Békés Megyei Népújság, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-25 / 121. szám

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1967. MÁJUS 25., CSÜTÖRTÖK Ara 60 fillér XXII. ÉVFOLYAM, 121. SZÄM Világ proletárjai, egyesüljetek! Megérdemelt kitüntetés Vörös vándorzászlók, dísz- és elismerő oklevelek átadásának ünnepség-sorozata kezdődött megyénk termelőszövetkezetei­ben. Közülük néhányban újra és újra ismétlődő aktus ez már, mégis meghatottsággal és büsz­keséggel veszik át az országos, megyei, járási hírnevet öregbítő kitüntetést. Még nagyobb a meg­hatottság ott, ahol első ízben ívelt a legjobbak a közé a gaz­dálkodás színvonala. Hosszú idő, egy-másfél évtize­des, több ízben már-már re­ménytelennek tűnő, sok küzde­lem emlékét idézi fel a vörös vándorzászló selymének suho­gása, a dísz- és elismerő oklevél kartonjának zizegése. A négy­öt tagú szervező bizottság első ülését; a soraik közé hívott első néhány ember megértő, s a ho­gyan továbbhoz ötleteket adó szavait; az irántuk itt is, ott is megnyilvánuló rejtett vagy trá­gár megjegyzésekkel kísért han­gos kirohanásokat; a látogatá­suk utáni apa és fiú, testvér és rokon, s a barátból ellenfelekké vált emberek szócsatáját, ölre menését. Azt is, hogy hányszor inogtak meg, hányszor gondol­koztak visszaforduláson a közös gazdálkodás vékony csemetéjé­nek elültetői. Üres volt a közös kassza, még inkább a család éléskamrája. Rongyos, foltos volt a példamutatásra, belépésre ösztönző elnök és alapító tagok gúnyája... Nem az alapítók érdemének csökkentése, hanem történelmi tény az, hogy kialudt volna hi­tük mécsesének gyengén táplált lángja, a párt, az állam, a mun­kásosztály és a társadalom mind szélesebb rétegének bátorítása, segítsége nélkül. Sok és nagy értékű volt ez kezdetben, s az­óta egyre hatványozódott. Néhá- nyan már idő előtt meg is so­kallták, s egyre azt kérdezget­ték; „Meddig adunk még, mikor kapunk is végre a szövetkeze­tektől?” Eljött ennek is az ideje. Már csak néhány mostoha talaj­adottságokkal rendelkező, s egy­néhány, a leghozzáértőbb veze­tő gárdát még kiválasztani nem tudó szövetkezet kéri a segítsé­get. Többségük immár mind bőségesebben járul hozzá ha­zánk lakosságának élelmiszerel­látásához. Emellett éppen a me­zőgazdasági terméktöbblet érté­kesíthetősége hozta egyenlegbe a további fejlődés szempontjá­ból nagyon jelentős külkereske­delmi mérlegünket. Nem esünk túlzásba. Tudjuk, hogy még nem adnak szövetke­zeteink annyit és olyan olcsón, amilyen mértékben ehhez adott­ságokkal rendelkeznek. Teljes közmegelégedésre akkor járul­nak hozzá népünk élelmiszer­igényeinek, iparunk nyersanyag- szükségletének kielégítéséhez, s exportlehetőségeink teljesebb kihasználásához, ha egyenlete­sebbé válik gazdaságuk felsze­reltsége, gazdálkodásuk színvo­nala. Ez a közeljövő célja és fel­adata. Ehhez szükség van olyan önzetlen segítségre, mint amilyet az alig két éve megerősödött medgyesbodzási Egyetértés Tsz adott a létbizonytalanság hatá­rához közeledő pusztaottlakai Egyetértésnek. Az ilyen, és más irányú segítség is egyre köny- nyebbé válik ezután. Azért, mert szövetkezeteink zöme többet ért el a mezőgazdaság átszervezése óta, mint amennyit erre az időre remélni mertünk. Nemcsak az egyre jobb gazdálkodás alapját vetették meg a hatalmas szá­mokkal kifejezhető közös va­gyon megteremtésével, hanem túlteljesítették legfontosabb ed­digi missziójukat: a vártnál ma­gasabbra növelték a szövetkezeti parasztság jövedelmét, életszín­vonalát, munkakedvét. Ez az utóbbi, vagyis a szövet­kezeti parasztság létbiztonsága, akadályt nem ismerő, az időjá­rás viszontagságaival is megbir­kózni tudó munkakedve, s az ehhez párosuló szakismeret, műveltség jelenti a leghatható- sabb erőforrást a gazdálkodás színvonalának további növelésé­hez. Sokkal nagyobb eredmény ez, mint amennyire egyesek értéke­lik. A mezőgazdaságban nem­csak annyi változás ment végbe az utóbbi másfél évtized alatt, hogy a kisparcellák mezsgyéit elszántották. A változás lényege az, hogy egész sor növénynek megkétszereződött a termésho­zama, s meg van vetve az alap a hozamok további növekedéséhez is. Ennek legfontosabb biztosíté­ka az, hogy szinte nyoma sincs már az egykori, a közös gazdál­kodástól rettegve félő, a gépek, a szakemberek, az új vetőmag­vak, a kémiai anyagok alkalma­zását ellenző parasztságnak. A múló évek küszködése, saját makacsságukon, mások példájá­ból, szakkönyvekből, újságokból, rádióból, televízióból való tanu­lás közben modern gondolkozá- sú, sok szellemi és gyakorlati ismerettel rendelkező, a nagy­üzemi gazdálkodást megszere­tő és ahhoz ragaszkodó embe­rekké váltak. Most éppen annak a sok mindennek beérő gyümöl­csét élvezik, amitől egykor any- nyira féltek. Köztük az országos termelési és a kongresszusi ver­senyben elért eredményük elis­meréseként kapott hírnevet, di­cséretet, pénzjutalmat, kitünte­tést jelentő vándorzászlót, díszok­levelet. Ezek átvétele közben — bár­mily nyomasztóan hat is a sok eddigi vívódás, küzdelem és ve- sződség emléke — a végered­mény mégis az, hogy a magyar mezőgazdaság fejlődése, népünk ellátása, a közös gazdaság erő­södése és a család jóléte szem­pontjából is, hogy érdemes volt végigfáradni a további sima úthoz vezető gidres-gödrös ös­vényeken. Kukk Imre Budapestre érkezett a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának küldöttsége A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának meghívására szerdán délelőtt ba­ráti látogatásra Budapestre ér­kezett a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának kül­döttsége. A delegációt Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának főtitkára ve­zeti. A küldöttség tagjai; Ion Gheorghe Maurer, a Román Kom­munista Párt Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának és ál­landó elnökségének tagja, a Ro­mán Szocialista Köztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke, Alexandru Draghici, a Román Kommunista Párt Központi Bi­zottsága Végrehajtó Bizottságá­nak és állandó elnökségének tag­ja, a Központi Bizottság titkára, Maxim Berghianu, a Román Kommunista Párt Központi Bí­zó'. tsága Végrehajtó Bizottságának tagja, az Állami Tervbizottság el­nöke, Fazekas János, a Román Kommunista Párt Központi Bi­zottsága Végrehajtó Bizottságá­nak póttagja, a Román Szocialis­ta Köztársaság Minisztertanácsá­nak elnökhelyettese, Dumitru Turcus, a Román Szocialista Köz­társaság budapesti nagykövete. A pártküldöttség fogadására a nak tagja, külügyminiszterhelyet­tes, Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottsága Külügyi Osz­tályának helyettes vezetője, Vince József, a Magyar Népköztársaság bukaresti nagykövete, Bartos Ist­ván, a Budapesti Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnök­helyettese. Jelen voltak a foga­dásnál a budapesti román nagy- követség tagjai. Szerdán délelőtt megkezdődtek és délután folytatódtak az MSZMP és az RKP képviselőinek megbe­szélései. (MTI) Szocialista brgádvezetők értekezlete az üveggyárban A f izikai dolgozók 75 százaléka részt vesz a munka versenyben Ferihegyi repül rren r-.: 5 jel: Kádár János, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bizottsá­gának első titkára, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Apró An­tal, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, Komócsin Zoltán, a Köz­ponti Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, dr. Ajtai Miklós, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, Németh Károly, a budapesti pártbizottság első titkára, a Politikai Pizottság póttagja, Péter János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, külügyminiszter, dr. Csanádi György, a közlekedés- és posta­ügyi miniszter, Erdélyi Károly, az MSZMP Központi Bizottságá­vwa/ww^vwwvwwwwwvvvwwvv • Szocialista brigádvezetők im­már hagyományos tanácskozását rendezték május 23-án, kedden délután az Orosházi Üveggyár­ban. Elsőként Molnár Gyula szb-titkár köszöntötte a megje­lenteket, majd Ádász István az üveggyári pártbizottság titkára tartott rövid tájékoztatót. Beve­zetőben aktuális kérdésekről szólt, majd méltatta a szocialista brigádok tevékenységét a IX. pártkongresszus tiszteletére in­dított munkaversenyben. — A szocialista brigádoknak is nagy részük van abban, hogy a múlt év eleji 14 millió forintos lemaradást pótolta a gyár, el­nyerte a városi pártbizottság ál­tal a kongresszusi versenyben legjobb eremenyt elért üzem számára felajánlott zászlót — mondotta. A gyárban azonban nem ár­tott meg a dicsőség, amit bizo­nyít, hogy az elmúlt hónapokban tizenegy brigád nevezett be a szocialista munkaversenybe, s így együttesen 41 kollektíva b33 tagja igyekszik teljesíteni vállalt feladatát. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50. évfordu­lója tiszteletére újabb felajánlá­sok születtek, s a brigádokon kívül versenyzőkkel a fizikai dolgozók mintegy 75 százaléka vesz részt a munkaversenyben. A negyvenegy kollektíva közül első alkalommal tíz, második al­kalommal nyolc, harmadik al­kalommal egy brigád nyerte el a megtisztelő Szocialista címet, 22 pedig versenyben áll elnye­réséért. A mozgalom szélesedése lehetővé tette, hogy magasabb szintű verseny kezdődjék, s így három nagyobb üzemrész neve­zett be a „Szocialista Üzem” cím elnyeréséért. Az öblös huta C műszakja a „Szocialista mű­szak” címet szeretné elnyerni. A pártbizottság titkára végül további sikereket kívánt a bri­gádoknak, majd őszinte hangú vita kezdődött, ahol a jelenlevők elmondták véleményeiket, észre­vételeiket, s több feladat meg­oldásához segítséget is kértek. A Ferihegyi repülőtéren Kádár János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi zottságának első titkára fogadta a Magyarországra érkező Nicolae Ceausescu elvtársat, a Ro­mán Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkárát: (MTI-íotó — Vigovszki Férnie felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents