Békés Megyei Népújság, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-06 / 80. szám
IMI. április 6. 3 Csütörtök Odaítélték a megyei párt-vb kongresszusi yersenyzászlóit és okleveleit A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat dolgozóinak Gyulavári Pál elvtárt adta át a versenyzászlót A párt megyei végrehajtó bizottsága korábbi ülésén határozatot hozott arra, hogy a kongresz- szusi munikaversenyben legjobb eredményt elérő vállalatoknak zászlót, illetve oklevelet adományoz. Az értékelés alapján a kongresszusi versenyzászlót a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatnak és a Békéscsabai Konzervgyárnak ítélték oda. Oklevél- kitüntetésben a Hűtőipari Országos Vállalat békéscsabai gyáregysége, a MÁV békéscsabai fűtőháza részesül. Levelezőnk írja: Jubileumi felajánlás 1 olló forint értékben A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat doJogozód április 3-án, hétfőn este rendezték meg felszabadulási ünnepségüket a békéscsabai téglagyár művelődési otthonában, ahol Dénes Ferenc, a vállalat pártbizottságának titkára mondott ünnepi beszédét. Az ünnepi megemlékezés után a párt megyei végrehajtó bizottsága megbízásából Gyulavári Pál, a megyei pártbizottság ipari és közlekedési osztályának vezetője adta át a kongresszusi versenyzászlót Berki Lászlónak, a vállalat igazgatójának. A másik versenyzászlót és a két oklevelet a közeljövőben adják majd át a már említett üzemeknek, amelyek a kongresszusi munkaversenyiben kiemelkedő eredményeket értek él a múlt esztendőben. Ahol még a hulladékból is pénzt csinálnak A Békéscsabai MÁV Pálya- fenntartási Főnökség minden, szakaszán az elmúlt hetekben megtartották a termelési tanácskozásokat A dolgozok hozzászólásaikba« nemcsak a végzett munkát értékelték, hanem munkafelajánlásokat tettek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára. Az összegezés alapján a szakaszos pályafenntartási munkát, a kitérő építését és a pályaalázuzalékolást 2—2 százalékban túlteljesítiík. Ezenkívül vállalták még, hogy Kétpó, Csuigar, Gyoma, Tisza- tenyő állomásokon az áramátalakító épületeket tatarozzák, míg Vésztőn és Okányban különbőz» szociális helyiségeket építenek, A terv ezerinlti munka és a vállalás úgy a vezetéstől, mint a dolgozóktól komoly felkészülést igényel, mert a felajánlás teljesítése jelentős építőanyagmozgatással is jár, ami pénzértékben több mint egymillió forintot jelent. Boldizsár Gyula szemügyre venni. Végtére valószínű, itt kell majd harcolnom, Höttl magára öltötte a köpenyét, s így cselekedett Skorzeny is. Sétáltak a Várban. Szótlanul baktattak egymás mellett, csak néha szólalt meg Höttl, hogy felhívja egy-egy épületre Hitler különleges parancsa birtokosának figyelmét. A királyi palotánál rámutatott néhány ablakra. Ez Horthy dolgozószobája! Ez a fiának a lakosztálya! Ez a testőrségi laktanya... Szemügyre vették a miniszterelnökség és a hadügyminisztérium épületét. — Kiváló természetes erődítmény a vár — foglalta össze véleményét Skorzeny. — Ha legalább egy ezrednyi erővel védik, nehéz lesz bevenni. Hogy milyen ökrök vannak a vezérkarnál... Ejtőernyősök meg siklórepülőgépek?! Hogyan képzelik, itt le lehetne szállni velük? Szó sem lehet róla. Legfeljebb a Vérmezőre ereszkedhetnénk le. De amíg onnan feljutunk a Várba... Nem lesz könnyű dolgunk, ha védekeznek... Höttl megrázta a fejét. — Nem fognak védekezni, mert Horthy alapjában véve gyáva fráter. Meg aztán a fia nemsokára besétál az egérfogóba. Az öreg olyan készséges lesz, hogy megkíméljük a fia életét, amilyen csak lehet. Egyébként pedig... A Várat egész földalatti OZ( A pólfordulos 1965 tavaszán, következett be a nagyszénás! Dózsa Tsz életében. Akikor választották meg eOinöknak Iitouszki Jánost, főagronómusnafe pedig Varjú Jánost. Hogy mi voQst az előző vezetés hibája, arra Bistyei András, a tsz pártalapszervezet tálkára ad választ: — A pártvezetőség sehogy sem tudott a gazdasági vezetővel közös nevezőbe jutni. Az akkori elnök nem tartotta magára nézve kötelezőnek a pártvezetőség határozatát, pedig párttag volt. Azt •is hibájául kellett felróni, hogy lebecsülte az embereket. Miért lett 1964-ben az egy dolgozóra jutó átlagjövedelem ebben a jó adottságokkal rendelkező termelőszövetkezetben csupán 9700 forint, azt nehéz lenne pontosan meghatározni. De az bizonyos, hogy a vezetés ilyenfajta módszere nem segítette elő az eredményt. labirintus, fölyőeórendszer hálózza be. Van egy vázlatunk erről, holnap elküldöm neked, Ottó... — Az jó lesz — mondta a Sturmbannführer és az órájára nézett. — De nekem mennem kell. Pilisen a házigazdám, egy régi magyar ismerősöm vacsorára vár. Azt mondta, olyan ételeket tálal, amik után megnyalom majd mind a tíz ujjamat. — No, akkor menj vacsorázni. De félő, hogy megint paprikáscsirkét kapsz. Nagyon fantáziátlanok ezek a magyarok. Mindig csak paprikáscsirke, paprikáscsirke... Őszintén szólva, én jobban szeretném a bécsi csonthúst tormamártásisal... Skorzeny sóhajtott — Hiába, mi osztrákok azért mindig bécsiek maradunk..; Kocsijába szállt, s elhajtatott. Höttl pedig visszatért a Dísz tér 7-be. A titkárnőjét még az írógép mellett találta, de azon már ott feszült a fekete viaszosvászon takaró. A lány ahhoz támasztotta ki kézitükrét, szaporán dolgozott a púderpamacsával. — Mi van, szivi, randevúra készülsz? — érdeklődött Höttl. — Nem. Ügy gondoltam, hogy elmegyek egy moziba. Megesz az unalom. Mostanában te is alig foglalkozol velem. Annyira a munkádba temetkezel... (Folytatjuk) A Szarvasi Műanyag- és Játékkészítő Ktsz doboz- és játékrészlegének üzemvezetője, Lázár Lajos, a minap tájékoztatta lapunkat jelenlegi munkájukról. Eszerint a 42 felnőttet és 23 ipari tanulót foglalkoztató részlegen sokféle és sokfelé szállítandó árut állítanak elő. A Sport- és Hangszer Nagykereskedelmi Vállalatnak 9000 „Ki nevet a végén” játékot szállítanak kompletten „fel- szerszámozva”. Még a doboz nyomdai munkát igénylő rajzos, szöveges díszítését is vállalták. A Szegedi Fémtömegcikk Ktsz-nek 12 ezer gyermek- konyhakészletes skatulyát állítanak elő. A Szentesi Kontakts Gyár 160 ezer darab doboz| — Most rendesen mennek a I dolgok. Tavaly az áittagjövedélem meghaladta a 21 ezer 200 forintot. A betakarítás december közepéig befejeződött és az idei tavaszi munkákkal is jól áüluník — folytatja Bistyei elvtárs. Az előrelépést azzal igazolja még, hogy amíg a gazdálkodási eredmény átlagosan egy holdon 1965-ben — értékben — alig volt 1800 forint, 1966-ban már elérte a 3100 forintot. Van-e valamilyen összefüggés a pártalapszervezet tevékenysége és a szövetkezet eredménye között? Ha van, miben mutatkozik meg? Erről a kérdésről beszélgetünk Litauszki János elnökkel, Varjú János főagronómussa! és Bistyei András párttiitkáimal. Varjú János: — Talán azzal kell kezdeni, hogy a gazdasági vezetés minden fontos határozat meghozatala előtt véleményt kór a pártvezetőségtől. Egymás tudta nélkül nincs semmiféle intézkedés. Bistyei András: — így természetesen egy nyelven tudunk beszélni az emberekkel. Amit az elnök mond, azt mondom én is, hiszen egyeztettük az álláspontunkat. Ha időközben változtatni kell, azt is megvitatjuk előbb. Varjú János: — A kommunisták időben tájékozódnak a pártvezetőség álláspontjáról. A bizalmiak útján vagy a taggyűlésen. A tsz-közgyűlésig beszélnek róla a pártonkívüliekkel és megmagyarázzák nékik, má egy-egy intézkedés célja, mennyiben szolgálja a közösség érdekeit. Bistyei András: — Meg kell mondanom, nagy erőssége a párt- alaipszervezetnek, hogy a párttagok — még ha nóhányan közülük ellenvetést is tesznek — a többség által elfogadott határozatokat végrehajtják és a pártonkívüli gazdákat is igyekeznek meggyőzni annak helyességéről. Ilyen volt például a két műszak bevezetése a gépcsoportnál. Nem ment köny- nyen. Az 1966. évi eredmény igazolta az álláspontunk helyességét. A legmagasabb volt az egy traktoregységre jutó normálhold-telje- sítmóny és a nyári gópszemlón a járás vándorzászlaját mi nyertük el. Varjú János: — Nagy vitát okozott, amikor azt akartuk, hogy szükséglet szerint, ne pedig munkaegységre kapjanak a gazdák gabonát. A kommunisták állást | foglaltak: igazságtalan, ha két) embernek (férj és feleségnek). annyit adnak, mint egy nagyobb' választó rekeszt rendelt. A vállalat dolgozói, köztük különösen a KISZ-fiatalok azon törték a fejüket, miként lehetne ezt jól és mégis olcsón megoldani? Találtak is olyan keménypapír „mellékterméket”, mely hulladékanyagként szerepelt volna, azonban méretre, dobozelválasztó rekeszek céljára még kitűnően megfelelt. Ily módón 67 ezer forintot takarítottak meg. Apróság, de ugyancsak a Szarvasi Műanyag- és Játékkészítő Ktsz rentabilitásos_mű- ködését igazolja az, hogy a 102 nődolgozó a nőnap alkalmával nem egy szál, hanem egész cserép virágot kapott külön-külön. —hr— családnak. Egyesek Vissza is élhetnek vele, mert a felesleget „fekete” áron eladják annak, alánok szüksége van rá. Az ilyen nyerészkedési törekvés pedig nem válik a közösségi élet javára. A határozatot — bár voüitak ellenzői — a közgyűlés elfogadta. Litauszki János: — Azt hiszem, amit az elvtársiak eddig elmondtak, lehetőséget ad arra, hogy a kívülálló is képet alkosson magának arról az együttműködésről, ami a párt- és gazdasági vezetés között rövid idő alatt kialakult. Hogy mennyire hasznos ez, megpróbálom még valamivel bizonyítani. Három éve emberhiánnyal küzdött a gazdaság, mert sokan itthagyták a szövetkezetét, hogy máshol találjanak szerencsét. A legutóbbi közgyűlésen azonban 70-en kérték a felvételüket, családtagok, besegítő családtagok és olyanok, akik a korábbi években mentek él. Nagyrészt fél is vettük őket. Persze, a közgyűlésen „megszűrték” őket: milyen volt előbb a közösséghez és a munkához való viszonya. Bistyei András: — Az elnök pártonkívüli, de sokszor meghívjuk vezetőségi ülésre, hogy lásson bele a „titokba”, ismerje meg a munkánkat. Mi néki és az egész közösségnek segíteni akarunk, amit ő meg is ért és elfogad. Litauszki János: — Véleményem szerint az eredmény kizárólag ennek a jó együttműködésnek köszönhető. Az emberek gondja a pártalapszervezet útján gyorsan éljut hoznánk és megnyugvást jelent részükre, ha azonnal reagálunk rá. Biztonságot ad a gazdasági vezetésnek, ha tudja, hogy mögötte állnak azok az emberek, akik nem a pillanatnyi, hanem a távolabbi célok ismeretében meg tudják értetni másokkal is, hogy mi a közösség igazi érdeke. Persze tévedhetünk, de minidig lesz bátorságunk arra, hogy késlekedés nélkül változtassunk az álláspontunkon. Szerencsére — és talán éppen azért, mert sokak véleménye, állásfoglalása alapján mondjuk ki az utolsó szót — erre még nem volt szükség. Előfordul, hogy én is nekikeseredem, ha valami nem sikerüL De hát van kivel megbeszélni a gondokat. Ez pedig nem kis dolog. És a kilátások? Talán erre már nem is kell válaszd várni. A be- | szélgetésből a következtetést min- | denlkd saját maga levonhatja. Pásztor Béla Időszerű a korrekció A mezőgazdaság adófizetésének alapja a föld aranykorona értéke. A termőföld minősítése, osztályozása nem éppen mai keletű. Tény viszont, amikor ezt csinálták, akkor a kisparasztok és a középparasztok földjére nagyobb összegű aranykorona jövedelmet állapítottak meg, mint a nagybirtokosokéra. Azok a tsz- ek, melyek területén 25 évvel ezelőtt nagybirtok volt, az adófizetésnél kedvezőbb helyzetben vannak a kis- és a középparasztok szövetkezeteivel szemben. Gyakorlati megfigyelők 20 százalékos adózási előnyt látnak a volt nagybirtokon üzemelő szövetkezetek esetében. Ezek a tsz-ek nem tiltakoznak az előny ellen. A többi gazdaság viszont rendszeresen szóvá teszi, igazságtalannak tartja a közteher megkülönböztetett viselését. Ezért is javasolnak valamilyen korrekciót, amely az előnyös helyzetben levő gazdaságokra a jelenleginél több kötelezettséget róna. A mezőgazdasági üzemek adózásának jelenlegi rendszere főként a gyengén gazdálkodó termelőszövetkezeteket sújtja. Egy korrekcióval nagyobb lehetőség adódna itt is az önállóbb vállalati gazdálkodásra, a termelés évről évre való bővítésére. Az állam minden évben több millió forinttal támogatja a gyenge tsz-eket, a termelési bevételeket kiegészíti. E támogatási rendszer szerepe, jelentősége csökkenne a közteherviselés módosításával. Ebben az esetben egy lépéssel előrébb kerülnének a mostoha természeti viszonyok között gazdálkodó tsz- ek. Valószínű, az aranykorona utáni adózás rendszere nem kerülne annyiba az államnak, mint a réti szeresen kifizetett több millió forintos dotáció. —sik. Táskarádió Részt vettem megszámlálhatatlan tanácskozáson, ahol a közművelődésről estek súlyos szavak, hallgattam sok-sok „tojásfej” vagy „kékharisnya” nekikeseredett siránkozását, hogy túlságosan csekély a nemes kultúra iránti érdeklődés az emberiségben. Ilyesmi jutott eszembe, amint a téren megyek át, és látom a következőt: A házfalon jókora üreg, az üreg szélén véső, kalapács eszközli még tágasabbra a lyukat, a kalapács végén ember, akt ügyesen irányítja a vésőt, az ember mellett kerékpár, a kerékpár csomagtartóján egy táskarádió. Jól felcsavarva a hangerő: „Az asszony ingatag, úgy hajlik, mint a nád...’’ A Rigoletto dallamai elegyednek a kalapácsütések nyomán felszálló porral. Az áramszolgáltató vállalat dolgozói új kábelt fektetnek le, kötnek be a házakhoz. Ez a tevékenység oka, a táskarádióé meg az, hogy munka közben jólesik muzsikát is hallgatni az embernek. Annyira elképzelhetetlen a napi nyolcórai műszak muzsika nélkül, hogy az ember — mit tehet mást — jó erősen ráköti a masinát a kerékpárra, az egészet odatámasztja a falhoz — és nem dolgozik egyedül. Társa az örökszép dallam: „Az asszony ingatag...” Hallottam már olyasmiről, hogy az emberek — a kiválasztott sznobok és vájtfülűek társaságát kivéve — nem képesek értékelni a komoly muzsikát. Hallottam táskarádiót lóbáló huligánokról, akiknek a zenét csakis a beat jelenti. Sok mindent hallottam még. Ezt az embert viszont láttam saját szememmel. Tegnap délelőtt. -n aj — Közös erővel i
