Békés Megyei Népújság, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-15 / 88. szám
< UXF7. április 15. Pingáló lányok Kalocsáról... — Bács-Kiskunban is rangja van az EDÜ-nek — fl „Hírős város” napsütötte j sen az Erkel Diákűnnepéfcre való Utcáin sétáltam, gyönyörködtem a „Cifra palota” színesen sziporkázó zsindelyeiben, hallgattam az öreg templom mélyen bongó harangjának történelmi levegőt idéző hangját, s egy pillanatra elfelejtettem, hogy tulajdonképpen ellenfél-nézésre jöttem a kiskunokhoz: Hogy a Katona József Gimnázium, a SZÖVOSZ-technikum flalad mögött vajon hány diáknak jut eszébe ezekben a pillanatokban, amikor elrévedez, hogy a viharsarki Gyulán is ilyen készülés jegyében állítottuk ősz- sze. Kulturális rendezvényeinknek a tehetségkutatás volt a célja, doppingszere pedig az EDÜ varázsa. Mi sem bizonyítja jobban a rangját, mint az, hogy a megyei döntőkön valamennyi zsűri a szó szoros értelmében „ki‘ké- szült”, s a döntések után általában viharos, szenvedélyes jeleneteket produkáltak a kevésbé szerencsés versenyzők, amelyekhez a kísérőzenéit, a sírás-rívás adta. Ezek után (nem félrevezetés) nészépen süt-e a nap? Vajon lázban | hány szót a „menőikről”. Ügy tartja-e az EDÜ azt a 300 kiskundiákot, akiket a szigorú zsűri érdemesnek tartott arra, hogy a megye fiataljainak műveltségét, tehetségét a Békés megyei publikumnak bemutassa? A megyei KlSZ-bizottságom él- moridom, hogy tulajdonképpen ellenfélnézőben vagyok. Mondom nekik, hogy mi kiteregetjük kártyáinkat: milyen műfajiban érezzük magunkat erőseknek. Cserében azt kérem, árulják el ők is, kikben bíznak igazán. Játékosan, derűsen indul ez a beszélgetés, de mögötte ott van a komolyság is: nem hisznek nekem. gondolom, irodaimii színpadjaink nem vallanak szégyent, legszívesebben ötöt küldenénk Gyulára. Elsősorban is igen sokat várunk a kecskeméti SZÖVOSZ-techni- kum. Berkes Ferenc kollégiumának irodalmi színpadától. Vezetője Varga Mihály, akinek nevét országosan ismerik irodalmi színpadi berkekben. De a jánoshalmi gimnázium és a kiskunfélegyházi mezőgazdasági technikum irodalmi színpada is ott lehet a legjobbak között. Ellátogatok a kecskeméti Bányai Júlia Gimnáziumiba, mert ott I állítólag érdekes dolgokat hall- Te biztosan azért hatok. — Na, jó! mondod, hogy az énekkaraitok jók, mert azok éppen, hogy gyengék, és biztosan az irodalmi sziín- padok az ütőkártyáitok — mondja Borsos György, a megyei KISZ- bizottság első titkára. — Ádáz harcot vívtunk, míg végre úgy döntöttek az illetékesek, hogy igen is helye van az Erkel Diákünnepeken a modern kabarénak. Tudniillik: épült egy gyönyörű 16 ' tantermes iskola. Megnyugtatom, hogy őszinte i Közben össze akart dőlni a kór- vagyók. S diákjaink nemes ellen- ' ház, tehát: elvették tőlünk az új felek. Célunk az, hogy a még hát- 1 iskolát és birtokába vette a kór- ralevő egy hónap alatt fokozód- i ház. Ezt adja elő kömyes-humoro- jék a versenyszellem, hiszen „Az | San iskolánk együttese, s egy jó olimpiákon' a részvétel és a szín- 1 poént már el is árulok a jó vonal fontos” j műsorból: egyedül az iskola di- Tehát a menő csoportja-! rektorát hagytók meg SZolgálatÍ ink...? Előre bocsátjuk: az is- lakásaiban, s fölötte pontosan a kólák kulturális programját telje- ] koraszülöttek kaptak lakosztályt. „„ Állítólag azok nem sírnák olyan I hangosan... De majd a műsorból I minden kiderül — mondja Beke 1 József igazgatóhelyettes: Hol késnek a kiskacsák? Ezen a nagy kérdésen tűnődött Kondoroson e hónap ötödikén’ tíz „kacsanevelő jelölt”, no és természetesen a földművesszövetkezet illetékesei. Vajon mi történhetett? Hiszen időben megrendelték a Baromfiipari Országos Vállalat Orosházi Gyáregységétől a 400 naposkacsát és onnan a diszpozíció is megérkezett: április ötödikén szállítják. Az fmsz-hez behívták a kacsanevelőket erre a napra, de bejöttek azok is, akik kislibákat vártak. A szerződés szerint tizenegy és tizenöt óra között kell befutni a kocsinak a rendeltetési helyére. Fél ötkor — tehát a végső határidő után másfél órával végre megérkezett — kacsák nélkül. A libavárók boldogan vették át a pelyhes kis jószágokat, de akik a kacsákat várták, lógó orral s bizony dühösen távoztak. Oda egy napjuk. A napokban megérkezett az értesítés Orosházáról: húszadikán viszik a kacsákat. Ismét értesítették a megrendelőket, de azok most már hitetlenkednek, mert azért nem mindegy, hogy valaki a munkájával vagy hiábavaló várakozással tölti a napot. Egy kis figyelemmel el lehetett volna kerülni azt, hogy tíz ember hiába töltsön egy napot. Találkozom, véletlenül, a parkban a kiskunhalasi Szdlády Áron Gimnázium egyik szakfelügyelő tanárával. Elmondja, hogy legjobban az ének- és zeneszólistákban bízik, na meg az énekkarokban. A kecskeméti ének-zenei gimnázium kórusa, a Katona József Gimnázium vegyeskara, Horváth János gordonka-szólista! aki már egyszer elvitt egy aranyérmet Gyuláról) méltóképpen tükrözik a megye középiskolásainak zenei tudását, műveltségét. KlSZ-vezetőkkel, pedagógusokkal és aztán egy csoport diákkal is találkozom még. Ha azt hallják: Békés megye, ha azt hallják: gyulai Erkel Diákünnepek, felragyog a szemük, elönti őket a versenyizgalom, s úgy néznek rám, mintha egyes egyedül tőlem függne jó szereplésük, mint aki már I tarsolyában hozta az aranyérmeket... Az ember ösztönösen kihúzza magát. Arra gondolok, a mi viharsarki diákjaink is ilyenek, kedvesek, nyíltszívűek, győzni akarók. .Megkérdem a kiskunoktól, mit üzennek a viharsarkiaknak? — Harcos üdvözletünket küldjük, készüljenek, mert az EDÜN-n mi is ott leszünk! Szeretettel várjuk őket... a kalocsai I. István Gimnázium három pingáló lányát pedig hatalmas kíváncsisággal. Ternyák Ferenc Szombat ÜCVES KEZŰ ÓVÓNŐK És a felnőttek, akik még Mező kovácsházáról is eljöttek, hogy- megtekintsék az ügyes kezű bé késcsabai óvónők tudományát. Vicián Ica, a nagy baba, puszit ad a kisbabának. ...várjatok csak... kire is hasonlít ez az óvó néni baba—? Békéscsaba 12 területi és hét üzemi óvodájának óvónői nagyszerű kiállításon mutatták meg milyen ötletesek a gyermek- neveléshez szükséges eszközök készítésében. Az Ifjúsági Házban három terem telt meg az óvodák kötelező fogalkozását segítő szertárkészletekből. Az érdeklődők megtalálnak itt mindent: az ábrázolás, ének és zene, tér, mennyiség, formaérzék kifejlesztéséhez szükséges ötletesebbnél ötletesebb játékokat. Nem is gondolná az ember, hogy az egyébként háztartásban használt különböző mosószeres dobozokból mi mindent tudnak fabrikálni ezek az asszonyok. Kávási Ferencné, Müller Tiborné, Kazár János- né, Szula Istvánná, Milecz Já- nosné — akik itt a kiállításon személyesen is elmondják, mit milyen célból készítettek, hogyan akarják, illetve hogyan tudják ezekkel az eszközökkel a gyermekeket megtanítani számolni, színt kiválasztani, szépet látni — minden dicséretet megérdemelnek. Gondoljuk, a kicsik nevében is ugyanezt mondhatjuk. Ok az igazi elbírálói a kiállításnak és ők a maguk módján nem is fukarkodtak az elismerésben. Ez az igazi játékország.' Ez az igazi utca... Vajon ml lehet ennek a mentőautónak a közepében...? Íme sí kakaósdobozokból, a csokisüvegekből micsoda kacsalábon forgó várat lehet építeni.
