Békés Megyei Népújság, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-12 / 37. szám
A helytörténeti bizottság feladatai és lehetőségei KÖRÖST AJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Simon István: Szőlő és gesztenye A megyénkben nemrég megalakult helytörténeti bizottságban az Országos Népművelési Tanács javaslata. és egy régi helyi igény realizálódott. E két oldalról jövő kezdeményezés látszólag elegendő energiát ad az induláshoz, a bizottság életrevalóságát azonban majd a végzett munka dönti el, s hogy a számonkéréskor ne kelljen szégyenkeznünk, idejében fel kell mérnünk az előttünk! álló feladatokat g a rendelkezésünkre álló lehetőségeket Kissé talán lllúziórom- bolóan hat, mégis mindenekelőtt azt kell leszögeznünk, hogy a helytörténeti bizottság tanácsadó testületé, mely semmiféle anyagi eszközzel nem rendelkezik. Feladata a megyei szinten folyó helytörténeti, kutató és ismeretterjesztő munka összefogása, azaz a kutatási témáik kijelölése (nagyobb feladatok megoldására kutatócsoportok kialakítása); fontosabb tanulmányok, kiállítási forgató- könyvek megvitatása; a publikácós lehetőségek számbavéjele és javaslattétel azok célszerű felhasználására; a honismeretihelytörténeti szakkörök tevékenységének elvi irányítása. E feladatok többségének megoldása anyagi eszközök nélkül persze elképzelhetetlen, s ezért a bizottságnak szoros kapcsolatot kell teremtenie a megyei és helyi pártbizottságokkal, a megyei és helyi tanácsokkal, a Hazafias Népfronttal, a TIT-tel, a Népművelési Tanácsadóval stb. Helyzetünknek é tényeit tudomásul véve arra kell törekednünk, hogy e sokoldalú kapcsolat ne minden próbálkozásunkat megkötő függőség, hanem kezdeményezéseink kiapadhatatlan támasza, s lehetőségeink forrása legyen. Hogyan tudjuk tehát az egyes feladatokat konkretizálni? Megyénk mennyiségi szempontból igen tekintélyes helytörténeti irodalma sajnálalos végleteket teremtett. Itt született a felszabadulás utáni helytörténet- írás egyik legnagyobb eredményeként emlegetett Orosháza Története és Néprajza, vagy a szintén sok jelentős munkát tartalmazó Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai c. sorozat, de ugyanakkor itt születtek a helytörténetírói dilettantizmus elrettentő, országos botrányt kavaró példái is. Az ezek által teremtett közismert problémák érthetővé teszik, hogy a tanácsok és a különböző szervek részéről némileg alábbhagyott a vállalkozókedv. Ha azonban a népművelés, a tudatformálás igényeinek megfelelő, a helyi és országos évfordulók által teremtett alkalmakat kihasználó, megyénk történetének legfontosabb problémáit magrs színvonalon tárgyaló munkákat tudunk felmutatni, minden bizonnyal sikerül a kiadás lehetőségei: is megtalálni — társadalmi igény követeli az ilyen munkák megszületését és megjelenését. Kutató nk érdeklődésének megfelelő irányú befolyásolását szolgálja többek között a szakmai viták megrendezése, valamint a rendszeresen ki’rásra kerülő helytörténeti pályázat nagy gonddal összeállított téma- javaslata, mely főleg a gazdaságtörténetre és a mozgalmi múlt még fel nem tárt területeire irányítja a figyelmet Másrészt felhívjuk a helyi tanácsok és a különböző szervek figyelmét egy-egy közelgő évfordulóra, egy-egy feltétlenül megoldandó " problémára, vagy egy már elkészült színvonalas munkára. így például a bizottság a napokban fordult beadványnyal a békéscsabai városi tanácshoz, hogy a megye- székhely alapításának 250. évfordulója alkalmából tanulmánykötetet jelentessen meg. Ilyen és ehhez hasonló feladatokat természetesen-csak egy, a helyi erőkből és megyén kívüli kutatókból álló munkaközösség képes megoldani. E munka- közösségek létrehozása és összefogása szintén a bizottság feladata. A tudományos feladatok megoldásával szoros összefüggésben van a történetihelytörténeti ismeretterjesztés elvi irányítása. Az ismeretterjesztéshez (s ezen belül a történeti ismeret- terjesztéshez) szükséges szervezeti keretekkel és anyagi lehetőségekkel természetesen továbbra is csak a TIT rendelkezik, de ha elfogadjuk, hogy az önálló tudományos munkán alapuló ismeretterjesztés hatékonyabb és értékesebb, mint a néhány könyv megemésztésén alapuló — márpedig így van —, akkor a bizottság és a TIT megfelelő együttműködése hozhat jelentős változásokat és új eredményeket a történeti ismeretterjesztésben. A honismereti szakkörök elvi irányítása szintén nem puszta frázis, ha meggondoljuk, hogy a helytörténeti pályázat kiírása egyúttal már az ő munkájuk segítő irányítását is jelenti. De segíteni kívánjuk munkájukat a Honismereti Híradó megjelentetésével és néhány sokszorított anyaggal is, melyek a honismereti munka egyes gyakorlati problémáira adnak választ (a tudományos feldolgozás műhelytitkai, kisebb kiállítások rendezésének lehetőségei, az egyes szakkörök eredményei stb.). Ismét ügyelnünk kell természetesen a feladatok pontos elhatárolására: a bizottság adottságainál és lehetőségeinél fogva aligha vállalkozhat új szakkörök szervezésére (ezt továbbra is csak a Népművelési Tanácsadó, a tanácsok népművelési csoportjai és a helyi kezdeményezők oldhatják meg), segíthet azonban a meglevők munkájának fellendítésében, tartalommal való megtöltésében. Mindezt pedig azért teszi, mert a honismereti mozgalomban a tudományos kutatás számottevő tartalékát, hátvédjét látja: e mozgalom maga még ritkán teremt tudományos értékű alkotásokat, de egyes munkásai eljuthatnak — és már el is jutottak ■— arra a szintre, hogy értékes dolgozatokat írjanak, s továbbfejlődésüket segíteni nemcsak kötelességünk, de a legtermészetesebb érdekünk is. A Békés megyei Múzeumi Szervezet a Hely- történeti Bizottság közreműködésével sokszorosított kiadványban fogja megjelentetni a mozgalom által létrehozott legértékesebb tanulmányokat. Nemrég tehát egy újabb bizottság alakult. Feladata a helytörténeti kutatás általános szintjének felemelése a modern történettudomány követelményeinek megfelelő nívóra. Ennek alapján pedig segíteni a történeti ismeretterjesztés rendszeresebbé, átgondoltabbá tételében, és segíteni a honismereti mozgalom újabb tartalommal való megtöltésében. Ha a bizottság tagjai valóban egy jól átgonolt terv szerint dolgoznak, és állandóan keresik az új feladatokat és lehetőségeket, ha a bizottság valóban minden oldalról megkapja a munkájához szükséges támogatást, akkor jelentős feladatokat oldhat meg, s több lesz néhány ember kedvtelésből vagy hivatalból űzött bi- zottságosd i j ánál. Vass István muzeológus, a helytörténeti bizottság titkára Meglehetősen ritka jelenség rma a szó nemes érteimében vett egyszerű költészet, amely a képi józanság, a gondolati -higgadtság, az érzelem-szilárdság, a hangulati árnyaltság tömör értékeiből tevődik össze. Simon István már első kötete óta sikerrel műveli ezt, stíluskitérők nélkül, józan következetességgel. Ugyancsak szép erénye a példás tanítványi hűség: örök példaképe Petőfi és Arany, anélkül, hogy másolójuk volna. Sikerült megragadnia e két- nagy költészet leglényegét és nem azokból, hanem azoknak él, vállalva a világos beszédet, a tanítás nem könnyű munkáját, a dolgozó nép melletti töretlen elkötelezettséget. A negyven esztendős Simon mostani, tizennegyedik kötete — érezhetjük — elsősorban a személyi számadás és némileg a felkészülések könyve. A kereLen negyven, színhatásokban gazdag költemény közül legalább harmincat a költő szülővidéke, a Bakonyalja fakasztott és érdekes, hogy a többiek külföldi utazások termékei, s nem a nagyvárosé, hol Simon már rég gyökeret eresztett. . Azért érdekes ez, mert általánosan törvényszerű, hogy a városba került költő élményvilága fokozatosan „elvárosdasodik”. Simon új kötete azonban hatásosan cáfolja meg ezt az elévülő törvényt és meglátásunk szerint e kötet demonstrálni kívánja a falu-város különbözőség hosszadalmas, de biztos eltűnését, vagyis: befejezése után 15 évvel a szovjet biztonsági szolgálat emberei Moszkváiban letartóztatják Gemgress urat, aki egy nyugatnémet, n^ű- anyagipari cég képviselője... Gerngress lebukásával — a Szovjetunió elleni háború idején még Müller névre hallgatott és az SS alezredese volt — lebuikik a „Saturnus” utolsó ügynöke is. A „Saturnus” a német katonai kémszolgálat, az Abwehr ügynöksége volt. 1941- ben a hitszegő náci támadás előtt szervezték meg. Feladata az volt, hogy a középső arc vonal s zaikiaszon e kettő emberi témái, problémái mindjobban azonosulnak. Ha esetleg nem is ez volt Simon feltett szándéka, akkor is jól „hibázott rá”. Egy új és fontos irodalmi jelenséget tudott bizonyítani kicsiny, de magas színvonalú kötetében. (Szép- irodalmi K., 1966.). d. r. diverzáns és kémtevékenységgel segítse a Moszkva felé előretörő náci hadseregeket. A szovjet kémelhárítás még időben értesült e rendkívüli jelentőségű német kémügynökség felállításáról; sikerült azt is megtudni, hogy melyik városban lesz a székhelye a megszállt szovjet területen. Ellenintézkedésként még 1941- ben egy szovjet állambiztonsági tisztekből álló csoport ereszkedett le ejtőernyővel a „Saturnus”-ba. Vállalkozásuk sikerrel jár. S elkezdődik a láthatatlan küzdelem: a nácik százszámra toborozzák ügynökeiket a megszállt területek lakosaiból és a hadifoglyok közül, majd rövid kiképzés után átdobják őket Moszkva irányába. Az át- és ledobott kártevők jelentős része a szovjet biztonsági szervek karjába fut. Nem mindegyik nyeri él büntetését; aki megbánja hazája ellen elkövetett vétkét és jelentkezik a fasiszták elleni harcra, azt újra beszervezik. Kegyetlen, kiszámíthatatlan, idegtépő játék folyik a láthatatlan fronton, melyből a szovjet felderítők kerülnek ki győztesen. Nemcsak a „Saturnus” kártevőit fülelik le, nemcsak a háború utáni munkára tartalékolt kémek névsorát szerzik meg, hanem, ama ennél sokkal fontosabb, tevékenységükkel megtévesztik a német vezérkart is és ez a náci „Középső hadseregcsoport” katasztrófáját okozza. A kém- és kalandregények színvonalát szerzőjük tehetsége mellett az határozza meg, hogy alkotójuk milyen szándékkal veti papírra sorait, mennyire veszi komolyan azt, amit csinál. Ardamatszkij ajánlásában azt írja, hogy azoknak a szovjet felderítőknek állít emléket, akik a honvédő háború láthatatlan frontjain estek él. Hű marad elhatározásához: szolid eszközzel lebilincselően izgalmas kémregényt ír azokra! a szovjet katonákról, tisztekről, harcosokról, partizánokról, akik véghezvit- téfk a „Saturnus” elleni nagyszerű fegyvertényt. (Zrínyi K., 1966.). Sztyepón Scsipacsov: Nevezheted akárminek Nevezheted akárminek, szerelmünk drágább lett s nagyobb, gyengédebb és figyelmesebb, ily nyugtalan hát mért vagyok? Álmoknak hiszek s hirtelen komor leszek egy gondolatnál. Mennél erősebb nekünk, annál félelmesebb a szerelem. Szokolay Károly fordítása Dénes Sándor Csendélet Ardamatszkij: A „Saturnus” nem válaszol A második világháború
