Békés Megyei Népújság, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-18 / 115. szám

IWT. májas 18. 4 Csütörtök Százéves a Magyar Történelmi Társulat Idén lesz százesztendős a Magyar Történelmi Társulat. Az évforduló nemcsak a tagság belső életének ügye, hanem az egész hazai történésztársadalom nagy eseménye is, hiszen a tár­sulat fennállása óta arra töreke­dett, hogy a történelemmel fog­lalkozók széles táborát összefog­ja. Az alapítók így fogalmaz­ták meg céljukat: „Elhatároztuk egy olyan magyar történelmi társulat kezdeményezését, mely­nek célja a hazai történelem minden ágának művelése mel­lett e tudomány iránt minél nagyobb részvétet gerjeszteni”. S az 1867. tavaszán országszer­te szétküldött levelek nem ma­radtak válasz nélkül: még azon a nyáron Kolozsvárott összeült az első közgyűlés, megindult a társulat szakfolyóirata, a Száza­dok, amely nemcsak az érdeklő­dés élesztője lett, hanem irányí­tó, szervező fórumává vált és maradt mindazoknak, akik szen­vedélyes érdeklődéssel fordul­tak a nemzeti és az egyetemes múlt felé — hivatásból vagy kedvtelésből. Munkájuk nyomán értékes okmányok, gazdag for­rások kerülnek napvilágra a ne­mesi kúriák levéltárából, az il­legalitásban működött pártok titkos irattáraiból. Egy évszázad után a jubileumi ünnepségeken egy szellemében megifjodott, hatékonyságában és jelentőségében megerősödött in­tézmény vet majd számot a meg­tett úttal. S a felszabadulás után új alapokra, a marxista történetkutatás alapjaira helye­zett társulatnak a centenáriumi üléseken lesz is miről számot adni, hiszen beszélni kell a fővá­rosin kívül a hét vidéki csoport mozgalmas, és különösen a hely- történeti kutatásokban kitűnő munkájáról, számos értékes ki­adványról, a viták, vándorgyű­lések kialakította új szemlélet­ről, a marxista történetírás megtett útjáról, a megalakult új szekciók eredményeiről, de leg­inkább talán arról, hogy az el­múlt években a tanári tagozat a realista, illúzióktól mentes tör­ténelemszemlélet hasznos fóru­mává vált, s ez annál inkább jelentős, mert a felnövő új nem­zedék neveléséről vari szó. (B—y) Hol tart az általános iskolák gyakorlati oktatása? Már a legtöbb szocialista or­szágban is arra törekedtek az ál­talános és középfokú iskolákban, hogy az oktatás szoros kapcsolat­ba kerüljön a gyakorlati élettel, de nálunk az iskola még mindig valamilyen absztrahált intéz­ménynek hatott, olyannak, ahol a tanító bácsi vagy a tanár úr írni, olvasni, számolni meg irodalom­ra, és latinra megtanítja ugyan a diákot, de ahol egy kicsit a négy fal közé szorult az oktató-nevelő munka, becsukta spalettáit, s el­zárta magát a való élettől. Éppen ezért mindenki örömmel üdvözöl­te a Művelődésügyi Minisztérium szetesen adva voltak hozzá a ta­nulók is, viszont a legnagyobb gondot a megfelelő nevelők ki­választása és a gyakorlati foglal­kozásokra alkalmas műhelyter­mek kialakítása okozta. Marad­junk egy pillanatra ezeknél. Volt alkalmam a megye területén sok általános iskola életébe bepillan­tani, s képet is kaptam a gyakor­lati oktatásról. Ez a kép nem egy­séges. Egy-egy iskola eleve ab­ban a szerencsés helyzetben volt, hogy rendelkezett célszerű mű­helyteremmel. Sőt, olyan polihisz­tor nevelővel is, akinek régóta dédelgetett vágya teljesülhetett: lPS9-ben napvilágot látott, a gya- fúró, faragó, barkácsoló szenvedő korlati oktatást előtérbe helyező lyét, tudását átadhatta a tanít­rendeletét, áfnbár a közvélemény hozzátette ezt is: miért ily ké­sőn? S ebből adódik az, hogy va­lamennyi iskola valóságos pálfor- duláson esett keresztül, s hatal­mas ambícióval fogott hozzá a gyakorlati oktatáshoz. A feltételek Adva volt tehát először is egy rendelet, melynek megjelenése „pillanatok műve” volt. Terme­Nem ellentmondás, hanem az erkölcsi egészség kitűnő jele IfjÚSáSUnk, éden a kommunis­ta fiatalokkal, mind komolyabban veszi a szocialista társadalom ki­alakításában vállalt szerepét. Ezt tükrözte a szeghalmi járási KISZ- küldöttértekezlet is. A beszámoló, hangban és tartalomban áttörve a közhelyes, írázásos semmi tmondás vakfalát, konkrét példákkal alá­támasztott, reális helyzetképet tárt az értekezlet részvevői elé a KISZ VI. kongresszus óta eltelt időszak eredményeiről és gondjairól egya­ránt. Például, érthető elégedettséggel fogadta a hallgatóság a bejelen­tést, hogy a járás tízezernél is több általános és az ezret megkö­zelítő középiskolása közül mind nagyobb számban igyekeznek me­zőgazdasági pályára kerülni, il­letve ilyen irányú szakképzésre szert tenni, és ez az örvendetes változás — egyéb tényezők mel­lett — a KISZ agitációs érdeme is. Hasonló módon ott van az úttörő- csapatok életében, hogy a neve­lőkkel vállvetve segíthessék a fel­ső tagozatúak ifjúkomimunistává, dolgos emberré válását. Százez­rekre rúg a társadalmi munka­órák száma és milliós rendű ösz- szegekkel fejezhetők ki azok az értékek, melyek önkéntes munká­juk nyomán a községeknek, ter­melőszövetkezeteknek jelentenek, öröm hallani a statisztikát, mély bizonyítja, hogy két év alatt a já­rásban — ugyancsak a KISZ agi­tációs tevékenysége nyomán — megsokszorozódott a termelési versenymozgalombain és a szocia­lista brigádokban részt vevő fia­talok száma, elsősorban a kásze- seké. Említi a beszámoló a füzes­gyarmati, szeghalmi, okányi, dé- vaványai termelőszövetkezeteket, a Töviskesi Állami Gazdaságot, a Biharugrai Halgazdaságot, mint olyanokat, ahol e tekintetben leg­jobban mennek a dolgok. Mindez a KISZ tömegbefolyásának eleven bizonyítéka — hangsúlyozzák. És nyomban ott az indok is: a járás­ban nem hanyagolták el a tagság meggyőzését és minden irányú foglalkoztatását, nevelését. Ismét adatok sora arról, hogy hány lány és fiú vesz részt pártoktatás­ban, ismerkedik a marxizmus— leninizmus alapjaivel, mennyien részesülnek szakmai továbbkép­zésben, mi a helyzet a sport, a mű­velődés, a szórakozás területén... flz eredmények meggyőzőek, örvendetesek, különösen, ha fi­gyelembe vesszük, hogy mindez olyan területen született, melyen „falusi körülmények” vannak s a kiszes korúak többsége paraszt­fiatal. Nem csodálkoznánk tehát, ha ezek után a beszámoló folyta­tása és a felszólalások alaphangja a már „célba jutották” elégedett­sége, öröme lenne. És éppen ami-1 att példamutatóan reális a szeg­halmi járási küldöttértekezlet szemlélete, hogy abban helyet kér és kap az elégedetlenség, a „még nem elég” hangja. Egy kicsit több igyekezettél, körülteküntéssél mennyivel jobb, nagyabb eredmé­nyek születhettek volna, ha... És sorolódnak a hiányosságok. — Nem foglalkoztunk eléggé a mozgalom iránit passzív fiatalok­kal, a káros, kispolgári befolyás alatt állókkal. Kevés fáradságot vettünk a külterületi, tanyavilág­beli ifjúság felkeresésére, bevoná­sára. Többet is tehettünk volna a pályaválasztás gondjától gyötör- tekért és bizonyos munkaterüle­tek, munkahelyek ifjúságra aller­giás káderpolitikájával szemben. Nem hívtuk fel némely gazdaság, termelőszövetkezet figyelmét ar­ra, hogy köztudottan rossz, meg­alapozatlan a szaikkáder-tervezé- sük. Agitáltunk-e annak érdeké­ben, hogy a termelésd, munkaerő- gazdálkodási szervek, termelőszö­vetkezetek, földművesszövetkeze­tek vegyék figyelembe a KISZ if­júsági érdekvédelmi jogát, köte­lességét és hivják meg üléseikre, terv- és egyéb értekezleteikre, az ifjúságot bármely oldalról érintő napirendi pontok tárgyalására a KISZ-titikárokat, vezetőségi tago­kat? Miért élünk oly ritkán azzal a megtisztelő jogunkkal is, hogy részt vehetünk a pártépítés mun­kájában s a legaktívabb, legöntu- datosaibb KISZ-tagokat párttag­nak javasolhatjuk? Fordítsunk nagyabb gondot a tagság tudatos párttaggá nevelésére. Nevelőmun­kánk néhány elméleti kérdésben nem volt megfelelő. (És követke­zik az indoklás, hogy miben miért, s az is, hogyan hozandó helyre a hiba.) Miért nem ismer minden bizottsági tagunk minden felsőbb határozatot kellőképpen? — hang­zik -el a bírálat egy újabb hiba- ' forrásra mutatva. A tagdíjfizetés ■ is szóba kerül olyképpen, hogy az nemcsak gazdasági ügy, hanem politikai hozzáállás kérdése is, éppen ezért, miként fordulhat elő, hogy akad alapszervezet, melyben még a vezetők sem fizetik? Vagy más: nem egy helyen a vezetőségi ülések, taggyűlések és egyéb moz­galmi politikai rendezvények szín­vonaltalanok. Nyomban ott a vá­lasz: ilyenek, mert mind a titkár, mind a vezetőségi tag hiányos fel­készültségű. Az is igaz, hangzik á megokolás, hogy az ebben gyen­ge alapszervezetek kevés segítsé­get kapnak az őket patronáló pártszervezetektől, idősebb elv­társaktól. Az is előfordul, hogy a patronáló felkészültségében van a hiba. Vajon ellentmondás-e ezek után. ha a küldöttértekezlet végén az összefoglalás igy hangzott: — Járásunk fiatalsága az előző kong­resszus óta nagy többségében esz­meileg, politikailag, erkölcsileg egészségesen fejlődött. Minden­napi munkájával, tanulmányi eredményeivel, tetteivel becsüle­tesen szolgálta és fogja szolgálni pártunk politikája alapján a szo­cializmus ügyét... Egyáltalán nem ellentmondás. Hiszen éppen azzal, hogy nem ér­tékelték túl eredményeiket és a fogyatékosságok felszámolásának határozott szándékával vetették fel és elemezték a negatívumokat, ez maga a fejlődés ténye, a poli­tikai, erkölcsi egészség kiitűjiő je­le. A szeghalmi járási KISZ-bi- zottság járási küldött-értekezleté­nek ez volt legnagyobb értéke, példamutatása. Huszár Rezső ványoknak. Érdekes, hogy ezek­ben az iskolákban rövid idő/ le­forgása alatt országos hírűvé tel­jesedett ki a gyakorlati foglalko­zás. (Például a gyulai 2. számú általános iskola.) Itt kell mindjárt hozzátennünk azt is, hogy a városi iskolákban a gyakorlati foglalko­zás, ha szabad ezt a kifejezést használni: ipari jellegűvé vált. Szemléltető eszközöket, szerszá­mokat, tizedmilliméter pontosság­ra készített munkadarabokat bar­kácsoltak össze a tanulók. Vegyük azonban az árnyoldalakat is. Megyénk területén ma is találha­tunk olyan községi iskolákat, ahol műhelyteremről, mint olyan­ról, nem is beszélhetünk. A köz­ségi tanács vezetői még mindig azon meditálnak, honnan teremt­sék elő a pénzt egy ilyen terem felépítésére. A nem a politechni­kai képzés céljára készült helyi­ségek munkavédelmi szempontból is komolyan kifogásolhatók; pél­dául szeghalmon, a Sebes György Állami Általános Iskolában a lá­nyok oktatását szolgáló műhelyte­rem közepén olyan téglaoszlop áll, amely az oktató tanárnak nem teszi lehetővé a terem áttekinté­sét. Hasonló gondokkal küzdenek Körösladányban is. Ha hozzá­tesszük még ehhez azt, hogy egyes tantestületekben az iskola igazgatójának valóságos közelhar­cot kellett folytatnia: melyik ne­velő áldozza fel magát, hogy nemcsak vállalja a gyakorlati ok­tatást, hanem levelező oktatás keretében megszerzi hozzá a ké­pesítését is — elgondolhatjuk, mennyiben tudják megkedveltet- ni, megszerettetni, s a gyakorlati foglalkozás alapjait elsajátíttatni a tanulókkal... Néhány szót a gyakorlókertekről Sok mindent le lehet mérni azon a kis földdarabon, amely fa­luhelyeken általában az iskolától nem messze terül el és a megtisz­telő gyakorlókért elnevezést mondhatja a magáénak. Már amikor megtisztelő. Férfi alja-szakmunkásokat (javításra) szövetkezeti tagnak a megye egész területére, továbbá tűzésben (varrásban) jártas női szak­és segédmunkásokat Békéscsaba, Békés, Mezőberény telephelyeinken felveszünk. Jelentkezés a KÖRÖSVIDÉKI EGYESÜLT CIPÉSZ KTSZ, Békéscsaba II., Vécsey u. 14—13. sz. központjában vagy fenti telephelyeinken. 313 A Művelődésügyi Minisztérium rendelkezése kimondja a többi között, hogy egy gyakorlókért kiterjedése a 600 négyszögölet nem haladhatja meg. Továbbá kö­vetelmény az, hogy ez be legyen kerítve, s ha távolabb esik az is­kolától, rendelkezzék szerszámos- kamrával, fiú és leány WC-vel. A szerszámoskamrának az eszközök tárolása mellett azt a célt is kell szolgálnia, hogy váratlan zivatar, vagy rossz idő esetén a gyerme­keknek menedéket nyújtson. Sajnos, tapasztalatom az, hogy a megye területén igen kevés az ilyen gyakorlókért Nem is be­szélve ezek földjeinek a minősé­géről. Általában lapos, belvizes, szikes földdarabok, amelyek víz- bőség idején néhány fej kelká­posztát 3—4 karalábét, azonkívül piócát és kecskebékát teremhet­nek. Ha még hozzávesszük azt Is, hogy ezekben a gyakorlókertek­ben roppant primitív termelőesz­közökkel töltik a drága időt a ta­nulók, a tárgyilagos szemlélő egyenesen károsnak tarthatja az itt végzett munkát. Kezdjük talán azzal, hogy a ta­nulók az iskolában mezőgazdaság­gal kapcsolódó órákon a legfej­lettebb agrotechnikával, a legtö­kéletesebb mezőgazdasági gépek­kel ismerkednek meg. Nem mon­dok újat, de itt megemlíteni szükséges: a gyakorlati foglalko­zás arra való, hogy a tanuló az órán szerzett ismereteit realizál­hassa. S mit kap ehelyett? — Kicsorbult, rozsdás szerszámokat, amelyekkel kedvetlenül turkálja a földet; egész tevékenységének látja a céltalanságát, s magában levonja a konzekvenciát is. Vagy ősszel, amikor hosszú napokon keresztül gereblyéztetik az avart, a levelet... Parasztszülők gyerme­kéről lévén sző, enyhén szólva, nemigen akad olyan tanuló, aki ne tudná, mire való a kapa vagy a gereblye. Égbe kiáltó antagoniz- mus ez, amely a minisztériumi rendelet és a valóság között ma is van. Ide kívánkozik még: amikor ősszel a kissé „megkésett” terme­lőszövetkezetek ugyanezt az ifjú­ságot olyan munkával „édesítge- tik” a mezőgazdasághoz, amelyet a tsz-tagok sem végeznek el (például hagymavadászat a gaz­bán) — vajon mit gondolnak ezek a fiatalok? Traktort a gyerek aláf Nem, erről szó sincs; természe­tesen tizenkét, tizennégy éves gyermeket nem ültethetünk trak­torra, s azzal sem bízhatjuk meg, hogy repülőgépről permetezze a földeket De azért mégis, vala­hogy itt van valahol a lényeg. A mi gyermekeinket a jövő ipa­rának, mezőgazdatógának nevel­jük. Azok a politechnikai műhe­lyek, ahol modem konstrukciók modelljei készülnek el a gyerme­kek keze munkája nyomén, fel­mérhetetlenül hasznosak. Azok az iskolák, amelyek olyan szeren­csés helyzetben vannak, hogy közvetlen közelükben mintagaz- datóg, intenzív kertészet tevé­kenykedik — nagyon sokat kap­nak. De azokban a községekben, ahol még a rendelet óta eltelt nyolc esztendő alatt odáig sem jutottak el, hogy akár műhely­termet, vagy akár bekerített gyakorlókertet létesítettek volna — sokat ártanak az iskolából minden évben kikerülő generá­ciónak —, ezekben a tanulókban nem sok romantikus illúzió ma­rad a kétkezi munka szépségei iránt. Ternyik Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents