Békés Megyei Népújság, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-28 / 124. szám
ÍSWI. május 28. 3 Vasárnap A jövő hét közepén érkezik az első borsószállítmány a Békéscsabai Konzervgyárba Kommunisták tanácskozása szezonkezdet előtt Az év első öt hónapjának jó eredményéről számolhatott be a május 25-én megtartott taggyűlésen Kovács János, a Békéscsabai Konzervggyár párttitkára. A termelési tervet 71 millió 200 ezer forint érték helyett 80 millióra teljesítették a dolgozók ebben az időszakban. Terven felül készült 14 vagon szárított hagyma és 20 vagon burgonya. A tésztaüzemben a garanciális vizsgálat miatt a termelésben lemaradás van, ami azonban az év végéig pótolható. Most a szezonra való felkészülés, amin már hetek óta dolgozik a vállalat, az utolsó szakaszába lépett. Mintegy 1500 idénymunkással kötött szerződést a gyár. A gépek karbantartása befejeződött, Pályamunkások röpgyűléseken tiltakoztak a békét fenyegető agresszió ellen Szerte a megyében a májusi békehónap keretében gyűlések, békedemonstrációk, tiltakozások zajlanak. A dolgozók felemelik szavukat a Vietnamban folyó szennyes háború, a görög diktatúra ellen, és követelik a népek szabadságát, a békés nyugodt életet. Ennek a kívánságnak adtak erőteljes hangot a dolgozók a békéscsabai MÁV pálya- fenntartási főnökség 19 építési szakaszán. A nagy területet átfogó munkahelyeken ez ideig 20 röpgyűlést tartottak. Több mint 700 pályamunkás ítélte el az Amerikai Egyesült Államok agresszív háborús cselekedeteit, és táviratokban követelték a görög hazafiak azonnali szabadon bocsátását. s az első borsószállítmány a jövő hét szerdáján vagy csütörtökén várható. Fontos követelménynek szabta meg a beszámoló, hogy továbbra is csak márkás áru készüljön a Békéscsabai Konzervgyárban. Felhívta a figyelmet a gazdaságosabb termelésre és a takarékosságra is. A hozzászólók főként a munka- fegyelem helyzetével foglalkoztak. A kommunisták mutassanak példát, rendszeresen tájékoztassák a dolgozókat, hogy egy-egy feladat végrehajtásánál mi a cél, hogyan lehet azt a legjobban megoldani. Megkétszereződik a létszám, az érkezőket megfelelően kell fogadni, munkába állítani és segíteni ügyes-bajos dolgaik intézésében. Dóba Antal szállítási dolgozó az előbbi évek munkásvándorlásának okát azzal magyarázta, hogy egyes üzemrészekben nem törődtek kellően a munkások problémáival. Helytelen lenne figyelmen kívül hagyni — mondotta —, hogy több gyermekes asszonyok is vannak közöttünk, akiknek a vasárnapi műszak megoldhatatlan feladatot jelent. A becsületes munka a feltétele annak, hogy mindenki megfelelő keresethez jusson. A fegyelmezet- lenkedőket, hanyagokat figyel meztessék a művezetők, csoport- vezetők és a kommunisták is. Vállalni kell ezt a „népszerűtlen1 feladatot — hangoztatta felszólalásában Kardos Érnőné, majd hozzátette: az idén bizonyítani kell! Felhívta a figyelmet, hogy 1967 jubileumi év, amelyet azzal lehetne a legméltóbban megünnepelni, ha a gyár elérné az Élüzem szintet. Ehhez minden feltétel biztosított. Szó esett a takarékosságról is. Sok láda megy tönkre idő előtt, mert a rakodásnál nem ügyelnek rá kellően. Nagy kárt okoz a vállalatnak a vízpazarlás is. Meg kell értenie mindenkinek, hogyi a vállalati érdeket és a személyes boldogulást a reform az eddigieknél sokkal jobban összekapcsolja — mondották a felszólalók. P. B. szem rá. Tarbát eleinte szuronyvéggel piszkálták oda az akasztófához, egyszer úgy a valagába szúrtak, hogy elöntötte a nadrágját a vér. Egyszer meg őt is az utolsó pillanatban vágták le, felakasztotta magát a szálláshely gerendájára. De aztán elrúgta magát a parttól. Nagy dolog a diszciplína, kivált a fronton, vagy a pofádat tartod becsben, vagy a tyúkszaros életedet. Hát Tarba elkezdett akasztani, bele is vadult, mire visszakaptuk, már egész vadember volt. — Van egy kis bátyúja, a zsákjában, a rosseb hordaná, így is a hátam borsózik bele. Rongydarabokat dugdos. Van közte köpenyből, rubáskából, szoknyából, gatyából való rongy, kin mi maradt utoljára, negyvenhárom rongya van, azt mondják, ennyi ruszkit köttettek fel vele. De hát ez miért lőtt? Kin akart bosszút állni? Ha csak a saját rohadt életén nem. Mert Sorkit tudom, hallottam, te meg nem hallottad, főhadnagy úr, azon a hajnalon ugatott a kutya: ne zabáltatok volna, disznók, ha nem bírja a gyomrotok, most aztán a többivel együtt minket is kiokádtok! Ezt ordította a németnek. Te nem figyeltél rá, nem is voltál egészen eszednél, de én figyeltem, ezt ordította. A rászeded zsoldos lázadt fel benne, ez az Igazság. Nem a háborút utálja, csak a vereséget. A németek gyengeségét, miért eresztik ki a markukból, amit egyszer megfogtak. Mert így vége a vásárnak, ő se lophat, mert úgy tud lopni, hogy úgy senki, a tűzről lelopja az ételt. Egyszer majd az egész század női fehérneműre váltotta elrongyolt alsónadrágját, Sorki egy boltban öt tucat műselyem bugyit gyömöszölt a köpenye alá, miközben egyetlen pár bakancsfűzőt vett a kereskedőtől. Kavargóit a gyomrom. Banda ez csakugyan. Desőt kivéve, de micsoda banda. Közösséget vállalni, ezekkel? Vagy én is ilyen lennék már, ha Kolomeától visz- sza nem hoz a sebesültszállító vonat? — Nem szépítem értelmes zendüléssé Sorki haramiadühét — mondta Deső. — Nem felejtem, hogy embereim azért ragadtak fegyvert, hogy végre eldobhassák és hazamehessenek. Azt se tagadom, hogy legtöbb tiszttársam a zászlóaljnál inkább félt egy új helyzet bizonytalanságától, mint a megszokott rossz folytatásától. De más is volt ott. Értsd meg, azon a hajnalon... a háború kezdete óta először voltunk magyar katonák. Istenem, ha ott vagy, te sem tehettél volna mást. Ha csak öt percig is, de végre rólunk volt szó. Magyarországról... (Folytatjuk) it »Hatodik ér: és hivatali tekintély Mondják, Napóleon egyszer szemlét tartott hadserege felett, s megkérdezte a vezénylő tábornokot, hogy állnak munícióval. A tábornok hívta az adjutánsát és jelentette a császárnak a pontos adatokat. „Mennyi élelmiszertartalékunk van?” A tábornok egy másik segédtisztjét hívatta elő. Ahány kérdés, annyi segédtiszt, míg végül a császár fölfortyant. „Mondja, tábornok, ha mindent az adjutánsaitól kérdez, voltaképpen mihez ért ön?” „A munkatársaim megválogatásához” — felelte szemrebbenés nélkül a tábornok. Nemrégiben egyik vállalatunk felelős vezetőjénél jártam, akkor jutott eszembe az idézett históriai anekdota. A szóban forgó igazgató ideges volt, zaklatott és agyonfáradt. Elnézést kért, amiért megváratott, de mint mondotta, any- nyi a dolga, hogy sokszor — mint aznap is — még ebédelni sincs ideje. Az egyébként jó kondícióban levő, valamikor kötélidegzetű ember — nagy praxisú vezető, az üzem fő profilját jelentő szakmában képzett, régi gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezik — valóban úgy nézett ki, hogy elhittem, amit mondott: már-már teherbíró képessége határainál tart. A kérdés ezután így fogalmazódott bennem: Vajon ez a kínosan lelkiismeretes, vállalatának minden ügyes-bajos dolgát jól ismerő és a legjelentéktelenebb kérdést is „kézben tartó” ember valójában jó igazgató? Köztudott, hogy a küszöbön levő új gazdasági mechanizmus nagyobb vállalati önállósággal, az eddiginél sokkal gyakrabban adódó felelősségteljes döntések sorával nehezíti majd a vezető beosztásúak dolgát. Vajon hogyan tud helytállni, miként bírja majd az iramot ez az ember? A válasz egyértelmű: nem fogja bírni. S napjaink állandóan gyarapodó követelményei szerint — nem is jó igazgató. Legalábbis akkor és abban az esetben lesz képtelen megállni a helyét, ha nem ismeri fel, hogy a régebbi gyakorlat már nem követhető a jövőben, s ami megfelelő vezetési módszer lehetett valaha, az ma már egyre inkább avulttá válik. Valószínű, hogy a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetésével, élesen kiütköznek majd a vezetés munkastílusa körüli esetleges hiányosságok. Magyarán: a vállalat eredményeivel mérhető gazdasági tények (sikerek vagy kudarcok) jelzik majd a vezetési módszerek színvonalát. Hogy nálunk a dolgozó embernek igenis van beleszólása saját maga és környezete munkájába, ezt mindig is hirdettük. Az elv megvalósulása eszmei, politikai követelmény volt, fügött az üzem vagy gazdaság légkörétől, az uralkodó szellemtől. A jövőben viszont a dolgozók részvétele a vezetésben, egy-egy vállalat eredményes gazdálkodásának feltétele, fontos tényezője lesz — gazdasági szükségszerűség. Valljuk be, a múltban egy jó vezetőnek, igazgatónak, elnöknek elég volt, ha komoly tapasztalatokkal rendelkezett, ösztönös tehetsége volt ahhoz, amit csinált, talpraesetten tudott rögtönözni, feltalálta magát a legnehezebb helyzetekben, támaszkodott a „hatodik érzékére.” Mindez elegendő lesz a jövőben is? Aligha valószínű. Mindenesetre nem hátrány, ha az említett tulajdonságokkal van megáldva, de ugyanakkor elengedhetetlen a vezetési ismeretek elsajátítása, a mai értelemben vett fel- készültség és a korszerű szemlélet. Mit kell tudnia mondjuk egy igazgatónak? Nyilvánvaló, hogy nem elég mérnöknek vagy közgazdásznak lennie. (Természetesen nem árt, ha az.) Ellenben a vezetéselméletnek és — annak gyakorlati felhasználását jelentő — vezetés- technikának szükséges a birtokában lennie. A vállalat fő profilját képező szakmát is ismernie kell, ha nem is olyan alaposan, mint mondjuk a főmérnöknek. Általában a szaktudományokat olyan mélységig ajánlatos ismernie, hogy mondjuk utasíthassa a vállalat közgazdászát egy-egy gazdasági elemzés, a statisztikust bizonyos kimutatások, az áruforgalmi vezetőt egy piackutatási probléma, stb. megoldására. A vezetés korszerű szemlélete szerint ugyanis nem az igazgató vagy az elnök az az ember, aki mindent a legjobban tud. Nem is tévedhetetlen parancsnok, aki mindenkinek pontosan megjelöli a feladatát, s az összes felelősséget magára vállalja. Nem. A legfelsőbb vezetőnek az a dolga, hogy szakembereit irányítsa, munkájukat összehangolja, képességeik, aktivitásuk legjobb kifejtésére ösztönözze és (a szakértők által szerkesztett előterjesztés alapján) döntsön. Ilyen koncepcióban a beosztottak nem alárendeltek csupán, hanem elsősorban munkatársak. S a vezető és munkatársainak kapcsolata nem az utasítás és a végrehajtás, hanem a meggyőzés, és az együttműködés. A további feladat a hatáskörök célszerű átruházása, a vezetői döntés jogának mind alacsonyabb szintekre való kiterjesztése. S itt érkeztünk el oda, ami a cikk elején bemutatott igazgatónak akkora gondot okozott. A jó vezető ugyanis soLesz-e szolgáltatóház Pusztaföldváron ? Ez a kérdés foglalkoztatja jelenleg többek között a község lakosságát és tanácsát. Legutóbb ugyanis végrehajtó bizottsági ülésen tárgyaltak a szolgáltatások helyzetéről s megállapították, hogy több szakmában a helyhiány akadályozza a lakosság kiszolgálását. Az Orosházi Cipész Ktsz részlege, amelynek munkájával a legteljesebb mértékben elégedett a lakosság, magánbérleményben dolgozik. Ezt a részleget bővíteni kellene, mert a szakemberek már nem győzik a munkát, de a helyhiány akadályt jelent. Magánhelyen dolgoznak a fodrászok, de az orosházi GELKA szakemberei is csak magánlakásban tudtak helyet kapni. Bár a szolgáltatások területén nincs különösebb baj, mégis szükséges lenne hamarosan egy szolgáltatóház építése — összegezte a végrehajtó bizottság ülésének e napirendjét. ha sincs túlterhelve. Hiszen ebben az esetben nem ő vezet, hanem őf irányítják, kényszerítik a körülmények, a munkatársak stb. A vezetőnek semmilyen kérdéssel nem szabad foglalkozni, amelyet nála alacsonyabb beosztásúak is érdemben el tudnak bírálni, dönteni, és megfelelő intézkedéseket is tehetnek. Természetesen azok, akiknek vezetői presztízse nem a személyi vagy a szakmai tekintélyen, hanem csupán hivatali beosztásukon alapszik, húzódoznak még ennek az elvnek gyakorlati megvalósításától. Márpedig a vállalatok fejlődő és eredményes munkájának elengedhetetlen feltétele az ösz- szes dolgozók, alsóbb és középszintű vezetők tudásának és képességeinek maximális igénybevétele, mely csakis az egyszemélyi vezetés felelősségének és a decentralizált vállalati irányítás demokratizmusának egyensúlyán alapulhat. Vajda János Társadalmi munkával segítik az egészségbáz építését a nagvkamarásiak Nagykamarás lakói már sokszor bebizonyították, hogy szeretik községüket, és társadalmi munkával is szépítik, csinosítják. A KISZ-fiatalok az új művelődési otthon környékét füvesítették, parkosították társadalmi munkában. Az egészségház felépítéséhez is hasonló segítséget nyújtottak. A község apraja nagyja részt vett egy régi épület lebontásában és a rom eltakarításában, hogy az építők mielőbb hozzáfoghassanak a munkához. Különösen jeleskedett febben Ficzere István tanácstag, a Vöröskereszt vezetőségi tagja, idős Sipo's József, Urbán István és még jó néhá- nyan. Az egészségház építése jó ütemben halad az építőipari és tatarozó vállalat dolgozói is igyekeznek, hogy határidőre átadhassák az épületet. K. G. A Budapesti Kőolajipari Gépgyár Bp. XVIII., Gyömrői út 79—83. azonnali belépésre keres: műszer és technológiai szerelési munkahelyékre, külszolgálatos munkakörbe: központifűtés-szerelő, csősze' relő. vízvezetékszerelő, vas- szerkezeti lakatos, hegesztő szakmunkásokat, és férfi segédmunkásokat. Központi telephelyre: TMK vasszerkezeti, lemez- és géplakatos, hegesztő, villany- szerelő, esztergályos szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat. Jelentkezés: a vállalat munkaügyi osztályán. 4760
