Békés Megyei Népújság, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-23 / 70. szám

1967. március 23, 5 Csütörtök Tavasz a pusztán falusi ko A. Dombegyfiázi Állami Gazda-1 ság központjában a kastély már j elvesztette régi varázsát. Az új lakóházak, a korszerű gazdasági épületek környezetében megfakult egykori dicsősége. A kertész szorgosain bontogatja a földdel betakart rózsatöveket, hadd fakasszák ki duzzadó rü­gyeiket a tavasz eleji napsütésben. Az egyik nyárfán fészkében ülő madár kíváncsiskodva nyújtogat­ja a nyakát, mintha valamit nem értene. Hol vannak a levelek, amelyek elrejtik őt az emberek szeme elől? Traktorok zúgásától hangos a táj. Vetik a borsót, a cukorrépát. A szántást már régen befejezték, egy talpalatnyi föld sem művelet­len. A zöldellő őszi vetések ha­talmas szigeteket alkotnak a föld­tengerben, melyeknek oldalait mérnöki pontossággal rajzolták meg. Mintha ikertestvérek lenné­nek az egy-egy táblán elhelyezke­dő kis növények, olyan hasonlóak. Pedig milliónyian vannak. Csak j egyetlen folton pusztultak el, ahol összeszaladt a víz, melynek tük­rét a tavaszi szél fodrozza. De ni- csalc, két fekete szárcsa siklik most rá! Talán rövid pihenőt tar­tanak? Bizony ott nem lesz sokáig maradásuk. A pusztán emberek • jönnek, mennek, dolgoznak. Olyan ez ép­pen, mint más hétköznap. * — Sajnos, pártiroda nincs. A szakszervezet helyiségében szok­tunk dolgozni, ott vannak az ira­tok is. Így kezdődik a beszélgetés Szretykó Lajossal, a gazdaság párttitkáréval, aki egyébként a sertéstelep vezetője. — Lengyel Albert elvtárs volt a párttitkár, ő azonban március 1-től a battonyai Dózsa Tsz elnöke lett. Helyette engem választottak meg — mondja Szretykó elvtárs. Az egyik irodában folytatjuk a beszélgetést. — Mi most a pártalapszervezet soron levő feladata? — A tavaszi munkákra való fel­készülés. Ez lesz az e havi tag­[ gyűlés fő témája. Dékány Károly főagronómus pártfeladatként kap­ta, hogy ő tartsa a beszámolót. A szempontokat is megadta a vezetőség: mennyi a megművelés­re váró terület, hogyan tervezi a szakvezetés a munka végrehajtá­sét, mik a gondok, milyenek az őszi és a kora tavasza vetések, és más kérdésekre is választ kapnak a kommunisták, hogy a feladatok megoldásához kellő segítséget ad­hassanak. Azt is megtudhatjuk, hogy a növénytermesztésben tavaly ki­emelkedő eredményt ért el a gaz­daság, az állattenyésztés azonban deficites volt. Azóta a körülmé­nyek változtak. A nagy összegű beruházások következtében át­szervezések történtek, ami hama­rosan érezteti majd hatását. Per­sze csak akkor, ha helytállnak a dolgozók. * Kérem őket: mondják el, milye­nek a párttagok?! Béres Sándor nagy szemeket mereszt. Papp Im­re is csak néz maga élé vagy ta­lán inkább az üstre, amelyben éppen melegszik a tej. Meg kell fontolni, mit válaszoljon az em­ber. Béres Sándor szólal meg előbb: — Hát... Papp Mátyás velünk együtt elvégzi a munkáját — A hangsúlyt a harmadik szótagra helyezve teszi még hozzá: — Pél­dásan! Ennyi vagy talán van még több is? A két ember összenéz, mintha szemmel biztatnák egymást. Béres Sándor következik ismét: — És bátrabb, mint nti. Köve­teli, hogy mindig olyan szénát hozzanak, ami borjúnak való. Pam Mátyás nem állja meg szó nélkül. — No azért ti sem hallgatjátok él a véleményeteket. Papp Sándor (aki egyébként nincs rokonságban véle) társa félé fordul: — Te mégis csiszoltabb vagy. Másképp mondod, jobban hallgat­nak rád. Amikor párttagról van szó, Papp Mihályra gondolnak. Mind a hár­man borjűgondozók, tehát egyen­lők, de mintha mégis vezetőjük­nek ismernék el. Csak emberi vo­natkozásban. Ezt persze nap-nap mellett ki kell érdemelni. Különleges anyagból vannak-e gyúrva a kommunisták? Senki sem hiszi. Az általános emberi tö­rekvést ők sem fojtják el magúik­ban. Élni akarnak és minél job­ban, de a dolgozó emberekkel együtt emelkedve, nem pedig má­sok rováséra. Ilyen következtetést vannak le végül is a beszélgetés során. A terv itt: egy borjú havi súly­gyarapodása érje él a 22 kilót! Nem kis dolog. Közös akarattal és egymást segítve azonban meg­oldják a feladatot, mint eddig is. * A takarmányelőkészítőben egy kis eszmecserére jönnek össze a pártcsoport tagjai. Több minden szóba kerül. — Nem nagy öröm a tavalyi eredmény — kezdi Kovács And­rás pártcsopartvezető —■, de most jobban kezdtünk. Remélhetőleg eredményesebb lesz a takarmány- termesztés és az állattenyésztés is. Fontos, hogy kimért takar­mánnyal érjünk él megfelelő súly­gyarapodást... A gazda felelősségével beszél, s ez csak természetes. A hozzászó­lások is hasonló értelműek. A többi már az újságírónak szól. Dufkó András fogatos a társai­nak címzi a dicséretet, amikor ezt mondja: — Nálunk még nem történt meg, hogy a takarmányt ne készí­tették volna elő. A törzsgárda, amely 10—15 éve dolgozik együtt, tudja, mi a becsület. Kovács András folytatja: — Itt nem marad meg az in­gyenélő, merj; kiközösítik. Ha va­lakit az orvos kiír, akkor is bejön és meggyőződik: rendiben van-e minden. Papp Mihály most nem dicsér. — Többet kellene törődni azok­kal a brigádokkal, amelyek célul tűzték a szocialista cím elnyeré­sét. Ha nem értékelik az eredmé­nyüket, képtelenek mihez tartani magukat. Megszűnik az ambíció. * A kommunisták sokszor kezde­ményeznek valamilyen akciót. Ha sürgős a szénabetaikaritás, a ku­koricakapálás vagy más munka, szabad idejükben segítenek és kö­vetik őket a pártonkívüiiek. Ar­ra törekednek, hogy az általános iskola VIII. osztályát mindenki végezze el. Világosabban lássa­nak, jobban értsék meg a társa­dalmi jelenségek közötti összefüg­géseket. Ezért javasolják azt is, hogy minél többen vegyenek részt a politikai oktatásban. A pusztán nem könnyű az em­berek élete. De azt tovább formál­ni, alakítani azoknak keli, akiket odaköt a sorsuk és talán a szivük is. Pásztor Béla A fiatal asszonyrufk még most is könnybe lábad a szeme, amikor a kis Katiról beszél, pedig már egy hete ott van náluk. Amikor ha­zamegy a munkából, szinte minden percét vele tölti, A férjének, az édesanyjának is a kedvence lett és most már a rokonság is eljár, hogy megcsodálja a kis jö­vevényt, aki nemcsak szép és okos, lesnem szeretetre méltó is. —‘ Az egyik szocialista brigád tágjai elhatározták, hogy a gyermekotthonból minden vasárnap kihoznak három csöppséget, akiket egy-egy család vendégül lát. így pótolják némileg a szülői «eretetet. Nemrég, amikor megérkeztek, éppen én is ott voltam. Az egyik kislány egyenesen hozzám jutott. Lehajoltam, 0 meg­ölelt és sírva kérdezte: „Hol voltál eddig, anyu­A békéssámsoni könyvtár a ki­sebb könyvtárak közé tartozik Jó irányítása azonban maglepőer nagy érdeklődést biztosít számá­ra. Illés Ferencrié könyvtáros elmondotta, hogy naponta 30—40 látogatója van, és eddig 347 a beiratkozott olvasók száma. A kis könyvtár állománya a közelmúlt­ban elérte a 6 ezret, de ebben fiz eszúndőben is továbtí gyarap­szik, újabb könyvek vásárlására 2C ezer forintot fordítanak. A sikerek titka egyrészt az is hogy a könyvtár kitűnő munka- kapcsolatot alakított ki a művelő­dési otthonnal és tevékenységü­ket a közös cél, a kultúra terjesz­tésének szolgálatába állították. Különben a szabadpolcos rend­szer Békéssámsonban is győzött: amióta bevezették, sokkal többen járnak a könyvtárba, és szívesen válogatnak a szépen elrendezett könyvek közül. Fotó: Esztergály Kovács Katika III. osztályos tanuló mindennapos vendég a könyvtárban. Három hónap alatt 26 újítási javaslat A DÁV békéscsabai üzlet- igazgatóság dolgozói tavaly 219 újítást adtak be, melyből 115 volt elfogadható. A legjelentő­sebbek azok, amelyek a veze­téképítést a tervtől eltérő mó­don, gazdaságosabban oldották meg. Különösen október, az újítási hónap mutatkozott ered­ményesnek,* amikor 87 javaslat érkezett be. Az elfogadott újítások gazda­sági eredménye meghaladta a félmillió forintot, a kifizetett díj pedig 34 ezer forintot tett ki. Az idén újítási évet szerve­zett az igazgatóság. Azok, akik a legeredményesebben kapcso­lódnak a mozgalomba, a meg­határozott díjon felül jutalmat is kapnak. Eddig 26 javaslat érkezett be. Az igazgatóság az újítási kedv fokozását azzal se­gíti elő, hogy a javaslatokat egy hónapon belül felülbírálja. AZ ÉM BÉKÉS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT azonnali belépéssel víz-, villany-, gáz-, fűtésszerelő, vízszigetelő és kő­műves szakmunkásokat, valamint kubikosokat és se­gédmunkásokat vesz fel Békéscsaba, Gyula és Orosháza környéki munkahelyeire. Mun­kásszállás és üzemi étkezés biztosítva, valamint a jogosultaknak különélési pótlék. Jelentkezés a vállalat központjában, Békéscsaba, Kazinczy utca 4., személyesen vagy írásban. 131902 Értesítjük ügyfeleinket, hogy Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 60. sz- alatti mííköszörtts rész egünk 1967. március 28-tól újra üzemel Kéx-jük megrendelőink szives pártfogását. BÉKÉS MEGYEI SZOLGÁLTATÓ KTSZ 131848 A könyvek kiválasztása után a művelődési szórakoznak a fiatalok. otthon klubjában Hol voltál eddig, anyukám? kám? Miért nem jöttél el hozzám.7* Biztosan összetévesztett valakivel, aki kivitte magá­hoz. Könnyekre fakadtam. Kolléganőim is meghatód­tak és — bár nem tartozom a szocialista brigádhoz — azt mondták, vigyem őt én haza. így került hozzánk először. A férjemnek nem nagyon tetszett a dolog. Szemrehányást tett, hogy minek foglalkozom én ilyen „jótékonykodással"• Csak akkor hagyta abba, amikor hétfőn visszavitték az ott­honba. Milyen szomorú volt az a kislány! De $n is. EgéSz nap nyugtalankodtam miatta. Éjszaka alig alud­tam, annyira hiányzott. Szerdán Üzenetet kaptunk, hogy Katika beteg. Amióta visszajött, ágyban fekszik, nem tudják megvigasztalni. Ha lehet, látogassuk meg. Még aznap délután a fér­jemmel elutaztunk hozzá. Amikor újra találkoztunk... Hát nem lehet elmondani. Csak azt hajtogatta: anyu­kám, anyukám ... Sírt, ne­vetett. Hozzám bújt, szoro­san átölelt és el nem enge­dett volna magától. Láttam, a férjem is elérzékenyedett. Megkérdeztem tőle: mit csináljunk? „Mit? Hát ma­gunkkal visszük” — vála­szolt. így lett egy aranyos, gön­dör hajú, fekete szemű Ka­tikánk. Sajnos, nekem nincs gyermekem és nem is lehet. De ő kárpótol mindenért. Most már tudom, mi az anyai érzés. Vettünk neki ruhákat, játékokat, öltözte­tem, mint valami kis babát. ö is boldog, én is. A fc<3 ágya ott van mellettem.. Esténként, amikor már al­szik, még elnézegetem, meg­igazítom a párnáját, paplg^ nát. Almában néha elmoso­lyodik. Heggel, amikor fel- ébred, felül, mindjárt en­gem keres. Magam mellé fektetem, megdögönyözöm, nagyokat nevetünk. Hogy is tudtunk mi öt évig (mert Katika 5 éves) egymás nél­kül élni? » Nemsokára napközis óvo­dába kerül. Tudom, nehéz lesz az első néhány nap, de remélem, hamar megszokja. Dolgozom. Még jobban kell a pénz, hogy ne legyen semmiben hiánya. De most már megyek, mert este fürdik a kislá nyom. Ha látná, a fürdő­kádban, hogy szokott pacs- kölni az apjával!

Next

/
Thumbnails
Contents