztetése már elavult. Ne szégyellje egy tsz-el- nök sem, ha a nők ma inkáját kell dicsérnie, mégha a férfiak rová- j sára is. Az sem igaz, hogy a ve- ■ zetésben nem állják meg a helyü­ket az erre rátermett asszonyok, j Csakhogy ennek elismeréséhez í sok helyen még egy kis bátorság kell. És a bátorság sem mindig I „férfimunka”! Kasnyik Judit Hetven féle dísznövény a III. Országos Virágkiállításon A III. Országos Virágkötészeti Versenyt és Kiállítást Gyulán ren­dezik meg a nyáron. A házigazda szerepét betöltő Gyulai Kertészeti Vállalat különös gondossággal ké­szül a nagy eseményre. Mintegy 70 fajta virágot, díszitőnövényt nevelnek, hogy a legszebbekből köthessék a csokrokat, készíthes­senek a legújabb divat szerint la­kásdíszítésre különleges összeállí­tásokat. Egyébként az ország minden tá­járól 25 híres kertész jelentkezett eddig virágkötési versenyre. A gyulaiaknak erős mezőnyben kell vetélkedniük, ennek megfelelő a készülődés. A hazai nagy kiállí­tással párhuzamosan készülnek a debreceni virágkameválra, ahol a dísznövényekből épített gyulai várral mutatkoznak be.

Next

/
Thumbnails
Contents