Békés Megyei Népújság, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-02 / 52. szám
19W. mar eins 2. 5 Csütörtök Schiller: Stuart Mária Korszerű, igényes bemutató a Jókai Színházban A dráma a hatalomért vetélkedő kiét Stuart-lány: Mária és Erzsébet története. Felidézi előttünk a XVI. században világuralomra törő Anglia számtalan intrikával, összeesküvéssel teli korszakát, s mindezek középpontjában a léét leánytesbvér. Már az alapszituáció is árasztja a romantikus lehetőségeket. Ki az igazi győztes? A majd két évtizede testvére fogságában levő, testi-lelki szenvedésekben gyötrődő, de emberségében mind végiig törhetetlen Mária vagy a melegszívű, asszonysorsra vágyó, dé a történél em kényszeréből egy nagy birodalom rideg pa- rancsolójáivá lett uralkodónő, Erzsébet? Az író se tud megszabadulni Mária romantikus asszony! varázsától, s az utolsó felvonásban a vértanúk megdicsőülésével indítja végső útjára, hogy a királyi korona töviskoszorús csillogásával végleg Erzsébeté legyen a trón. E nagyszerű drámának korszerű és igényes bemutatását láthattuk a Jókat Színházban Miszlay István kiváló rendezésében. Rende- aői koncepciója világos: a romantikus szárnyalásai mű olykor szenvedélyektől túlságosan fűtött hangját egyszerűbbé, mai nyelven szólva „racionálisabbá” kellett tennie, hogy a jelenkorban igazolni tudja nemcsak az író zsenijét, hanem az ábrázolt kor hitelességét is, egy világuralomra törő ország uralkodójának eszközeiben visszataszító, de a történelem szükségszerűségétől diktált cselekvését. A mű befejezésének rendezői megoldása — kiragadva ezt a részt a minden részletében tudatosan megmunkált színpadi folyamatból — remek példája, hogyan lehet a rendezés alkotó tévékenység. Az írói szándék e végső jelenetben az, hogy Erzsébet mint történelmi személy győz, de alulmarad mint asszony és mint ember. Miszlay jó rendezői érzékkel — ennél többet játszat Erzsébettel. A magára maradt, lelkében vívódó Erzsébet előtt mozdulatlanná dermedő íöldgömb nagyszerűen szimbolizálja, hogy ím, itt a nagy pillanat, megszabadult vetélytársá- tól, s megnyílt az. út Anglia elölt a nagyvilág felé. A minden ízében átgondolt rendezői munkát méltán segíti a színészek játéka is. Az Erzsóbevágyó uralkodónő jellemét. A „kór” embere volt minden külső, csábító póz nélkül, egy pillanatig sem hagyva kétséget a nézőben. Korompay Vali ismét bizonyította tehetségét. Igazi romantikus hős volt Mária szerepében a színpadon. Méltó vetélytárs tudott lenni nemcsak darabbeli helyzetében, de művészi teljesítményével is. Felnőtt a nagyszerűen megírt szerephez, s mélyen érző asszony volt a kis örömökben, gyenge nő a fájdalomban, királynő a szenvedésben és meg- aláztatottságban, megdicsőült vértanú a halálban. Szoboszlai Sándűr Leicester© szintén az előadás egyik nagy értéke. Neki kellett a legösszetettebb jellemet megformálnia, s sikerült a véres kor jellegzetes angol főurát a színle-' 1 léstől a legönfeledtebb őszinteségig megszemélyesítenie. A mű néfh „történelmi” alakja a Máriáért legnagyobb áldozatra képes ifjú nemes, Mortimer. Pákozdy János alakításában élt ez az eszményített romantikus jellem, érzékelhettük, hogy ő az erkölcsi szép megtestesítője, nem a „század gyermeke”. Schilleri hős volt biztos, tudatos színészi eszközökkel. A klasszikus szerepékben a már megszokott, érett, igényes produkciót nyújtott Körösztös István Burleigh grófja és F. Nagy Imre Talbot személyében. A produkció kiegyensúlyozottságát bizonyítja, hogy a többi szereplő is fontos láncszeme tudott lenni az előadásnak. így: Dánffy Sándor Paulet lovag, Cseresnyés Rózsa Hanna szerepében többek között. Külön elismerés illeti Cse^ényi Béla alakítását Melvil lelkész fegyelmezett, mértéktartó megformálásáért. A mű korszerű tolmácsolását kitűnően segítette Csányi Árpád színpadi díszlete. A klasszikus színtérből modem, mégis a kort idéző környezetet teremtett a mai technika eszközeivel, mintegy külsőségével is segítve a rendező szándékát. Vágvölgyi Ilona igényes, a jellemek egyéniségét tükröző jelmezei fokozták a mű atmoszféráját, korhűségét. Várko- nyi Sándornak a darab fordulataihoz alkalmazkodó kísérőzenéje kellő emocionális hatást keltett. E kitűnően sikerült színházi este után úgy érezzük, megyénknek Arany János Stuart Mária (Korompay Vali) tét alakító Stefanik Irén művészi pályájának újabb sikeres állomásához érkezett. Játékából az a megragadó, hogy hitelessé tudta tenni az önmagával is vívódó, de lelke mélyén örökké hatalomra és Mortimer (Pákozdy János). most már nemcsak színháza van, hanem egyre igényesebb műveket azokhoz méltó színvonalon bemutatni tudó társulattal is rendelkezünk. Tóth Lajos (150 éve, 1817. március 2-án született Arany János. Megemlékező cikkünkben legjelentősebb megyei kapcsolatára, a : geszti hónapokra emlékezünk.) j 1851 májusában, amikor Kovács János, a régi debreceni kollégiumi diáktárs a szomszédos Gesztről meghozta a Tisza-család felkérését, vállalja el a 13 éves Tisza Domokos nevelését, nem sokat töprengett az ajánlaton Arany, s örömmel fogadta el azt. Szorította már nagyon a keblét az állandó létbizonytalanság, megszégyenítőnek érezte a folytonos rettegést, undorodott a Szalontára települt besúgó sváb kocsmárosnál pénzen vásárolt szabadságtól; a sűrű borozgatástól a „jegyes” társak- | kai, őrölte idegeit a megszokott környezet és idejét lekötő, fájdalmas gondolatait feloldó munka után vágyott. Menekülni akart azok elől a fel-felhorgadó, önkínzó emlékek elől, melyek mind- mind 1848-ra és a szabadságharcra, a „fényes, magasztos korra” és a „kifáradt küzdelem hanyatló korszakára” emlékeztették. Annak szépsége, hősiessége, vesztett reményeinek fájdalma' foglalkoztatta állandóan, pedig ez nem volt tanácsos ekkor. A hivatalosok mindent elkövettek, hogy sárba tiporják, bemocskolják, aláássák a szépséges dátum és az önfeláldozó harc emlékét, elnyomják népünket, megalázzák hazánkat. Nehogy bárki részéről a sovinizmus vádja illesse szavunkat, Henrik Ibsent idézzük, aki a bukás utáni Magyarország szomorú állapotán így kesergett: „A magyar földön elnémult a viharzó harci lárma (Tompa sóhaj és halálos hörgés hangzik arra már ma). Gyászos hin tők suhannak a bús éjszakán borongón, (Nincs többé Magyarország! Ott hever lenn a porondon). Az igazság hősein most barbár horda kénye harsog, (S gyilkoló ádázkodással áll a gőgös, durva zsarnok”). Érthető, hogy a felelősségre vonások, üldöztetések, statáriális intézkedések gyűlöletében Arany a lelki nyugalom reményével kecsegtető meghívásnak eleget tett. Jól tudta, hogy „a középnemesi családból a legelőkelőbbek közé” emelkedett a keményfejű ésakara- tú Tisza Lajos mellett, aki az 1845-ös hírhedt választáson bihari adminisztrátor lett és vele auli- kusabb az aulikusnál, nagyobb biztonságot élvezhet Tagadhatatlan ugyan, hogy Tisza Lajos életében, szemléletében és királyhűségében is törést hozott 1849, s ahogy az egyik Arany-életrajzíró sejteti, őt is észre térítette az elnyomás. Űgyannyira, hogy hozzá, az egykori aulikus úrhoz járt búsulni a haza sorsán „a megye közönségének színe-java”, mert ő is „éppen úgy érezte a zsarnokságot, mint a bihari híres szabadelvű párt vezérfiai”. Sajátos sírva-vigadás volt ilyenkor Geszten, erőltetett, tettetett jókedv, vadászattal összekötött mulatság, amelyből — noha szívesen invitálták — Arany nem vette ki sohase a részét. Ágyában feküdve hallgatta a „hajnali kürt” harsogását: „Vidám vadászok, menjetek. (Én majd a reggelnek bizony) Csak már a tallóját szedem: (Nyűgözve tart egy bal szokás:) Vagy álnévvel természetem. (Jó szándokon nem múlna, de...) De mikor az ágy nem bocsát! (Vidám vadászok, menjetek:) Jó mulatást!... Jó éjszakát!” Nem a vidámságban, nem a társaságban keresett megnyugvást és feloldódást Arany, hanem a munkában. Tanítványa, a sápadt, sovány, égő szemű, korai halállal eljegyzett Tisza Domokos ragaszkodó szeretettben és felnőtteket megszégyenítő érdeklődése kie'égítésében talált örömet és életcélt. Nem érdekelték a különös összetételű „udvar” játékos figurái, a Mozgólány-nak gúnyolt református pap: Szabó József, aki tapasztalatlan paptár. . 7 ■ saival megetette az ebédre feltálalt fácán tollas fejét, a kotlett papírfogantyúját, megpaprikáz- tatta velük a fagylaltot, megcuk- roztatta a mustárt, megitatta a szájvizet és szájöblítésre használtatta a teát (ki is kapott érte a ház úrnőjétől, a finom lelkű, művelt Teleki Júliától), s aki meg- szólamlásig hű társa lévén Eg- ressy Gábornak, gyakran visszaélt ezzel, s félrevezette a közönséget. Nem élvezte az angol nyelvmester társaságát sem, ki „egyenesen Angliából jptt” Gesztre, a Tisza-gyerekek ' tanítására „vagy öt öltözet egyszínű ruhával, amelyek csak a szövet vastagságában különböztek egymástól. Zsákkabátjain temérdek zseb volt, s a nagy hidegben hármat is húzott egymás tetejére, és úgy látszott, hogy télen-nyáron egy ruhában jár. Bármerre ment, mindenütt állandó gyönyörűsége volt a parasztifjúságnak.” Egy időre még ez érdekelte leginkább, mert — bár Shakespeare-t fordított már addig is — angol kiejtést kívánt tanulni tőle. Próbálkozását azonban nem koronázta siker. A kölcsönös nyelvtanulásra megkötött szerződés elvesztette érvényét Arany pálinkájának gyors elfogytával, s a mester hidegvé- rűen kijelentette: „Tudja mit, Mr. Arany? Meggondoltam a dolgot. Nem igazságos ez a cserelecke. Én itt minden kocsistól megtanulhatok magyarul, ön pedig angolul csak tőlem tanulhat. Bizony, abba is hagyom!” Annál inkább kedvelte a 27 holdas park százados szilfái között rejtőzködő, kis zsúpfedelű, egyetlen szobából álló remetelakot (Mészöly Géza rajza örökítette meg az utókornak; áldozatul esett a második világháború pusztításainak), ahol szívesebben élt, mint a kastély emeletén, az úgynevezett pavilonban kapott szobában. Itt addig alhatott, ameddig a kedve tartotta, és ha úgy akarta, visszavonulhatott az előkelő vendégek vidámsága elől. „Ermenonville” lehetett volna számára ez a kis házikó; körötte csend és nyugalom honolt, s azt remélhette, hogy lelki nyugalmát megtalálva, még a költészetnek is áldozhat benne. Meg kell vallanunk őszintén; nem volt nagyon termékeny fél éve mégsem. „A fásult kebelnek nincsen költészete” — s az ő hangulata, az ő fájdalma nagyon- nagyon lassan enyhült, nehezen oldódott, önmaga írta később: „Ki egyes dolgozatim évszámára pillant, látni fogja, hogy 1848-ig. három év alatt (pedig szellemnyűgöző hivataltól éjente lopott órákban) négy nagy dolgozatot fejeztem be több-kevesebb sikerrel. E korból nincsenek töredékeim; és ha a szomorú katasztrófa közbe nem jő, később is alig hagytam volna valamit befejezetlen. De jött az általános izgalom, jött a csüggedés kora... Hajtott a munkaösztön, de nem találtam irányomat. Az a derült, nagyobb munka, melyben 1848 előtt hős idilli képeket kezdtem rajzolni (Toldi), elvesztette reám varázsát.” Hiába igyekezett a ház úrnője és a nagyon ragaszkodó Domokos kellemessé tenni számára a geszti életet, hiába hívták át gyakran „Marokvas”-at, Ararv erős. izmos fiát, a Petőfi-versVi’ is ismert Lacit Rzalontáról. csak nehezen ment az írás. Könnyebb, kisebb lélegzetű népies hangú és témájú írások váltogatták egymást a költői hangulat és lélek enerváltsága miatt eleve töredék- | ké kárhoztatott nagyobb művészi tervek szolgálatával. Ez lett jellemzője később is: lelke egyensúlyát vesztette el 1849-ben. Mit jelentett a Geszten töltött fél év Arany számára? Adott-e neki valamelyes gyógyírt a mélyen ülő fájdalomra? Egyértelmű a válaszunk: igen. Ezt hirdeti a tanítványa tiszteletére írt vers, a Domokos-napra is, a maga okos intelmeivel: „Előtted a küzdés, előtted a pálya, (Az erőtlen csügged, az erős megállja.) És tudod: az erő micsoda? — Akarat, (Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat”) Az akarat edzése a beteg tanítványban nem öncélú gondolat volt Arany Jánosban. A közösségért vívandó harc szükségességével hozta mindjárt kapcsolatba. Így szabott neki célt, s vele minden becsületesen élni akaró embernek: „Nemes önbizalom, de ne az önhittség (Rugói lelkedet nagy célra feszítsék: Legnagyobb cél pedig itt e földi létben,) Ember lenni mindig, minden körülményben.” Szebb és igazabb célt nem is adhatott volna. Ehhez tartotta magát is, ezt valósította meg későbbi életében is, a sok helytállást követelő, kiegyezést és polgárosodást hozó időszak Magyar- országában. Elek László a TIT irodalmi szakosztályáéi, elnöke Megjelent a Tudományos Tanácsadó A napokban került az olvasók elé a Földművelésügyi Minisztérium Tudományos Tanácsadója r bogyós gvü-'öl-'sűek termesz é- séről. A kiadványban egyetemi tanárok, kutatóintézeti munkatársak részletesen elemzik a málna, a szamóca, a pirosribizke, a feke*eribi7!ke-termesztés rnóds? reit és a jövedelmezőbb termét alapját, az egyes növények fajtáit A Tudományos Tanácsadó legutóbbi számát csatolták a Kertészet és Szőlészet kéthetenként megjelenő szaklaphoz is. A nagyszénási Új Élei Tsz-nél G—33-as tojóhibrid előnevelt, kb 1 kg-os jórcecsifcék kaphatók 43427 t
