Békés Megyei Népújság, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-06 / 80. szám

1967. április 6. 5 Csütörtök Ifjú parlamenterek Sámsoni képes mozaik Nem mondom, hogy könnyű dolgom volt azzal a három fiatal parlamenterrel, akivel a véletlen hozott össze a napokban Békés­csabán. Egy szó mint száz, a bé­kési gimnazistáik büszkék lehet­nek a talpraesett Eiler Ilonára és Pocsai Zsuzsára, de úgyszintén a battonyaiak is Bélyáez Ivánra. — Mi az, hogy diákparlament? — szegeztem nekik a kérdést, mert ifjúsági parlamentről hallot­tam már és nem tudtam a ket­tő azonos-e vagy ez valami más. — Megvallom őszintén — mondja Pocsai Zsuzsa kissé mér­ges arcot vágva —, a lexikonban még nem néztem meg. Valószínű benne sincs, mert ez az első diák­parlament, de körülírom: most, hogy részt vettünk a megyei KISZ-bizottságan, elmondtuk azo­kat a gondokat, problémákat, amelyek olykor-olykor beárnyé­kolják a mi szép diákéletünket. Tehát tömören: mi közvetítjük örömünket, bánatunkat.­Időnként mind a két lány kis csokor jácintot szagolgat. Nem állom meg hogy meg ne kérdez­zem: hivatalosan kapták-e? — Ez csak olyan maszek virág — mondja nevetve Eiler Ilonka, —, összesen öten jöttünk Békésről, ; hármam lányok, meg két fiú. ők vettek nekünk egy-egy csokor vi­rágot. Ugye szép? — Nagyon kedves... — Igen, ez kedves — de még mennyivel kedvesebb lenne ne­künk az — kanyarodik vissza Pocsai Zsuzsa a témához —, ha lenne Békésen egy olyan igazi csinos kis kultúrtermünk, ahol kedvünkre szórakozhatnánk, zárt körben. — Hát a kultúrház? Nem szólnak semmit sem egye­lőre, később Ilonka jegyzi meg: — Felelősségem teljes tudatá­ban kijelentem — felemeli az ujját is a nyomaték kedvéért —, mi gyönyörűen rendbe hoznánk a kultúrházat; rendezvény után gyönyörűen kitakarítanánk, de még a függönyt is meggeneráloz- nánk, mert arra igazán ráférne. De az a helyzet — veszi át a szót Zsuzsa —, hogy ilyenekről halla­ni sem akarnak, szigorúan ragasz­kodnak ahhoz, hogy minden eset­ben teremhasználati díjat fizes­sünk. No de, kérdem én, miből? — Pedig — veszi vissza a staféta­botot Ilonka — mivel értünk a varráshoz, még ablakfüggönyöket is gyártanánk... — Ezt elmondták a diákparla­menten is? , — Ó, az sokkal komolyabb fó­rum... — A mi közösségünkben, állí­tom, igen nagy érdeklődéssel fo­gadnák diáktársaim velem együtt a hozzánk szóló ismeretterjesztő előadásokat — ez már olyan „iga­zi” parlament elé való kérdés — tagolja Bélyáez Iván, a battonyai Öt évvel ezelőtt még 1252 má­zsa gyümölcsöt vásárolt fel a Me- zőberényi Földművesszövetkezet, aztán fokozatosan 620 mázsára csökkent az elmúlt évig. A zöld­ségfelvásárlás valamelyest emel­kedett: az öt évvel ezelőtti 346 mázsáról 500 mázsára. Ennek el­lenére ebből sem tudták kielégí­teni a helyi szükségletet. Ennek az az egyik legnyomósabb oka, hogy a községben levő mintegy 500 hold zártkertnek csak két­harmadát használják korszerű ■Mdség- és gyümölcstermelésre, a gimnázium K ISZ-propagan distá- ja. — Nagyon szívesen látnánk ne­ves történészeket, újságírót; olyan tudósokat, pedagógusokat, akik iskolán kívül elégítenék ki kul- túrszomjunkat Közvetlen beszél­getés vagy előadás formájában. Mostanában már a középiskolák­ban a KISZ-rmmka egyre inkább elméleti jellegűvé válik. Nem túl­zók, ha azt mondom, a diáktársa­dalom jelentősebb része hihetetle­nül érdeklődik a tudomány leg­újabb vívmányai és az új mű­vészeti irányzatok iránt. önkéntelenül is bólogatok, iga­zán jólesik ilyet hallani, és hogy mennyire őszinte a kérés, azt Bélyáez Iván nekihevülése tükrö­zi legjobban. — Azt mondják, a mai fiatalok nem találnak romantikát — pro­vokálok. Mintha dinamit robbant vol­na.­— Még hogy mi nem találunk romantikát?! De még mennyire. Csak az a baj, hogy a felnőttek között vannak olyanok, akik rom­bolják bennünk az illúziókat — Például? — Például én tudom, mert ott voltam — mondja mérgesen Eiler Ilonka —, a gyulaiak mennyire lelkesedtek, hogy végre felépült az új iskolájuk. De engedőimet kérek, azon már egyáltalán nem „Megjelent és gyorsan hódí­tott!” Ez a tömör mondat illik legjobban az újkígyósa Aranyka­lász Tsz savanyítóüzemének ké­szítményeire. A békéscsabai bol­tokban ma már a legkeresettebb cikkek közé tartozik. A kígyóst zamatos ecetes uborkát, vegyes vásottat és egyéb savanyúságot nagyon szeretik a vevőik, öröm­mel könyvelik el azonban azt is a csabai háziasszonyok, hogy a tavaszi rántott csirkéhez, papri­káshoz kígyóéi friss fejes salátát vásárolhatnak, innen kapják legkorábban a cukorborsót, az illatos szamócát, az újburgonyát, a vitamindús karalábét és egyéb zöldségfélét. Kíváncsiak voltunk: irályén módszerekkel dolgoznak, hogyan biztosítják a folyamatos terme­lést. Verőfényes szép tavaszi reggelen érkeztünk a kígyósa kertészek „birodalmába”. Már népes volt a telep, amerne a szem ellátott, fiatal lányok, idő­sebb asszonyok, nagyapók szor­goskodtak. — Három nemzedék ki nem mondott vetélkedője hozza ná­lunk a kimagasló eredményeket — magyarázza jogos büszkeség­gel Kruosai Imhe főkertész. — Megtalálni nálunk az általános iskolából kikerült 14—lö éves lányokat, a középkorúakat és a 70—75 éveseket egyaránt Mind­többi részében leginkább takar­mánynövényt termelnek, s jórészt kivónhedt, mit sem termő fák foglalják el. A Mezőberényben is indított kertmozgalom minden bi­zonnyal fellendíti a zártkertek zölség- és gyümölcstermelését. A tavalyelőtti 2500 gyümölcsfacse­mete helyett tavaly már jóval nagyobb volt az igény. Csupán az őeszel 1500 különböző csemetét vásároltak a helyi lakosok, s emellett mintegy 38 ezer külön­böző fajta szőlőoltvány is ren­delkezésükre állt. lelkesedtek, hanem lemondóan legyintettek, amikor kiderült, hogy a kazánok használhatatla­nok. Mi meg azon nem lelkesed­tünk — folytatja ugyanolyan tó­nusban Zsuzsa —, hogy amikor társadalmi munkában szívvel, lélekkel segítettünk iskolánk fel­újításában, akkor az egyik mun­kás így szólt hozzánk: „Miért tö­rik magúikat annyira, kislányok? Látják, mi se sietünk, , pedig mi pénzt is kapunk érte...” Ha tet­szett volna hallani azt a gúnyos hangot, ahogy azt az az ember mondta?! — Persze, az sem fokozza az emberben a romantikát, amit ve­lünk tettek a nyáron a keceli építőtáborban — kapcsolódik a panaszokhoz a battonyai diák — 130 százalékra teljesítettük a vál­lalt munkát, de aztán ilyen álta­lános, konkrétumot nélkülöző kifogással vették át: „Sajnálatos hibák folytán ezt a teljesítményt csak 110 százalékra tudjuk érté­kelni...” Pillanatok alatt, dinamikusan, fiatalos türelmetlenséggel mond­ták el gondolataikat, azitán eivi- harzottak. Maradt utánuk három üres szék, a levegő rezonálása, egy kis jácintiliat meg ez a ri­port a sarat, ezért tervezhetünk bát­ran és hozzuk a milliókat a szö­vetkezetnek. Az újkígyósd Aranykalász Tsz kertészetében valóságos „vita- minváíras’’ tárul elénk. 14 szer­fás hajtatóház, igen sok hollan- diiágy és fólia áll rendelkezésre. Korai primőrt, téli vágott virágot és a palánták millióit nevelik fel ezen a területen. Primőr salátá­ból például csaknem 200 000 fe­jet neveltek, korai káposztapa- íántát több mint félmilliót, táp- kockában erősödnek a paradi­csom-, paipri'kapalánták. — A múlt évet várakozáson felül jól zártuk — avatkozik a beszélgetésbe Gera Henrikné, a kertészeti szocialista brigád ve­zetője. A tervezett 2 millió 800 ezer forint érték helyett 3 mil­lió 612 ezer forintot adtunk a közös kasszába. 1987-ben mára tervünk 4 millió 200 ezer forint. Csak a nagyját említem: korai káposztát 20 holdon termelünk, paprikát 30 holdon, paradicso­mot öt holdon, szamócát pedig 10 holdon. A savanyítóüzemtnek 50 vagon árult szánunk. Ha ezt félliteres üvegekbe rakják, több mint egymillió üveg savanyúsá­got adhatunk a fogyasztóknak. Elmondják azt is, hogy érde­mes jól dolgozni a kertészetben, a keresetein kívül szép prémium illeti a tagokat. 1967-ben például olyan idős tagok mint a 74 éves Gera József, Farkas István ne­jével és még több idős dolgozó csupán prémiumként több ezer forintot kapott. A 70 éves Forgó József is nap mint nap ott szor­goskodik. Kiválóan dolgoznak a fiatal lányok is, akik az általá­nos iskola VIII. osztályából mindjárt a kertészetbe mennék dolgozni. Több családból 2—3 gyerek dolgozik a szövetkezet kertészetében. — A mi brigádunk már két­szer nyerte el a szocialista bri­gád címet — újságolja Geráné. — Igen sok a fiatal tagunk. Aki akar, területet vállal, de aki fi­atal kara miatt még nem lehet tag, az órabérben dolgozik. Mindkét esetben jól jár a szö­vetkezet is, a dolgozó is Ary Szép napsütéses vasárnap dél­előtt, nyitott szemmel és fényké­pezőgéppel sétáltunk Békéssám- sonban. Arra voltunk kíváncsiak: egy kis falu uitcái kihaltak-e ko­ra tavaszi vasárnap délel'őttön, vagy mozdul valamelyes élet. Kedlemesen csalódtunk: a napsü­tés meg egyebek az utcára csal­ták az embereket. „Közhírré tétetik...” Békéssám sonban ezzel a hagyományos módszerrel értesítik ma is a lakosságot a legfrissebb hírekről; illetőleg „tétetik közzé” a fontosabb felhívásokat. Argyelán Ist­ván 32 esztendeje perdíti meg a dobot nap mint nap, s a közel­múltban, a választásokra való készülődés sodrásában igen fon­tos személyiséggé lépett elő a 79 éves, igen népszerű Pista bácsi. A kultúrház lassan a találkozások helyévé válik már. Ez a kis csoport arról beszélget elmélyülten a kultúrház előtt, hogyan is alakuljon a mai program. Igaz, hogy még kapás nincs, de szépen süt már a nap, s a víz is tiszta, áttetsző. Majd csak megkönyörülnek a halak a sám­soni ifjúhorgászokon, akik türelmesen guggolnak a mostanában eléggé nedves Szárazér partján. Fotó: Esztergály Csökkent a gyümölcsfelvásárlás Mezőberényben Ternyák Ferenc Három nemzedék ki nem mondott nemes vetélkedője ... egyik nemzedék derekasan állja

Next

/
Thumbnails
Contents