Békés Megyei Népújság, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-20 / 92. szám

ÍWI. április 20. 4 Csütörtök Mire tanítanak az ötvenéves A velejéig korhadt cári rend­szer az első világháború súljés megpróbáltatásait, a háború során fegyverhez jutott tömegek öntu­datra ébredését nem bírta ki. A paraszti és munkástömegek Íren felhalmozódott megaláztatás, nél­külözés, keserűség elöntötte Oroszországot, s elsodorta a cári trónust. A forradalmi mozgalom sikerét könnyítette, hogy a poli­tikai hatalomhoz nem jutott burzsoázia és a háborúban szö­vetséges országok (Anglia, Fran­ciaország és Olaszország) is a cár ellen fordultak. Ez utóbbiak pál- íordulását az idézte elő, hogy a cár — a forradalmat, megelőzen­dő — különbéke kötésére ké­szült Németországgal, ami érzéke­nyen érintette volna az antant hatalmakat. Az orosz és a szövet­séges burzsoázia azonban csak palotaforradalomra készült: nem nkarta a cári rendszer bukását. Miklós fiát akarta trónra ültetni, s folytatni a háborút „a végső győzelemig". A tömegek elemi erővel feltörő mozgalma, amelyet a petrográdi katonaság is támogatott, elsöpörte a cári önkényuralmat. 1917. feb­ruár 27-ón győzött a polgári de­mokratikus forradalom Oroszor­szágban. Még aznap este — a bolsevikok felhívására — megala­kult a Munkás- és Katonaküldöt­tek Szovjetje, összetétele azonban mensevik (jobboldali szociálde­mokrata) és észer (parasztpárti) többségű volt. Szocialista jelsza­vaikat hangoztattak ezek is, és a tömegeknek még nem volt módja különbséget tenni szavaik és tet­teik között. Ezek a kispolgári vezetők a forradalom első napján a megegyezés útjára léptek a bur­zsoáziával. Támogatásuknak és a tömegek hiszékenységének kö­szönhető, hogy a polgári liberáli­sokból álló ideiglenes kormány hivatalba léphetett. Kettős hata­lom alakult ki ily módon: a munkásokat és parasztokat kép­viselő szovjetek és a burzsoázia hatalma. Az ideiglenes kormány csak homályos ígéreteket tett a társadalom átalakítására a föld­osztásra — mindezeket azonban a békekötésig el akarta halaszta­ni, Nyilatkozott béketörekvéseiről is, de egyetlen lépést sem tett a béke érdekében. Az antant hatal­mak sürgetésének engedve foly­tatta a háborút, amelynek győzel­mes befejezésétől nemcsak hódító terveinek megvalósulását, hanem Oroszország társadalmi kérdései­nek saját ízlése szerinti megol­dását is remélte. Minderről a tömegek mit sem tudtak, s a forradalom által fel­színre dobott kispolgári vezetők nem is siettek felvilágosítani őket. Ök amúgy sem akarták a forra­dalom továbbfejlődését: vágyaik netovábbja a polgári demokrácia volt. A Pétervárott tartózkodó bolsevik vezetők véleménye meg­oszlott, voltak, akik azonnal fegy­veres felkelést akartak kirobban­tani az ideiglenes kormány meg­döntésére, mások kényszeríteni akarták azt a nép követelésének teljesítésére A bolsevikok vezetője, Lenin, hosszú emigráció után április 16- án érkezett Pétervárra. A pálya­udvar előtti teret zsúfolásig meg­töltő munkások és katonák előtt beszédet mondott, amelyben a nép legfontosabb követeléseinek megvalósítását sürgette. Másnap ült össze a párt. Központi Bizott­sága, amely előtt Lenin ismertette a forradalom továbbvitelére vo­natkozó terveit „A proletariátus feladatai a jelenlegi forradalom­ban ’ címmel. Felhívta a párt fi­tézisek”? gyeimét, hogy a kettős hatalom tartósan nem állhat fenn. A bur­zsoázia csak az alkalomra vár, hogy felszámolja a szovjetek ha­talmát. A munkásoknak és pa­rasztoknak éppen ezért meg kell dönteniük az ideiglenes kor- rfcányt. de nem fegyveres felkelés­sel, hanem a „Minden hatalmat a szovjeteknek!" jelszó valóravál- tásával. Meg kell győzni a mun­kásokat, parasztokat és katoná­kat arról, hogy az ideiglenes kor­mány nem akarja igazságos, amnexiómentes békekötéssel befe­jezni a háborút, hanem elődei­hez hasonlóan, hódító törekvései vannak. Nem ad földet a parasz­toknak, hiszen az orosz burzso­ázia ezer szállal kötődik a nagy- birtokosokhoz, a bankokon ke­resztül maga is haszonélvezője a nagybirtokrendszernek. Nem fog demokráciát biztosítani a nép­nek, 5 csak az alkalomra vár, hogy — a legreakciősabb monar- ehista erőkkel összefogva — ka­tonai diktatúrát valósítson meg, megőöntse a szovjeteket. Ha viszont a szovjetek kezükbe veszik a hatalmat, munkás-pa­raszt forradalmi demokratikus diktatúra jön létre. Ez már több, mint a polgári demokrácia — de még nem proletárdiktatúra. Ez a hatalom demokratikus békét köt­het, elkobozza a földesúri birto­kokat és átadja a parasztságnak. Nem irányulnak közvetlenül a tőkés rendszer ellen, de — a ban­kok államosításával és nemzeti bankban történő egyesítésével — felülről — a termelés és elosztás a szovjetek által gyakorolt ellen­őrzésével pedig alulról korlá­tozná a nagytőke hatalmát Lenin az ülésen javasolta a párt nevének megváltoztatását: a szo­ciáldemokrata jelzőnek kommu­nistával történő felváltását. Ugyanezt az elnevezést javasolta Lenin a nemzetközi munkásmoz­galom forradalmi erőd számára. Ezen a gyűlésen beszélt Lenin elő­ször a kommunista intemaciomáJé megalakulásának szükségességé­ről, A Központi Bizottság heves vi­ta után elfogadta Lenin téziseit az elkövetkező időszak stratégiá­járól és taktikájáról, amelynek si­kere a szocialista forradalom bé­kés győzelmét eredményezte vol­na Oroszországban. A mensevikék és eszerek azonban elárulták osz­tályostársaik érdekeit, s az ural­kodó osztályok szolgálatába sze­gődtek. így a burzsoázia 1917 nya­rán nyugodtan rájuk bízhatta a kormányt, hogy ők végezzék el a legalábbvaló muúkát, amelyet egy magát szocialistának nevező párt végrehajthat: a forradalom erőd éllmi támadást. így Oroszországban nem való­sulhatott meg a forradalom békés győzelme. A zseniális terv azon­ban, amelyet Lenin 1917 áprilisá­ban kidolgozott, ma is alapját ké­pezi a modem proletár-stratégiá­nak és taktikának. Lenin a de­mokráciáért folyó harcot nem a szocializmusért folyó küzdelem akadályának, hanem feltételének tekintette. Elsőnek mutatott ró, hogy ko­runkban már nem a félfeudális elemek, hanem a monopoltőkések 1 képezik a demokrácia legfőbb. akadályát. Ezért fonódik egybe a 1 monopoltőke megfékezéséért foly ­tatott harc a demokrácia kivívó-1 sáért, megvédéséért és ksterjesz-1 léséért vívott küzdelemmel. Ezért minden a demokrácia félé tett lé­pés — lépést jelent a szocializ­mus felé is. F? az Áprilisi tézisek mának szóló legfőbb mondani­valója. Csontot Rét«» Fiú is lehet „ápolónő64 Láztól piros arccal fekszik az ágyon a beteg. Csendesen nyílik az ajtó, fehér köpenyes ápoló lép be. De mi ez? Talán káprá- Zik a szemünk? Vagy tévedésből fiú öltötte fel az ápolónői kö­penyt? Nincs káprázat, sem tévedés. És nem is kórházban vagyunk, ha­nem a kétegyházi mezőgazdasági gépészképző szakiskola betegszo­bájában. Ez az intézet jellegénél fogva, a fiúk iskolája. Viszont 280 diák között mindig akad jó néhány beteg, aki ápolásra, gondozásra szorul. De ki vállalja ezt a mun­kát? Lányok nincsenek, s tudva­levő, hogy a betegápolás inkább női munka. Legalábbis eddig az volt, amíg a kétegyháziak be nem bizonyították, hogy fiú is lehet jó „ápolónő”. Jó ültet — kényszerűségből Az ötletet a kényszerű helyzet adta. az influenza-járvány, ami­kor 10—15-en betegek lettek és kénytelenek voltak ágynak dőlni. Nagy Lászlóné tanár ezt látva, kezdeményezte: alakítsák meg az ifjúsági Vöröskereszt-szervezetet, s a fiúk így megtanulhatják a be­tegápolást, sebkötözést és egyéb egészségügyi teendőket — A fiúk is érthetnek hozzá. Tessék megnézni, a Sanyi milyen ügyesen csinálja. — mondja Kru- zits Gábor, az ifjúsági Vöröske­reszt. titkára. Kéri Sándorról — az ügyeletes betegápolóról — valóban senki sem hinné, hogy nem ezt csinálta már évekkel ezelőtt is. Fürgén, ügyesen mozog. Tálcán hozza az ebédet, hőmérőz, gyógyszert ad, s naplóba bejegyzi a hőmérsékle- J tét, a beteg állapotát. A körzeti orvos, aki rendszeresen kijár, elismeréssel adózik ezért az ál­dozatos és lelkiismeretes munká­ért, amit a fiúk, egymást vált­va, a betegápolással töltenek. Képzelt betegek Az egyik tanteremben még tart az egészségügyi tanfolyam. Mezóberényi, dobozi, csór vasi, sarkadi fiatalok ülnek a padok­ban. Néhányan fellépnek a do­bogóra is, hogy közelebbről lássák a kötözést, amit társaik mutatnak be. Az egyik fiúnak a karja, a má­siknak a lába „sérült” meg. ök a szenvedők, akiken sürgősen segí­teni kell. Most éppen Krei Mihály és Kokovecz Mihály gyakorolja a kötözést. Szakszerű munka, dicsé­retére válna egy képzett egész­ségügyinek is. Közben válaszol­nak a gyakorlatot végző tanárnak. Pontosan, szabatosan. A többiek nagy figyelemmel hallgatják. Azután ők is válaszol­nak a váratlanul hozzájuk inté­zett kérdésre. — Gépeken dolgozunk, itt is és a majdani munkahelyünkön is előfordulhat baleset. — Szól az egyik hallgató. — Ezért hasznos, ha megtanuljuk, mit kell olyan­kor tenni, hogy addig se legyünk tehetetlenek, míg orvoshoz kerül a beteg. — Most csak képzelt betegek­kel van dolgunk, de sokszor iga­zi balesetet is látunk — így a má­sik —, és ha tudjuk mit kell ten­ni, hamarább segíthetünk, eset­leg életet menthetünk. — Érdekesek is a foglalkozá­sok. Előadásokat hallgatunk és filmeket vetítenek olyan dolgok­ról, melyek eddig ismeretlenek voltak előttünk — mondja egy harmadéves tanuló. — És a versenyről nem be­szélsz? — Kérdezik többen. Akik Gyulára utaztak virágért A versenyről már Hargittai László, a kollégium vezetője nyi­latkozik. — Nagy Lászlómé tamár irányí­tásával nagyon szép munkát vé­gez az ifjúsági Vöröskereszt — mondja. — A fiúk lelkesen és szí­vesen vesznek részt a foglalkozá­sokon. Versenyt is indítottak, nemcsak az osztályokban, hanem a kollégiumban is. Tudja, hogy ez milyen sokat segít a nevelésben? Jobban kifejlődik a szépérzékük, s ami a fő, vigyáznak a holmijuk­ra, szobájukra, és az egész isko­la rendjére és tisztaságára. A parkban társadalmi munkával vi­rágokat és fákat ültetnek, hogy tágabb környezetüket is szebbé tegyék. A szobákkal pedig külö­nös gonddal törődnek... Képzelje, a nyolcas és a tízes háló lakói összeszedték zsebpénzüket, be­utaztak Gyulára virágért, hogy díszítsék szobáikat. A verseny célja a tisztaság és rend, ezzel együtt természetesen a szép környezet megteremtése. A tét viszont nem is kicsi. Egy-egy alkalommal diákokból álló bizott­ság értékel, és amelyik háló a legszebb, legtisztább, oda kerül a vándorzászló. A szoba lakói pedig rendkívüli kimenőt kapnak jutal­mul. Az osztályok közötti ver­senyben jutalomüdülés az aján­dék. A jó ötlet, kezdeményezés így gyümölcsözik a gyakorlatban, amelynek nemcsak a tanulók ve­szik hasznát, hanem bárhová ke­rülnek, a környezetük is. Kasnyik Judit Fotó: Demény Hozzuk * Szigorú a versenybizottság, minden zugot ellenőriz. ■ ■ ■ Senki sem szeret bőrig ázni, még azok az emberek sem, akik a Kossuth téren, a gyógyszer- tár előtti járdaszigeten várják a helyi autóbuszokat. Mostanában jó esős napokat élünk, s gyak­ran lehet látni a szegény utaso­kat, amint ágról szakadtán, s bőrig ázva próbálnak tetőt ke­ríteni a fejük fölé. Vagyis olyan vízmentes helyet, ahonnan viszont a közeledő autóbuszt is lehet látni. Mit tehetnek egye­bet — esőtől elázni senki sem szert — a gyógyszertár bejára­tához vagy a Csaba-szálloda be­járatához állnak, s természe­tesen akadályozzák azokat, akik gyógyszerért vagy egyébért akarnák betérni. Nem beszélve arról, mennyire nem kellemes dolog ázott ruhás emberek kö­zött tolakodni furakodni sem. Ezeknek aztán velejárója még az idegeskedés, a bosszúság, s a mérgesebb emberek egymásra förmedése is. Nem akarjuk feltalálni a spanyol viaszt, de hadd éljünk egy szerény javaslattal; hozzuk tető alá a dolgot, vagyis hoz­zunk tetőt az autóbuszra vára­kozó utasok feje fölé. Biztosan nem csúfítaná a város képét egy színes műanyag váróhelyi­ség, vagy ha az nem, legalább egy olyan tető, amelynek bár nincsenek falai, de vékony, négy lábán állva mégis megvédené az utasokat a nem kívánt felülről jövő áldástól. Ha az illetékesek jobb megoldást találnak, vala­mennyi, utas megköszöni, s va­lószínű, szerkesztőségünkhöz sem érkeznek olyan igények, hogy írjunk már erről a problé­máról. (fér—o)

Next

/
Thumbnails
Contents