Békés Megyei Népújság, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-30 / 101. szám

1967. április 30. Vasárnap Intézkedések — Döntések — Emberek |P ORR, PEZSEG a gazdasági élet. Lüktetőbb tempóban, mint bármikor. Tudományos igé­nyességgel kidolgozott gazdaság- politikai elvek, rendeletek sora lát napvilágot, és ezek nyomán üzemek, vállalatok, szövetkezetek vezetői fundálják, hogyan, miként kormányozzák a gondjaikra bízott vállalatok, termelőegységek sze­kerét. Sok helyen a töprengés el­ső fázisán már túljutottak, és a helyes gazdasági intézkedések nyomán több, jobb, választéko­sabb a gyártmány, több a tej és gyorsabb tempójú a tavaszi mun­ka a földeken. Örömmel számol­nak be arról, hogy mit jelent az ügybuzgalom forintban, mázsá­ban. Boldogan tájékoztat erről az üzem, a tsz vezetősége. Ha a párt-' titkárt kérdezzük, hasonló pontos­sággal mondja el ő is az eredrtié- nyesség legfontosabb mutatóit. Jó hallani az újabb és újabb intézkedések után az eredménye­ket. Hiszen az a cél, hogy minden lehetséges eszközt felhasználva pezsdüljön a gazdasági élet vér­keringése, és ezek hatásaként nö­vekedjen népünk jóléte. Áldoza­tos munka, dicséretes törekvés ez. De elégséges-e? Elég-e meghozni a döntéseket, kiadni a végrehaj­táshoz szükséges tervezési és szer­vezési intézkedéseket, és hadd menjen a munka, emberek? Mi­ről is van itt szó tulajdonképpen? Arról, hogy néha a gazdasági és más jellegű intézkedéseknél mellékes szerep jut a politikai felvilágosításnak, meg­győzésnek. Arról, hogy néha az eredményeket dokumentáló szá­rnak, mázsák mögött eltűnnek azok, akik azt létrehozták. Nem egy szövetkezetben hallani: az évi tervünk gondosan kimunkált. Tavaly jól osztottunk. Az idén is meglesz a tervezett. A jövedelem mindenki helyett beszél, mit akar­nak még az emberek? j\JOS, MIT IS AKARHATNAK? Emberibb közelséget, több figyelmességet! Azt akarják, hogy ha aggályaik vannak, szóba állja­nak velük. Meghallgatásra, meg­értésre találjanak, ha kételyekkel küszködnek. Eligazítást kapjanak akkor, ha értelmük nem fogja fel első hallásra a hozott intézkedé­seket. S egyben joguk gyakorlá­sát is akarják akkor, ha tisz­tességes szándéktól vezérelve szentenciát mondanak egy-egy döntésre. A körösujfalui tanácsnál mondták el a minap, hogy a hely­beli tsz régi tehenésze megvált a szövetkezettől, pedig jóban, rossz­ban kitartott eddig a közösség mellett. Becsületesen élt és dol­gozott, de az új jövedelemelosztá­si formával valahogy nem értett egyet. Ami kenyértörésig vitte a dolgot: ebben a szövetkezetben — noha nagyon is elkelne a dolgos kéz — elég méllényesen kijelen­tették: nem rimánkodunk, nem al­kuszunk, aki akar, fel is út, le is út, elmehet Szó, ami szó, túl va­gyunk már azon, hogy a brigád­vezető ajtódörömbölés közepette nógassa munkára a szövetkezeti­eket. Azon is, hogy asztalt vere­getve, óbégatva követeljenek munkaegységelőleget vagy más juttatást a tsz-beliék. Kinőttük ezt a gúnyát szerencsére. De az ú j gúnyával új gondokat vettünk a nyakunkba, s ezek a gondok továbbra is emberi gon­dok. Csak más körülmények kö­zött és más formában. Most a további fejlődés újabb, nagy, átfogó kérdéseit tűzte az élet napirendre. Ki kell munkálni a szocializmus teljes felépítésének alapvető tennivalóit. Ez a nagy munka át- meg átszövi gazdasági és társadalmi életünk minden te­rületét,: de úgy, hogy ez már nemes a k a h o In a p gond­ja, hanem a ma tennivalója is. A ma gondja úgy, hogy a kimun­kálással egyidőben már a meg­valósításon is fáradozunk és a megvalósítás közben bármily jók a rendeletek és intézkedések, meg is kell magyaráznunk azok össze­függéseit mindenkinek. Napvilá­vagy Höttlnek. Skorzeny pedig felháborodott — miért küldték a nyakára Bach-Zelewskät? Mi­ért kell ezzel az emberrel osz­toznia a dicsőségben? Elintézi ő az ügyet az SS Obergruppenfüh­rer; nélkül is, a rendelkezésre bocsátott alakulatokkal. Egy kis csel sokkal többet is jelenthet, mint az erőszak. És igazán ki­váló partnere van Budapesten, hiszen olyan segítőtársra szá­míthat, mint dr. Wilhelm Höttl. — A varsóiak megérdemelték sorsukat! — jegyezte meg Höttl békítőleg. — Az egész világ cso­dálja az őn hősiességét, Oberg­ruppenführer úr! Bach-Zelewski önelégülten bó­logatott. — Itt, Magyarországon azon­ban sok mindenben eltérő a helyzet — folytatta a kémfőnök. — Nagy erőfeszítéseket teszünk, hogy az átállítás viszonylag si­mán menjen végbe. Eddigi je­lentéseink szerint fegyveres el­lenállással nem kell számolnunk. A kormányzó azt hiszi, hogy intrikával is megy a dolog. Nos, ha ő. 3d akar játszani bennün­ket, akkor majd mi intézke­dünk. Megtettük már a megfe­lelő lépéseket. Természetesen, ha fegyveres ellenállást tapasztal­nánk, azonnal rátérnénk az ön álláspontjára. Addig azonban úgy gondolom, hogy másképpen kell könyörtelennek lennünk! Bach-Zelewski felállt. — Az elképzeléseimen, nem változtatok — jelentette ki ha­tározottan. — Holnap reggel fel­keresem Weesenmayert, vele egyetértésben kívánok tevékeny­kedni. Jó éjszakát, uraim! Biccentett és kivonult. Amikor becsukta maga mö­gött az ajtót, Skorzeny széttárta a karját. — Csak hidegvér, Ottó,' hideg­vér! — nyugtatta őt Höttl. A titkárnő nyitott a szobáiba. Bejelentette Petri eset. Az ügy­nök beszámolt arról, hogy kül­detése sikerrel járt. A kormány­zó fia hajlandó volt belemenni a tárgyalások új rafelvételébe. Höttl félvidámodott. — Nagyszerű! Tehát az Unter­nehmen Maus elmozdult a holt­pontról! Egy kegyes kézfogással és váll- veregetéssel elbocsátotta Petit­esét, s aztán a titkárnőjét hivat­ta. Skorzeny jelenlétében. dik­tálta neki a belgrádi Gestapo- központnak • címzett táviratot. Sürgősen Magyarországra kérte a 8230-as ügynököt. Kérte a belgrádiakat, hogy szereljék fel az illetőt megjelelő papírokkal. Hangsúlyozta: az akció, amely­ben fontos szerepet szántak a 8230-asnak, a vége felé közele­dik, mindennapi szükség lehet rá. , (Folytatjuk) got látott például a szövetkezeti nyugdíjrendelet, amely a parasz­ti élet biztonsága végett fogant. A rendelet önmagáért beszél és jóleső érzéssel is fogadta azt a falvak lakossága. De elég-e csak tudomásul venni, hogy van rendelet, és ez majd a falu ban marasztalja vagy visszaszólít­ja a családtól évek óta távol dől gozókat? Aligha. Ez idő tájt mennyi-mennyi családban zajlik a vita, hogy a falut hagyott csa­ládfő visszamenjen-e a szövetke­zetbe. A feleség a legtöbb helyen azon van, hogy igen. A család kö­rül szeretné látni, dolgozni a fér­jet, hiszen együtt jobban meg­oszlanak a családnevelési gondok és teljesebb, örömtelibb az élet. De a férj rátarti, hiszen néhány évvel ezelőtt — amikor még gyen gébben állt a tsz és elhagyta — talán kemény fogadalmat tett, hogy többé nem lépi át a szö­vetkezet küszöbét. És kell-e ilyen­kor a támasz, kell-e a megbocsáj- tó, hívó, bátorító szó? Igen. Mert a rendeletek és intézkedések nem oldanak meg egy csapásra min­dent jyj A MÁR NEM készülnek kü­lön statisztikák arról, hogy hány népnevelő van egy község­ben, hány ember jegyzett béke­kölcsönt, hány írta alá a belépési nyilatkozatot a szövetkezetbe. Más a párt felvilágosító tevékeny­ségének módszere. Nincs külön népnevelő gárda, nincs házi agitá­ció. Nincs, mert az élet p a- rancsolóan azt írja elő a kommunisták, minden egyes kommunista számára, hogy tehet­ségével, tudásával az élet minden területén, a nap minden szakában hirdesse és meg is magyarázza a helyesen fogant határozatokat. De többszörösen vonatkozik ez a ve­zetésben ügyködőkre, hiszen ők a megalkotói elsősorban a külön­böző intézkedéseknek. Ök látják, ők ismerik legjobban a döntések mögött rejlő összefüggé­seket. Ök lehetnek első szószólói minden hasznosnak ígérkező pró­bálkozásnak, s hogy ez sikeres le­gyen, arra fel is kell készíteni a néha kételyekkel küzdőket A jól átgondolt határozatok, döntések és intézkedések elenged­hetetlenül szükségesek. Ez már önmagában véve is fél siker. Mögötte forintok, mázsák tornyo- sodhatnak, de gyorsan és tartó­san csak akkor, ha az intézke­dések, utasítások nyomán kelet­kezett számok és mázsák nem takarják el a gondokkal, ké­telyekkel küzdő embereket. Deák Gyula Effy „fényes” of lei — árnyoldalakkal Kati, meg egy tévé-reklám. A sarki üzlet eladója értetlenül bámul: — Ilyesmiről nem is hallottam. Az építkezés munkásai se tud­ják, a piaci járókelőket is hiába kérdezgetem. — Méglhogy fényreklámokat? — Itten csinálnák? Nem hi­szem. Már magam sem. Tartoztam az ördögnek egy úttal. Kedvetlenül lődörgők a néptelen gyulai piac­téren. Aztán az épülő ház mögött, rak­tárépületek, barakok között, ra­kodó teherautók, az udvaron fel­halmozott anyagok nagy össze­visszaságában elém villan egy tábla. Fényplexi-üzem. Egyedülálló újítás Helyben vagyunk. De hol itt az üzem? Apró szobácska, zsúfoltság. Színes táblák felé hajló arcok. Száradó festék szaga. A műhely vezetője, Illyés Ká­roly: — A Gyula és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet üzemeként, színes, világító transzparenseket, cégtáblákat, útmutató feliratokat készítünk. — Munkájuk alapja? — Vékony József és Bundik László újítása. — Hol gyártanak hasonló vi­lágítóberendezéseket? — Az országban másutt sehol. Kolumbus tojása Mint a legtöbb grandiózus öt­let, a fényplexi is voltaképpen egyszerű. Jókora lapos doboz. Fedelén plexiből hajlított felirat, rajzos ábrák, melyeket beépített fénycsö­vek alulról kivilágítanak. A vál­tozatos, sok színben sziporkázó fények távolabbról nézve bonyo­lult neontranszparens hatását kel­tik. — Előnyei a valódi neonnal szemben? — Áramfogyasztása kisebb. Elő­JÉrtesítés ! A KIOSZ békéscsabai alapszervezete 1967. május 2-án, kedden este fél 7 órai kezdettel tartja vezetőségválasztó taggyűlését, melyen részt vesz dr. Gervai Béla, a KIOSZ országos elnöke. A taggyűlés helye: Békéscsaba, Kossuth tér 8. szám alatt, melyre szeretettel meghívja Békéscsaba és a patronált községek .kisiparosait A KIOSZVEZETŐSÉGE 254 Fotó: Esztergály állítása 60 százalékkal olcsóbb. Változatosabb színekben, aprólé­kosabb mintával készülhet a táb­la rajza. Nappal kivilágitatlanul is esztétikus. Ha üzem közben ki­ég egy fénycső, ez alig észreve­hető, nem lesz a felirat „foghí­jas”. Polihisztorok * , társasága Fafűrész, csavarhúzó, fáziskere­ső, festékesdoboz, ecset, mű- anyagformáló szerszámok. Árul­ják már el, miféle szakma az önöké? Sorra bemutatkoznak a kis „üzem” dolgozói. Mindössze nyol­cán vannak. Többnyire 20 év kö­rüliek. Náfrádi András asztalos és vil­lanyszerelő. Gyarmati Imre pro­filja a festés meg a plexi-hajlí- tás. Tóth Kati grafikus, de ragyo­gó színérzékének is nagy hasznát veszik. A terveket többnyire a fő­nök készíti. De bármelyikük ké­pes helyettesíteni a másikat. Min­denki ért mindenhez. Az üzem és az egész techno­lógia tavaly nyár óta létezik. Az idei' első negyedévben túlteljesí­tették 240 ezer forintos termelési tervüket. Most a Szocialista brigád címet szeretnék elérni. Senki sem próféta . . . — Ez a felirat hová készül? — A Várfürdő bejáratához. A transzparens hossza: 9 méter. — A megyén túlról is akad megrendelés? — Többet dolgozunk az ország más részeibe, mint a szükebb pátriánknak! Senki sem próféta a saját hazájában. Főként Dunán­túlon, de az északi megyékben is nagy a keletje a fónyplexinek. Ez a tábla például Egerbe megy. Ér- sekvadkertről egy teljes ABC- áruház díszítéséhez kaptunk meg­bízást. — Mi a legnehezebb? — A megrendelők sokszor, ódivatú ízlését tapintatosan a modem grafika formavilága felé terelni. Aki fantáziái A kicsi üzem dogozói igazán sok színes ötletről, árgdó képzelőerő­ről tettek tanúságot. Aki utoljára fantáziái, az viszont mégis a kró­nikás. Az jut eszébe: gondolt-e már valaki arra, hogy szabadalmaz­tatni, oltalmazott helyi speciali­tássá kéne fejleszteni ezt az ér­dekes kezdeményezést? S azon meditál: micsoda lehetőségek rejlenek ebben az újításban. Üz­leti, ipari, technológiai szempont­ból egyaránt. Nem lehetne-e Gyula egyik or­szágosan nevezetes üzemét kivi- rágoztatni ebből a kulipintyóból? V. J.

Next

/
Thumbnails
Contents