Békés Megyei Népújság, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-15 / 63. szám

» # • ^ 1987. március 15. J Szerda Eredményes volt tavaly a kölcsönzés és szolgáltatás megyénk fmsz-eiben Gyorsul a tavaszi munkatempó szerte a megyében Megyénk termelőszövetkezetei­ben és állami gazdaságaiban meg­A kevermesi Lenin Tsz-ben érdemes lépcsőzetesen értékesíteni öt évvel ezelőtt láttak hozzá a megye földművesszövetkezetei a szolgáltatási és kölcsönzési ága­zat (kialakításához. Jelenleg 25 kölcsönzőbolt működik a köz­ségek lakosságának megelégedésé­re. Az említett 25 kölcsönző­bolt közül tizenegyben a meghi­básodott erős- és gyengeáramú háztartási gépek, illetve készülé­kek vehetők igénybe, emellett a tisztításra váró ruhák begyűjtését is bonyolítják. Ugyanakkor to­vábbi 156 boltban és vendéglátó egységben található meg a köl­csönzés és szolgáltatás kisebb-na- gyöbb formában. Megyénk földművesszövetkeze­ted nagy fontosságot tulajdonítot­tak már kezdetben ennek az új tevékenységnek. A szolgáltatás és kölcsönzés bevezetésével nem a bevételt tűzték célul, hanem a falusi lakosság, mindenekelőtt a termelőszövetkezeti asszonyok ott­honi munkájának megkönnyítését. Másrészt az volt a cél, hogy a távolabb eső községekből ne kell­jen a járás- vagy a megyeszék­helyre utazni egy meghibásodott rádióval, televízióval. A kölcsön­zésbe bevont eszközök értéke je­lenleg meghaladja a kétmillió 760 ezer forintot. Jó kapcsolat alakult ki az utób­bi években a MÉSZÖV és a GEL- KA, illetve a Békéscsabai Patyo­lat Vállalat között, amelyek a földművesszövetkezeti szolgálta tó­(Tudósítónktól) Hagyomány már Endrődön, hogy a község veteránjai, vagy ahogy nevezik őket, a „tizenki- lencesek”, minden év márciusá­ban összejönnek, s szerény ün­nepség közepette, közösen emlé­keznek az akkori viharos ese­ményekre. Ez évi találkozójukat szomba­ton rendezték meg az ímsz ven­déglőjében, mely alkalomból a más parancsát át kell vinni a gyakorlatba”, hogy „ne maradja­nak ezek elvont Jelszavak”. Ez az ifjúság nem a kórmányhatóságok­tól kért audienciát, hanem arra szólított fel, hogy „tisztázni kell, mit jelentett március 15-e 1848- ban és mit... tanít a' mának?” „Azt — hogy rendezzen a sza­badságszerető magyar ifjúság — pártállásra és társadalmi rétege- ződésre való tekintet nélkül — közös március 15-ét szerte az or­szágban”. Nagy volt a készülődés. A szo­ciáldemokrata pártszervezetekben és a szakszervezeti csoportokban gyűjtés folyt koszorúk vásárlásá­ra. Rajzhoz értő fiatalok transz­parenseket, képeket készítettek. Az SZDP vezetősége viszont — mint évek óta már annyiszor — a bel­ügyminiszter felszólítására vissza­kozott. A rendőrséggel várható összecsapástól visszariadt. Tulaj­donképpen a mozgalom nagy si­kerétől ijedt meg. mivel abban — joggal — a kormánypártoló, tárgyalásos politikájától való gyö­keres eltérést, népi akciók kez­detét fedezte fel. Hátba támadta az egész mozgalmat, cserbenhagy­ta a részvevőket. A Népszava március 14-én és 15-én a „várha­tó rendőrségi közbelépésre” hi­vatkozva a Szakszerveze‘i Tanács és az SZDP vezetőségének közös álláspontját ismételte: a szakszer­vezetek nem vesznek részt a tün­tetésen, sőt megtiltják a szerve­tevékenységet vannak hivatva elősegíteni. Ma már a megye 38 községébe járnak ki a GELKA szerelői, hogy kijavítsák a szö­vetkezeti begyűjtőhelyeken össze­gyűjtött tv-, rádió- és egyéb villa­mossági készülékeket. A műit év­ben például 11 164 készüléket gyűjtöttek be javításra a szövet­kezetek, amelyeknek javítási ér­téke jóval túlhaladta az egymil­lió forintot. A készülékeknek mintegy 90 százalékát a helyszí­nen javították meg. Elismeréssel beszélnek a me­gyében létrehozott, mosásra és vegytisztításra váró ruhák 16 be­gyűjtőhelyéről is. A szolgáltatás­nak ez a formája 1966-ban több mint 285 000 forint forgalmat bo­nyolított le. Ez a tevékenység a múlt évben 43 százalékos emel­kedést ért el 1965-höz viszonyít­va. Többek között Dévaványán 48, Battonyán és Szeghalmon 28 —28, Füzesgyarmaton 24 ezer fo­rint forgalmat bonyolított le a földművesszövetkezet patyolati begyűjtőhelye. Tavaly a megye 13 községében 1 millió 848 ezer forintot fizettek be külföldi és belföldi utazásra. Legtöbbet a békési, a kondorosi és a tótkomlósi IBUSZ-kirendelt- ségen. A földművesszövetkezetek társasutazási kirendeltségei erre az évre kétmillió forint utaztatási forgalom lebonyolítására tettek ígéretet. Balkus Imre hozzátartozókkal és meghívott vendégekkel együtt 160-an jöttek össze. Az ünnepségre eljött ba­rátai, volt harcostársai közé Hu- nya István is, aki rögtönzött be­szédében felelevenítette az end- rődi kubikosok küzdelmes életét, a munkanélküliség keserűségét és azt a harcot, melyet közösen foly­tattak a szebb és boldogabb hol­nap reményében. zett munkásoknak az egyéni be­kapcsolódást is. A tüntetést mégis megtartották. Délelőtt a Vasas-székházban ren­dezték a szociáldemokraták hiva­talos ünnepségét. Az érkezőket a kapuban ifjúmunkások fogadták, súgva közölték: „délután 3-kor a Petőfi-szobomál”. A pártvezető­ség tilalma ellenére az „ifik” to­vábbszervezték a tüntetést. Délután háromra munkásoktól, diákoktól «feketéllett a Pe őfi-szo- bor környéke. Megkezdődött a ko­szorúzás, sorra helyezték el a Tör­ténelmi Emlékbizottság, a szak- szervezetek, üzemek, diákszerve­zetek, ifjúmunkáscsoportok koszo­rúit. Petőfi a „hivatalos Magyar- ország’.ól” még soha ennyi koszo­rút nem kapott! A tér közelében rendőrszakasz állt beavatkozásra készen. Aztán valaki elkiáltotta magát: „Menjünk a Kossuth-szo- borhoz!” S a tömeg elindult az akkori Mária Valéria utcán (ma: Apáczai Csere u.) a Kossuth La­jos tér felé. S a hömpölygő em­beráradat felett — becslések sze­rint tízezren lehettek — kibon­tott transzparensek követelték a „Békét!”, a „Független, Demok­ratikus Magyarországot”, s azt, hogy „Hozzák haza katonáinkat!”. A szűk utcában felerősödve szállt a kiáltás: „Le a háborúval!”, „Békét — kenyeret!”, „Egy kato­nát se Hitlernek!” A hangvihar megrázta a Duna-parti szálloda­sor ablakait, s az ablakok mö­gül az előkelő szállodák magas gyorsult az időszerű tavaszi mun­ka. Bár a belvízelvezetés még mindig gondot okoz a mély fekvé­sű táblákon, a jobb talajokon azonban kifogástalan minőségű magágyba hull a tavasziak magja. A tótkomlósi Haladás Tsz-ben például huszonöt traktor és ugyanannyi lófogat segíti a mun­kát. Eddig 200 holdon tették föld­be a kora tavasziak magját. Nagy gonddal készül a vöröshagyma termesztésére szánt területen a magágy: amint felmelegedik a föld, rögtön elültetik a hőkezelt dugványt a hagymatermesztő bri­gádok. Gróf Tisza István siratására harangoztak 1918-ban Geszten, amikor október 31-én forradalmi katonák megölték a volt minisz­terelnököt. Személyében a gyűlö­letes rendszeren álltak bosszút. így kezdte emlékeit idézni a már 74 éves, de jó erőnek örven­dő Balogh János. Ahogy közben felállt a kanapéról, őszbe csavaro­dott feje csaknem találkozott a szoba mennyezetével. Ám az sem alacsony, hiszen új ház ott a Kossuth utcában. De hát Balogh János is az első sorokban állt a katonaságnál. Ahogy beszélt, meg-megslmogatta őszes bajuszát, értől duzzadó kezén és egész lé­nyén az örökös munka, és küzde­lem látszik. Arról a mindennapi küzdelem­ről kérdezgetem, és ő féleségével, Terus nénivel együtt sorolják az életüket. Hogyan? Nem is szakí­tom őket félbe: — Szóval, harangoztak vészesen, dühítően és mi szaladtunk öten a rangú német vendégei félve te- kin .ettek az utcára. A Lánchídnál a közben odaér­kező rendőri erősítés várta a menetet és elzárta a továbbveze­tő utat. A tömeg a „Himnusz”-t énekelte. A rendőrök egy pillana­tig tanácstalanul álltak. Még so­hasem kelleit olyanokat szétver­niük, akik a Himnuszt énekelték. A rendőrtisztek parancsára aztán gyorsan működésibe lépett a gu­mibot és a kardlap. A tömeget feloszlatták. Sokakat a téren álló rendőrfőkapitánysági épület őri­zetes celláiba tereltek. Kis cso­portoknak, kerülő utakon mégis sikerült eljutniuk a Kossuth-szo- borhoz. Ott azonban már a rend­őrök körülzárták a 48-as szabad­ságharc vezérének, szobrát, és senkit sem engedtek a közelébe. A rendőrkordonnal körülvett Kossuth-szobor szimbolizálta: mi­lyen volt a helyzet Magyarorszá­gon 1942 március idusán. S ha csak néhány ólára is si­került a magyar népnek igazi hangját hallatnia, ezen a délutá­non ez a kiáltás erősebbnek bizo­nyult az elnyomók minden han- dabandázásánál. Amikor hazafias lelkesedéssel emlékezünk ezen a napon 1848 márciusának ifjúságá­ról, hasonló büszkeséggel emlé­kezhetünk késői utódaikra is. akár huszonöt esztendeje, 1942 március 15 én, nemzeti történel­münk sötét na' aiban bátran kér iselték a jövő Magyarországát. Dr. Ságvári Ágnes történész a vetésen kívül hozzáláttak az őszi kalászosok tavaszi ápolásá­hoz. A fejtrágyázást már befejez­ték, most a szakemberek táblán­ként bírálják el, hogy melyik táb­lán kell fogasolni, melyiken más módszert alkalmazni. Ebben a jó hírű szövetkezetben valamennyi erőgép munkába állt. Az újkígyósi Aranykalász Tsz-ben ötven vagon vetőmagburgonya csírázik. Az előcsíráztatott burgo­nya a tapasztalatok szerint sokkal korábban hoz termést s jó áron értékesítheti a szövetkezet. Az Aranykalász Tsz ugyanis 300 hol­don termel burgonyát s anyagilag haranghoz megállítani, mert Tisza Pistára harangoztak. Egyik honfi­társam még azt is mondta: „Gye­rünk komám, gyorsan, a háború­ba sem harangoztak siratót.” Megállítottuk a harangot. Nem érdemelte meg annak csdlingelé- sét. Én tudom, itt születtem, eb­ben az alig másfél ezer lakosú községben. A gróf Tisza család Horthy alatt a geszti határ majd­nem kizárólagos ura volt. Ez az­tán meglátszott a falu gazdasági és társadalmi fejlődésén is. A „geszti bolond”-nak nevezett fia­tal gróf. több mint négyezer hold földet bitorolt. Abból Rakovszky Iván — pesti ember volt — 1600 holdat bérelt, ketten tehát a köz­ség fele területét uralták. Ami megmaradt, azon tengődtek a ki- sebb-nagyobb földdel bíró parasz­tok, akiknek nem volt mást tenni, elmentek az urasághoz dolgozni. Én is ott voltam, nem mondom, szeretett is a gróf meg az intéző; húsz embernek elöljárója voltam. De meddig szeretett? A Tanács- köztársaság kikiáltásáig, azután [ jött a fekete leves. A gróf 56 bo­tot veretett a talpamra, és még húsz vöröskatona-társamnak is. Hiába, szerencsétlenek voltunk — elbuktunk. Ez aztán végigkísérte nyomorúságos életünket. Kellett nekünk Geszten születni ... Terus néni, aki a maga 68 évé­vel is frissen, gyorsan mozog a sparhelt körül, így egészíti ki el­gondolkodó férjét: — Nem mindegy, hogy hol szü­letett a szegényember, Geszten vagy Zsadányban? Most meg grófnak nem jó születni — és szé­leset mosolyog hozzá, aztán to­vább sorolják életútjukat. A hosszú szünet után Balogh János veszi át a szót. — Mindenesetre vigasztaló, hogy én is ülhettem törvényt ott, ahol engem megbotoztak. 1945-ben tör­a termést. Hasonló módon szaka­szosan vetik a cukorborsót is, hisz ebből a jól jövedelmező növény­ből 600 holdat vetnek. A betaka­rítás, a feldolgozó üzem folyama­tosságot kíván. A békéscsabai Lenin Tsz-ben már elvetették a kora tavasziak magját. Most a későbbi vetésék alá készítik a magágyat, ezenkí­vül hat gép szórja a hungazánt a kukoricaföldekre. A Lenin Tsz- ben ugyanis jól bevált a kukorica­föld hungazinnai váló gyomtala­nítása s most nagyobb területen alkalmazzák ezt a módszert. —A— vénybíró lettem a gróf-nélküli község akaratából. — Nem akarom a szép lelkűt megjátszani, de mikor az első bombák leestek országunkra is, bizony olyan kettős szomorúság fogott el; nem élég a nyomorúság, még a háború is elpusztít min­dent. A hamuvá égett városokat, falvakat ugyan mikor és ki építi újjá? Ma mór sok mindent job­ban értek, mint közvetlen a há­ború- után. Nem tudom, a szenve­dések valóban nemesítik-e az em­bert, de az biztos, hogy érettebbé tett bennünket... — így mondta: — Nem lehet elfelejteni soha­sem, amikor először magunk ül­tettünk magunk közül vezetőt abba a községházába, ahol annyi megaláztatás ért bennünket. Én is odakerültem 1954-ben, amikor megválasztottak tanácstagnak. Azóta is az vagyok. És most újra itt a választás, jelölni akart a 18- as körzet. A jelölőgyűlés itt volt nálam, a lakáson. — Miért akartak jelölni?— Ta­lán azért, mert a kastélyt ott fent, csak most szeretem igazán, ami­kor gyermekek játszanak a park­ban, amikor egy szál leszakított virág nem a grófnő kezébe kerül. Meg talán azért, mert nem men­tem él szó nélkül semmi mellett... A két karom munkája is tett ah­hoz, hogy megbecsüljenek. Terus néni folytatta a be nem ' jszett gondolatot... — A jélöiőgyűlésen ő állt fel, a János, hogy megköszönje a bi­zalmat, és helyette a termelőszö­vetkezet fiatal könyvelőjét, Ba­logh Lajost javasolta tanácstagje­löltnek. Elfogadták, ő mint fiatal, folytassa március 19-e után ott, ahol a 74 éves Balogh János ab­bahagyta . . Rocskár János Felemelek a tíahánv!eívásár’á$: árakat: i szabolcsi és a debreceni dohányét 25—30 százalékkal a kertiét 22. a szuloki és Havanna dohányét 33, a heve­si zölddohányét 50 százalékkal A felemelt felvásárlási árak, kedvezmé­nyes természetbeni juttatások, ingyenes védőszer- és permetezési költségtérítés mellett érdemes dohányt termelni. Kössük meg mtelőbb a dohánytermelési szerződés­^ 148 Hunya István az endrődi veteránok között A gróf-nélkali község akaratából...

Next

/
Thumbnails
Contents