Békés Megyei Népújság, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-27 / 98. szám

1967- április 27. 4 CsGtörtSk 1 Még egyszer a helytörténeti kutatás feladatairól és lehetőségeiről Megyénk helytörténeti kutató­munkájáról mostanában gyak­ran esik szó. Leginkább a gon­dokról. Legutóbb Vass István szólt róla (Békés megyei Népúj­ság, XXII. évf., 31. szám. 1967. IT. 12.) felelősséggel, gondolatéb­resztő akarással, ösztönző szán­dékkal meg a jövőért való ag­gódással, én legalábbis ilyennek éreztem. A helytörténeti kutatómunka fontosságáról aligha kell meg­győzni a megyei illetékeseket. A tapasztalat, a valóság nyomban rácáfolna a kétkedőkre. Feles­leges volna most felsorolni min­dent, ami a nélkülözhetetlen támogatást a legjobban bizonyí­taná. Különben is ez a munka erős gyökerű nálunk. Az eredmé­nyekkel sem kell' szerényen meghúzódnunk, a kudarcokból is tanulhatunk annyit, amennyivel jobbíthatjuk próbálkozásainkat. Soha nem is volt meggyőződé­sem, soha nem is lesz, hogy en­nek á munkának elegendő hiva­tásos művelője legyén • Békés megyében. Egyebütt sem, per­sze. Még'az:erre leginkább hiva­tott intézmények sem rendel­keznek olyan és annyi munka­erővel, akikkel megnyugtató megoldáshoz juthatnánk. Soká­ig számít még a kedvtelés, a csak köteles munkával elége­detlen, csillapíthatatlan érdek­lődés, az önként és szívesen vál­lalt többletdolog. Kár is volna lemondani róla. Hallatlan érték ez; érdemes megfelelő módon bánni vele. Egy-egy évforduló kétségtele­nül lendítő erő. Ez a munka azonban nem lehet esetleges, alkalomszerű sem. A nagy év­fordulók ösztönözhetnek és ösz­tönöznek is. A kutatómunka azonban természete miatt sem látványos munka; hamari ered­ményre sem lehet számítani. Nem ígér gyors sikereket; muta­tósnak sem nevezhető, hiszen egy-egy leírt mondat hetek, hó­napok, esetleg sokéves töpren­gések eredménye lehet. A felü­letes kapkodásból születik a pontatlanság, néha komoly hi­ba forrása lehet a szorító ha­táridő. Türelemre van tehát szükség, érlelő időre, meg igé­nyes mércére, hozzá állandó ön- ellenőrzésre, irányító és hibákat kigyomláló ítéletre. éok-sok gondolat fogja el ilyenkor az embert. Olyan is fel­bukkan. amely tiszavirág éle­tű, mások maradandóságra csá­bítanak, a legtöbb, ahogyan jött, el is illan. Érdemes-e kergetőzni velük? Talán nem. A megoldás módjához mégsem lesz talán ha­szontalan a következő egyné­hány apró gondolat. A jövőről leginkább. Sokszor elhangzott megállapítás: neveié- \ síink kulcskérdései közül meg- I különböztetett jelentőségű a ha­zafias szellemű nevelés prob­lémája. Hatékonyabbá úgy tehet­nénk, ha már az iskolában meg­teremtenénk a legbiztosabb alapot. Méghozzá a kutatómun­ka megszerettetésével a legjob­ban. Ez viszi közelebb ifjúsá­gunkat a hagyományhoz, amely a gyakorlat hiánya miatt igen szép, de gyakran bizonyta­lan fogalom. A másik: mindez olyan élményt nyújt a tanulók­nak, amelynek nevelő hatása aligha mérhető. Kényszer és megerőltetés nélkül megszeret­tethetjük a tudományt, a szépet, megértethetjük nagyszerűségét, valósággá válik a múltból kisza­kadt. jöVőbe nőtt jelen. | A keretek is adva vannak: o szakköri forma alkalmas erre. Az egyoldalú történeti kutatást j azonban ki kellene egészíteni egyebekkel is, hogy a sok oldalú, sokszínű kutató- és gyűjtőtevé­kenység kibontakozhassék a ma­ga teljességében. Ehhez az Is szükséges, hogy néprajzi, nyelv­járási, szociográfiai, turisztikai, idegenforgalmi alapismeretek ugyancsak kellő arányban szóba kerülhessenek. Innen kell elindulnunk. Akik az iskolában megszerették ezt a munkát, azokra bátran lehet számítani a jövőben is. Kikre lehetne bízni az efféle | munka irányítását? A magam : közvetlen környezetének isme- J relében mondom: természetesen a pedagógusokra számíthatni leginkább. Minden iskolában, minden tantestületben van leg­alább egy — olykor jóval több is —, aki ezt a munkát hozzáér­téssel irányíthatja. Fontosságát az illetékes tanügyi hatóságok is támogathatnák annyival, hogy órakedvezményt biztosítanának hozzá, hiszen annyi másra jut a pénzügyi szigorúság ellenére is. Bőségesen kamatoznék, mert a forint fontos ugyan, de a szel­lemi tőke sem megvetendő: minden bizonnyal gyümölcsöző az emberebb ember formálásá­ban, eszményeinkhez való ma­radandó ragaszkodásban. Ez az, ami az említett cikk ol­vasásakor még eszembe jutott. Szerdahelyi István Gyula, Erkel Gimnázium Már most k a p h ató k A LEGÚJABB MINTÁJÚ, SOKSZÍNŰ, G YÜRTELENlTETT ÉS TARTÓS FÉNYŰ NYÁRI PAMUT ÉS SEL YEM RUHAANYAGOK A DIVATMINTÁS PAMUT- ÉS MÜSE- LYEM ANYAGOK ÁRA, 80—90 CM SZÉ­LESSÉGBEN 31,— FORINTTÓL 48,— FORINTIG. IDEJÉBEN KÉSZÜLJÖN A NYÁRRA! 3647 Szolgáltadhoz — gazda nélkül íj gimnáziumot avatnak Eleken Nagyrészt közsegíejlesz- tési alapból és társadalmi munkával új gimnáziumi épületet emeltek Eleken, melyben a helyi gimnázi­um megfelelő elhelyezést nyerhet. Az új gimnáziu­mot április 29-én, délelőtt 10 órakor avatják fel, majd iskolai kiállítást nyitnak, melyen a tanulók munkáit láthatják az érdeklődők. Az új gimnázium avatá­sa előtti napon, április 28- án járási óvodai kiállítás nyílik a községi kultúrott­hon több termében. Alig két hónapja adták át rendeltetésének Szeghalmon a mintegy másfél millió forintos költséggel épült szolgáltatóhá­zat. A kívül-bclül nagyon szép, modern emeletes épületben dol­gozók munkájára nagy szükség volt már a községben. Szabók, fodrászok, cipészek, órás, fény­képész és kozmetikus (ez utóbbi még nincs) várja a közönséget s mint a két hónap alatt bebizo­nyosodott, nem is hiába. A szeghalmiak megszokják és megszeretik ezt a létesítményt. A Körösvidéki Egyesült Cipész Ktsz, a méretes szabók és szű­csök ktsz, valamint a Békés­csabai Szolgáltató Ktsz szakem­berei a megrendelők elismerése mellett gyors és jó minőségű munkát végeznek. A községi tanács végrehajtó bizottsága júniusi egyik ülésé­nek napirendjére tűzte a szol­gáltatóház munkájának a tár­gyalását. Természetes, hogy a község vezetősége kíváncsi arra, hogy az új létesítmény hogyan váltja be a hozzá fűzött remé­nyeket, hol és milyen segítségre van esetleg szükségük. Levelet írtak a Körösvidéki Egyesült Cipész Ktsz vezetőségének, mint a szolgáltatóház építőjének és üzemben tartójának, készítsenek húsz példányban jelentést a ház munkájáról. A válasz hamaro­san megérkezett. Nem készíte­nek jelentést. Közük a végre­hajtó bizottsággal, hogy a szo­katlan kérések már csak azért sem tudnak eleget tenni, mert a jelentés elkészítésére nincs meg­felelő munkaerejük. A többi részleg különben sem hozzájuk tartozik... stb., stb. Részint igazuk van, de ennek az „igazságnak” lehet, hogy ha­marosan a szolgáltatásokat igénybe vevők látnák a kárát. Nehezen elképzelhető az, hogy egy épületben dolgozóknak há­rom főnökségük legyen. A köz­ség vezetői mindenesetre szeret­nék, ha nagyon rövid időn belül megtalálná a három ktsz a megoldását annak, hogy egy gazdája legyen a szolgáltatóház­nak. —O— Egyre jobban érvényesül a tsz-ek demokráciája — Tudósítás a Békési Községi Tanács Végrehajtó Bizottságának üléséről A Békési Községi Tanács Vég- j zés. A továbbiakban részletes | rehajtó Bizottsága legutóbbi ülé- j elemzést adott a különböző bi- sén részletesen foglalkozott a | zottságok munkájáról, amelyek- helybeli termelőszövetkezetben j nek értékelésén keresztül lemér- működő különböző bizottságok j hető az is, hogy az utóbbi évek- munkájával, valamint azzal, hogy | ben egyre inkább érvényesült a a közös gazdaságokban hogyan tartják be a termelőszövetkezeti demokráciát és a szocialista tör­vényességet. Az ülésre készített jelentés részletes tájékoztatót adott arról, hogy a termelőszövetkezetekben a közgyűlések és küldöttgyűlések munkája kielégítőnek mondható, hiányosság még az, hogy nem minden esetben készítenek részle­tes, áttekinthető jegyzőkönyvet, amelyben a határozatok szövegét nem emelik ki kellően. Megálla­pítást nyert többek között az is, hogy az üléseken még nem min­den esetben értékelik az előző­leg hozott határozatok végrehaj­tását. Külön kiemelte a jelentés, hogy az Október 6 Termelőszö­vetkezetben úgy tartalmilag, mint formailag tökéletes az ügyinté­termelőszövetkezeti demokrácia és a múlt évben egy határozatot sem kellett törvénysértés miatt hatályon kívül helyezni. Igen nagy jelentőségű az Is, hogy a termelőszövetkezetek tag­ságát a vezetőségek egyre jobban tájékoztatják a gazdaság ügyei­ről vagy brigádgyűléseken, vagy brigádszállások, tsz-központok hirdetőtábláira kifüggesztett tá­jékoztatókon. i — O — Premier a Jókai Színházban Bemutatják Hámori—Szenes—Nádas: Oké, Mister Kovács című zenés vígjátékát Április 28-án, este 7 órakor mu­tatják be először Békéscsabán, a Jókai Szíriházban Hámori—Szenes —Nádas új művét, az Oké, Mister Kovács című zenés vígjátékot, melynek „Vidám story t beatrit- musban” alcímet adtak a szerzők. A darab rendezője és koreográfu­sa: Gyuricza Ottó, zenei vezető [Tamás alakítják. WVVWVWVA/WW/VVVVVVWVi/WWWVVVWA^WWVWWVWWVWV^ WNA/VWW^1 dr. Gippert Lászlóné > és Novak Mátyás. Az előadás főbb szerepeit Gál- íy László, Felkad Eszter, Barcza Éva, Kanalas László, Mikes Fe­renc, Széplaiky Endre, Dénes Pi­roska, Szerencsi Hugó és Székely Győzelmes harcok után Amikor Major Peter 1916-ban Galíciában orosz fogságba kerül, még nem gondol arra, hogy egé­szen új fejezet kezdődik az éle­tében. Egy 22 éves kereskedő se­gédnek aligha van lehetősége ar­ra, hogy valami módon befolyást gyakoroljon a világ sorsára. Nem is ezen jár-az esze, amikor Kijev felé menetel íogolytársaival, ha­nem azon, hogyan tudna megsza­badulni nehéz helyzetéből A hon­vágy most jobban összeszorítja a szívét, mint ott a lövészárokiban, ahol még remélhette, hogy előbb- utóbb hazakerül Gyulára. Innen hosszú évekig nem szabadulhat, és azt is tudja, hogy nehéz mun­ka vár rá. Talán Szibériába ke­rül, vagy az Uraiba, valamelyik bányába... Ki tudja? j Végül is a murmansziki vasút­vonal építéséhez irányítják, ahol betegségek tizedelik a legyengült hadifoglyokat. Megszökik. Sikerül egy kórházvonaton elbújnia, így kerül sok beteggel együtt egy ázsiai városba, Csardzsanba, majd egy közeli fogolytáborba. És 1918 júniusában lövöldözés zaja veri fel a tábor csendjét. Ismerős zene az egykori frontka­tonáknak. Vajon mi történik a világban? Kik harcolnak itt, a messzi Ázsiában egymás ellen? Nemsokára megjelenik egy orosz katona formájú ember, né­hány fegyveres kíséretében. Ko­pott a ruhája, nincs rajta semmi rang, mégis valamiféle parancs­nok lehet. Gyülekezőt fúj a kür­tössel, aztán beszédet intéz a foglyokhoz, ő a komiszár. Hogy miről van szó, még nem értik tel­jesen, de a szavak lángra gyújta­nak. S elhangzik a kérdés: — Ki akar segíteni bennünket? Sok száz kéz emelkedik a ma­gasba, köztük Major Péteré is. Fegyvert oszt ki nekik a komi- szár. Az ünnepélyes aktus egyben fogadalomtétel is. S a harc, ami ezután követke­zik, a győzelmek sorozatából áll. Az internacionalisták egyre job­ban megértik, hogy ki az igazi ellenségük. S a forradalmi Vörös Hadsereggel a Káspi-tóig üldözik az intervenciós zsoldosokat. Megerősödik a szovjet hatalom, de az ellenség még nem teszi le a fegyvert. Hadseregre, képzett tisztekre van szükség. Major Pé­ter, aki akkor már a kommunista párt tagja, tiszti iskolába kerül. Először Taskentben, majd Baku­ban és Petrográdon tanul. Közben mint vörös parancsnok vesz részt a grúziai harcokban. 1922-ben fe­jezi be az iskolát, amikor főhad­nagyi rendfokozatot kap és. a Kaukázusba helyezik át a 111-es ezred 4. század parancsnokául. Ennek az időszaknak az emlé­keiből idézi vissza. — Tbiliszit őriztük, a hegyek között táboroztunk. A katonák felszerelése elég gyenge volt. Egyszer csak láttam, hogy egyik is, másik is új ruhát szerzett ma­gának. Honnan az isten csodájá­ból? Megnéztem a lezárt raktárt, a lakat és a pecsét is érintetlen volt. Bent azonban teljes a felfor­dulás. Kiderült, hogy szeges drót­tal húzgálták ki a ruhákat azon a kis ablakon, amit csak figyelésre használtunk. Szóval, abban az időben még elég sok baj volt a fegyelemmel.

Next

/
Thumbnails
Contents