Békés Megyei Népújság, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-17 / 65. szám
19*7. március 17. 4 Péntek Az emberekért Gabnaí Jánoenét kerestem a apókban Gádoroson. A tanácsnál azt mondták, ilyenkor délidőben biztosan otthon találom a Rózsa Ferenc utcában. Kár az időt vesztegetni a házakon levő szám táblák silabizálásúvaJ, a ragyogó márciusi napfényben kényelmesen sétáló öreg bácsit kérdezem. — Annuska néni? — nehezen fordul a munkában megfáradt test, kissé reszkető kezekkel emeli fel a görcsös botol s mutat az egyik házra. — Az a takaros, ott lökik a mi Annuska nénink. Meleg fény villan a szürke, sokat látott szemekben s talán i nemcsak a magas kor miatt párásod! k meg egy pillanatra — Nagyon sokat segít rajtunk, magános öregeken. Bizony, hozzá mindig mehetünk segítségért.. Kellemes, bordó színű ház konyhájában fogad a község Annuska nénije. Az ebéd már elkészült, nyugodtan beszélgethetünk néhány percet arról, hogy mi a feladata egy községi körzeti ápolónőnek. Arról, hogy hogyan dolgozik a községi tanács tagja, a szociális állandó bizottság elnöke, csak később esik szó. — Nagyon nehéz a kettőt elválasztani egymástól — mondja elgondolkodva Gabnai Jánosné. Hivatásom, az embereken való segítés egyáltalán nem esik nehezemre és ezt a tevékenységet mint tanácstag, még eredményesebben tudom végezni. Honnan indultam? Hol kezdtem? Itt születtem a községben. Hárman voltunk testvérek, s bizony szüleim két hold földje nem nyújtott valami fényes megélhetést A fel- szabadulás előtt férjhez mentem, s bármilyen szűkösen éltünk, nagyon szerettük volna, ha gyermekünk születik. Sajnos, két évig elkerülte a „gólya” a házunk táját Akkor elhatároztam, ha már nekem nem lehet gyermekem, majd foglalkozom a másokéval — szülésznő leszek. Szegeden végeztem egyéves tanfolyamot, s mit tesz a sors, mire megkaptam az oklevelet, megszületett Anna lányunk. így azután egyszerre hivatásom és lányom is lett. Ezer- kilencszáznegyvennégy januárjában kezdtem meg a munkát a községi szülőotthonban és tizenkilenc évig egyfolytában s~ az otthon megszűnéséig — dolgoztam itt Amikor megszűnt az otthon, hívtak Orosházára, Szentesre kórházi szülésznőnek, j Nem mentem. Nem hagyom itt a községemet, ahol mindenkit ismerek, s a lakók közül nagyon j sokat én segítettem a világra. — Vajon hányat? — Nem tudnám hirtelen pori- , vosan megmondani, de sok ezrei. : Jánosi Laci volt az eíső kis páci- | efiseon. ma már neki is van családja, de «£ inár kórházban szü- j leteti... Szóval, nem hagytam a hivatásom, nem hagytam a községet. Hathónapos tanfolyamot í végeztem és Hidasi László doktor! bácsi mellett ápolónő lettem. <5 különben már nyugdíjba ment 42 évi szolgálat után. Én összesen 19 évet dolgoztam vele együtt. Öt éve járom a falut, mérem a vérnyomást, adom az injekciókat, segítek, ahol tudok. — A községi tanácsnál azt hallottam, hogy mint tanácstag N em engedi végigmond am. — Erre vonatkozólag van ne-1 kém egy elméletem. Ezt tartom j szem előtt s ennek szellemében végzem minden munkám. Míg a szülőotthonban dolgoztam, akkor is meg akartak választani. Nem vállaltam, mert az éjszakai szol- | gálatok, az állandó helyhez kötöttség nem tette volna lehetővé a tanácstagi munka eredményes elvégzését. Amikor négy éve beválasztottak a tanácsba, egy szót sem szóltam, örültem annak, hogy a község lakói számítanak rám. Nem vagyok különb, mint a többiek, nem akarok kiemelkedni és nem akarom azt, hogy „felnézzenek” rám. Körzeti betegápolónő vagyok, a szociális állandó bizottság elnöke, s társaimmal, illetve társnőimmel együtt végezzük azt, amivel megbíztak. Félre- j értés ne essék, nem becsülöm le j a tanácstagságot, ha most pél-; dóul nem választanának meg — ugyanis továbbra is jelöltek —, akkor is dolgoznék. Azt vallom, az erősebb mindig segítse a gyengébbet, azt, aki rászorul a segítségre. — Péklaul? — Nagyon sok esetet lehetne sorolni, hiszen az állandó bizottság feladata nagyon sokrétű. Nem mondok neveket, de egy példát említek. Egy fiatalasszony elpanaszolta, hogy a férje rossz társaságba keveredett, mértéktelenül iszik. Nem bírja tovább, elköltözött. Mit csináljon? Beszéltem a férjjel. Hallgatott az okos szóra, állást változtatott, részt vett elvonókúrán. A feleségével a napokban beszéltem. Visszaköltözött, helyreállt a családi béke. Olyan is van, hogy a fiatalok elhanyagolják, segítség nélkül hagyj áll öreg szüleiket. Általában használ a ió szó. Higyje el, nem rosszak asz emberek. csak néha szeretik az élet kényelmesebb oldalát választani. Barna fiatalasszony lép a konyhába. — A lányom és a sofőröm — mondja mosolyogva Gabnainé, majd csodálkozásomat látva megmagyarázza. — Látta a folyosón azt a Pannóniát? Az enyém. A jogosítványt azonban nem én, hanem a lányom és a férjem szerezte meg. Annuska Is a rendelőben dolgozik mint írnok, s nemegyszer végigvisz motorral a falun beteglátogatóba, Sokkal hamarább végzünk. Van különben egy másik lányom is — teszi hozzá szeretette] —, Évi, most jár hatodikba Ki kísérnek az utcára, ahol póttöm gyerekek kiabálnak át a túloldalról : — Csókolom, Annuska néni! Nem fáj már az inekció! Opaus/ky László A Természettudományi Közlöny ankétja Békéscsabán A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat március 20-án, hétfőn este a békéscsabai Értelmiségi Klubban rendezi meg a Természettudományi Közlöny ankétjét. Az ankéton dr. Balogh János Kos- suth-dijas egyetemi tanár tart „őserdők, vulkánok, sivatagok” címmel diavetítéses élménybeszámolót annak a dél-amerikai talaj- zoológiái expedíciónak az útjáról, melynek vezetője volt. A nagy érdeklődésre számot tartó beszámoló után dr. Dala László, a Természettudományi Közlöny főszerkesztője és a közlöny több munFélbemaradt mozdulat katársa vesz részt az ankétem, melyen a 98 évvel ezelőtt megindított folytárat munkáját vitatják A kis jaíusi iskolában az egyik nevelőre vártam, Éppen szünet volt — ismer- leedtem a gyerekek- kel. Az már úgy vám itogy ha idegen vetődik valamelyik iskolába s megszólít egy tanulói, a többi rögtön odasereglik kíváncsian, meri esemény ez: „Mit is akar ez a bácsi egyáltalán■?” — Negyedikes vagyok — mosolyogja el magát egy láslány, ahogy megsimogatom 'keményre font fekete •varkocsát. Tiszta kis arcában felragyognak a szemei. Hogy jobban teljen az idő, viccelődünk; fél szavakkal, vidáman ugrálva egyik témáról a másikra; tanulásról, fociról. Benne van ebben az egészben a kora tavaszi napsütés öröme, játékossága is. A „gyűrűn" kávát sápadt, szomorú kisgyerek áll. Félénk, magatartásán látszik, hogy csak úgy oda- somfordáit; most magánoson álldogál, s ■mintha nem is figyelne oda, igyekszik ellopni egy kis vidámságot. Nagyon ktviUma- radt a körön... — Hát te. Jóslat — adok neki nevet találomra —, szeretsz-e focizni1 — Indulok feléje, a gyűrű szétnyílik, a gyerekek karéjt képeznek kettőnk köré. Emelem a kezem, hogy barátságosan beledúrjak tüskés, fésűt régen látott hajába. A pillanat tört része: szeme rémülten kitágul, nyakát behúzza, s karját védekezőén kapja az arca elé. Megáll a kezem « levegőben. Furcsa pillanatfelvételt lehetne most készíteni; „Egy mosolygós felnőtt vidám gyermekek körében éppen, megüt egy 7— S éves gyermekei akinek a könyökén szakadt a kabátja...” Harsány nevetés... Aztán nagy-nagy csönd. Rosszkedvűen e ngedem le a kezem, s erre gondolok: milyen szomorú, ha egy elhanyagolt külsejű, rosszul táplált kisgyermekben a f elemeit kéz ilyen feltételes reflexet vált ki. Otthon talán a szülei meleg étel, tiszta ruha és simogatás helyett ütlegel adnak neki?! Azért kár, hogy ‘nem fejeztem be a mozdulatot. Hadd csalódott volna — egyszer... (fer-ó) meg Hasonló ankét február végén Pécsett volt, ahol az ankét résztvevői sok érdekes javaslatot mondtak el a folyóirattal kapcsolatban. Új üzemi euerem Szarvason Nemrég adták át rendeltetésének Szarvason a vas- és fémipari kfcsz új üzemi éttermét és klubhelyiségét. Az épü-. let konyháját korszerű berendezéssel látták eü, mely jelenleg 320 ember étkeztetését biztosítja. Az építkezésre a szövetkezet 1 millió 600 ezer forintot fordított. A totaz tagjainak régen óhajtott vágya volt már az új üzemi étkezde, s ezért, amikor az építkezés megkezdődött, sokan vállaltak társadalmi munkát. Ebben különösen a fiatalok mutattak példát. A ktsz dolgozói összesen 26 ezer forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá az üzemi étterem és [ klubihelyiség építéséhez. A Békéscsabai Ifjúsági Napok további programjából A tegnapi, március 16-i városi úttörőparlament után, ma ismét úttörők rendezvényére kerül sor a III. Békéscsabai Ifjúsági Napok keretében: a Kállai Éva Űttörőházban délután 3 ólától tartják meg a város úttörőcsapatainak történelem-vetélkedőjét. Március 18-án, szombaton délelőtt ünnepélyes városi KISZ bizottsági ülés lesz a Kommunista Ifjúsági Szövetségben tíz éve dolgozó elvtársak részvételével, s 12 órakor megnyitják az úttörőház klubjában a Tízéves a KISZ című kiállítást. Megnyitó beszédet Hőgye Károly, a városi úttörőelnökség titkára mond. Március 19-e „szünnap” az eseménysorozatban, majd 20- án. hétfőn délután 3 órától a versbarátok klubja rendezésében Mai magyar irodalom címmel hangzik el előadás. Munkában a polgári védelem Megtartotta negyedévi törzsértekezletét a Szarvasi Polgári Védelmi Parancsnokság. Ezen beszélték meg a szolgálatparancsnokok és a törzstagok az ez évi munkatervet, valamint a kiképzési rendeletből adódó feladatokat. A polgári védelmi beosztottak a napi munkájuk után eleget tettek honvédelmi kötelezettségüknek, amit bizonyít, hogy szorgalmasan látogatják a szakszolgálati kiképzést, Különösen példamutatóak és szorgalmasak az egészségügyi szakaszok. melyeket a városi tisztifőorvos, valamint a körzeti orvosok és szakaszparancsnokok irányítanak. Az egyik egészségügyi szakasz a kötözést mutatja be, ahol a hozzáérti Kovács Earnáné a fejsérülés kötözését szakszerűen mutatja be. Tanulnak a mentősök. Vaskor Mihály mentő-ápoló rögtönöz elsősegélynyújtást Eltörött a kar. A szakszolgálatosoknak bemutatják, hogyan kell szabályosan ellátni a sérültet
