Békés Megyei Népújság, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-19 / 91. szám

I9#7. április 19. 5 Szerda A tsz-fiatalok ku!tnrá!is helyzetéről tárgyalnak a járási tanácsok végrehajtó bizottságai A 'Közelmúltban karmányiha- tározat alapján tárgyalt a me­gyei tanács végrehajtó bizottsá­ga a termelőszövetkezeti fiata­lok kulturális helyzetéről. A fi­gyelem felkeltése s az e terüle­ten jelentkező gondok megszün­tetése érdekében a megyei ta­nács vb szükségesnek tartja, hogy a járási tanácsok végre­hajtó bizottságai még az 1967. év első felében napirendi pont­ban tárgyaljanak a termelő­szövetkezeti fiatalok kulturális helyzetéről, s ott olyan határo­zatokat hozzanak, hogy a tsz- fiatalok is bekapcsolódhassa­nak a kultúra egyetemes vér­keringésébe ; továbbképzéseken, jellemformáló rendezvényeken, klubösszejöveteleken vehesse­nek részt. Elsőnek a Gyulai Járási Ta­nács Végrehajtó Bizottsága tár­gyal erről a kérdésről, május 12-i ülésén. Helyes-e a kisebb szülőotthonok megszüntetése? — A korszerűsítésre csak a nagyobb intézményekben van lehetőség — A nagyobb feladatok miatt másodorvosi státusokra van szükség A megyei tanács egészségügyi í (22), Gyomán (16), Szarvason (21), Szeghalmon (20), ágy. Nyolc szü­lőotthont körzeti orvos lát el. Az ágykihasználás a múlt év második felének adatai szerint Békésen volt a legnagyobb, a leg­kisebb pedig Békéssámsonban. Általában a főfoglalkozásban ve­zetett szülőotthonok ágykihasz­nálása magasabb, amihez az is hozzájárul, hogy ezekben terhes­ségmegszakítás is folyik. Med- gyesegyházán például az említett időszak alatt 935 nőt ápoltak és ebből 627 volt a terhességmegsza­kítás. osztályának egyik jelentése be­számol a szülőotthonok korszerű­sítéséről, területi elhelyezéséről és más problémákról. Mint meg­tudtuk, megyénkben a felszaba­dulás előtt elszórtan, mintegy 15—20 szülőotthoni ágy létezett, majd utána rohamosan létesültek a szülőotthonok és jelenleg már 13 szülőotthonban az ágyak szá­ma 147. Megyénkben a fejlődés országosan is kiemelkedett, ami­nek eredményeként a szülések mindinkább kikerültek a magán- házakból. Azelőtt egészen elvétve történtek szülések a kórházban, szülőotthonban, ma már az intézeti szülés vált általánossá. Jelen Jég öt szülőotthon élén függetlenített szakorvos áll. Bé­késen (20 ágy), Medgyesegyházán A megye földmüvesszövetkezeteinek jelenleg 132 dolgozója és 243 ipari tanulója bővíti tovább szakmai ismereteit Tizennégy hónappal ezelőtt Bé- ; Az utóbbi években nagy figyel- kés megye földművesszövetkeze- j met fordít a MÉSZÖV és a megye teinek 39 kiskereskedelmi és 26 ; 35 földművesszövetkezete az ipari vendéglátóipari dolgozója tett [ tanuló képzésre, a szaíkmun- éredményes egységvezetői vizsgát kósutánpótlásra. Ezt^ példázza az Békéscsabán és Szarvason. A 14 hónap alatt szerteágazó elméleti tudást kellett elsajátítaniuk. Szor­galmukról a vizsgabizottság előtt tettek tanúbizonyságot. Ugyanis a vizsga eredménye jóval meg­haladta a négyes átlagot. Tavaly decemberben hetedszer­re szervezte meg és indította be a MÉSZÖV a szakmunkásképző tanfolyamot. Egyéves szorgalmas tanulás és jó vizsga eredfnénye után szakmunkásbizonyítványt J nulmányaikat kapnak a hallgatók, akik a föld­művesszövetkezetek kiskereske­delmi boltjaiban és vendéglátó­ipari egységeiben évek hosszú so­ra óta képesítés nélkül dolgoznak. Jelenleg 42 kiskereskedelmi és 90 vendéglátóipari dolgozó igyekszik elsajátítani a szakismereteket, hetenként kétszeri oktatáson. a tény is, hogy jelenleg 243 fiú és lány igyekszik elsajátítani három évfolyamon a kiskereskedelmi és vendéglátóipari ismereteket. Ez év őszén újabb oktatási for­mán is lehetőség nyílik a földmű­vesszövetkezetek kiskereskedel­mi, vendéglátóipari és felvásár­ló üzemágában dolgozó fiatalok számára a továbbképzés. A békés­csabai közgazdasági technikum kereskedelmi tagozatán már ez év ! őszén megkezdhetik négyéves ta- azok a fiatalok, akik a VIII. általános iskolát eredményesen befejezték és leg­alább 18 hónapos gyakorlattal rendelkeznek kiskereskedelmi, vendéglátóipari és felvásárlói szakmában. A tanfolyam sikeres befejezése után technikumi érett­ségi bizonyítványt kapnak. B. I. Általában az egészségügyi szer­veknek az a törekvésük, hogy a kisebb, egy-két ággyal működő szülőotthonokat fokozatosan meg kell szüntetni. Ennek megfelelő­en az elmúlt években szűnt meg Békésszentandráson, Gádoroson, Nagybánhegyesen, Csorváson, Eleken és Endrődön a szülőott­hon. A felszereléseket, ágyakat a közelben levő nagyobb szülőott­honokban helyezték el, az épüle­tet azonban továbbra is egészség- ügyi célra használják. Ennek el­lenére az ezt a célt szolgáló in­tézkedések általában problémával járnak, ugyanis részben o lakos­ság nehezen barátkozik meg ve­lük, másrészt, a felszámolt szü- otthonok ágyainak elhelyezésére a nagyobb szülőotthonokban is kevés a lehetőség, helyiséghiány miatt. Szerencsére a közlekedési viszonyok állandó javulása, a mentőszolgálat bővülése enyhíti a problémát. A koszerűsítéssel kapcsolatosan számot ad a jelentés arról, hogy a nagyobb intézményeknél a kor­szerűsítésre lehetőség van. A megnövekedett feladatok mellett szükség van, hogy a vezető orvos mellett, másodorvosi státusokat is létrehozzanak. Beruházási és felújítási hitelekből orvosi lakást, központi fűtést, szociális létesít­ményeket: öltözőt, zuhanyozót, ebédlőt, konyhát kell építeni. (v. t) Ízléses kiállítás Gyomán A közelmúltban nyílt meg Gyomán az a kiállítás, me­lyen a helyi műszaki bolt a legújabb háztartási gépeket mutatta be. Az érdeklődők körében különösen nagy si­kert aratott a villanysütő, a gáztűzhely és az új típusú hősugárzó. A kiállításon egyébként kerékpárokat és televízió-készülékeket is lát­hattak a vendégek. Az ízléses bemutató sikerét a vendégkönyv számtalan be­jegyzése is bizonyítja. Kopog a postás Alig van olyan ház már manapság, ahova naponta ne kopogna be a postás újsággal, vagy levéllel. A sarkadi fa­luvéget évek óta járja Csuba István. Gyermek korom óta ismerem. Szinte mindennap bekopog hozzánk is, levelet vagy újságot hoz. S bár azóta már 20 év telt el, ugyanolyan fiatalnak látom, mint kislány koromban. Ma reggel néhány percre megállítom munkájában egy kis beszélgetésre. Készségesen válaszol. Sarkadon a Fekete­réten született és 13 éves ko­ra óta áll szolgálatban. Akkor még ketten voltak, ma pedig r Újság a tetőn aggmm gondolatokat, arrébb tolja a fo­lyóiratokat — Harmindketten ráálltak, hogy alaíkítsunk olvasókört. Fizettünk havi egy pengő tagdíjat, aztán egy darabka földön saját erőnk­ből fölépítettünk egy kéttermes népházat, vagyis olvasókört. Azt is elhatároztuk, hogy műkedvelő előadásokat tartunk. Mindjárt eszembe jut, mi is volt az elsőnek a címe... Meg ír van már: „Min­den jó, ha a vége jó.” Az elő­adásra 800-an jöttek el. — Hol fért el az a sok ember, János bácsi? — Hol? Hát abban a sátorban, amit építettünk. így aztán a be­vételből tudtunk venni könyveket, meg újságokat... Negyvenöt után János bácsi évekig műhelyébe húzódva pen­gette az üllőt, s talán néha na­gyobbakat is odasózott a hiccelő vasra, mint kellett volna, öt év múlva azonban megkérdezték tő­le: nem akar-e újra kultúrcsopor­tot alakítani? — örömmel vállaltam; 1960. február 23-án újra csoportot to­boroztam, s a Virágzik az orgo­na című előadásunkon 700 néző tapsolt a műkedvelőimnek. Ipa­ros voltam, és olyan furcsa érzés fogott el, amikor adtak egy iga­zolványt, hogy örménykúton én vagyok a kultűrvezető. Énekkar, színjátszó csoport, nemzetiségi táncegyüttes alakult, előfordult, hogy két csoportom turnézott egyszerre... Most, ezekben a napokban a televízió és a rádió világában vajon szükség van-e még arra, hogy a fiatal szívű, 74 éves Já­nos bácsi, aki ínyugdijas már, és a kovácsműhelyben sem penget csengő-bongó cifra dallamokat az üllőn, vezesse a kultúrcsoportot? — Teljesen egyedül maradtam. Szegény feleségem meghalt, egye­dül lakom a házban, a könyvek­kel és a folyóiratokkal társalgók, meg a kutyámhoz szólok hango­san. De estefelé fölsétálok a kul- túrházba, mert tudja: nem en­gednek engem elszakadni a kul- túrmunkától. Meg aztán a szín­játszó csoportom is jól működik. Az embereknek felüdülést kell adni. És úgy érzean, hogy sike­rül: a csoportunk Dosztojevszkij Két férfi az ágy alatt című bo­hózatát adta elő egyszer, de már a második előadásra is előre el­kelt minden jegy... Azt mondják: örménykút ro­mantikus szép történelmi hagyo­mányait egy lelkes, fiatal böl­csész-hallgató kutatja. Ez lesz a diplomamunkája. Mi tudjuk: ez a munka csak akkor lesz csilla­gos jeles, ha szerzője nem felejti ki belőle Pribelszky János bá­csit sem, az örménvkúti kultúra öreg kovácsát... Ternyák Ferenc Gábor felv. Fény villan a tetőn, nem Is egy, négy színben. A főváros közepén álló, Blaha Lujza téri sajtószékház tetején piros, sár­ga. zöld, fehér színű fényújság kezdte meg próbaadását. Több mint 6600 kis izzó raj­zolja a hosszú táblára a szöve­get vagy ábrát, amelyet előzőleg papírszalagra rögzítenek. Moszk­vában szerepelt nemrégiben az ottani kiállításon, és díjat is nyert a Villamos Automatikai Intézet újdonsága. A sikeres be­mutatkozás után a magyar szí­nes fényújság első példánya idehaza kezdi meg szolgálatát. A járókelők még néhány napig a próbaadások tanúi lehetnek. Nemsokára megkezdik gyorshí­rek és hirdetések sugárzását. A berendezést nem kevesebb, mint 1800, tenyérnyi nagyságú, nyomtatott áramkörös, tranzisz­toros „kártya” működteti. Ha bármilyen hiba adódik, a kár­tyát másodpercek alatt újjal cserélhetik fel. A képen a fény­újság kis szobáját láthatjuk, ahonnan a tetőre szerelt, izzók­kal ellátott fénytáblát irányít­ják. (T.) már hat belterületi postás van a tanyavilág kézbesítőin kí­vül. Korán reggel kezdi, járja az utcákat. Naponta 20—25 kilométert tesz meg. Negy­venhárom év alatt vajon ez mennyit tesz ki összesen? Nem is próbálom kiszámítani. . . Hányszor kellett le- és felszáll­ni a kerékpárján, mennyi ki­lincset nyomott le naponta és hányszor csöngetett be a la­kásokba? Ez szinte felmérhe­tetlen. Negyvenhárom éve kopog­tat be a házakba és már a harmadik korosztálynak is kézbesít. Sok-sok embernek hozott örömet jelentő levelet, s a háború alatt — erre nem szívesen emlékezik vissza — SAS-behívókat is, amelyek senkinek sem jelentettek jót. Ez sokszor okozott neki is ál­matlan éjszakákat. — A postás akkor örül, ha látja, hogy az, amit kézbesít, örömet hoz a címzettnek — mondja mosolyogva. — Le­gyen az levél, pénz vagy va­lamilyen jó hír. Ha mosoly derül az arcokra, én is na­gyon .örülök. Csupán az esik rosszul sokszor, ha olyasmit kérdeznek, amire nem tudok válaszolni. A postásnak bi­zony a 'szaktudása mellett nagy jártasságra, tájékozott­ságra van szüksége. Néha azt is kell tudni, hogy mikor in­dul a következő autóbusz vagy vonat. Az emberek úgy gondolják, hogy hivatalos sze­mélytől kérdezik, és erre is kell válaszolnia. Nagyon so­kan érdeklődnek mostanában a nyugdíjak felől, s hogy vá­laszolni is tudjak, ismerném kell a rendeletet. A postás, aki már évtize­dek óta egy helyen dolgozik, tudja azt iß, hogy valakinek a hozzátartozója az ország melyik részén él, kitől vár, élet jelt, vigaszt, jó hirt. Is­meri az embereket. Csuba Istvántól ezután a szabad idejéről érdeklődöm. A család mindene. Szívesen bar­kácsol, díszíti otthonát. Sze­reti a virágokat és néha sző- lészkedik is. Fiatal korában kedvenc sportja volt a kerék­pározás és labdarúgás. Egyik­hez sem lett hűtlen. A kerék­páros szenvedélyét a szakmá­jában hasznosítja, a labdarú­gást p>edig. a sarkad! sport­körben, melynek szervezője volt. A mérkőzéseken ma is mindig részt vesz, mint szur­koló. Sporttudósítója a me­gyei lapnak és éppen ezért minden mérkőzésre elkíséri kedvenc csapatát. Marik Mária

Next

/
Thumbnails
Contents