Békés Megyei Népújság, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-21 / 68. szám
19®t. március 21. 2 Kedd Megyénk választópolgárai az urnák előtt Jó ez a fény A múlt rendszer megalázottja, kitaszítottja volt elvi meggyőződéséért a ma 67 esztendős Zsigri Albert Békésszentandráson. Mint sok más hozzá hasonló kun ember, kubikosként járta az országot. A talicskát természetesen gyalog tolta Békésszentandrástól Budapestig, Budapesttől Balaton- fűzfőig és vissza. Többször internálták, rendőri felügyelet alatt állt Ma nyugdíjas. Népi államunktól 1400 forint havi járadékot kap. Most éppen 23 éve, hogy nem verték meg, hogy kijöhetett a napfényre. A felszabadulás óta rendszeresen részt vesz a politikai életben. Békés- szentandrás fejlődése, erősödése, a gazdasági és az anyagi élet javulása összenőtt az ő munkájával is. A szavazás napján a választópolgárok fegyelmezettsége jóleső érzéssel töltötte el. Kiváltképpen annak örült hogy körzetében a szavazatok össze- számlálása után á Hazafias Népfront jelöltjei megkapták a szavazatoknak csaknem 100 százalékát Először szavaz a kiváló varrónő , Otthon akartuk látni, mielőtt elindul az első felnőtti kötelességének teljesítésére. Izgul? Érzi, hogy most már az ő szavazata is dönt az ország vezetőinek megválasztásában? Ünneplőbe öltözik? — Hát az izgalom megvolt S talán többszörösen is. A szobában már ott áll az új szobabútor, egyelőre a családé mellett, helyet szorítva neki. Az éjjeli- szekrényen fénykép: jóképű fiatalember fényképe; „.a szekrényben egy boríték, benne díszes kartonlap: Kiváló Dolgozó-oklevél. Munkahely a Békéscsabai Ruhagyár; ...a választói cédula^-mellett pedig a gondolat: most először! Egy menyasszony, egy kiváló varrónő, egy új választó — egy személyben Kéri Anna személyében.' Hogyne lenne nagy az izgalom! Igazán elnézhetjük Panni- nak, hogy kissé remegnek ujjai, amikor borítékba teszi szavazatát Laci bácsi Otthonában szavazott Gyulán a 1K éves Szilágyi István tsz-nyugdíjas. Lovaskocsin Vagy nyolc kilométerre a községtől, egy fellobogózott tanyában van a mezőberényi 59-es választókor szavazóhelyisége. Ki gyalog, ki kerékpáron, ki motoron érkezik. Csak ketten jönnek eg^fogatú lovaskocsin: Ádamik János és felesége. Talán egyéni gazdák? — Dehogyis — mosolyognak. — A kamuti Béke Tsz tagja vagyok — mondja a férfi. — Amikor beléptem, meghagyták ä lovat. Kicsi is, öreg is, csak vágónak lett Volna jó. Hatvanöt éves vagyok, könnyebben tudunk járni. Eljöttek tehát szavazni. Egyszerű szavakkal indokolják: — Ügy jó, ahogy ma van. Nem zaklatnak bennünket. És háború se legyen! A tanya előtt a férfiak és az asszonyok külön csoportba verődve beszélgetnek. Jóked- vűek. Ragyogóan süt a nap. Szavaz a menyasszony: Kéri Anna. Akik messzire mennek az urnához és akiknek házhoz viszik A felszakadozó esőfelhők rőt sugarat vet a betonra a alól létéi felöl kerékpárosok Sordul- kora nak a műútra. reggeli nap. A körösladányi Üj Barázda Tsz tehenészetének épüA húszas szavazúkSrben dr. Boző Józseffel és feleségével találkoztunk, aki Janslk Tamással, a szavazatszedő bizottság elnökével beszélgetett. Idézet dr. Bozó szavaiból: „Én arra a tizenötmillióra szavazok, amelyet Járásom egészségügyének fejlesztésére fordítunk a harmadik ötéves tervben. Voltaképpen Sós Aladárnak hívják. A község apraja, nagyja leginkább mégis így ismeri: Laci bácsi. Harmincöt éve pedagógus, a szeghalmi fiúkollégium igazgatója. Az egyes számú körzetnél a szavazatszedő bizottság titkára. — Üdvözlöm önt, mint első választót, Katika. Erőt, egészséget kívánok és azt, hogy legyen olyan hűséges hivatásához meg szülőhelyéhez, mint mondjuk... nos, mint például jómagam. Mészáros Katalin harmadéves tanítóképzős. Pedagógus-példa- kétae: Laci bácsi. — Hányadik választás, melyen aktívan tetszik részt venni? — kérdezem Sós Aladárt. — Éppen a tizedik. Igaz, volt idő, mikor csendőrszuronyok között ügyködtünk. Az ellenzék kortese voltam. Emlékszem, a 30-as években történt: gyertyákkal felszerelve ültünk le a szavazatszámláló asztalhoz. Megtudtuk, hogy a helyi villanytelep gazdái a kritikus pillanatban ki akarják kapcsolni a villanyt, hogy a sötétben csalni lehessen a voksok össze- számlálásakor. — De régen láttam már, kedveském... özvegy Nagy Ferencné — fiait, unokáit is ő tanította — elmosolyodik: — Bizony elszállt az idő, tanító úr. Majd a választás után ... *— Ezzel legyintették türelemre a nemzetiségieket minden alkalommal az illetékesek, amikor azok feszegetni merték: miért nincs képviseletük a törvényhozó testületekben. 1— Majd a választás után megoldódik ez a probléma is. Nálunk egyenjogúság van, csak szavazzatok a kormánypárti jelöltre... — Dr. Elesánszky Rázni ér, nyugalmazott magyar királyi főbíró emlékezik így a battonyai választásokra.. Egyébként már a kora reggeli órákban leszavazott ő is a népfront jelöltjeire. És a járás legnagyobb községének több mint hétezer szavazópolgára — magyarok, románok, szerbek—du. 5 órakor már jelenthette: befejeztük a szavazást. Mert ma már a községi, járási, megyei s az országos törvényhozó testületekben is valóban a lenini nemzetiségi elv alapján megfelelő számban ott vannak a nemzetiségi jelöltek is. Ezt erősítették szavazataikkal vasárnap Batto- nyán is. Libasorban tart a menet a falu felé. — Jó reggelt! Hováihová, emberek? Sánta László válaszol a többiek helyett is: — Jószággondozók vagyunk. Hiába a vasárnap, hiába a választás, az állat csak megkívánja, hogy törődjenek vele. Most elláttuk őket, s megyünk be La- dányba szavazni. A faluban a Zalka Máté Tsz Irodája az egyik legforgalmasabb izavazókörzet. Ketten éppen most ■rkeztek a mozgóumával. Nyolc )ortánál jártak, öregeknél, betegeknél. — Hering István bácsi 89 esz- erdős. Ügy remegett a keze szegénykémnek, alig tudta megfogni i borítékot. De ragaszkodott hoz- ■á, hogy ő helyezze az urnába. Sora reggel óta várt már minket. A házaknál nagy örömmel fogadták jövetelüket az idős emberek. Egyedül az öreg Petrinét nem találták otthon. A lányával üzente, elébb a templomba megy, de utána .igyekszik ide a körzetbe szavazni. Kórom nemzedék az urna előtt a gyulai Józsefvárosi Olvasókórben. Jobbról balra: őzv. Steigerwald György né, a nagymama, Steigerwald GyörgyAé, a megyei tanács kereskedelmi osztálya vezetőjének felesége és lányuk, az először szavazd Steig erwald Agnes, a harmadik generáció. A muvészházaspár Békéscsabán* a Dózsa György úti iskola szavazóhelyiségéibe érkezik a művészházaspár: Barcsa Éva és Körösztös István. Mindenki ismerős, ismerősök a szavazók, a szavazatszedő bizottság tagjai, délelőtt 10 óra körül jár az idő és derűs a hangulat. A szavazás aktusa néhány perc csupán, majd együtt sétálunk hazafelé az új lakóiházak között, Kö- rösztösék otthona félé. Tíz évvel ezelőtt jöttek Békéscsabára, szerződtek a Jókai Színházhoz. A tíz óv számlikra nemcsak nagy sikerek, emlékezetes színházi estek, alakítások emlékeit hordozza, hanem valami mást is. Körösztös beszél erről: — Otthonra találtunk Békéscsabán, modern lakásunk van, letelepedtünk. Már jól ismerem a várost is, és talán nem azért, mert most további szépülésére is szavaztam, de hidd d, 50 év alatt nem fejlődött annyit, mint az elmúlt 10 évből. Baircza Éva a színházról említi: — Ez a mostani felújítás csodákat művelt. Európai szintű a színpad berendezése, a világítás, minden. Persze, az is jó lenne, ha az épület külseje nem sokáig csúfítaná a belvárost így, ahogyan meet van... Otthonukban a fekete illatos, finom, Ünnepi..
