Békés Megyei Népújság, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-23 / 119. szám

MM. május 23. Kedd Interjú a Dóm téren Dr. Tori János, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatója az idei programról és a nagy rekonstrukcióról nyilatkozik A Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatóját, dr. Tan Jánost a Dóm téren találom. A hatalmas, beépített új színpadon tart éppen szemlét; körülötte a játékok mű­szaki gárdájának vezérkara. A Békés megyei Népújság számára mindig szívesen nyilatkozik, mert veszi, hogy hangosítással dolgo­zunk, késleltetett hangot hall és ez teljes illúziót kelt. — Mibe került az egész re­konstrukció? — Valamivel több, mint 10 mil­lió forintba. Viszont európai hí­rünket tovább kívánjuk növelni, Épül a betonszínpad a Dóm előtt. mint említi: jól tudja, hogy innen tavaly is, azelőtt is sok ezren jár­tak Szegeden, és láttak egy-egy előadást. A szemle hamarosan véget ér, s utána szívesen mutatja be mindazt, ami új, ami most ké­szült. — Három fázisú a munka, ezek közül a legfontosabb a színpad rekonstrukciója volt — mondja. — Végleges betonszínpad épült a Dóm elé, balettplatóval. A szín­pad alatt helyeztük el a korsze­nagyobb idegenforgalmat biztosí­tani a játékoknak, és a városnak is — ehhez pedig rengeteg kor­szerűsítésre volt múlhatatlanul szükség. — A program? — Július 22-én nyitunk Erkel: Hunyadi László című operájá­val. Shakespeare: Hamlet, dán ki­rályfi című drámáját július 23-án mutatjuk be először, a Mojszejev- együttes július 25, 27, 28 és 30- án vendégszerepei a játékokon; A Hunyadi László díszletterve. Varga müve. Mátyás Kossuth-díjas rűen felszerelt öltözőket, és az át­járófolyosót a színészek és a sta­tisztéria könnyebb mozgatása ér­dekében. Ezenkívül a régi, 48 áramkörös feszültségszabályozót 120 áramkörösre cseréltük ki, ez lényegesen megnöveli a fény- effektusok alkalmazásának lehe­tőségét. A hangosítást is tökélete­sítettük, új végerősítőket szerez­tünk be mintegy másfél millió forint értékben. Az idei előadáso­kon a közönség már észre sem Strauss: A cigánybáró című ope­rettjének premiérje augusztus 6- án lesz; Verdi: Don Carlos című operáját pedig augusztus 13-án, 16-án és 20-án játsszuk olasz, ju­goszláv és román vendégművé­szekkel a főszerepekben. Szeged készül, és a jelek szerint az idei Szabadtéri Játékok fényben, monumentalitásban és elsősorban művészi értékben fe­lülmúlják majd a megelőzőket. (S. E.) Az egységes óvodai nevelésről tanácskoztak Szeghalmon A járások * összevonása után először nyílt alkalom arra, hogy a megnagyobbodott szeghalmi já­rás óvónői találkozzanak, megis­merkedjenek egymással. A nem­zetközi gyermeknap és a béke­hónap jegyében a járási tanács művelődésügyi osztálya közös megbeszélésre hívta össze május 23-án Szeghalomra az óvónőket. A mintegy kétezer gyermek neve­lői, összesen 63-an vettek részt a tanácskozáson, ezenkívül Nincs árlap, de van súlyesunkftás - A fiatalkorú bravúros utaztatása - Rendet az fmsz-vendéglátó egységekben - Nem vált be az „ügyeskedés” a társadalmi és tömegszervezetek vezetői. Az egységes óvodai neve­lésről, a tapasztalatokról és a módszerekről tartottak megbeszé­lést. A résztvevőket Major Já­nos osztályvezető üdvözölte és tartott rövid tájékoztatót a neve lomunkéról. A tanácskozás alkal mából kiállítást is rendeztek, me­lyen bemutatták azokat a tárgya­kat, szemléltető eszközöket, me- I lyek elősegítik az óvodai nevelést. AZ Állami Kereskedelmi Fel­ügyelőség, a MÉSZÖV, a rendőr­ség, a társadalmi ellenőrök bevo­násával szombat este ellenőrzést tartott a megye több földműves­szövetkezeti éttermében, italbolt­jában és cukrászdájában. Velük tartottunk mi is. Ha összegezni akarnánk a tapasztalatokat, egy mondatban ezt lehetne mondani: Nem megnyugtató a helyzet az fmsz vendéglátásban. Az első benyomás mégis kielé­gítő volt. Eleken a lll-as számú cukrászdában próbavásárlással kezdtük. — Két fél deci rövidet! Amikor előkerült a mérce, még csak izgalom sem fogta el Erdei Sándornét, a cukrászda vezető­jét. És a mérés őt igazolta: az egy deci ital valóban egy deci volt. És hozzátesszük, hogy ez az egység példája lehet a többi fmsz- boltnak tisztaságával, rendes áru­kezelésével, s csinosságával is. Az eleki Il-es kisvendéglőben délután 3 órakor cigányzene fo­gad bennünket. Nem nekünk szólt, hanem az elekieknek. Amilyen elfogadható a zene — bár kissé korán kezdik —, annyira kiábrán­dító az üzlet. Rongyos szélű abro­szok szinte minden asztalon. Megkérdezem rögtön az üzletve­zetőt, Dávid Rémuszt, szoktak-e itt ebédelni az fmsz vezetői. — Hogyne! — S nem vették még észire ezeket a fodros-rongyos abroszo­kat? — Hát ha van szemük... A valasz szellemes, csak éppen em megnyugtató. Árlapoí és étlapot kérünk. — Nincs. — Akkor két féldecit. A csapos kiönti, mi pedig to­vábbítjuk a csalhatatlan mércé­be. Kilenc cent az egy deci! Tíz- százalékos súlycsonkítás. Nem le­het szó nélkül hagyni, jegyző­könyvet vesznek fel az ellenőrök, de vajon mi lesz majd az ered­ménye...? A kétegyházi kisvendéglő pult­jának üvegfalán üzleti érzékre valló reklám kacsingat felénk: „Totó—lottó-szelvényt itt ki lehet tölteni.” Nem is hinrjé az ember... De melyik nyilvános vendéglátói egységben nem lehet ezt... Váratlanul én Hankó Pált, a MÁV Utasellátó vezetőjét az el­lenőri látogatás. Persze ő is csak már akkor tudja meg a helyze­tet, amikor megállapítják a 70 filléres súlycsonkítást az egy de­ciliterből. A lemért szendvics hús­tölteléke mennyiségileg is, minő­ségileg is megfelelő. Viszont — ez már nem az Utasellátó egység hi­bája — a burgonyaszirom eredeti csomagolásában sem éri el a kel­lő súlyt. Emiatt aztán kisebbfajta fogadás is kialakul köztünk. Az üzletvezető szentül állítja, hogy az italok mennyisége a leplombált ballonokban is mindig kevesebb. — Nézzük meg! Egy 15 literes demizsont bont fel Hankó Pál. A hitelesített edé­nyekbe önti az italt. — Csont! A pálinka pontosan 15 liter! i Nem állítjuk, hogy nem for­dulhat elő a gyári kiszerelésben is a hiány. De az ellenőrök a ta­núi, hogy ez nagyon ritka eset, Éjszakai ellenőrzésen annál sűrűbb viszont erre a hi­vatkozás. Különösen ha súlycson­kításon kapják rajta a csapost. Medgyesegyházán telt ház van az fmsz-étteremben. Csakhogy la­kodalom. Nem valami okos meg­oldás, hogy az üzlet minden zu­gát a lakodalmasoknak adják át. Ha megéhezik a „vándor”, vajon hol étkezhet ilyenkor? Sajnos, ez­zel másutt is találkoztunk. É; ahol csak egy kisvendéglő van a faluban, ott éhezésre kárhoztatják a vendéget. A Véndiófa (nem is tudom, mi­nek nevezzem) italbolt nem a dió­fa árnyékától sötét, hanem ... hát ilyen állapotban kissé szégyen fenntartani és üzemeltetni. Pisz­kos padló, gyanús tisztaságú po­harak, cigarettavégek; hamu, meg a jó ég tudja mi minden szana­szét szórva. Legyen a vendégnek itt gusztusa fogyasztani! Nagykamaráson, a 7-es italbolt­ban 1,20 forintos súlycsonkí.ás az egy deci röviditalnál, tetézi a „rendet”. És a szokásos, jól is­mert kifogás, Varga Imrétől: — Kérem szépen, csupán azért történt ez, mert sok volt a ven­dég... De nem szokott előfordulni. Higgyük?! Színia refrénszerűen ismét­lődnek mindenütt a hasonló hi­bák, visszaélések. A kunágotai kisvendéglőben vacsorát kérünk. Itt is a súlycsonkítás: A pörkölt, valamint a kolbász mennyiségi­leg ugyan megvan, csakhogy „ügyesen” csinálják itt a „zseb- já.ékot”. A húson rajta hagyják a szalonnát másfél ujjnyi vas­tagságban és — így jön a ha­szon. A szalonna ára ugyanis jó­val kevesebb, mint a húsé. Ilyen esetben már nem maradhat ki a konyha sem. Az ellenőr tíz szelet rántotthúsnak előkészített nyers­árut tetet a mérlegre. Az előírás szerint az összsúlynak el kell ér­nie a 170 dekagrammot. A mér­leg mutatója azonban csak 145-öt mutat. A fogyasztó 15 százalékkal kevesebb húst kap a tányérján, mint kellene. Kié a haszon? A 111. osztályú presszóban egyik asztalnál gyanúsan fiatal­korú fiúkat látunk. Elő­kerül a rendőrségi igazolvány és — egyik fiatalembernél előkerül­ne a személyi igazolvány... Ha... — Sajnos, nincs nálam — vá­laszol a fiú kissé ijedten. — És milyen igazolvány van nálad? — Sajnos, semmilyen... — Hány éves vagy? — Augusztus 2-án leszek 19 éves. — Biztos? — Ha én mondom... Sem a rendőr elvtárs, sem az újságíró nem hisz. A fiú viszont készséges: — Jöjjenek el a lakásomra, ak­kor ott meg tudom mutatni a sze mélyi igazolványomat. Meglepte a válasz: — Parancsolj, máris indulha­tunk. Kocsiba ültünk és a fiú kala­uzolása mellett indulunk. Másfél kilométert saccol Boldog Géza. Jobbra, újra jobbra, megint jobb. ra irányította a gépkocsivezetőt. Sáros, poros utcákon keresztül ugyanarra a helyre jutottunk. — Mi volt ez, Boldog Géza” — Hát... azt hiszem, én is elté­vedtem... — Rendben, de most már való­ban a lakásodra menjünk! Még mindig 19 éves vagy? — Ebben nem hazudtam.. És a lakáson megtudjuk, hogy Boldog Géza 17 éves. A presszó­ban szeszes italt fogyasztott, s most itt a lakásán kissé boldog­talan. De szeretnénk, ha a fel­szolgáló is elkedvetlenedne, ami­ért — ő valószínű pontosan ’sme- ri a fiú korát — kiszolgálta a vendéget szeszes itallal. Megyünk tovább. Magyardombegyházán há­rom féldecinél egy forinttal „vág­nak” meg bennünket. Az asszony­ka sírdogál, mert ő még csak egy hónapja van a szakmában, hát ezért történt. A kereskedelmi fel­ügyelő azért nem hagyja szó nél­kül: — De az egy hónap elég volt arra, hogy megtanulja, mennyi­vel kell kevesebbet önteni a po­hárba... A reagálás ugyancsak megle­pő: — Nekem azt mondták, hogy mindig legyen inkább egy .ricsit kevesebb... Battonyán az étteremben 44 asztalhoz egyetlen egy i talárlap sincs. Hivatkoznak — nemcsak itt —, hogy ezt az fmsz nem kö­veteli meg. Mi viszont tartjuk: a vendég zsebe megköveteli! De itt sem marad el a súlycsonkítás, öt íéldecinél 3,39 forinttal „nyúl” a zsebünkbe Molnár Sándor "ei- szolgáló. Nagykamaráson a kis­vendéglőben négy féldeci után 2,28 forint a kiszolgáló haszna, és kilenc lejárt, egy lyukas űrmáréék a „kára”. A mezőkovácsházi presszóban 2,62 forint csúszna ki a zsebünkből, ha... És a statisztika a szómba. esti ellenőrzésről: 11 községben 20 egységet ellenőriztek az említett szervek. Tizenhárom jegyzőköny­vet kellett felvenniük a 7—8 súlycsonkítás, az árlaphiány, a számolócédula és a minőség mi­att. Különösen sok ittas ember­rel csupán Battonyán találkoz­tunk. Itt viszont igazán sokkal. Következtetési mi nem vonunk le, ítéljen és többet követeljen a fogyasztó. Varga Tibor A GYULAI VÁROSI TANÁCS V. B. Igazgatási Osztálya pályázatot hirdet 1534 kulcsszámú, b. fizetési fokozatú, érettségihez kötött előadói állásra Szabálysértési ügyintézésben jártasok előnyben. Lákást biztosítani nem tudunk. A pályázatok beérkezésének határnapja: 1967. május 31. 136229 iiiii Uiillülis

Next

/
Thumbnails
Contents