Békés Megyei Népújság, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-25 / 121. szám

1M7. május 25. 4 Csütörtök „NEHÉZ” EMBER — Sviszt Pál — mutatkozik be. Idősebb, közép termetű, cser­zett arcú ember. Kerepeczki Pál főművezető, aki sohasem dobá- I ód zik a dicsérettel, egyszerűen így jellemzi őt: — Hogy is mondjam... A régi gárdából való. Ebben benne is van minden. Az a fajta, akibe az évtizedek bele­oltották a rendet, a fegyelmet, a tisztességes munka szeretetét. — Tősgyökeres csabai vagyok — mondja aztán Sviszt Pál, ami­kor kérdezem, hogy írja a nevét. — Apai ágon ötödik ősöm a Raj­na vidékéről jött Magyarország­ra. Én 39 éve dolgozom a kőmű­vesszakmában. Zsebkendőjével törölgeti a duz­zadt hajszálerektől vöröslő bal szemét. — Egy kis baleset. A szakmával jár... Tegnap perliteztünk, a nagy szél szemembe csapta a port.... voltam az orvosnál, kimosta és adott gyógyszert. Most csak be­jöttem, legalább az egyik sze­memmel szétnézni... — Kár volt — jegyzem meg. — Nem tudom én, kérem azt megtenni, hogy csak úgy egysze­rűen otthon maradok. — Az egészség a legfontosabb. — Már megyek is, csak még... Hát 45 tagú a brigádom: kőmű­vesek, ácsok, gépkezelők és segéd­munkások. Nagyon derék embe­rek. Nem hagyhatom őket maguk­ra. Mi az érv erre? Otthon csak nyugtalankodna. Mondja is: — Nagyon idehúz a szívem. Pontosan egy éve kezdtük az iro­daépület alapozásával. Azóta... Hát csak nézzen körül... Itt min­den a mi kezünk munkájának az eredménye. A méretek is tiszteletet paran­csolnak. Ha pedig valaki megfe­lelő szemszögből képes nézni a forgácsoló szerszámgyár készülő békéscsabai üzemét, nemcsak a hosszú emeletes iroda- és szoci­ális épületet, az egy holdnyi alap- területű gépcsarnokot látja, ha­nem azt a munkát, erőfeszítést is, ami a mérnöki elképzelések meg­valósításához, a sokfajta anyag szabályos elrendezéséhez kellett. Egy év alatt hányszor törülték le az emberek homlokukról a gyön­A BUDAPESTI KŐOLAJIPARI GÉPGYÁR Bp. XVIII., Gyömrői út 79—83. azonnali belépésre keres: mű­szer és technológiai szerelési munkahelyekre, külszolgálatos munkakörbe: központifűtés-szerelő, csősze­relő, vízvezetékszerelő, vas- szerkezeti lakatos, hegesztő szakmunkásokat, és férfi se­gédmunkásokat. Központi telephelyre: TMK vasszerkezeti, lemez- és géplakatos, hegesztő, villany- szerelő, esztergályos szakmun­kásokat és férfi segédmunká­sokat. Jelentkezés: a vállalat munkaügyi osztá­lyán. 4760 győző verítéket? Télen pedig a kokszkályhánál melengették meg- gémberedett ujjaikat. A brigád tagjai azonban nem erre gondolnak. Inkább az foglal­koztatja a képzeletüket, hogy egy újabb gyár alapjait teremtik meg. — Jubileumi vállalásunk 1968. február 15 helyett 1967. december 31-re befejezzük a munkát. Illő, hogy egy szocialista brigád állja a szavát — mondja Sviszt Pál. — Meglesz tehát... — Igen, ha a munkaidőt kihasz­náljuk és ügyelünk a minőségre. Nehogy valamit kétszer kelljen csinálni. — Nincs valami másfajta aka­dály? — Sajnos, hiányzik tíz darab 28-as vas. Amíg meg nem kapjuk, addig az egyik üzemrész építésé­nél képtelenek vagyunk haladni. — Más? Gondolkozik, aztán így vála­szol: — Azt hiszem, nincs. Ha elő­bukkan valami probléma, Kere­peczki szaktárssal megoldjuk. Jó a szervezés, itt nem alszik senki. — Elégedettek az emberek? — Ahol munka van, ott nincs baj. Nem mondom, a pénz mindig kevés. De kinek elég? Nekem az a véleményem, hogy még soha­sem ment ilyen jól a munkás­ember sorsa. Cigarettával kínál. — Látja, azelőtt Kossuthot szívtam, nemrég rátértem a Simphoniára. — Mégis, mennyi a kereset? — Legutóbb a szakmunkások­nak 9 forint 4 fillér, a segédmun­kásoknak 7 forint 40 fillér átlag­órabér jött ki. Ehhez mindenki­nek 15 százalék idénypótlék jár. — Persze télen, ha nincs mun­ka, pénz sincs. — Legutóbb 1963-ban volt két­hetes fagyszabadság, azóta nem. — Most mit tart a legfonto­sabbnak ezen az építkezésen? — A barnító üzemrészben mi­előbb készüljön el a zárófödém. Kell az ácsoknak a faanyag, hogy másutt tudjanak zsaluzni. Kezdem megérteni, hogy mi­ért néz arrafelé olyan sokszor. S egyszerre csak a vállamra teszi a kezét, arca felderül: — Nézze... Ott a tetőn az akác­ág. Tudja mit jelent? Mintha legalábbis 4-es találata lenne a lottón, úgy örül. Kis idő után aztán elmagyarázza, hogy a munkát hogyan tervezi folytatni. — Négy nap alatt megköt a beton, aztán kezdhetjük a zsalut leszedni... Már előbb elkészültünk volna, ha közbe nem jön az eső. Vége a munkaidőnek, az embe­rek az öltözőbe tartanak. Néhá- nyan Sviszt Pál köré sereglenek egy kis beszélgetésre, mégpedig név szerint László Imre, Varga Endre kőműves, Gál Mihály, Hé­vízi István, Varga Endre és Bagó Mihály segédmunkás. A brigád- vezetőnek mindegyikőjükhöz van egy-egy jó szava. — Ha a dicséret néha-néha leg­alább egy kis pénzjutalommal is járna — mondja Gál Mihály a többiek helyeslésétől kísérve. Per­sze nem a brigádvezetőtől, hanem a vállalattól várnák. Mondjuk, amikor egy olyan fontos felada­tot végrehajtanak, mint ez a fö- démikészítés is. — Bizony elég ritkán jönnek ki hozzánk a központból. A szakszer­vezetet is alig látjuk — egészíti ki a többiek véleményét Sviszt Pál. Azért mégis van valami, ami megnyugtatja őket: 8000 forint jutalom jár a brigádnak, ha tel­jesíti a féléves tervét. Ezt a le­hetőséget nem szalasztják él. — Most már jöjjön haza — hívom Sviszt Pált. — Megyek, megyek... Csekk egy perc még... Nehéz ilyen emberrel boldo­gulni. Pásztor Béla A BNV Harmincötféle komplett mezőgazdasági laboratóriumot dolgoz ki a Szovjetunió részére a magyar műszeripar Heimer Jenő, a MIGÉRT igaz­gatója kedden bemutatta az új­ságíróknak a BNV műszeripari pavilonját. Elmondotta, hogy kö­rülbelül 700 féle műszert állítot­tak ki, s ebből mintegy 200 telje­sen új konstrukció. Ilyen például a mechanikai mérőműszerek gyárá­nak folyadék- és gáznyomásmérő műszere, amely az idei lipcsei vásáron aranyérmet nyert. Fischer Imre, a Műszeripari Igazgatóság vezetője arról beszélt, hogy külföldön is egyre népsze­rűbbek a magyar műszerek. Leg­főbb vásárlónk a Szovjetunió, amely az idén a többi között 8 millió rubel értékű, teljesen fölszerelt laboratóriumot vásárol Magyarországtól. A további mű­szerexport szempontjából is igen jelentős a napokban aláírt ma­gyar—szovjet műszaki -tudomá­nyos együttműködési megállapo­dás; ennek értelmében a magyar ipar 35 féle komplett mezőgazda- sági laboratóriumot dolgoz ki. Gyártásukat a Labor Műszeripari Művekben honosítják meg, s elő­reláthatólag 1971-től évente 1300 ilyen laboratóriumot szállítanak a Szovjetuniónak. Ennek értéke évente eléri majd az 1,7 milliárd forintot. (MTI) R gyulai strandfürdő látogatása alkalmával feltétlenül KERESSE MEG a meleg medencénél lévő Gyulai Fmsz pavilonját, ahol sült kolbászt, lámgost, fagylaltot, piresszókávét, hűtött sört és hűsítő italokat minden időben kap­hat. 136242 Motoros gépet indít Sitkéi József tanár vezetésével az orosházi II-as számú általános iskola csapata. Fotó: Varga Gyula Modellezők megyei bajonksága Modellelőkészités felszállásra. Üzemanyagtöltés közben a gyulai Szász András. A megyei középfokú vitorlázó és motorosrepiilő modellező baj­nokságot a napokban rendezték meg Békéscsabán. A vitorlázó modellezők közül Adamik András (szarvasi szlovák isikola) szerezte meg az első helyet, megelőzve Lo­vas Lászlót (orosházi III-as isko­la) és Temesvári Mihályt (gyulai ifjúsági ház). Csapatban a szarva­si szlovák isikola győzött. A motorosrepülők versenyé­ben Ács György (orosházi III-as) nyert, míg a második helyre Szász András (gyulád ifjúsági ház), a harmadikra pedig Lovas László (orosházi III-as iskola) ke­rült. A csapatban az orosházi III- as iskola bizonyult a legjobbnak. A június 20-án Budaörsön meg­rendezendő országos bajnokságra a vitorlázók közül az első három, a motorosok közül az első kettő utazik, s ezenkívül egyhetes csil­lebérci táborozás a jutalmuk. Réti László, a gyulai ifjúsági ház modellezője a gép egyköbcentis motorját állítja be.

Next

/
Thumbnails
Contents