Békés Megyei Népújság, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-26 / 73. szám
1967. március 26. 4 Vasárnap Egy társadalmi probléma körüli sétára hívom a kedves olvasót A mi társadalmunk húsz éve vallja és tesz is egyet s mást a mód egyenjogúságért. Társadalmi szinten kedvezőek eredményeink, hiszen a nők két évtized alatt az otthontól a közösségi munkáig jutottak, vagyis a férfiak mellett velük egyvonalban a közélet tényezőivé váltak. Hozzá kell ehhez számolnunk azt is, hogy hazánkban több nő él, mint férfi. A hagyományos férfi munkahelyeken ma már igen sok nő helyezkedett el. Vajon megkapják-e munkájuk, erőfeszítésük ellenértékeként mindenütt és minden esetben a nekik kijáró megbecsülést az egyenlő munkáért egyenlő bért? A férfimunkát ellátó nők egyes helyeken még ma is igen gyakran teszik szóvá: a velük együtt dolgozó férfiak azonos munkáért miért kapnak több bért mint ők? Az észrevétel jogos, hiszen, ha ilyen panasszal élnek a nők, akkor maguk is sürgetik a törvényben biztosított jog gyakorlati megvalósítását szubjektív megítélésmentesen. A női munkaerő bizonyos értelemben — az anyagi megbecsülésben — gyakran a megalázott szerepet is betölti, noha társadalmi szinten az egyenjogúságot, az egyenlő munkáért egyenlő bért elvet valljuk! A Békés megyei Vendéglátóipart Vállalatnál a kevesebb gyakorlattal, hozzáértéssel rendelkező férfi — legyen szó vezetőről vagy beosztottról — néhány száz forinttal több fizetsést kap, mint a több gyakorlattal, precízebb munkát nyújtó, hasonló beosztásban dolgozó nő. Miért? A dolgozók érdekvédelmi szervének, a szakszervezeteknek bizony volna mit tennie a múlt vétkes öröksége ellen! Érdemes lenne itt is napirendre tűzni a megítélés objektivitásának feltétlen szükségességét! De nemcsak a vendéglátó vállalatnál ilyen a helyzet. Több intézményben is fellelni még ilyen, a múltból melengetett, ma már törvénytelennek minősíthető gyakorlatot. gyelembe véve mégis furcsa, hogy a ts'z-ek különböző posztjain munkacsapat-és brigád-, továbbá üzemágvezetői beosztásban nincsenek, vagy csak kevés számban foglalkoztatnak nőket Nem kivétel ez alól a tsz-ek választott testületé sem. Egyre nő a falusi asszonyok, lányok száma termelőszövetkezeteinkben, ugyanakkor a vezetésből, az irányításból mintha kiszorulnának a dolgos kezű asszonyok. Legtöbb nő a munkacsapatvezetői poszton túl nem ‘jut, pedig vannak már termelőszövetkezeteinkben is önálló női brigádok, melyek élén férfiak a vezetők. Miért? Helyénvaló tehát Bozó Jó- zsefnének, a gyulai járási nőtanács titkárának érvelése, amikor az egyik értekezleten ezt a fonákul alakuló helyzetet bírálta. Említette, hogy a napokban az egyik tsz-ben néhány női dolgozó munkanaplóját nézegette. Nem volt ritka a 380—480 munkaegységet évek óta teljesítő. Ilyen szorgalom még a férfiaknak is dicséretére válna! — hangoztatta. MégA Békéscsabai Vegyesipari Vállalat lakatosrészlege januárban mindössze 56 százalékra teljesítette tervét, ezért a vállalat 80 százalékos munkabért fizetett ki a dolgozóknak. Persze senki sem örül annak, ha kevesebb pénzt kap, mint amennyit vár. Valamiről azonban itt megfelejtkeztek. Mi okozta azt, hogy nem teljesítették a tervüket? Éveken át olyan munkát végeztek, amely különösebb szaktudást nem kívánt Az egyik igen jó képzettségű lakatos ez így jellemezte: „Üsd agyon, de ne nagyon!” Pedig a szakmai szám szerinti besorolásuk (és ennek megfelelően az órabérük is) olyan magas volt, hogy nagy részüktől a rajz szerinti munkát is meg lehetett volna követelni. is érthetetlen, hogy a járás egyik termelőszövetkezetében a munkában kimagasló eredményt elért asszonyok miniszteri kitüntetése negyedik éve hánykolódik egy páncélszekrényben! A kérdés, a miért feltevése ismét jogos. Ha a négy évvel ezelőtt 344,74 munkaegységet teljesítő Molnár Lászlónknak bizalom hiányában nem adták át a Kiváló Termelőszövetkezeti Tag kitüntetést, akkor az azóta végzett munkájával — 1964- ben 385,41, 1965-ben 395,91, 1966- ban pedig a 476,33 muníkaegység- — úgy gondoljuk, rászolgált az objektív bizalomra is! Bár ez az eset egyedi. Mégis alkalmas arra, hogy szóvá tegyük, mert van még probléma, gond és hiány a nők megértésében, a megítélés- ben, a végzett munka elismerésében. Érdemes lenne a Szakszervezetek Megyei Tanácsánál, a termelő vállalatoknál és intézményekben .ovábbra is napirenden tartani a nők egyenjogúságával kapcsolatos legidőszerűbb tennivalókat. Dupsi Károly daságtan alapkérdéseit. Megértették, hogy egyre inkább precíz munkát kell végezniük, ha nem akarják, hogy anyagi veszteség érje őket. A januári lemaradás miatt persze a műszakiak is hibáztathatok, akik hónap közben nem merték vállalni azt a népszerűtlen feladatot, hogy megmagyarázzák a dolgozóknak a való helyzetet A lényeg azonban, hogy most már minden egyenesbe került Remélni lehet, hogy a jövőben egyre jobb ered - ménnyel dolgozik majd a részleg és minden hónapban megkapja a teljes munkabért. A február és március már erre enged következtetni. Pásztor Béla Miért fizettek 80 százalékot? Sáros húsvéti ajándék ég itt van az asztal fiókjában a két okmány. A dátum nagyon régi: az egyiken 1959. június 4. áll, a másikon 1959. szeptember 28. Aláírói: ügyvéd, illetve orvos. Idézek az ügyvéd leveléből: „Ügyfelem... ismételten azzal a panasszal keresett fel, hogy ön és együttélő társának vele szemben tanúsított magatartása már olyan elviselhetetlen, hogy ügyfelem komolyan gondolkozik azon, hogy önt és élettársát a lakásból és a házból bírói úton távolítja el...’' Az orvos által aláírt okmány: orvosi látlelet. Ebből is idézek: mány megszületésének háttere. Nyolc éve. Már rég elmúlt még az emléke is. Legalábbis ezt szeretnénk és ezt remélnénk. Csakhogy... / tt most más „ajándék!’ bánt bennünket. Az, amit alig egy-két hete kapott az anya, akit arra kértünk, hogy erre az egy pillanatra álljon fel a zsámolyról. 86 éves. Éppen megfőzte az ebédet, mellyel fiát és fia élettársát várja. Bableves orjával és palacsinta. Ez volt egy papírlapra „előírva”, amit a konyhaasztalon talált ébredés után. Szó szerint igy: „Szeptember 25-én este X. Y. és élettársa a sérültet a szoba ajtajában földre lökte, s onnan végighúzta a konyháig. Külsérelmi nyomok: mindkét alkaron és a jobb térden horzsolások nyomai... Orvosi vélemény: az elváltozások | 8 napon belül gyógyulnak...” ondom, az okmányok 1959-ben keltek. Ma 1967-et írunk, éppen húsvét napját. Mindenki a húsvétra gondol, amikor az egyházi szokásokon túl az ajándékozásról, a nyuszitojásról és a nyuszimesékről mondunk történetet gyermekeinknek. Népszokássá lett, hogy ajándékot adunk" ezen a napon, másnap pedig a tavaszi tisztálkodás jelképeként meglocsoljuk ismerőseinket, szeretteinket. Ma már nem is annyira vízzel, inkább egy csepp parfőmmel adjuk jelét, hogy szeretjük és tiszteljük, akinek hajához érintjük a kölnisüveget. Ajándék. Ki kap, ki nem. Ki szeretetet, ki régen kapott csókot, a gyerekek meg tojást. Piros nyuszitojást, bárányt csokoládéból. Az anya, az idős édesanya vagy éppen már nagymama az ünnepi asztaltól elhúzódva, talán a sarokba tolt zsámolyon boldogan öleli át szerető tekintetével családját és unokáit. Boldog. Szereti gyermekét, unokáját, s neki nincs már más boldogsága, mint azok öröme. De emeljük most el a kisszé- ket a szoba sarkából, álljon fel egy pillanatra az öreg édesanya... Békéscsabán történt a két ok„Bdblevest orjával. A tejet a köcsögből el kell használni, palacsintát kell estére vele sütni...” Ö nagyon boldog. Jól sikerült mind a kettő, A bableves is meg a palacsinta is. A levél hangjából nem csendül ugyan ki nagy szeretet, sőt kissé rideg is, de az anya mégis boldog: fia és menye Ijót fog ebédelni... Ez pedig nagy anyai boldogság! Azt meg már elfelejtette, hogy mi történt 1959-ben. Ami azóta történt, vagy pontosabban most legutóbb azt pedig megbocsátotta. Fáradt teste ugyan még érzi nyomát annak, ami fájdalmait okozott, amikor fia sárba lökte, mert villanypénzt kért tőle, de Ö akkor is szereti a fiát. Most nem tud neki ajándékot venni, mert nincs jövedelme, de amikor megfőzi az ebédet 86 éves kezével; amikor fát vág, hogy gyermekei ne fázzanak, ha a munkából hazatérnek — akkor ez a legnagyobb ajándék, amit adni tud. A sár, amely kötényére tapadt, amikor ellökte a fia, már rég megszáradt, s lehullt ruhájáról. Hát akkor miért haragudna?! Ö szereti gyermekét, s anyai szív dobog keblében, amely csak megbocsátani tud. Ezért is kérte, ne foglalkozzon vele az újság, ő nem, haragszik, még ha fűtetlen szobában kell aludnia is. ö öreg, neki már jó így is... Ne írja meg az újság... S zót fogadtam az édesanyának, ezért nem írtam meg — a fia nevét. Varga Tibor Az élet más területén, így a •termelőszövetkezetekben más a helyzet. Itt már megvalósult — ti teljesítménynek megfelelően — az egyenlő munkáért egyenlő bért elve. Jórészt ennek tudható be, hogy a falusi asszonyok, lányok kora tavasztól késő őszig a szövetkezeti határt járják. A munkából való részvállalás arányát fiSegédmunkásokat és kubikusokat azonnali felvételre keresünk * Jelentkezés ÉM Kőfaragó és Épületszobrászipari Vállalat, Budapest, V., Báthory u. 12, III. emelet. Munkaügyi oszüáy. 185 * Jelentős esemény előtt áll szövetkezeti parasztságunk A mezőgazdaság szocialista átszervezésével igen jelentős politikai, gazdasági átalakítás ment végbe társadalmi életünkben. Termelőszövetkezeteink fiatalon bizonyították be életképességüket, nagymértékben hozzájárultak a népgazdaság egyre növeikvő szükségleteinek Jdelégítéséhez. A nagyüzemi gazdálkodás megteremtette a feltételét annak, hogy a tudomány és a technika vívmányai mind szélesebb körben segítsék a mezőgazdasági termelés fejlődését, javítsák a parasztság életkörülményét A szövetkezeti élet, az új termelési el járások elterjedése kedszaífcában megyénk mezőgazdasága évenként 3 százalékkal termelt többet a korábbi 0,6 százalékkal szemben. A termelés színvonalának állandó fejlesztésével együtt járt a termelőszövetkezeti gazdák életéi munkakörülményeinek javítása. Társadalmi vonatkozásban a mezőgazdaság nagyban hozzájárult az általános életszínvonal növeléséhez. Elegendő megemlítenünk, hogy az utóbbi években az élelmiszerfogyasztás — országosan — 12 százalékkal növekedett. Ezek az eredmények összességükben jól tükrözik a mezőgazdaság néhány kisebb probléma, összességükben ezek akadályozták a termelőszövetkezetek vállalatszerű gazdálkodásának kialakítását. A párt ezért is tűzte napirendre a szövetkezeti mozgalom belső ügyeinek széles körű vizsgálatát. Az MSZMP IX. kongresszusa mélyrehatóan elemezte a kialakult helyzetet és határozatokat hozott a továbbfejlődés gyorsítására. Most már napirendre került — a kongresszus után — a gazdaságirányítás új rendszerének előkészítése, a termelőszövetkezetek vállalatszerű gazdálkodásának szervezése, a földtulajdon, a föld- használat eddigi gyakorlatának felülvizsgálása. Ezekről tanácskoztak februárban a termelőszövetkezeti közgyűlések is. A párt IX. kongresszusa óta már megvalósult egy sor szociálpolitikai intézkedés. A következő időszakban a Januárban azonban olyan feladatot kaptak, amit csak a besorolás szerinti szakmai képzettségű lakatosok képesek végrehajtani. Kábeldobtartó állványokat, bányacsilléket, munkagépekhez kanalas felvonókat kellett készíteniük, de ez' már nem ment. A törekvés sem volt meg bennük, jobban szerették volna, ha a vállalat el sem fogad ennyire munkaigényes megrendelést Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények . között képtelenség volt a meghatározott termelési értéket előállítani. A vállalat figyelembe vette, hogy új termékek gyártására tértek át, ami mindig átmeneti zökkenőt okozhat az anyag sem volt teljesen (csak 90 százalékban) biztosított, így 56 százalékos teljesítményre 80 százalékos munkabért fizetett. Méltányos eljárás, a dolgozók mégis elégedetlenkedtek. A vállalat vezetősége ezért közölte: ha az új termékeket nem tudják gyártani, akkor kénytelen a részleget megszüntetni, mert más munka nincs, ráfizetéssel pedig nem tartható fenn egy üzemrész sem. Ez világos beszéd, a dolgozók megértették. És amit még a javukra lehet írni: kérték, a vállalat szervezzen szakmai oktatást (Régebben történt ilyen kezdeményezés^ de nem jelentkezett senki.) A kérést teljesítette a vállalat. Hetenként 2—3 órás továbbképzésen sajátíthatják majd el a műszaki rajz, a műszaki és technológiai ismereteket, valamint a politikai gazvező hatást tett a parasztság gondolkodására, látókörének bővítésére. Ma már több tízezer termelőszövetkezeti tag rendszeresem részt vesz a politikai és a szakmai továbbképzésben, A parasztMindezek ellenére akadnak még gondok, problémák a mezőgazdaságban. A növekvő társadalmi szükségletek kielégítésére az ország gyorsabb ütemű és egyenletesebb fejlődést vér a termelőszövetkezetektől. Ennek csak termelőszövetkezetek érdekképviseleti szerveinek létrehozása kerül előtérbe. A termelőszövetkezeti küldöttválasztó közgyűléseken elhangzott vélemények hűen kifejezik parasztságunk egyetértését a IX. kongresszus határozataival Valamennyi helyen igen sokat foglalkoztak a saját érdekvédelmi, ön- igazgatási szervezet kiépítésével: a termelőszövetkezeti szövetségek létrehozásával. Szükség van a szövetségekre, mert az érdekvédelmi munka tovább szilárdítpia ság sokoldalú erőfeszítést tett — az átmeneti időszakban is — a kettős feladót teljesítésére. Ismeretes, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésével együtt megyénk mezőgazdaságában számottevően növekedtek a terméshozamok. A második ötéves terv időabban az esetben tudnak megfelelni, ha sajátos termelési és köz- gazdasági viszonyaikat minden eddiginél jobban kihasználják. Ezt eddig gátolta az irányítás rendszere, gyakorlata, az árrendszer, a szociális juttatások és még
