Békés Megyei Népújság, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-12 / 37. szám

WffJ. február 12. 5, Vasárnap Gyakorlaton 32 mérnökjelölt a szarvasi járás közös gazdaságaiban A Gödöllői, Agrártudományi Egyetem negyedéves hallgatói kö­zül 32-en töltik gyakorlati ide­jüket a szarvasi járás közös gaz­daságaiban. A szövetkezetek 2—2 mémökjelöltet fogadtak a nagy­üzemi gazdálkodás tanulmányo­zására. Hosszas vita és tanácskozás előzte meg a gyakornokok foga­dását. A járási tanács vb mezőr gazdasági osztálya, az agrártudo­mányi egyetem megbízottja és a termelőszövetkezetek vezetői több ízben is beszélgettek arról, hogy a mezőgazdasági értelmiség ne­velésében milyen fontos feladat vár a termelőszövetkezetekre. A közös gazdaságokban dolgozó egyetemet vagy középisikolát vég­zett szakemberek a legtöbbet 'te­hetik az újabb műszakiak neve­lésére, az utánpótlás biztosítá­sára. A mérnök jelöltek tetszését el­nyerte több szövetkezet. Jó ba-; rátságot kötőitek a tsz-gazdák- kal, szakemberekkel. Néhányan elhatározták, hogy az egyetem befejezése után a szarvasi járás­ban helyezkednek el. Brazil asszony magyar hazafísága Gyulán a KISZ és a rend­őrség által szervezett klubesten találkoztam Nadir Ferreira da Silva brazil származású, de ma már magyar állampolgárságú asszonnyal. Sőt, neve magyarul Nemes Imréné. Ezen a klubesten a fiatalok a hazafiságról beszélgettek. Arról főként, hogy az idegenből haza­tért hazánkfia lehet-e jó hazafi? Nos, erről most nem adunk tu­dósítást, de érdekes volt egy kérdés, melyet az egyik fiatal Nadirnak tett fel: — Mondja meg, milyen érzés a honvágy? Ahol a munkaverseny nem kampány SS ezer forint a legjobbak jutalmazására Az asszony elmondta honvá­gyát, honvágyának történetét, de megnyugtatta a KISZ-fiatalt.: — Én nagyon szeretem Ma­gyarországot! Lakásán, Gyulán a Gróza-park 1. szám alatt beszélgetünk vele. Érdekes ember. Azzal fogad, hogyha írunk róla, akkor a kér­déseket csak úgy szó szerint le­Az már Igen régen volt, amikor" a Békéscsabai Kötöttárugyárban a dolgozók jelentős hányadát még úgy kellett nógatni a munfcaver- senyben való aktív részvétéire. A gazdasági vezetők és a szakszer­vezeti aktivisták már sok évvel ezelőtt felismerték, hogy a ver­senymozgalom felkarolása meg­annyi rejtett tartalékot, értékes gazdasági eredményeket képes felszínre hozni. Amióta pedig a vállalati pártbizottság is még te­vékenyebb mozgatója, ellenőrzője lett a miunkaversenynek, azóta a korábbi, le nem becsülendő ered­mények csak tovább hatványozód- taik. Híven érzékeltetik ezt a kongresszusi verseny tapasztala­tai. A mozgalom politikai, tartalmi értékelésénél abból a koncepció­ból kell kiindulni, hogy a gyár dolgozóiban termékeny talajra talált az az évek óta folytatott agitáció, miszerint a szocialista műnk a verseny sohasem lehet va­lamiféle kampány, hanem éppoly folyamatos ténykedés, mint maga a termelés. Csupán a felajánlá­sok, feladatok aktualitása, értéke­lése és a jutalmazás érdekében oszlik szükségszerűen versenysza- kaszoikra. Éppen a kongresszusi verseny eredményei bizonyítják, hogy ez a céltudatos agitáció nem volt hiábavaló. A lezárult szakaszban 31 kol­lektíva tett közös felajánlásokat. Ezek között találjuk a Szocialista üzemrész címért küzdő készáru- raktári dolgozókat, akik eddigi eredményeik alapján méltán biza­kodhatnak abban, hogy április 4- re el is nyerik e megtisztelő cí­met. Ha ehhez számba vesszük a 15 szocialitsa, az öt e címért küz­dő és az egyszerű munkabrigádo- kat, valamint az egyéni felaján­lást tett dolgozókat, akkor meg­állapítható, hogy együttesen 1227 versenyzője volt a nemes vetél­kedésnek. Erkölcsileg különösen jelentős tény, hogy a gyárban évről évre terebélyesedik a munkjaverseny legfejlettebb formája, a szociális ta brigádmozgalom. Különösen szép eredményeket ért el ez utób­biban a gyár legnagyobb létszá­mú üzeme, a varroda, ahol 14 kol­lektíva keretében 425 munkás vesz részt brigádversenyben. Számuk szinte napról napra növekszik, s lIsjüCCaJÍMöiasM a sicMi ére'lségi anyasít „Megérkezett” az iskolákba a gimnáziumok idei szóbeli érett­ségi vizsgaanyaga, amelyet a Művelődésügyi Minisztériumi: an jelöltek ki. Ebből az anyagból állítják össze a ■ szaktanárok a vizsgatételeket , Eljuttatták a szóbeli érettségi vizsgaanyagot, illetve tételűket a dolgozók gimnáziumaiba is. A múlthoz képest annyi a változás, hogy fizikából és kémiából — a szóbeli tétel mellett — gyako- iati feladatot is meg kell oldani. (MTI) a brigádok között már jó néhány olyan van, amely többszörös tu­lajdonosa a szocialista címnek. Vonzóerejükre jellemző, hogy a kongresszusi verseny során három új KISZ ifjúsági brigád is csat­lakozott a mozgalomhoz. A kongresszusi verseny legjobb­jainak jutalmazására mintegy 55 ezer forintot használtak fel. A leg­jobb teljesítményt a varrodai Zója-brigád érte el, amely ezért 5000 forint különjutalomtban ré­szesült. Figyelmet érdemel, hogy a versengés szelleme utóbb már az alkalmazotti állományú dolgo­zók egy részét is „megihlette”. A lezárult szakaszban már négy ügyviteli brigád is részt vett, s ezek közül különösen az üzem­gazdasági osztály és a bérszám­fejtés tűnt ki. Érdemes ezek után górcső alá venni a vállalat néhány tavalyi gazdasági mutatóját, amelyeknek alakulásában a munkaverseny is szerepet játszott A mennyiségi termelési tervet — a belkereske­delmi tervvel szembeni kisebb lemaradás mellett — a gyár tel­jesítette. A tervezett termelési ér­téket mintegy 7,6 százalékkal, több mint tíz és fél millió forint­tal teljesítették túl. Az expoirt- kiszállítás 35 4 százalékkal halad­ta meg az 1965. évit. A termelékenység i 2 százalék­kal javult a bázishoz képest. A legmagasabb fejlődést a kelme­gyártó kötőtermek érték el, s ha a cikikprofil nagymérvű bővülése, az új dolgozók begyakorlatlan- sága és más tárgyi okok nem je­Ilyen lesz A Dohánybeváltó területén — a volt sportpálya folytatásában — öt darab 18 lakásos kockaház el­helyezésére készült beépítési terv (lásd: a rajzmellékletet), amely lentkeztek volna visszahúzóim a konfekció munkájában, akkor a termelékenység-növekedés még magasabb is lehetett volna. Az előírt jövedelmezőségi szin­tet a gyár — még nem végleges számítások szerint — túlteljesí­tette. Ugyancsak kedvezően ala­kult a termékek minősége is: egy százalékkal — exportban 2,3 szá­zalékkal — jobb az előző évinél. A. kelmekdkészítési és szabászata technológia javulása viszont szá­mottevő hulladékmegtakarítást eredményezett. Itt kell megemlí­teni, hogy a termelékenység javu­lása, valamint az 1966. február 1—i bérpolitikai intézkedések nyo­mán a munkások átlagkeresete 5,2 százalékkal nőtt. A tavalyi eredmények & ta­pasztalatok értékelése, sommázá- sa és elemzése még folyik a gyár­ban. Az elmondottakból azonban máris nyilvánvaló, hogy e tapasz­talatokat az új rr.unkaverseny- szakaszban is jól tudják haszno­sítani. A tapasztalat szerint pél­dául jól bevált módszer a széle­sebb körre kiterjesztett céljutal­mazás vagy a két év óta alkal­mazott pontszámos értékelő rend­szer. Ez utóbbi egyrészt a mun­katerületek és feladatok külön­bözősége és össze nem hasonlít- hatósága miatt szükséges, más­részt alkalmas a menet közben al­kalmazott értékelésekre. A jelen­leg folyó versenyszakasz politikai tartalmát természetesen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója adja. Kazár Mátyás írjuk-e, vagy mi is elmondjuk róla gondolatainkat? A kérdésére nem várt választ, hanem inkább rögtön panaszko­dik: — Nekünk is kellene jobb la­kás, mert ez, kicsi, meg már négyen vagyunk. Van kisfiúnk és kislányunk... Témánk a beszélgetés során mégiscsak a brazil élet, meg az elhatározás, amiért Magyaror­szágra jöttek. / Tizenketten vannak testvérek. Hét lány, öt fiú. Nadir a fiatal fejjel disszidáló Nemes Imre gyulai fiúval Santosban ismerke­dett meg. — Hogyan? — kérdeztem óva­tosan, nehogy megsértsem az in­tim faggatással? — Megtetszettem Imrének... Ö meg nekem. Szőke fiú, s nálunk a homokban előbb meg lehet taláíni a tűt, mint egy szőke' fiút... Az elfogadható magyarsággal beszélő Nadir kissé elpirul, de a hasonlatot mégis magabiztosan mondja. a Dohánybeváltó területére tervezett öt darab 18 lakásos kockaház Békéscsabán alapján két épület kivitelezése el­készült, illetve folyamatban van. Ez évben a Kazinczy utca és Ihász utca sarkán épül fel a har­madik lakóház. A kockaház úgy­nevezett mentesítő és szolgálati lakásokat foglal magában; — eze­ket a lakásokat is már gázfűtésre tervezték. (K—y) A brazil életről kérdezem, mert hiszen a magyar olvasót is ez érdekli legjobban. — Nálunk egészen más, mint itt, nálatok... — mondja, mert az önözés vagy a magázás sehogy sem áll szájára. — Nekem az csodálatos, hogy itt a nők, asszo- hyok meg lányok mennyire meg­becsültek. Braziliában, ha egy nő munkát vállal és megállapod­nak a munkabérben, azt vagy megadja a tulajdonos, vág}' nem. A férfiakkal nem nagyon merik ezt csinálni, mert akkor lesz piff-puff. Előveszik a fegyvert... Nőket meg kinevetik vagy el­küldik ha követelőznek. Azután exkuzálja magát. Bi­zonygatja, hogy ő nem azért be­szél az ottani rosszról, mert most itt van és nekünk „be akar vá­gódni”, hanem azért, mert ez igaz. Tudja, hogy a lányok áltá­lában cselédnek mennek és egy hónap alatt annyit keresnek, hogy alig elég egy pár cipőre. Nad'rnak — mint elmondja — nagyon tetszett, hogy nálunk a nő nincs kiszolgáltatva a férfi­nek. Ha nem értik egymást, hát elválnak. Ha mást szeretnek, ak­kor máshoz mennek feleségül. Ott, ha kell a lánynak a férfi, ha nem, a szülői kötelezés miatt házasságot kell kötni. És utána nincs kiút. Nem szabad soha el­válni. Hazajövetelük történetét is váddal meséli el. Kisfiúk, Valter da Silva Nemes beteg volt min­dig. Valahogy biztosan az apja vérét örökölte, s a nagy hőség fejfájásokat, lázas megbetegedé­seket okozott neki. Jönni kellett, mert féltették gyermeküket — És ezt az orvos javasolta? — kérdezem. — Nem, ott nagyon nehéz or­vost találni. Hidd nekem el, hogy ha jó orvos kell. akkor legin­kább külföldre kell menni... — Rossz az orvosképzés? — Nem, hanem ott pénzért le­het venni... tudod, hogy is hívjáik, papírt... diploma-papírt... S csak mikor már Brazíliából eljöttek, akkor tudták meg, hogy a kis Walternak a szervezete nem bírta a brazíliai klímát Most itthon csuda egészséges. Megreszkírozom én is a klub­esten elhangzott kérdést: — Honvágy? — Van! Hiányzik sokszor anya, apa meg a testvérek... Más nem. Más soha nem jut eszembe Brazíliából... De én tu­dom, hogyha én elmennék in­nen tőletek, akkor nekem a ma­gyar hazához nagyobb lenne honvágyam, mint most Brazíliá­hoz... Ez nagyon nagy szó! Egy bra­zil asszony magyar hazaszerete­te. Pedig csak néhány éve élnek itt, s máris minden szebb, min­den jobb, nagyobb a ragaszkodást Kissé törve folytatja, majdnem, hogy dicsekszik azzal, hogy neki van magyar barátnője is. Róth Mihályné. A kórházban, mikor a kislányt szülte, Nemes Andreát^ akkor ismerték meg egymást. — És nagyon jó — mentege­tőzik —, mert így én tudom, hogy engem is szeretnek a ma­gyarok. Róthné is a magyar ha­zához tartozik... Eiköszönéskor jövőjét, céljáit magyarázza: — Nekem sokat kell tanulni, olvasni magyar, mert beszélni már majdnem tudok, csak min­dig baj van, amikor el kell va­lamit olvasni. Azt nem jól ér­tem, m^rt nem úgy írják, mint Brazíliában. És nekem ez nagyon fontos, mert én magyar akarok mindig maradni. Varga Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents