Békés Megyei Népújság, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-12 / 61. szám

I Í96T március 12. 2 I Vasárnap Klaukó Mátyás elvtárs beszéde a nagyszénás! választási nagygyűlésen A hallgatóság soraiból. Országos és nemzetközi részvéttel temették el Kodály Zoltánt Kállai Gyula, Ilku Pál, Erdei Ferenc és Tóth Aladár állnak dfszörséget Kodály Zoltán ravatalánál. (Folytatás az 1. oldalról.) tottság, gondtalanabb lett és lesz a paraszti öregkor, növekszik a termelésben, a gazdálkodásban az önállóság, de mindez sokra köte­lez. Kötelez arra, hogy a nagyobb önállóság mellett nagyobb fele­lősségvállalással dolgozzanak, kü­lönösen a vezetésben ügyködő em­berek. Ennek során említette meg: megyénkben 800 milliós adósságtól mentesültek a szövet­kezetek. A kormány levette vál­lukról a terhet. Tiszta lappal indulhatnak sok helyen a közös gazdaságok. De szeretnénk, ha a tiszta lapon az egyenleg megvo­násakor a bevételi rovat javára billenne a mérleg nyelve. A nagy­üzemi keretek ma már adva van­nak. A forma jó és most az a tennivaló, hogy nagyobb tarta­lommal töltsük meg ezt a kere­tet. Mi lenne e tartalomnak a lé­nyege: növekedjenek a termésát­lagok és csökkenjen az önköltség. Arányban legyen a népgazdaság, a szövetkezet és az egyén érdeke. Ez az összhang valósuljon meg a vállalati gazdálkodás rendszeré­ben. Ez az útja annak, hogy még gond nélkülibb legyen a munkás- osztály, a parasztság, egész né­pünk élete. A párt IX. kongresszusa reális programot vázolt fel népünk szá­mára. A program egy része már kormányhatározatokban öltött Kilián György, a magyar nép, a kommunista párt bátor fia most töltené be 60. életévét, ha életét 1943-ban ki nem oltja a gyűlölt fasiszta ellenség. Kilián György 1907-ben szü­letett. Szerszámlakatosként sza­badult fel, 18 éves korától vett íjészt a vasas ifjúsági mozga­lomban. Kétéves mozgalmi tevé­kenység után már méltónak ta­lálták arra, hogy felvegyék _ a Kommunista Ifjúsági Szövetség­be. Rövidesen párttag is lett. Az Egyesült Izzó munkásaként szerkesztette a párt illegális üzemi lapját, a Vörös Tungsra- mot. Néhány év múlva a KIMSZ országos titkárává választották. Vezetése alatt hatalmasat fejlő­dött a halálra üldözött ifjúsági mozgalom és a szerkesztésében megjelenő újság, az Ifjú Pro­letár is. Volt idő, hogy a letar­tóztatások miatt a lap nem tu­dott megjelenni. Ekkor néhány egyesült izzóbeli kommunistá­val együtt éjjel a pincében ír­ták és állították elő az újságot, amelyről Horthyók már azt hit­ték, hogy megfojtották. Több­ször letartóztatták, évekig volt börtönben, de szabadulása után mindig visszatért a mozgalom­ba. A zaklatások azonban any- nyira megsokasodtak, hogy hely­zete a mind durvábban fasizáló- ió Horthy-Magyarországon tart­hatatlanná vált. A párt ezért utasította, hogy hamis útlevéllel Lengyelországon keresztül men­testet A bérből és fizetésből élőkével azonos a betegellátás, a nyugdíjrendszer. A gyermekgon­dozási segély is élő valóság lett. Kaptunk tehát, de adnunk is kell. Több, jobb, olcsóbb paraszti terméket az ország asztalára. S ebben nagy szerepe van a megye mezőgazdaságának, hiszen az or­szág kenyérgabonaszükségletének 10, sertéshússzükségletének 12, baromfiszükségletének 16 száza­lékát Békés megye adja. A továbbiak során arról szólt Klaukó elvtárs, hogy az elmúlt választási ciklusban tanácsaink, a lakosság bizalmát élvezve, hat­hatósan munkálkodtak a megyé­ben. Közös erőfeszítéseik révén Moszkva Szombaton Moszkvában véget ért a nemzetközi nőszimpózium, amelyen 85 ország és 10 nemzet­közi szervezet küldöttségei vettek részt. A találkozó részvevői által el­fogadott záróközlemény hangsú­lyozza, hogy „feltétlenül szükség van a nők egységére, mozgósítá­sára és összefogására a békéért, a demokráciáért, a haladásért, a nemzeti függetlenségért, az itnpe­jen a Szovjetunióba és ott dol­gozzon tovább a magyar párt érdekében is. Amikor a hitleri hadsereg megtámadta a Szovjetuniót, már közel két éve dolgozott a szoci­alizmus országában. Ez idő alatt több ízben kérte, küldjék haza ismét illegális pártmumká- ra, az ellenállás szervezésére. Amikor a fasiszta csapatok át­lépték a szovjet határt, Kilián György a moszkvai II. számú óragyár kiváló munkása volt. Azonnal jelentkezett a szovjét hadseregbe. Jelentkezését elfo­gadták. Röviddel bevonulása után így írt szeretteinek: „Vég­telenül büszke vagyok arra, hogy a Vörös Hadsereg egyen­ruháját hordom és fegyverrel a kezemben küzdihetek a Szovjet­unióért és a magyar nép sza­badságáért. Most fizetni fogok az éhezésért, a nyomorúságért, amelyet a fasiszta uralom alatt kénytelen voltam elviselni.” E gondolatoknak megfelelő szorga­lommal vette ki részét az eről­tetett ütemű katonai kiképzés­szépülnek falvaink, városaink. A pártszervezetek, a Hazafias Nép­front-bizottságok segítségével egyre erőteljesebb a községpoliti­kai munka. Üj egészségügyi, szo­ciális és egyéb létesítmények hir­detik, hogy jó helyre került a 600 milliónyi községfejlesztési alap, s a tizedrésznyit kitevő társadal­mi munka. Példaként a nagyszé­násnak igyekezetét hozta. Fürdő­építésre az utóbbi négy évben 3 és fél millió forintot fordítottak. Többek között épült 24 kilométer betonjárda, 18 kilométer villany- hálózat, 15 millió forintos költ­séggel szociális otthon, 12 szol­gálati lakás és ebből nyolcat ne­velők kaptak. Szép példa ez az igyekezet—mondotta.— És tovább­ra is az a legfőbb gondunk, hogy javuljon majd az újonnan meg­választott tanácsokban a vezetés színvonala. Ügy ügyködjenek, hogy kifejezésre jusson tevé­kenységükben a lakosság igénye, szándéka, segítőkészsége és aka­rata. Befejezésül Klaukó elvtárs a következőket mondta: Pártunk IX. kongresszusa nagyszerű prog­ramot adott a magyar népnek. A szocializmus teljes felépítésének programját. E program valóra váltásával tovább erősödik ha­zánk, a Magyar Népköztársaság, s tovább boldogul dolgos népünk. Ezért a programért érdemes mun­kálkodni, érdemes erőfeszítéseket tenni. A mi programunk ez, a dol­gozó nép programja, s ezért arra kérjük választóinkat, hogy már­cius 19-én szavazatukkal is te­gyenek pecsétet erre a program­ra. D. Gy. rializmus, a fasizmus és a fajül­dözés ellen folyó harcban”. Az összejövetel követelte a VDK bombázásának beszünteté­sét, az amerikai csapatok kivoná­sát Dél-Vietnamból. A felszólalók megállapították, hogy az októberi forradalom alap­vetően megváltoztatta a nők helyzetét a Szovjetunióban. Más szocialista országokban is megva­lósulóban van a nők tényleges egyenjogúsága. (MTI) bői, amely az ejtőernyős szol­gálatot is magában foglalta. Rö­vid idő alatt elsajátította az el­lenség hátában végzendő forra­dalmi tevékenység és harc tud­nivalóit; 1943. július 25-én in­dult a különleges építésű repü­lőgéppel a front fölé. Minszk— Mazoveszkij térségében, a német csapatok hátábán többedmagá- val kiugrott a gépből. Társai­val együtt jelezte a földről a gép pilótájának, hogy sikeresen leereszkedtek. Lengyelországban megtalálta az ott tevékenykedő partizánokat és nyomai egészen Varsóig vezetnek. Itt azonban elmosódnak a nyomok. Életrajzírója — Lukács Imre — a halvány adatok és feltéte­lezések alapján írta meg utolsó ütközetét, amelyet egy ismeret­len lengyel partizán és egy kár­pátaljai fiatalasszony, Turjanica Anna társaságában vívott meg a nagy többségben levő német fasisztákkal szemben: „Olyan helyet találtak, ahon­nan minden irányba kiláthat­tak. Pontosan célozva lőttek. A Szombaton — végakaratának megfelelően — a Farkasréti teme­tőben helyezték örök nyugalomra Kodály Zoltánt, ahol első felesé­gének hamvai is pihennek. A te­metésén szinte az egész ország lakossága képviseltette magát. A párt és a kormány, a Magyar Tu­dományos Akadémia, a Magyar Zeneművészek Szövetsége és más vezető társadalmi intézmények koszorúin kívül száz meg száz helyről érkeztek a ravatalozóhoz a kegyelet és megemlékezés virá­gai. A végtisztességen ott volt Kál­lai Gyula, a Minisztertanács elnö­ke és Szirmai István, az MSZMP Politikái Bizottságának tagjai, Ilku Pál művelődésügyi miniszter, a Politikai Bizottság póttagja ,és C&eterki Lajos, a Központi Bizott­ság titkára. A főváros lakosainak tízezrein kívül eljött a temetésre Kecskemét, a szülőváros küldött­sége és sok dolgozója, öregek és fiatalok az oroszág minden részé­ből nagy számban utaztak fel a tárban alig néhány töltény ma­radt. Négy kézigránát: a végső tartalék. Kilián ekkor felemeli a kezét, lendületet akar venni, hogy az egyik kézigránátot a németek közé hajítsa! Mielőtt '->bhatná, fény villan és nban vad robbanás hallat- Egy német kézigránát száll közéjük, majd még kettő. A robbanások ereje a sziklát is megmozgatta. Kilián György és Turjanica Anna élettelen teste a sziklatörmelékkel együtt zu­hant le a szakadékba...” A biztos valóság azonban csak az, hogy Varsó alatt örök­re nyoma veszett. Lehet, hogy Lengyelországban, de talán már itthon esett el, szemtől szemben az ellenséggel. Korai halála akármilyen fájdalmas is — mél­tó befejezése volt egy életpá­lyának, amelyet maga válasz­tott, mert ezt látta az egyedüli becsületes emberi útnak. Ha élne, építő, dolgos évtize­dek után talán most készülne nyugdíjba menni. 60. születés­napján azonban nem tiszteleg­het ünfk még nyughelye előtt sem, hiszen valahol jeltelen sír­ban pihen, talán sohasem fog­juk földi maradványait megta­lálni. De úgy emlékszünk rá, mint kiváló magyar hazafira, aki a legsötétebb években is hí­ven ki tudta fejezni népének, osztályának igazi akaratát. Máté György Bozsán Endre felvétele fővárosba, hogy leróják kegyele­tüket. Ott volt a temetésen a diplomáciai testület számos veze­tője és tagja. Pontosan 11 órakor kezdődött a gyászszertartás Kodály Székely ke­serves-ének hangjaival, amelyet a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kola vegyeskara adott elő Vásár­helyi Zoltán vezénylésével. Ez­után Ilku Pál művelődésügyi mi­niszter a párt és a kormány nevé­ben búcsúzott Kodály Zoltántól, Rusznyák István elnök a Magyar Tudományos Akadémia nevében mondott búcsúbeszédet. Szabolcsi Bence akadémikus, a Zeneművé­szeti Főiskola professzora, a Bar- tók-archívum igazgatója a ma­gyar zenésztársadalom és vezető intézményei nevében búcsúzott a mestertől. Rajeczky Benjamin tu­dományos osztályvezető a legkö­zelebbi munkatársak, a népzene- kutató csoport fájdalmát tolmá­csolta. A gyászszertartás befejeztével Kodály Zoltán érckoporsóját gyászkocsi vitte az akadémiai kö- röndben levő sírhelyhez. A ko­porsót tízezrek kísérték végig az úton. Kodály Zoltán földi maradvá­nyainak elhantolásakor a temeté­sén egybegyűltek a Himnusz el- éneklésével búcsúztak a magyar zene nagy alkotójától. (MTI) Újabb bombázások a VDK ellen Saigon Az Egyesült Államok légi had­erejének a thaiföldi Tam Takli támaszponton állomásozó vadász- bombázói szombaton délután is­mét bombázták az észak-vietnami fővárostól 60 kilométernyire északra fekvő Thai Nguyen fém­ipari kombinátját, a VDK nehéz­ipari központját. A támadásban — a pénteki bombázáshoz hason­lóan — 14 repülőraj, vagyis kö­rülbelül 45 gép vett részt. A pénteki támadás fő célpontja — amint az AFP francia hírügy­nökség az amerikai katonai szó­vivő bejelentésére hivatkozva je­lenti — a fémhidak alkatrészeit, üzemanyagtartályokat és vízi jár­műveket előállító feldolgozóüzem volt. (MTI) Az iga* hazaflság; példaképe volt 60 éve született Kilián György Véget ért a moszkvai nemzetközi nőszimpózium

Next

/
Thumbnails
Contents