Békés Megyei Népújság, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-16 / 89. szám
KOROST AJ KULTURÁLIS MELLÉKLET ÍJj szín, ú új tartalom A szovjet film 40 esztendeje Magyarországon Hevesy Iván, a Nyugat 1927. Januári számában így köszöntötte a Magyarországon bemutatott első szovjet filmet: „1926. december huszonharmadika emlékezetes ünnepnapja volt a magyar filmkultúrának, mert akkor jelentek meg Budapesten az első orosz filmek, hogy új szint, új levegőt és új tartalmat hozzanak az addigi filmek sablonjai és unott- ségai után... Az orosz film, mint az elsők között bemutatott Szentpétervári kurír is mutatja, nem a külső látványos pompával akar hatni, hogy eltakarja a sivár tartalmatlanságot, mint a legtöbb amerikai film és nem is beállítási bravúrokkal, agyonkínzott játékkal, mint a német filmek átlaga, hanem lélekkel és életábrázolásának mélyér- telműségével.” Ilyen szép prológus egyetlen ország filmművészetét sem köszöntötte Magyarországon. S ha meggondoljuk* hogy ezt 1927-ben, a Tanácsköztársaság bukását követő nyolcadik esztendőben írták, amikor a hivatalos cenzúra árgus szemekkel figyelt minden híradást, amely a győztes proletárforradalom országából, a Szovjetunióból érkezett, akkor ezek a sorok különös figyelmet érdemelnek. Pedig a nálunk, bemutatott első orosz—szovjet filmek még nem a forradalmi átalakulás nagy korszakáról, a forrongó társadalmi változásokról adtaik hírt. Mesejátékok, regények elevenedtek meg a mozivásznon. De már ezekben a filmekben is mély és szug- gesztív humanizmus sütött át; az emiberálbrázolásnák olyan megkapó pillanatait láthatták a nézők, amelyek a kapitalista országok filmterméséből jórészt hiányoztak. Hamisítás, tilalom Fudevkin és Kzenstein korszakos nagy alkotásai a Dzsingisz kán és a , Pa- tyomkin páncélos. A szovjet filmművészet hírnevét és tekintélyét világszerte megalapozták, a filmrendezők nemzedékei a korszerű filmművészet alapjának tekintették és tekintik ma is ezeket a remekműveket! A Dzsingisz kán magyarországi bemutatóján páratlan magyar hamisítás történt. Pudovűdn mű^ét „hazafias” propagandával „kiegészítették...” A film végén feltűnt „Csonka-Ma- gyarország” térképe. Az akkori hivatalos kultúrpolitika nem zárkózott el az orosz—szovjet filmek bemutatása elől (nem zárkózhatott, hiszen Berlintől New Yorkig ezeknek a filmúj- donságoknak hírétől volt hangos a világ!) — de ilyen arcátlanul hamisított. . A Patyamlkin páncélos, Kizen- stein remekműve megérkezett ugyan Budapestre, bemutatására azonban nem kerülhetett sor. „Ezek a képek — olvashatjuk a filmet betiltó egykori jegyzőkönyvben — a legrombolóbb téveszmék ügyes terjesztését kívánják előmozdítani a polgári demokrácia részben gyanútlan, részben amúgy is fertőzött közvéleményében...” Sokarcú művészet 1945 februárjában a Rákóczi úti Urániában mindjárt az első alkalommal szovjet filmet, az Oreli csa- tá-t vetítették. Ettől kezdve napjainkig otthonosak nálunk a szovjet filmek. A fővárosban éppúgy, mint vidéken. 1945-tól 1965-ig, húsz éven át 700 orosz nyelvű vagy magyarra szinkronizált szovjet filmet mutattak be filmszínházaink. Több millió nézőjük volt hazánkban a szovjet játékfilmek- . nek. Legsikeresebbek a húszas-harmincas évek alkotásai voltak, javarészt az októberi szocialista forradalomról^ és a polgárháborúról készült filmek,- mint példáid a Lenin októbere, a Lenin—1918, a Víborgi városrész, A puskás ember, A nagy hazafi, a Csapajevós mások. Ezek a filmék — olykor húsz-harminc év . távlatából — drámaian idézték fel a győztes forradalom nehéz napjait, azokat az egyszerű embereket, akik a bolsevikok útmutatásával kivezették hazájukat a cári elnyomás sötétségéből. Emberi, megkapó és emlékezetes volt az a portré, amelyet Mihail Romra, Szengej • Jutkevics, Trauberg-Kozincev és más rendezők Leninről megrajzoltak. Bónus István: A legszebb kép ... Mint mozivásznon, végigpergetem Az emlékeimet a lelkemen. S bár gyönyörködtem benne annyiszor De mégis legszebb az a kép, mikor: A Fehér-tórtál néztük a nyarat, Szellő borzolta szőke hajadat Kis kék virágok felénk nevettek, S szivünk dobolt: szeretlek, szeretlek: A nagy történelmi tablók mellett szinte megszámlálhatatlan azoknak a filmeknek műfaja, amelyek a Szovjetunió filmstúdióiból hozzánk érkeztek. Emlékezetesen szép balettfilmeket, izgalmas kémfilmeket, derűs és ironikus filmvígjátékokat, könnyed és szórakoztató zenés filmrevüket, mesejátékokat és cirkuszfilmeket, nagy lélegzetű filmtrilógiákat, klasszikus regények és drámák film- változatait láttuk. Valamennyire talán már nem is emlékezünk, de ezeknek a filmeknek sokaságából mégis összeáll az a kaleidoszkóp, amelyben a szovjet filmművészet minden színe felvillan. Megújhodás Volt egy időszak a szovjet filmgyártás történetében is — a negyvenes évek vége, az ötvenes évek eleje —, amikor a sematikus szemlélet érzékenyen érintette a filmművészeket. Szerencsére ez az időszak rövid ideig tartott, hogy aztán az idősebb és a fiatalabb nemzedék összefogásából megteremtődjék a szovjet filmművészet új kar- szaka. Magyarországon kevés külföldi filmnek volt annyi látogatója, mint Kalatozov Szállnak a darvak című költői szépségű alkotásának, amelyben Tatjana Szamojlovát, ezt az azóta világhírűvé vált művésznőt megismertük. De a Csendes Don, a Hétköznapi fasizmus, a Tiszta égbolt, i Ballada a katonáról a nézők százezredben keltett visszhangot, nem utolsósorban őszinteségével, azzal az eltökéltséggel, amellyel a szovjet filmművészet lég- kiválóbbjai ma is „lélekkel és az életábrázolás mélyér- teknűségével” közelítik meg ezt a művészeteb Felújítás, új bemutatók A következő hetekben, hónapokban, szerte az országban megemlékeznek a szovjet filmművészet fél évszázados történetéről. Felújítják a régebbi filméket (egyebek között G. Alek- szandíov pompás, látványos Vígjátékát, a Clrkusz-t, M. Romm izgalmas, polgárháborús történetét, A sivatagi 13-akat stb.) és bemutatják a legújabbakat, köztük Sz. Bondarcsuk iflonumentáiis vállalkozását *is: a Háború és béke eddig elkészült három részét. A fiatal nézők előtt is feltárulkozik ennek a sajátos ívű filmművészetnek lagrokon&zenvesebb s egyben legmarkánsabb vonása, amely — Hevesy már idézett szavaival — új színt, új levegőt és új tartalmat hozott. Bános Tibor • A X. ALFÖLDI TÁRLAT KÉPEIBŐL Alexin Andor Orosházi udvar A Költészet Napjának ünnepi kiadványai ARANY JÁNOS: A TÖLGYEK ALATT A Gyulai Páltól kapott kapcsos könyvbe írta ezeket a verséket a költő: öregkori lírájának csodálatos darabjai ezek a dalok, balladák, filozofikus költeményék. A kötet kiállítása méltó a versciklus szépségéhez; Arany születésének 150. évfordulóját ünnepli vele a Helikon könyvművészeti műhely. JÓZSEF ATTILA: IRODALOM ÉS SZOCIALIZMUS Az idei Költészet Napjának kiemelkedő jelentőségű kötete József Attila esztétikai írásait tartalmazza. Oj arcát mutatja a költő: mint jelentős, marxista indíttatású gondolkodót ismerjük meg kritikáit, tanulmányait olvasva. Nem egy eligazító szóval járulnak ezek hozzá napjaink aktuális esztétikai kérdéseinek tisztázásához is. SZÉP VERSEK, 1966 Negyedszer jelenik meg azonos címmel ez az antológia, csak az évszám változik a cím mögött. És hasonlóan a korábbi kötetekköltői seregszemlét reprezentál: hatvanhat költő 328 versét gyűjti egybe. A kötet — ez ma már nyilvánvaló — évről évre új lírai termésünk legrangosabb gyűjteménye. A meglevő olvasói igényt, a mai magyar líra iránti érdeklődést jelzi az antológia harmincezres példányszáma. Ami merőben új, természetesen a verseken kívül az, hogy a Költészet Napján a kötet féláron vásárolható meg. MIÉRT SZÉP? A most második kiadásban megjelenő verselemzésgyűjtemény címe gyakran hangzik el kérdésként a képzőművészetek, a zene, az irodalom — s ezen belül a költészet — kedvelőinek szájából. A versek vonatkozásában a magyar költészet legjobb ismerői és értői adják meg a választ egy-egy vers elemzésében. HÁROM ÉGTÁJ KÖLTÉSZETE Az idei Költészet Napjának újdonsága, különös figyelmet érdemlő meglepetése a Magvető Könyvkiadó három „táj-antológiája”: az Alföld, a Dunántúl és a Ti- szatáj. Első lépés ez annak a demonstrálására, hogy Magyarországon egyre kevésbé van ég lehet „fővárosi” irodalom és „vidéki” irodalom; a provincializmus megszűnése kezdődik ezekkel az antológiákkal. A debreceni (Alföld), pécsi (Dunántúl) és szegedi (Tiszatáj) kulturális központok az ottani irodalmi és művészeti folyóiratok köré csoportosult költők együttesei nem vetélytár- sakként jelentkeznek itt, hanem mint ugyanannak a lírai kórusnak egy-egy szólama. És ha a táj adja is köteteik nevét, és természetszerűen hűek is szű- kebb hazájukhoz, verseikben országosan közös öröm, gond hangja szólal meg: a tájantológiák egyetlen egésznek a részei, értelmezik, magyarázzák egymást. hez, ismét nagyszabású Brackó István: Vietnami gyermekdal Mit mondjak > Mit mondjak Rámméznek a halottak Puska van a bácsiknál Puska van a bácsiknál Lángolnak a fű kunyhók Lángolnak a ben j, lakók Ég a fű és ég a víz Puska van a bácsiknál Minden kéz a puskáknál Mérget terem a mező Halottas kert a mező Bomba csüng az ágakon Bomba vízen szárazon Puska van a bácsiknál Minden kéz a puskáknál Forr kavarog a vadon Lángszőnyeg az avaron Füstvirág nyit az égen . Én is nyújtom a károm Erdő-karunk oda ér Erdő-karúnk égig ér s meghalnak a halottak s álmodnak a halottak Puska van sok bácsinál Minden kéz a puskáknál Devecseri Gábor: Megtréfált a Duna: belőtte tavasziszél-nyíllal tüdőmbe — orromba — illatát? — szagát! immár hány évtized — magát! Ily sűrű volt és így oldott fel engem az elszállt nyarakkal együtt-lebegnem magam fölött. Ó, milyen egyszerű a boldogság! Mint síromon a fű lengtem örök-percben a járdaszélen, mint ki magamat vidáman túléltem.
