Békés Megyei Népújság, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-26 / 73. szám
1967. március 26. 4 ▼uirssp Húsvéti látomás Kesztyűs Ferenc raja Morzsák — Tegnap moziban voltam a feleségemmel, s egyszer csak gyönyörű lány ült mellém... — Micsoda szerencséd van, barátom! — Te ezt szerencsének nevezed? — Képzeld el, Igen, mert én tegnap egy gyönyörű lánnyal voltam moziban, s egyszer csak mellém ült a feleségem. • — Bátyám Iskolai versenyen egy perc alatt teljesített 2 kilométeres távolságot. — Ne hazudj! Ez jobb Idő a világrekordnál. — Nem hazudok, bátyám ismeri a rővidebb utat. • Az orvos azt tanácsolja a betegnek, hogy szokjék le a dohányzásról. — Mondja, kérem, a dohányzás valóban olyan nagy élvezetet jelent önnek? — Óriásit. Mihelyt otthon rágyújtok, a feleségem azonnal kimegy a szobából. Két barát beszélget a kávéházban. Az egyik Így dicsekszik: — Képzeld, szeretek és viszontszeretnek. — Gratulálok. Szerencsés fickó vagy. — Miféle szerencse? Két nőről van szó. • A mérnök hazaérkezése után arról panaszkodik a feleségének, hogy nagyon kimerítő napja volt. — Mi történt? — kérdi a feleség. — Elromlott az elektronikus agy és mindannyiunknak intenziven kellett gondolkodnunk. • Az apa magával vitte a Ms Pétert pecáznl. Az apa órákon át ül horgászbottal a kezében a parton, de eredménytelenül. A halak nem haraptak. Péter este így szólt az anyjához: — Mondd anyuka, tényleg olyan szegények vagyunk, hogy egyetlen halat sem tudunk venni? Ford.: Szabó László • - m. Kedves olvasónk, P. F. a minap írógépet ragadott és szellemdús, ke- rekded — mégis szúrósra helyezett — szatirikus karcolattal örvendeztette meg szerkesztőségünket. A szerkesztő — kinek egyébként fogékony lelkét sok-sok esztendő sivár és unalmas irományai cserzették a rino- cérosz bőréhez hasonlatossá — elmosolyodott. Ami önmagában is jó jel, bizonyítja, hogy olvasónk hivatott tehetséggel forgatta..., bocsánat, pötyögtette a billentyűket. A kicsiny irásmű mégsem jelenik meg lapunkban. Kíváncsian kérdik, hogy miért? Nos, P. F. szóban forgó karcolata arról szólt, hogy csekély egy hónap alatt összesen 2 pár cipője ment szét, s mikor megreklamálta a dolgot, az illetékes megnyugiat- ta, hogy nem az inkriminált lábbelikben (esetleg azok készítőiben, forgalomba hozóiban, stb.) van a bibi, hanem olvasónk és Fortuna- istenasszony személyes viszonyában, „önnek bizonyára nem volt szerencséje, ugyanis a sta- léutika szerint a cipőkTopán nek csak igen kis százaléka nem felel meg a követelményeknek.” Olvasónk ezután abbeli véleményének ad kifejezést, hogy úgy látszik a belkereskedelem, de különösen azon szektorok, ahol 6 vásárol, kizárólag az „igen kis százalékot” hozzák forgalomba. Hát én kérem, nem érte g egyet P. F.-fell Közismert, hogy vannak aranykezű emberek, akik vóletlenségből felfedezik Amerikát, ötösük van a lottón, eltartási szerződést kötnek és másnap tégla esik a lakástulajdonos fejére, stb. Akadnak viszont született pechesek, akik egyszer mennek a szokottnál korábban haza, s ezzel nemcsak hitvestársukat, de legjobb barátjukat is fölöttébb kínos szituációba keverik, szakszervezeti dicséretet kapnak arra a munkára, amire a főnökük ezer forint jutalmat emel fel, stb. Azután vannak olyanok is, akiknek oly kevéssé kedvez a szueucse, hogy akár tot, akár ott vásárolnak cipőt, az hamarosan tönkremegy. Kérdem\ mit tehet a cipőipar arról, hogy valaki szerencsétlennek született? A cipőipar arról semmit sem tehet. Magam is vettem egy gyönyörű gyíkbőr kinézetű, remekbe szabott topánkát. Éppen három napig nézett ki gyíkbőrnek és topánkának, akkor elkezdett szemerkél- ni az eső, azóta úgy fest, mint valami kecs- kebőr-bocskor, amelyik kiszolgált három generációt. Ha ugye nem esett volna, éppen harmadnapra eve eső, esetleg, ha kizárólag a Karakum-sivatagban viseltem volna és nem a Viharsarokban, biztos nem lenne semmi baja. Tehet a „topogó” arról, hogy aki a „virgácsain” hord- ia, az egy peches „szivar”? Nem tehet. Mint olvasónkat illetékes helyen felvilágosították: a statisztika kedvező. Márpedig a statisztika tekintélyes tudomány. S hogy jön egy tudomány ahhoz, hogy holmi szerencsétlen fló- tások sirámaival foglalkozzon?- ÉDES! Korunk a bonyolult összefüggések kora. A tudományok annyira fejlődtek, differenciálódtak, meg minden, hogy egymás nélkül nem is tudnának már létezni. Századunk annyi csodát produkált már, hogy leszokhattunk róla, miszerint valamin is csodálkozzunk. Néha azért van, ami egy-egy pillanatra izgalomba hozza az embert — míg meg nem érti a lényeget Ilyenformán voltaim a minap, amikor megpillantottam a „Sport”-ban azt a cikket, amely a címében ezt a kérdést teszi fel: „Miért édesebb a cukor Sarkadon? ” Élet és Tudomány... Sport és Tudomány... Sport és Cukor... — meg még néhány hasonló címszó cikázott át bennem, de őszintén megvallom, korántsem gondoltam rá, hogy olyan bensőséges alkotó kapcsolat legyen a sport és a cukorgyártás között, mint amilyent megismerhettem a cikkből. Megtudtam belőle ugyanis — egyebek között —, hogy azért édesebb a sarkadi cukor, mert a gyár labdarúgói, akik már hosszú évek óta kergetik a labdát, végre bejutottak az NB Ill-ba. Korunk bonyolult összefüggései itt engedik sejteni a szép perspektívát, és itt teszi érdekeltté az együttműködésre a sport az édesipart. Mert tessék csak elképzelni, milyen öröm lesz fogyasztani a sarkadi cukrot, ha a cukorgyár labdarúgói nemcsak kergetik, de — rúgják is a labdát! Beck Zoltán Első választás — De kislányom, azt hittem, hogy m Mén még csak képviselőt választasz! Mészáros András rajza Igaza van annak, aki nem hord kalapot. Mert ha köszönnie kell, elég egy intés vagy legy-intés a „szia” mellé. Míg aki kalapot visel, egészen bonyolult munkafolyamatra van kárhoztatva, amikor köszönnie kell. Fel kell emelnie a kezét. Előbb esetleg át kell szerveznie a jobb kezében cipelt holmit a balba. Meg Pedigrés pontyok Min dolgoznak a szarvasi halastavak kutatói? Az alcímben szereplő kérdést Bakos János tudományos kutatónak tettük fel, aki a szarvasi halastavaiknál folyó kísérleti munka egyik ágát vezeti. Elöljáróban annyit, hogy megszokott dolog a kutyatenyésztők vagy a lóversenyek látogatóinak körében, ha szóba kerül egy-egy kiváló példány, megnézik a családfáját is. A fajkui.yáknaik, ahogy mondani szokás, „pedigréjük” van. Nos, gondolt-e valaki már arra, hogy hasznos háziállataink egyik rétegét, nevezetesen a halastavaik lakóit is érdemes lenne egyedileg nemesíteni? — A halaknál mostanig ismeretlen fogalom volt a törzskönyvezés. Mi az oka ennek? Nehéz megoldani az egyedek kijelölését, és különben is alacsonyabb volt az általános tenyésztési színvonal annál, semhogy gene.iikai nevelésre, egyéni szelekcióra gondolhattunk. A haltenyésztésben körülbelül most érkeztünk olyan körülmények közé, sikerült olyan feltételeket teremteni, hogy előtérbe került a nemesítő, keresztező munka. — Mt ennek a célja és a módszere? — Azonos körülmények közö't „versenyeztetve” azonos fajtájú halakat, kiválogatni azokat az egyedeket, amelyek legjobban meghálálják az optimális tartási viszonyokat. — S megoldódott ma már a jelölés? — A tükörpontynál például a csupasz bárfelületre égetünk megkülönböztető számokat. Bakos elvtárs részletesen elmondja, miképp származtatnak egy-egy anyától fél tucat „féltestvért”, amelyeknek tulajdonságait aztán összehasonlítják, s a legalkalmasabb ivadékot tenyésztik tovább. Mint mondja, eddig a módszereken dolgoztak. Ma már elkezdte munkáját a központosított utódellenőrző állomás. Itt Szarvason különböző gazdaságok számára tenyésztenek ivadékoka*. A legérdekesebb és a legújabb szakasza a kutatási törekvéséknek a halak törzskönyvezése. — Milyen tulajdonságokat különböztetnek meg? — Egyrészt kvalitatív vonásokat, mint például a pikkelyzet, a testforma, az állatok színezete stb. Másrészt kvantitatív tulajdonságoka;, mint például a növekedőképesség, takarmányértékesítő tulajdonság, vágóérték, húsérték. Mint megtudjuk, a halak esztétikai tulajdonságai, formás külsejük egyáltalán nem biztos, hogy jó tenyésztulajdonságokat takarnak. Persze, egyes külföldi megrendelők kikötik a forma, a pikkelyzet alakulásának bizonyos jegyeit A Szarvasi Kísérleti Halastavaknál a halak egyedi tenyésztésével és törzskönyvezésével kapcsolatos kutatások egyedülállóak az országban. Az itteni kutatók munkája nagyban hozzájárul, hogy tógazdaságaink tevékenysége magasabb színvonalat érjen el. V. J. ken emelnie a kalapot, majd, me* kell azt Igazítani. Közben elhaladt néhány métert és elkerülte figyelmét néhány ismerőse, amiből sértődés lesz... Persze, kalapban Is lehet legyintenl a „szia” mellé, de az nem tiszteletadás. Formaság. Ez az egész onnan Jutott eszembe, hogy az egyik reggel bátorkodtam bekopogni a vonaton egy gondosan elfüggönyözött fülkébe. Nagyon kedvesen kinyitották. Két fiatalember ült benne. Férőhelyek száma nyolc, Így hát vettem annyi bátorságot, hogy megkérdezzem, van-e még szabad hely. Meglepő volt a válasz: van. Na, mondtam úgy magamnak, ezek bizony Igen jól nevelt fiúk, jó lesz velük utazni. Jó is volt. Az egyik mindjárt elaludt. A másik ébren maradt. Jómagam olvastam a reggeli lapokat. Amint leraktam, az ébren levő fiú — se szó, se beszéd, fogta, és érdeklődéssel lapozgatni kezdte. Na fene! — mondtam megint csak úgy magamban, Itt valami fogalomzavar lehet a tulajdont vagy az illemet illetően. De örültem is, hogy legalább érdeklődik. Azt hiszem, aznap fölöslegesen hoztam volna tízórait is — magamnak.« Egyetlen szerencsém az volt, hogy kalapot hoztam, és így Illő módon el tudtam köszönni. Fogadták. g 2. KONFERALAS Ml emberek nemcsak építői vagyunk ennek az országnak, de konferáló! is egy-egy epizódnak, akár csalódást, akár örömet jelentsen is az. Az élet színpadán ki-ki a maga módja szerint mondja el jónak vélt, vagy betanult szövegét. Ezekből egy néhányat feljegyeztem — történhetett bárhol. ...Az úgy történt, hogy az orosházi kórházat rossz helyre építették. Lehetett volna kérem mindenütt, csak éppen ott nem, ahol van. Egy régi lóvásárteret kórháznak átalakítani, ugyan kérem! Nem jobb lett volna Gyopáros? Víz is van és ugyebár a víz portalanít is... No, de kérem, ha mi nem utólag gondolkodtunk volna, jóval előbbre tartanánk... . A másik: ...Amint látják és tapasztalják, sok kilométer utat építünk, na meg Járdát, csak éppen járni nem lehet rajaz élei színpadáról ta. Miért? Békéscsabán is ide vezetik, oda vezetik a különböző vezetékeket, bukfenc előre, bukfenc hátra és Járj, ahol tudsz. No, de kérem, ha ml nem utólag gondolkodtunk volna, jóval előbbre tartanánk... • A harmadik: „.Annyi cuccot kell vinni a tanácshoz, az OTP-hez és a fene tudja hová, ha az ember kislakást akar építeni. Persze az Is igaz, hogy „szegény” ember éipit ilyenformán manapság, a régi vágá- súaknak van házuk, az orvosok meg „mások” kapnak lakást... No, de kérem, ha mi nem utólag gondolkodtunk volna, jóval előbbre tartanánk... Es következtek a többiek sok: i-sokan. Minek építenek Ide, miért nem oda, vagy amoda? Ezt már én sem bírtam ki szó nélkül, szót kértem a színpadon... i. .Kérem — kezdtem makogni —, a házam kerítése a szomszédom felől vályogból épült. Az idő, a víz elmosta alapját és kidőlt. De mily szerencsétlenül dőlt ki. Éppen a szomszédom udvarára, ö persze felszólított egyből: „Dobáltassa kérem át a földet a törmelékkel együtt a saját portájára.” Mit tehettem? Lótot- tam-futottam egy úgynevezett szegényember után. Kerestem a „köpködőt”, ahol valaha oly sok ember várt valami alkalmi munkára. Sehol. A szomszédom dühösen dobálta felém megjegyzéseit. Es én nem tudtam mást mondani: Istenem mit tegyek, ha olyan szerencsétlen vagyok, hogy egyetlen szegényemben sem találok. Amire felzúgott a betanult refrén: No de kérem, ha mi nem utólag gondolkodtunk volna, Jóval előbbre tartanánk... <Book*r)
