Békés Megyei Népújság, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-19 / 67. szám
2 I9(PJ. március 19. Vasárnap Egy hét a világpolitikában — Új együttműködési egyezmény az NDK és Lengyelország között — A szovjet— osztrák tárgyalások — Baljóslatú előjelek a guami tanácskozó előtt — A francia választások visszhangja — Az NDK és Lengyelország új I barátsági szerződése fontos állo- £ mása a szocialista országok együttműködésének. A szerződés az 1947-ben aláirt egyezmény helyébe lép, de nem tekinthető az akkori okmány automatikus meghosszabbításának, mert tartalmazza az azóta bekövetkezett ' politikai változásokból levont kö- ' vetkeztetéseket. Kimondja, hogy két német állam létezik, és az Odera—Neisse határ sérthetetlen. Ezzel Lengyelország is kötelezett- séget vállalt az NDK határainak megvédéséért. Az NDK párt- és kormányküldöttsége Varsóból ■ Prágába utazott, ahol a két ország felelős politikusai szintén a legnagyobb egyetértésben folytatják tárgyalásaikat. Az európai biztonság kérdései bizonyára fontos helyet foglalnak el azokon a megbeszéléseken is, amelyek a szovjet és a román vezetők között Moszkvában kerülnek sorra. Figyelemre méltó diplomáciai esemény Klaus osztrák kancellár moszkvai látogatása. A tárgyalások során Koszigin hangsúlyozta, hogy minden államnak tevékeny 7 erőfeszítéseket kell tennie az eu- i répái feszültség enyhítésére. A •szovjet kormányfő utalt arra. ■ hogy Ausztria és a Szovjetunió együttműködése jelentős szerepet tölthet be a közép-európai béke biztosításában. Ennél a kérdésnél viszont emlékeztetnünk kell arra, hogy Ausztria fontos döntés előtt áll: csatlakozik-e az európai Közös Piachoz? Nem kérdéses, hogy egy ilyen jellegű lépés össze- egyeztethe etlen lenne az ország sem lesességével. Az európai Közös Piac nemcsak gazdasági, hanem politikai jellegű tömörülés, kifejezetten agresszív irányzattal, melynél a hangadó elsősorban N yu ga t-Ném etorszé á. Az elmúlt napokban több jel mutatott arra, hogy a vietnami asm erikái agresszió fokozódását készítik elő. Ennek az irányzatnak a veszélyességét még egyes amerikai politikusok nyilatkozatai is tükrözik. Utalnunk kell elsősorban Robert Kennedy szenátor próbálkozására, aki igyekezett legalább valamilyen reálpolitikai elemet vinni a Fehér Ház és a Pentagon akciójába, ezt a lénést viszont Johson durván elutasította. Mansfield szenátor pedig legutóbb leszögezte: „A vietnami háború nehezebb, barbárabb és drágább, mint a koreai háború volt”. Az amerikai elnök és közvetlen környezete azonban tovább halad a veszélyes úton. Olyan hírek is napvilágot láttak, hogy a Pentagon engedélyt kért Johnson elnöktől Kambodzsa megszállására. Nem vitás, hogy a hét végére tervezett guami megbeszélés Johnson és Wes moreland vietnami amerikai főparancsnok között nyilván csak egy alapvető elemet tartalmazhat és ez az agresszió kiszélesítése, ami egyben azt tükrözi, hogy az úgynevezett amerikai békejavaslatok teljesen őszintétlenek. Illetékes amerikai körökből származik az az értesülés is, hogy Thaiföld és az Egyesült Államok között megállapodás jött létre, mely szerint a vietnami háborúban résztvevő B—52-es amerikai bombázók thaiföldi támaszpontokat használhatnak. A francia választások eredményeinek közzététele után a világsajtó általában azt latolgatta, hogy a szavazás milyen kihatással lehet az elkövetkezőkben az európai politikára. Ismeretes, hog Wilson angol miniszterelnök különös érdeklődést tanúsított a választások kimenetele iránt. Az angol kormányfő nemrég fejezte be körútját a Közös Piac országaiban, melynek felderítés volt a célja, milyenek Anglia lehetőségei, hogy végre a Közös Piac kapuin belül kerüljön. Wilsonnak meg kellett állapítania, hogy De Gaulle jelenleg sem mutat különösebb lelkesedést London bebocsátása iráot, az európai Közös Piac más tagjai viszont nagyobb szimpátiával kezelik ugyan Londont, de arra nem hajlandók, hogy De Gaulle álláspontjával százszázalékosan szembekerüljenek. Így Wilson abban reménykedett. hogy Dé Gaulle esetleges jelentős belpolitikai meggyengülése, természetesen a francia jobboldal javára, változást hozhat a jelenlegi helyzetben. A francia Választások kapcsán a bonni kormány szóvivője'-ki jelentette, hogy egy közvéleménykutatás szerint a megkérdezettek 76 százaléka úgy véli: Bonnak Franciaországgal kell szorosabb kapcsolatokat kiépíteni. Ez a közlés is nyilván annak a nyugatnémet politikának képezi részét, amely különböző módszerekkel igyekszik az NSZK elszigetelődését enyhíteni. Oiaszorszá -ben több politikus főleg a francia baloldal megerősödésével foglalkozott, így De Martino, az Olasz Egyesült Szocialista Párt főtitkára rámutatott a lényegre: a francia fejlemények következményekkel járhatnak az olasz baloldali erők egymás közötti kapcsolatára is. Ez kétségkívül így van, hiszen a francia választások legfőbb tanulsága, hogy a baloldal egységéért küzdeni nem vágyálom, hanem elérhető reális cél. Sümegi Endre II Mezőbegyesi Cukorgyár Kísérleti Telepe megvételre felajániia illetve könyvjóváírással átadja a következő használaton kívüli mezőgazdasági munkagépeit: 1 db Zetor K—25-ös, hidraulikája függeszthető Saxonia vetőgép, 1 db TB 28x18 kétsoros tárcsás borona 1 db TE—330 traktor kereke és 4 db benzines, 4 lóerős MIA 2 db 4 lóerős MIB gőzzel meghajtható motor használható állapotban vállalatnak, tsz-nek átadható. A gépek megtekinthetők munkanapokon a kísérleti telepen, illetve a szállítószalagok a gyártelepen. Összehívták az Oroszországi Föderáció Legfelsőbb Tanácsát Április ll-én kezdődik Moszkvában a legnagyobb szovjet szövetségi köztársaság, az Oroszországi Föderáció Legfelsőbb Ta- I nácsának ülésszaka. A 127 millió lakosú köztársaság parlamentje ^ március 12-én tartott választások után első ízben ül össze. A legutóbbi ülésszak tavaly decemberven volt (MTI) Munkáspárti képviselők az NDK elismeréséért London Brit munkáspárti képviselők a Morning Star szombati számában állást foglalnak a Német Demokratikus Köztársaság elismerése, a két ország kapcsolatainak fejlesztése mellett. William Wilson, Coventry egyik parlamenti képviselője így £r: . Mi negyvenen, az alsóházi Anglia— NDK parlamenti csoport tagjai továbbra is nyomást gyakorolunk a kormányra, hogy adja meg a diplomáciai elismerést az NDK- nak.” Arnold Gregory, a parlamenti csoport titkára részletesen foglalkozik azzal az anakronizmussal, hogy az NDK állampolgárainak külföldi utazásait rendszeresen megakadályozza a nyugat- berlinii úgynevezett szövetségesközi utazási iroda. Az angol munkáspárti képviselők ugyancsak felszólítják a kormányt, hogy hivatalosan ismerje él az Odera— Neisse határt. (MTI) Ellentétek a gaulleista táborban Párizs Nyílt viszály támadt a választások után a francia kormánytöbbség soraiban. Az úgynevezett baloldali gaulleisták, akik az egykori UNION Demokratique du Travailhoz tartoztak és később a gaulleista UNR-hez csatlakoztak, hetilapjukban, a Notre Republi- que-ban éles támadást intéztek a kormány gazdasági és szociális politikája ellen. Miközben az egész gaulleista sajtó igyekszik a választások eredményét a kormánytöbbség „mérsékelt sikereként” feltüntetni, a Notre Repub- lique cikkírói, elsősorban René Capitant és Louis Vallon leplezetlenül kudarcról beszélnek. Támadják a kormánytöbbség vezetőit amiatt is, hogy az V. Köztársaság akcióbizottságának értekezletén kereken elutasították a „baloldali” gaulleistáknak azt az igényét, hogy külön parlamenti csoportot alkossanak a kormánytöbbségen belül. Ezzel szemben Pompidou hozzájárult ahhoz, 4iogy Giscard d’ Estaing volt pénzügyminiszter „független köztársasági” csoportja, amely a kormánytöbbség jobbszárnyát alkotja, önállóan működjék. A „baloldali” gaulleisták, akiket több fontos mandátum elvesztése miatt érzékenyen sújtott a kormány- többség választási kudarca, De Gaulle tábornokhoz fordultak Pompidou miniszterelnök ellen emelt panaszaikkal. De Gaulle tábornok egyébként a kormánytöbbség vezető képviselőivel folytatott, megbeszélései során fogadta a lázadó „baloldal” szószólóit. (MTI) Újabb támadások az amerikaiak támaszpontjai elten Saigon A szombaton reggel kiadott amerikai katonai közlemény szerint Dél-Vietnamiban a szárazföldi akció csökkent és mindösz- sze két szektorban voltak harcok: Tuy Hoe közelében a gerillaharcosok gépfegyvertüzet nyitottak a 4. amerikai gyalogsáig! hadosztály egységeire. A jelentés szerint a támadás után átfésülték a terepet, a támadók huszonhat harcost | vesztettek. A másik csata a Me- I kong deltájában mintegy harminc kilométerre Saigontól délnyugatra folyt az ott állomásozó 4. amerikai gyalogsági hadosztály egységei és a gerillák között. A főhadiszállás jelentése szerint az utóbbi harcba a légierő is beavatkozott. Amerikai veszteség állítólag nincs. A B—52-es bombázók pénteken a késő délutáni órákban és szombaton hajnalban a kambodzsai határ térségében bombázták a felszabadító erők feltételezett erődíUfésszik a Kínai KP Központi Bizottsága Peking A CTK és a BTA pekingi tudósítód arról adnak hírt, hogy pénteken este Pekingiben megjelent egy plakát, amely közli: Pekingben összeült a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága. A plakátot Nie Juang-csi, a pekingi egyetem filozófiai tanársegéde írta alá. Egy másik plakát azt közli, hogy egyidejűleg a Központi Bizottság katonai bizottsága is összeült. (MTI) tésedt. ,vi A VDK elleni légitámadásokat a Kitty Hawk repülőgépanyahajó vadászbombázói és a thaiföldi támaszpontról felszálló gépek hajtották végre Vinhtől délkeletre, illetve Haiphongtól mintegy 40— 50 kilométerre keletre. Amerikai katonai jelentések szállítóhajók elpusztítását, illetve megrongálását jelzik. (MTI) Pintér István: Egérfogó módra _ Doku meritum re g£ ny — 8. Kemény elképedt. Azt hitte, hogy a várban szolgálatot teljesítő egyi.k nyilastól származó hírrel óriási szolgálatot tett a németeknek, s lám, azok már régen tudták a dolgot. Hihetetlen, hogy milyen jó hírszerzésük van! Kemény egy kicsit megtorpant a beszédben, a számára váratlan helyzet megakadályozta abban, hogy az élőre felépített módon adja elő mondanivalóját. Haller sürgette: — És mi mondanivalója van nekünk ezzel kapcsolatban? — Szálasi Ferenc pártvezetőm megbízásából jövök — találta meg a folytatást Kemény. — Szálasa most kijelentette, hogy ettől a pillanattól kezdve a kormányt és a kormányzót törvénytelennek és alkotmányellenesnek tekinti, kész azonnal saját kezdeményezésére felállítani saját kormányát és átvenni a hatalmat.. Haller sóhajtott. Sejtette élőre, hogy ez lesz a vége. Kemény azért rohant hozzá olyan sürgősen, hogy ebből az alkalomból újból erőszakolja: a németek juttassák Őket hatalomra. Haller maga is látta, előbb-utóbb ez lesz a vége, de hát nem szabad elhamarkodni a dolgot. A nyilasok persze azt hiszik, hogy olyan forrón eszik a kását, ahogy főzik. Nem árt egy kicsit megleckéztetni őket. — Akkor miiért nem teszik? — kérdezte nem minden él nélkül. — Miért nem veszik át a hatalmat? Kemény nem vallhatta be, legalábbis nyíltan nem ismerhette el, hogy ehhez nincs erejük, s csak a németek kegyétől várnak mindent. A külügyminiszter jelölt megpróbált diplomatikusan fogalmazni: — Egy feltételünk van... — Feltételük? — szinte gúnyolódott a német követség embere. — Mi az? No csak, ki vele... — Hát az, hogy önök foganatosítsák a szükséges politikád, rendőri intézkedéseket... Haller nem reagált. Kemény kénytelen volt folytatni, bár ez még inkább önleleplezővé tette mpndókáját: — ...Minthogy mi például nem tartóztathatjuk le a miniszterelnököt... — Szóval, mégis miként gondolják? Kemény zavartan hallgatott. — Hogy érti ezt? — nyögte ki végül. — Ki kezdje a dolgot? Kié legyen a kezdeményezés? — Á kezdeményezést természetesen Szálasi Ferenc veszi a kezébe! — jelentette ki a fiatal báró nagy hangon. — Szálasi Ferenc az Isten által a nemzet élére rendelt vezető! — Tehát nem német kezdeményezést kívánnak? — faggatta tovább a német a nyilast. — Nem, de azt, hogy önök kezdeményezzék a szükséges politikai, rendőri intézkedéseket... Haller, akinek idegeit erősen megviselték a háborúnak a németek szempontjából kedvezőtlen eseményei, nehezen tudta türtőztetni magát. Atkozta a sorsot, hogy ilyen kellemetlen és ostoba fickókkal kell bajlódnia.
