Békés Megyei Népújság, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-03 / 53. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1967. MÁRCIUS 3., PfÉNTEK Ára: 60 fillér XXII. ÉVFOLYAM, 53. SZÁM Igények Manapság sem állják meg a járókelők, hogy egy-egy létesít­mény alapjának ásása, falainak rakása közben ne nézelődjenek, s meg ne kérdezzék: mi épül? Pedig manapság egymást éri a sok építkezés falun és városon egyaránt. Mindenfelé új lakó­házak, közintézmények, utak és járdák készülnek. Többek kö­zött 1965-ben megyénk minden egyes lakosára 3048 forint ipari, holdanként 670 forint mezőgazdasági beruházás ju­tott. Tízezer lakosra 1964-ben 32,4, 1965-ben pedig 40,5 újon­nan épített lakás jutott me­gyénkbe. Az építkezés üteme nem csökkent tavaly sem, s az idén is inkább növekszik. Ám az általános fejlődés gyors, lüktető képét más szem­üveggel nézik azok, akiknek még nem jutott lakás, villany, járda, bekötő út. Az ilyen embe­reket nehéz bevonni abba- a nagyszerű társadalmi munka­mozgalomba, amely évekkel ez­előtt bontakozott ki megye- és országszerte, s amelynek értéke évekkel előbbre hozta városa­inkban és falvainkban egy sor kommunális létesítmény meg­valósulását. — ,,Ha a mi utcánk­ban, épül ez vagy az, akkor mi sem kíméljük az erőnket” — mondják többen ok nélküli sér­tődöttséggel. Ok nélkül, mert hiszen mióta kialakultak a fal­vak és a városok, az újabb és újabb generációk mindig ra­gaszkodtak szülőfalujukhoz, lakhelyükhöz, büszkék voltak a kisebb-nagyobb jelentőségű lé­tesítményekre még akkor is, ha nekik csak azok látványa szolgált előnnyel. Hol vagyunk már attól a tes- pedtségtől, amelyben hosszú évtizedekig alig moccant vala­mit a városok, főleg a falvak fejlődése? A két világháború közt született emberek csak igen ritkán, s leginkább kis vá­lyog- vagy vertfalú ház építésé­nél elégíthették ki kíváncsis- kodásukat. Olyan volt a világ, hogy a legszorgalmasabban dol­gozó, legtakarékosabb ember is csak 20—25 év alatt tudott egy ház árát összeizzadni. Az utak, járdák, közintézmények építé­sét leginkább az a kis összeg szabta meg, amit közmunkára irányoztak elő. S azt is legin­kább oda, ahol az éhező munka- nélküliek hada életveszélyesen fenyegette «íz elöljáróságot. A nemzeti jövedelem pénzössze­geit, a befizetett adókat nem úgy kezelték, mint az utóbbi húsz évben, hanem — sok fenn­maradt hivatalos dokumentum tanúskodik erről — jó részét elsikkasztották, s elverték a hazai és külföldi játékkaszinók­ban. Kisebb gondjuk is na­gyobb volt az uraknak annál, hogy milyen nagy sárban jár a lakosság zöme ősszel és tavasz- szal, és hogy milyen fertőzött és tettek portenger terjeszti a különböző betegségeket nyaranta a nélkü­lözésben kevés ellenállásúra le­gyöngült emberi szervezetek­ben. A két évtizeddel ezelőttihez képest összehasonlíthatatla- nabbul szebbek, rendezetteb­bek, egészségesebbek városa­ink és falvaink. A többnyire földbe süllyedt, alacsony, kis vaksi ablakú öreg házakat mo­dern, világos, fürdőszobás új házak váltják fel sorra, rendre és gyors ütemben. A régi sáros vagy poros utcák képét nem­csak a kövesút, a betonjárda, a közvilágítás változtatta meg, ha­nem a megnövekedett jólét ve­lejárója: a szépérzék, ami utcai virágoskertekben jut kifejezés­re. Ilyesmit ép egészséges, jó levegőt lehelő, szebbnél szebb parkot csak elvétve lehetett ez­előtt megyénk községeiben ta­lálni. Sártenger és vastag hul­ladékréteg éktelenkedett évti­zedekig többek között Csorvás, Békésszentandrás és a többi község kisebb-nagyobb köz­terein. Ma lombos fák és vi­rágágyak vagy gyermekjátszó­terek. állnak e helyeken. Dicséretes megyénk városai­nak, falvainak szépülő összké­pe, elismerés illeti a lakossá­got azért a lankadatlan törek­vésért, hogy egyéni kezdemé­nyezéssel és társadalmi mun­kával megkapóvá változtatja lakásán, udvarán kívül a falu utcáit és tereit is. Ám az össz­képen belül vannak még olyan foltok, amelyek elrontják az ál­talános kép felett érzett örö­möt. Egyes községekben már az első sikertelen vagy kevésbé eredményes mozgósítás után azt mondták a tanács vezetői, tagjai, hogy náluk nem áka- ródzik az embereknek társa­dalmi munkát végezni. Köny- nyebb az ilyesmit kijelenteni, mint kisgyűléseken és más mó­don meggyőzni, mindenkit tett­re mozgósítani a község, az ut­cák szépítésére, az igényelt jár­dák, utak társadalmi munká­val való mielőbbi megépítésé­re. Ne az átutazók, a világ minden tájáról gyakran ha­zánkba látogatók kedvéért for­dítsanak nagyobb gondot köz­ségük terének, utcáinak szépí­tésére, ápolására, hanem saját egészségük védelme miatt. Fal­vaink lakóházai közt különbsé­get tesz ugyan az, hogy milyen talaj adottságú, milyen jólétet adó határ közepén épültek. A tisztaságban, a rendben, a szép­érzék diktálta tettekben azon­ban lehetőleg ne legyen kü­lönbség a községek és azok ut­cái között. Fejezze ki rendezett­ség és tisztaság is azt, hogy falvaink lakói mind nagyobb jólétben élnek. Kukk Imre Hely es politikánk eredményeként mindinkább kiteljesedik a szocialista demokrácia Választási nagygyűlés Endrődön Szerdán este zsúfolásig megtelt Endrődön a Kossuth filmszínház. Választási nagygyűlést tartottak, amelynek előadója dr. Szabó Sán­dor, a párt megyei bizottságának titkára, a község megyei tanács­tagjelöltje volt. A sorokban ott voltak a veteránok mellett az ifjabb generáció képviselői, a község politikai, gazdasági, kul­turális életének munkásai és ve­zetői. Megjelent a nagygyűlésen Hvgyik András, a szarvasi járási pártbizottság első titkára, Var­ga Zsigmond országgyűlési kép­viselőjelölt, Takács János, a me­gyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának vezetője. Véha Illés, a Hazafias Nép­front községi bizottságának elnö­ke nyitotta meg a nagygyűlést, majd Szabó elvtárs tartotta meg beszámolóját. Bevezetőben szólt arról, hogy ezekben a napokban és hetekben szinte valamennyi választópolgár felméri eddigi munkánkat, fejlődésünket, eldön­ti, hogy kiket tisztel meg szavaza­tával. Az egyes emberek értékítéle­te — mondotta — végül is egybeesik a társadalom ösz- szcsségének értékítéletével, a szocialista építés igenlésével, találkozik a párt politikájá­val. Mindez azonban nem zárja ki az előfordult hibák és hiányosságok kritikáját, ami a mindinkább kiteljesedő szocialista demokráci­át fejezi ki. Ezt tette a párt is, amikor a IX. kongresszusi hatá­rozatában elemezte munkánk ed­digi tapasztalatait és eredménye­it, s megfogalmazta a szocializ­mus teljes felépítéséjiek folyta­tásával kapcsolatos feladatokat. A párt politikájának célját — mondotta — a következőképpen lehet sommázni: a szorgalmas munka, az épülő és szépülő szocialista haza, a mindjobb élet- és munka- körülmények között élő nép. Olyan politika ez, amely a nép érdekeit szolgálja. Csak ilyen po­litikát érdemes szolgálni és csak ilyen politikáért érdemes dolgoz­ni! — hangsúlyozta. Beszédében ezután szólt a má­sodik ötéves terv eredményeiről és tapasztalatairól. Elmondotta, hogy helyes belpolitikánk ered­ményeként tovább erősödött ha­zánkban a szocialista nemzeti egység, s szinte felmérhetetlenek azok a társadalmi, gazdasági és kulturális változások, amelyek az elmúlt esztendők munkája alap­ján születtek. A második ötéves terv idősza­kában csaknem 7 milliárd forintot ruháztunk be a me­gye fejlesztésére, új üzemek építésére, a régiek korszerűsítésére, a szocialista me­zőgazdasági nagyüzemek megszi­lárdítására és erősítésére. A me­gye arculata is jelentősen meg­változott. Ma már — többek kö­zött — az ország kőolajtermelé­sének 8,8 százalékát, a földgáz­nak 12 százalékát adja megyénk. Részletesen beszélt ezután a parasztság élet- és munkakörül­ményeit javító agrárpolitikai intézkedésekről, a harmadik öt­éves terv célkitűzéseiről, amelyek­kel eddigi helyes politikánkat folytatjuk a jövőben. Ehhez kérte az országgyűlési képviselő-, a ta­nácstagjelöltek és a maga ne­vében a választók támogatá­sát, amikor március 19-én ebben a forradalmi hagyományokat őrző községben is az urnák elé járul­nak. A választási nagygyűlésen fel­szólalt Varga Zsigmond ország- gyűlési képviselőjelölt is, aki 1950-ben Endrődön dolgozott a a községi tanácsnál. Jelenleg Gyomán tanít, s mint a szomszédos község lakosa, jól ismeri az endrődi emberek életét, munkában el­ért eredményeit és az őket foglalkoztató gondo­kat. A nagygyűlés végén akaratlanul is a múlt és a jelen választásának szembeállítása kívánkozott ki az emberből. Harminchat esztendő­vel ezelőtt, 1931 tavaszán csend- őrsortűz dörrent itt az elégedet­len agrárproletárokra és szegény­parasztokra. Szerdán este pedig az endrődiek helyeslő tapsa fejez­te ki e«vetértésüket a párt ed­digi és jövőbeni politikájával. P. P A rapssodikus év hatására váltósok as eredmények megyénk tss-eihen — Befejeződtek a zárszámadó közgyűlések Az elmúlt évi gazdálkodásról 160 termelőszövetkezet készített zárszámadást megyénkben. A zárszámadó közgyűlések befeje­ződtek. Kiderült, hogy a szövetke­zeti mozgalom fennállása óta az egyik legrapszodikusabb eszten­dőt zárták. A szeszélyes időjárás, a kései kitavaszodás, az ár- és belvíz isok gondot és kárt oko­zott. Ennek ellenére a megyei átlag nem rossz. Az ár- és belvízkárt nem szen­vedett termelőszövetkezetek ugyanis rekord terméseredménye­ket értek el. A kevermesi Lenin Tsz például tavalyelőtt 18,10 má­zsás búzatermést takarított be, ta­valy pedig 21,5 mázsást. Az oros­házi Üj Élet, a csorvási Petőfi, a gyulai Aranykalász és még szá­mos más termelőszövetkezet a kalászosokból, a kapásokból egy­aránt kiváló termésátlagot ért el a múlt esztendőben. A cukor­répa megyei szinten rekordhoza­mot adott; holdanként 208,7 má­zsát Az ár- és belvízkár pótlására a legtöbb helyen az állattenyész­tésben iparkodtak terven felüli eredményeket biztosítani. Így az­tán megyei átlagban a termelő- szövetkezetek közös vagyona és a tagok személyes jövedelme egy­aránt növekedett a múlt eszten­dőben. Az átlagos jó eredmé­nyek ellenére 25 termelőszövet­kezet még mindig a gyenge ka­tegóriába tartozik, ebből húsz mérleghiánnyal zárta az évet. Megyénkben az árubevétel 1966-ban összesen 2 milliárd 357 millió forint volt, ami 275 millió forinttal több az előző évinél. Egyébként megyénk termelőszö­vetkezetei a kedvezőtlen időjárás ellenére — éppen a kiváló adott­ságokkal rendelkező kollektív gazdaságok magas eredményei alapján — 6100 mázsával több baromfit, 12 ezen,., több hízott sertést és 82 760 hektoliterrel több tejet adtak népgazdaságunknak, mint egy évvel korábban. Kiderült zárszámadási össze­sítőből az is® hogy megyénk ter­melőszövetkezeteiben — bár a magas és alacsony jövedelem egyaránt megtalálható — az át­lagos évi részesedés a közösből tagonként 15 600 forint, ami 1220 forinttal haladja meg az előző évit. A termelőszövetkezetek tisz­ta vagyona 266 millió forinttal gyarapodott 1966-ban. A beruhá­zásban a saját erőforrásnak na­gyobb szerepe volt, mint a ko­rábbi években. A termelőszövet­kezetek bruttó bevétele is emel­kedett, s így a jó termelőszövet­kezetek kategóriájába sokkal több közös gazdaság sorolható, mint korábban. Megyénk zárszámadási köz­gyűlésein 83 ezer termelőszövet­kezeti tag munkáját értékelték. Bebizonyosodott, hogy ahol jó volt a szakvezetés, a tagság szor­galmasan, fegyelmezetten dolgo­zott, s jelentősebb elemi csapás nem érte a közös gazdaságot, ott figyelemre méltó fejlődést értek el. A kongresszusi versenymozga­lom is sokat segített. A múlt évi tapasztalatok hasznosításával ké­szülnek az új feladatokra megye- szerte. A. B,

Next

/
Thumbnails
Contents