Békés Megyei Népújság, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-07 / 106. szám
M67. május 7. 4 Vasárnap TANVAI TANÍTÓ Leszálltam a stráfkocsiról, merthogy „lóstoppal” közelítettem meg a , békéscsabai Szabadság Tsz-t, vagy ahogy másképp mondják, a Kerek-tanyát. Elköszöntem a jókedvű maszek fuvarostól, s optimistán fordultam be a dűlőn, hiszen „onnan már csak másfél kilométerre van a pusztai iskola ...” — Van az háromra is — mondja Bakos Mihály üzemegységvezető és kissé szánakozva mér vé- gigi majd mikor megmondom neki, hogy Zahorán János tanítóval szeretnék beszélni, és írni akarok róla, nem sokat gondolkozik. — Jó barátom — nyom a fejembe egy bukósisakot —, két lányomat tanította! Kövér lucematáblák között kanyargó, keskeny gyalogúton visz a motor, s a fütyülő szélből néhány mondatfoszlányt el tudok kapni. — Mondhatom, nagyon szeretik a gyerekek Zahorán tanító urat... A kisebbik lányom meghívót küldött neki a ballagására... Jó, hogy maga jött, úgyis régen láttam már, van vagy három napja... Hatalmas termetű, negyvenegy- néhány éves férfi áll fel a szobában, félretolja a földrajzkönyvet meg a vázlatfüzetét, úgy nyújt kezet. Az ember ösztönösen a riportalany arcát kutatja, hiszen bizonyos idő elteltével kialakul valami megkülönböztető, teljesen egyéni vonás egy-egy ember arcán. Van, akinek mindig redőzött a homloka, van, akinek arcvonásai mindig készek a mosolygásra, s‘.b. Zahorán János tanító arcán semmiféle ilyen egyéni vonás nem található, inkább pusztai embernek vélném. Nap- cserzetíe, bamapiros, nyugalom sugárzik arcáról, nyugodt beszédén a gondolkodó, kiegyensúlyozott emberek optimizmusa érződik. — Vannak olyan emlékek, amiket az ember nem felejthet el: 1945 augusztusában jöttem ide tanítónak, az öcsém hozott egyio- vas kocsival. Az összes vagyonom elfért a fél szekérderékban. Azóia itt vagyok s ha szabad így mondanom: majd valamikor csak a gyászkocsi vigyen el innen... Azt gondolhatná az ember, hogy valamelyes polgári nyugalom, a jólét, s a vele járó kényelem mondatja ezt Zahorán János tanító úrral. Pedig hát nem így van. — Az idén a 22. generációnak adom a kezébe a vándorbotot. Tíz esztendeig egyedül tanítottam nyolc osztályt most már könnyebb, hiszen ketten vagyunk. Én a felsősöket oktatom. nevelem. Nem kényelmesedbe! el az ember, hogyha van benne egy kis nemes sovinizmus. Bár néha igen nehéz, mégis versenyezek a városi iskolákkal. Persze sok vonatkozásban meddő harc ez, mert az otthoni környezet, s a nehéz testi munkát végző szülők szellemiekben nem tudják támogatni gyermekeiket. Már az is nagy szó, ha egyáltalán megkérdik a gyerektől: A leckéddel kész vagy-e, kisfiam, kislányom? Nekem nem elég csupán elmondani, mi lesz az új anyag, itt kell megtanítani a gyerekeket, itt kell bevésnem, begyakoroltatnom az anyaigot. Az, hogy a felsőbb iskolákból sok köszönő levelet kapok volt tanítványaimtól, végtelen jó érzéssel tölt el; az, hogy egyetemes műveltségben nem érhetik el a városi gyermekek színvonalát, kicsit fáj: de más részről megnyugtat, hogy az iskolai Rongyot, papírt, vasat veszek Félreértés ne essék. Távol áll tőlem, hogy a papír- és vasgyűj- tés ellen emeljek egyetlen szót is. Sőt, lelkes híve vagyok minden olyan mozgalomnak, amelyből valami erkölcsi vagy anyagi haszna származhat az országnak. Akkor is gyűjtöttem a vasat és a fémet, amikor a „békét védtem” vele és jelenleg is igyekszem előremozdítani e nemes és főleg hasznos mozgalmat. Nálam mindig termékeny talajra találtak a hulladék- gyűjtésre mozgósító plakátok és jelszavak. Rám mindig számíthatott a MÉH. Talán a kőkorszak emberének gyűjtögető ösztöne lappangott bennem, de ismételten állíthatom, hogy gyűjtögető kedvem hosszú ideig töretlen volt és ebben a szellemben neveltem gyermekeimet is. Most is hajlandó vagyok bármilyen megbízatásra, ha kell gyógynövényt, ha kell vasat vagy papírt gyűjtök, de talán valamivel kisebb lelkesedéssel, mint korábban. A törést gyermekeim és köztem a közelmúltban lezajlott vita okozta. Nevelésem ellenére gyűjtőhangulatuk kampány- szerű. Időnként nejeinek» buzdulnak és ilyenkor fel kell készülnünk a lakás esetleges kiürítése ellen, ugyanis a lakásban található ruha-, vas- és réznemű használhatóságát nem egyformán ítéljük meg. Én fontosnak tartom egyelőre a kilincseket és a vízcsapokat, valamint az alig használt átmeneti kabátomat. Ök kiürítenék a könyvszekrényt és elvinnék az egész ruhatárat. Mert kell vinni. Rongyot, vasat, papírt. Sokat. Mennyit is? Ezen kezdődött a vita. Gyermekeim ugyanis állították, hogy meg van szabva, hogy miből mennyit kell gyűjteni. Én ezt kétkedéssel fogadtam, s ezzel lelki fájdalmat okoztam nekik, mivel az volt a látszat, hogy kétségbe vontam igazmondásukat. Mélyen elgondolkoztam a dolgon, s a végén szerencsésnek tartottam magam. Eszembe jutott, hogy nálam rosszabb helyzetben vannak azok a szülök, akiknek négy-öt gyermekük van, mert én még csak. tudok segítséget adni. hogy összeszedjünk húsz-harminc kiló papírt, meg rongyot és két mázsa fémet, de mit tud csinálni a sok gyermekes szülő? Hallottam már, hogy a kedves szülő egyik MÉH-telepen megvette az ócskavasat, a másiknál — egy kis bakiival — eladta, hogy a gyereknek meglegyen a papírja a leadott meny- nyiségról. Ez nem jó. Ebből 1 nincs haszna az ál- j lamnak és a mozgalomnak is árt. Jobb ötlet az, amikor a gyereket olyan játékkal jutalmazzák, amit sehol sem lehet kapni máshol. Erre nem fizet rá senki és a kispajtások is szívesen gyűjtenek mindenféle hasznos dolgot érte. Ez nem is új ötlet, mert már csinálják. Ki kellene szélesíteni és elhagyni azt, hogy előírják a „normát” a gyerekeknek. A kényszer reakciót vált ki a gyerekben, vagy éppen meggondolatlan lépésre készteti őket. En mindenesetre előre kijelentem, ha netalán fiam bevinne a MÉH-telepre egy lámpaoszlopot, vagy behúzna az építőipartól egy betonkeverőt, nem tudok érte felelősséget vállalni. Ha pedig a rongyleadási tervének teljesítése végett esetleg a család ruhatárát kísérelné meg eladni, kérem a MÉH vezetőit, ne vegyék át. Egyébként rongyot, vasat, papírt kisebb tételekben veszek. Dobra Sándor anyagot sikerül velük jól elsajátíttatni. Arról beszélek, hogy legtöbb pedagógus, ha elszigetelt tanya- központba kerül, előbb-uíóbb megadja magát a sorsának, síké nyelmesedik. Most mosolyodik el először. « — Sikerült nekem találnom a tsz-ben egy embert, Kékedi Pált. az alapszervezet titkárát, akivel esti iskolát is szerveztünk. Mondhatom, oroszlánrésze volt abban, hogy harminc felnőtt elvégezte a nyolcadik osztályt az elmúlt években ... Szerencsés időben, délelőtt ke restem fel Zahorán Jánost, hiszen ő délután tanít. Éppen szünet van, a kicsik kíváncsian bepillantanak az ablakon, majd egy szőke kislány lép be, zavartan megáll. — A kislányom, Marika. M. leszel, ha nagy leszel? — fordui hozzá. — Óvónő — mondja szégyenlősen. — Máris nagyon szereti a kisebbeket és talán megismétlődik a történélem: belőle is pedagógus lesz... — Valóban. Marika olyan, mint a férjem — szólal meg csöndesen a tanító úr felesége —, él-hal a gyerekekért. A férjemnek mindene az iskola, azonkívül nem is igen törődik semmivel. Ez az igazság — teszi hozzá nyomatékosan. — A kis földet is azért vetette be lucernával „tanító módra”, mert azt nem kell kapálni ... , Megkérdezem aztán — hogy elkanyarodjunk erről a „kényes” témáról —, vajon a felsőbb szervek méltányolják-e megfelelőképpen a munkáját. Egészen szerényen hangzik el, hogy három évvel ezelőtt Ilku Pál miniszter írta alá azt a dicsérő oklevelet, amely bizonyíték: a jól végzett munka híre egytantermes pusztai iskolából is messzire juthat. — Mi a titka? — ■'eszem fel a srbloncs kérdést búcsúzóul, s félek, hogy valami borzasztóan nyakatokért, bonyolult definíció lesz a válasz. — „Szeretni kell — ennyi az egész”... — mondja nevetve, s arra gondolok: no lám, bizonyos szituációkban még egy slágeridézetnek is lehet mélv értelme ... Ternyák Ferenc AZ ÉM BUDAPESTI BETONÁRUGYÁR Bp., XXI., Rákóczi F. u. 289. (Csepel), azonnali belépéssel felvesz mozaiklap- és beton- elemgyártó munkára FÉRFI ÉS NŐI SEGÉDMUNKÁSOKAT. Munkásszállást és napi egyszeri meleg étkezést térítés ellenében biztosítunk. Felvételhez munkakönyv, előző munkahelyről MIL-lap és tanácsi igazolás szükséges. Felvételre jelentkezés a fenti cím munkaügyi csoportjánál. 3085 AZ ENDRÖDI FÖLDMŰ VESSZŐ VETKEZET betonáru üzemében mintás cementlapok nagy választékban raktárról kaphatók. 851 IIIIIIIIIIIIIIIIBIIH H|SaSSSSaaSSSSSSS|"SSaar I jacaaaaaaSBaiaaäimmm*r ckiuják (icipici. Tömött cekkerrel siet haza, s szorongva azon töpreng: ha hazaér, a vacsorát tegye föl előbb vagy a mosáshoz lásson. S hogy majd fizetéskor a kicsinek vegyen-e új cipőt, vagy a nagynak tegye-e félre a pénzt az áhított kerékpárra. Így lehetne gyorsfényképet készíteni a mai anyáról. Régi anyák napi illusztrációk kicsinyeitől körülvett, virágok borította kotlóstyúk-mamája éppúgy kiment a divatból, mint melodrámák és múdalok könnyes szemű, kettétört szívű, nagybetűs Édes- anyája. az örömök öröme. A tömérdek megmérhetetlen áldozat csaknem ugyanannyi boldogsággal egyenlítődik ki. Ahányszor ránéz szép, nyiló értelmű, egészséges gyerekére, annyiszor örül — s a gyerekért hozott áldozat, lemondás, töredelem és robot is csak még kedvesebbé teszi számára azt, akiért mindezekre képes. Ez az öröm azonban spontán, s a társadalom joggal érzi úgy: intézményesíteni is kell. Legalább egyszer egy évben. Ezért találták ki s rendezik meg évről évre — or- gona- és tulipánnyíláskor — az anyák napját. Nincs fogalom, amelyről any- nyi „lila”, szirupos jelzőt írtak volna, mint az anyaságról. Pedig amilyen csodálatos dolog új életet adni és új embert nevelni — éppoly természetes is. Az anyák tiltakoznának a legjobban a mártírszerep kétes dicsfénye ellen. Aki látta már a pólyásgyermeké- vel társalgó anya arcát, vagy elleste a jó étvágyú kamaszgyercke vacsorázására sandító büszke tekintetét, az tud valamit arról, mi De ne tudjuk le tartozásunkat a kötelező csokorral! Vegyük ki néha kezükből a súlyos szatyrot, a munka nehezét, könnyítsünk az áldozatok mérlegserpenyőjén és rakjuk meg a másikat még több örömmel. Egészen soha nem egyenlítődik ki a mérleg — de figyelemmel, szeretettel, gyöngédséggel sokat tehetünk azért, hogy az évnek akár minden napja anyák napja legyen. (F. F.) _ A DÁV Békéscsaba! Üzemvezetősége értesíti fogyasztóit« hogy május 8-án, hétfőn áramszünetet tart 07,00 órától kb. 16.30-ig a Békési út, Szarvasi út, Trefort u„ Illésházi u„ Kazinczy u., budapesti vasút, Vörös Október sor, körgát által bezárt területen. Május 9-én, kedden 07,00—16.30-ig a Békési út, Szarvasi út, Trefort u„ Illésházi u., Kazinczy u., Szerdahelyi u., Szabolcs u., Szarvasi út, budapesti vasút, Vörös Október sor, körgát által bezárt területen. Május 10-én, szerdán 07,00—16.30-ig Kulich Gyula Lakótelepen és a Munkácsy téri bérházban. Május 11-én, csütörtökön 07.00—16.30-ig Bartók B. út, Dózsa Gy. út, Vilim u., Felsőkörös sor, körgát, Kétegyházi út, Temető sor által bezárt területen, a József A. Lakótelepen és a Lencsés! úton. A villamos berendezések a kikapcsolás tartama alatt is feszültség alatt levőnek tekintendők. 278
