Békés Megyei Népújság, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-03 / 79. szám
Gaburek Károly klub-kiállítása Gyulán Gaburek Károly a népszerű művészek közé tartozik: mind többen figyelnek munkásságára, s minősítik felső-okú jelzőkkel egy-eigy bemutatkozása t. És korántsem lényegtelen, hogy éppen a legfiatalabbak, a „tizenévesek” köréből verbuválódott a törekvéseire igent mondók tábora. Azok köréből, akiknek véleményét illő meghallgatni, ha a modernségről esik szó, hiszen a modem fogalma az ő szótárukban az újat akarással, az idejétmúlt elleni tiltakozással egyenértékű. Mert egészen nyilvánvaló az is, ho:gy akik esküsznek G .bűre kre, a modem művészet e tájra vetődött letéteményesét tisztelik személyében, s a modernség elleni kihívásnak minősítenek minden őt érő kritikát. A gáncsból, kritikából pedig bőven kijutott neki az utóbbi években: a kollektív kiállításokon alig jutó t szóhoz. S ez okból már-már a meg nem értett, a méltatlanul háttérbe szorított nagy művész glóriáját vonta köréje a tisztelők tábora. E véleményekre figyelve két kérdés köré sűríthetjük a Gaburek Károly művészete kapcsán felvetődő problémákat. Az egyik így hangzik: mi teszi olyannyira izgalmassá és vonzóvá Gaburek törekvésért? A másik: valóban a „modem” és a „konzervatív1’ útközik-e a Gaburekkel kap solatos pró- vagy kontra ítéletekben? Ha az ifjú közönség reagálásának okát keressük, Gaburek művészi egyénisége egyik legfőbb sajátosságára: a folytonos változásra, megújulásra kél! rámutatnunk. Amióta a „művészi kísérletezés” az érték fő-fő kritériumává lépett elő^a közönség türelmetlenebbik része különösképp méltányolja az újdonság erejével ható alkotásokat. S az ítéletet málr alig befolyásolja, hogy az a bizonyos újdonság szervesen követ- kézi k-e a művész programjából vagy pedig a divat kergetése és a méghökken- tés szándéka szerepelnek az újat akarás motiváló tényezői között. A művészi értéit ilyenfajta megítéléséből következik, hogy Gaburek — programjává avatván a változékonyságot — bízvást számíthat a közönség szimpátiájára. Szinte már az az érzése a szemlélőnek, hogy hívei a kísérletezés puszta tényét becsülik benne, majdnem függetlenül a gyors ütemű változások okától, értékétől, tendenciájától. Hadd jelentsük ki azonnal: arról, hogy kísérletei indokolatlanok, hatásvadászóak lennének, szó sincs! Kétségtelen, hogy a változások következetesen egyirányúak, s félreérthetetlenül a modem kifejező- eszközök kimunkáláséira irányulnak. Á modemnek nevezett formanyelv természetesen sokféle rétegből szövődött, belefoglaltatok pl. a szándékoltan primitív, a tendenciózusan esetleges és a kihívóan természetelvű is. De ha mindez valamiféle sejtelmes-jelképes gondolaMunka után Kiss Albert felvétele táság szolgálatéba szegődik — mint Gabureknél is —, a szemlélő végső soron akceptálja a folytonos önmegújítás szándékát, mert a teljesebb megvalósulás zálogát feltételezi. Becsüli a művekben a kifejezéssel való birkózás új meg új jeleit. De nem ismeri él végeredménynek — a részeredményt. S ezzel el is jutottunk az exponált kérdéshez. A kísérletezés teszi izgalmassá és vonzóvá Gaburek művészetét — mondottuk. A mindig újabb kifejezőeszközök, a modem formanyelv keresésének szándéka pedig modernné avatja ezt a kísérletezést — tehetjük hozzá. Ha valaki mégis óvatos a látható eredmények minősítésében, ennek ellenére sem feltétlenül a modem művészetet vétózza. Pusztán annak a véleményének ad hangot, hogy a művészi érték kritériumai között korántsem elsődleges a kísérletezés, s hogy nagyobb hangsúlyt kell kapnia a művészi állandónak. Gaburek Károly e mostani bemutatója, melynek — a fiatal Katsányi Pál kiállítása után — otthont adott a gyulai Jókai Kultúrotthon KISZ-klubja, hangsúlyosan vetette fel e fenti kérdéseket. A fiatalok hivatkozott véleményét félreérthetetlenül Mfejezte ez a kis kiállítás! Talán nem volt haszontalan, ha ezúttal a művek konkrét elemzése helyett a modem művészetnek e tájon felvetődő problémáiról ejtettünk szót. A tucatnyi grafika és olajfestmény amúgy sem adott volna lehetőséget reprezentatív számvetésre. Szilágyi Miklós OLVASÓNAPLÓMBÓL Csák Gyula: Két karácsony között A z első regényével jelentkező Csák Gyula neve nem ismeretlen az olvasóközönség előtt. Jeles publicista, kinek a mai valóságot szociografi- záló írásai inkább vizsgálóbíró jellegűek s bátor tollal nyúl a társadalom gondosan takargatott, olykor kényes problémáihoz. Néhány éve nagy vihart okozó könyvvel, a „Mélytengeri áramlás”-9al lepte meg mind az olvasókat, mind az utóbbi évek falukutatóit, melyben szenvedélyes igazságkereséssel búvárkodta felszínre a szocialista átalakulás nyugtalan forrásában zajló falu mélyvízi leleteit. A vihar elült s Csák Gyula további vizsgálódása már nem fért bele az egyOktóber volt, de olyan kánikulai meleggel, mintha legalábbis augusztust írt volna a naptár. Az elszáradt szamártövis-bokar fölött szédelgő káposztolep- kék imbolyogtak. A levegő . remegett a közeledő ágyúdörgésektől meg a hőségtől, s úgy tetszett káprázó gyermekszememnek, hogy a végtelen fakókék láthatárig millió és millió egymásba kapcsolódó hajszálvé- kony aranykarika jár bolond táncot. A napsugarak, ahol csak tehették, játékosan megcsillantak. A német tiszt sapkájának fekete lakksimléderén ijesztően csillantak; jobb keze mereven az ég felé nyúlt, s fekete árnyéka felmagasodott a cigányváros viskóinak falára. Mifelénk, a Duna— Tisza közén cigányvárosnak nevezték azt az 50—00 viskóból álló kis települést, amelyet az ősök a bölcs vajda vezetésével a város déli részéhez ragasztottak, mert ottan nincs már éle az északi szélnek. Délceg, szép szál ember volt a német tiszt. Karcsú derekán szorosan simult a derékszíj, kiegyenesedett alakja olyan volt, mint egy szobor. Mögötte néhány fásult arcú német katona üldögélt az elszáradt fü- vön, távolabb egy Tigris fordult lomhán. Ütött-ko- pott, foltos, piszkosságra; lánca nyikorgott, ágyúcsöve felfelé emelkedett. A cigányok bámészkodva álltak, főleg a gyerekek. A putrik előtt kotyvasztottak valamit az asszonyok a bográcsban. Az áttetsző, ritka októberi levegőben akác- rőzse kékesszürke füstje úszott fanyar ízzél. Sok-sok gyerek, összeragadt hajú, Tigris és sárga cipő mocskos kis purdék masza- tosan,. de ragyogó fekete szemekkel; rongyosan vagy meztelenül bámészkodtak, nézték a tisztet, a tétova mozdulatokat végző harckocsit. Ott volt köztük Lajos is. Épp olyan tíz év körüli gyerek, mint én, öltözékben sem volt eltérés. Csupán annyi, hogy rajtam volt egy szakadt ing meg egy klottgatya is, az ő öltözéke azonban egyetlen kabátból állt. Kabátujjai lelógtok a kezére, időnként, csak úgy megszokásból, megtörölte az orrát. Azért említem a Lajost, mert az egyik szemére istentelenül bandzsított, s ellenkező oldalon pedig a füle volt olyan, mintha valaki túlságosan kinyújtotta volna, s aztán úgy maradt. A Lajost mindig megzargattuk; de hát nem haragudott érte, mert cigány volt. S a cigányt, azt meg lehetett zargatni. • Még csúzlizni is. A német tiszt keze fekete árnyékot vetett a cigányviskók oldalára, majd hirtelen alázuhant és abban a pillanatban az árnyék mint valami nagy, fekete madár, átsuhant a kis viskók felett. — Ausradieren...! — üvöltötte, s a harckocsi egyenesen nekifordult a viskóknak. Néhány putri az állandóan nagy bűzt eresztő tóhoz épült. Csak kis recsegés, ropogás hallatszott meg fullasztó porfelhő áradt szét a levegőben és rettenetes sikoltások; sok torokból, mégis, mintha egy lett volna. Loncsos cigányasszony rohant elő. Tépte zsíros haját, fröcsögő nyállal üvöltött, átkozódott; a vajda kocogott ezüst-' tel díszített botjával; pur- dé gyerekek szaladtak ösz- sze-vissza, s a német katonák egykedvűen ültek a fúvón. Én ijedtemben egy fa mögé ugrottam. S onnan láttam, hogy úszik lassan a por, s hogy marad állva, mozdulatlanul két ember. A német tiszt és Lajos. Olyan volt ez a kép, mintha ezek ketten már órák óta állnának egymással szemben, csak valamiért nem tudnak megszólalni. Az oszló porfelhőből, mint valami óriási állat kibukkant a foltos, sárga ragadozó; szürke porréteg fedte be, mosdatlannak, mocskosnak látszott; kereső szemmel forgatta körbe tornyát, s méregetett... Váratlanul egészen közelről hallatszott öt-hat gyors kilövés, s rá ugyanannyi éles, fütyülő hang egymás után, s egymásba folyó vil- lámdörrenések. — Herr Gott...! — sziszegte foga között idegesen a tiszt, pillanatok alatt fel- szedelőzködtek, motorkerékpárra, teherautóra kaptak és elszeleltek. A harckocsi egy darabig mintha gondolkodott volna, aztán követte őket. Lajos kibújt a kabátjából, s úgy pucéran lehajolt egy cseréndarabért és utánuk hajította. * * * /nyomat húsvétkor szoktam meglátogatni. Most is megnéztem, hogy elmondjuk egymásnak, mit is csináltunk az elmúlt egy év alatt. Meg az ember vesz is valamit; ajándékot, egy kis locsolóbort; megnézi a barátait, akiktől elszakadt az élet forgatagában. Anyám háza ott áll még a kiskun város déli részén. Épp olyan fehér, mint volt, csak a tetején nem nád sün disznózik.-Piros a cserép rajta. Teli szatyort cipeltem, a hónom alatt színes folyóiratok, a borosüvegeket sem tudtam hová dugni, meg nagyon aggatott a pultnál egy vékony fiatalember is, aki szomjasan nyelte a hideg sört, s aztán szivarzsebéből kihúzott zsebkendővel törölte le fekete bajuszáról a fehér habot. — Nem tud vigyázni? — förmedt rám mérgesen, mert igaz, hogy nem nagyon, de egy kicsit ráléptem a lábára. — Nem lehet magától férni, uram — mordultam rá dühösen —, ahelyett, hogy segítene belerakni az üvegeket, még itt hadonászik is. — Elhúztam a számat, ahogy végigmértem öltözékét, cipőjétől fölfelé. Valami egészen különlegesen rikító sárga cipője volt. Az öltöny élénk kék színű, a nyakkendő lilapiros-sár- ga, tarka-barka. Mindmind jó állapotban, tisztán, mindegyik jó ruhadarab, de csak úgy külön-kü- iön. És akkor az arcáig ért a piUantásom. S a készülő gúnyos mosoly abbamaradt. Szembeh álltunk egymással, s hirtelen valami melegség öntött el: „Ilyen szeme és ilyen füle csak...” — Hát ide figyelj, Lajos — nevettem a szeme közé. — Előveszem a csúzlit, aztán mégzargatlak... Nézett rám zavartan, hibás bal szeme ugrálni kezdett. — Nem tudom, ki vagy — tegezett vissza zavartan. — Hát a Béni bácsi legkisebb fia... Tudod, a Tó utcán a suszteré.... — Hogy a fene egyen meg... — Szorongatott, tapogatott. — Mit csinálsz, merre vagy? Mondom neki. — Hát te? — nézek rá kerek, boldog szemmel. Szinte egy pillanat alatt visszatér a mezítlábas gyerekkor. — Fent dolgozok Pesten, az építkezésen. Hazajöttem húsvétra a csórókáim- hoz, meg hoztam egy kis pénzt is az asszonynak. Hirtelen kifogyunk a szóból, zavartan ránéz a cipőjére. — Tudod, azért, lettem mérges, mert most csináltattam... Hegyünk hazafelé, a nyárfák barkáin tavaszi lázban méhek bukdácsolnak. Segíti hozni az üvegeket, a sarkon megállunk egy pillanatra. — Megnézhetnél bennünket az ünnepekben! — nyújtja a kezét. — Jó — hunyorítok egyet —, de viszem a csúzlit is... Ternyák Ferenc szerű híradásba, de a riportszerű cikksorozatba sem. Egy háromszáz oldalas regényben is csak alig vázolható az a falun még mindig kísértő korlátoltság, mellyel a „Két karácsony között” hősei hadakoznak. Meglndítóan szép az alföldi kis falu Rómeójának és Júliáiénak szerelme, mely az előítéletek tüzében hamvad el. Az író kívülállóként szemléli és beszélteti alakjait, ám nem . tagadhatta meg rokonszenvét, együttérzését azoktól az emberektől, akik múltjuk és környezetük maradisása miatt buknak el. Tévediés ne essék; ebben a köriyvben nincsenek úgynevezett „negatív” figurák, itt a maga módján mindenkinek igaza van. A könyv lapjain szorgalmas és többre törekvő emberek elevenednek meg. A tsz elnöke önmagával is sokait vívódó, a hétköznapok ezernyi gond’»-baján ifTnz-n »»t osztó és jól gazdálkodó em'b»T. Naponként találkozhatunk a még mindig sajátjában gondolkozó öreg tsz-tagokkal, de a falu lányaiból, asszonyaiból tan- folyamot szervező Várasd ál!ater'-os sem ismeretlen előttünk. Érdek1 ődéssél kisérjük Albert és Lídia szerelmét. A fiú a lány miatt marad falun, pedig már belekóstolt a pesti, bár számára még egyelőre csak munkásszállásokon zajló életbe. Lidi a rendkívüli szőke szépsége, melyet vándorszínésznő édesanyjától örökölt, szintén kirí a falu megszokott színfoltjai közül, S miközben az író filozofálgató hajlammal vizsgálódik, mélytengeri áramlás sodorja hőseit a kikerülhetetlen tragédia felé. A még mindig múltban élő szülők nem tudnak megbékélni fiuk „rangon aluli” házasságával, hiába a jóakarat, a társadalmi esküvő, mindez csupán külszín, az emberek belső szenvedélyük ádoza- taává lesznek. A könyv’ nyomasztó vádirattá válik' és lapjain át- meg átsüt a szerzőnek egy korábban publikált gondolata, hogy „leljük meg a módját, miképpen tehetnénk az Alföldet is vonzó, kellemes országrésszé, miképpen emelhetnénk a valóságban és a köztudatban arra a rangra, amit megérdemel.” Addig is nem árt, még ha regény- formában is, feltárjuk az elavult, sokszor indulatokból táplálkozó falusi szemléletet, melyen esyre gyakrabban győzedelmeskedik az értelem. Balogh Ferenc
