Békés Megyei Népújság, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-10 / 35. szám

1967. február 10. 5 Péntek irodalmi klubjaink vendege: üsernus Békéscsabán, a megyei könyv­tár zsúfolásig megtelt előadóter­mében kezdte meg Csermis Mari­anne el őad óm ű vésznő versmondó sorozatát. Kőrútján Gyulán, Béké­sen, Orosházán, Szarvason és sok más helyen mindenütt a XX. szá­zsad külföldi költészetéből, prózá­jából nyújtott ízelítőt. Sokszínű világ ez. Kiragadja be­lőle a beat Corso gyanakvó szere- tetvágyát, közvetíti Garda Lorca üzenetét, Aragon mosolyát vetíti, megdübürögtetd Domeniko Tatár­ka megrázó erejű amtifasászta til­takozását, Woiker proletárja pa­naszát, s megborzongat Camus vérfagyasztó egzisztencializmusá­val. Ahány mű, annyi szán, annyi are, annyi hangulat. írásiban — hangzásban egyaránt. Ezért vagy miért ilyen szép ez? Csemus Ma­rianne kritikusad a biztos ízlést, az előadói eleganciát, a nagy in­tellektust, értelmező készséget emelik ki. — A műsornak vége. Fel tehe­tünk egy kérdést? — Hármat is — nevet. — Mit kívánt ezzel a műsorral elmondani, összefoglalni? Marianne állnak hozzám annyira közel, hogy bár mintegy 850 verset tu­dok s ebből a legtöbb klasszikus, műsoraimon elsősorban a mai iro­dalom szerepel. — Mi a véleménye a Békés megyei közönségről? — Nem udvariaskodom, de a legjobb. Jó volt itt verset mon­dani. Általában a vidéki közön­ség fogékonyabb, hálásabb, oda- adóbb, mint a pesti. Itt is első perctől fogva éreztem a hallgatók feszült ügyemét. Ez a versmondó szóméra az egyik legfontosabb fo­gódzó. — Mit kíván üzenni hallgatói­nak. — Csak annyit: bármikor bol­dogan eljövök az itteni versbará­tokhoz. Tizenkét fiókkönyvtár — 3400 olvasóval Szarvason a városi tanács vég­rehajtó bizottsága legutóbbi, ülé­sén a népművelés helyzete és a harmadik ötéves terv művelődés­politikai irányelveinek gyakorla­ti megvalósításáról tárgyalt. Meg­állapította, hogy a politikai, álta­lános és szakmai műveltség nö­velésében a könyvnek igen je­lentős hely és szerep jut Szarva­son is. A városban működő já­rási könyvtárban 22 ezer 500 kö­tet könyvet tartanak. A beirat­kozott olvasók száma 3400. A város területén 12 fiókkönyvtár működik. A kölcsönzött kötetek száma 1956-ban meghaladta a 130 ezret. Az üzemek és a tsz-ek a kul­turális alapból már igen jelenté­keny összeget fordítanak könyvek vásárlására. Sz. O. Levelezőnk írjat Elővásárlás és tsz-zárszámadás utáni vásár Ke vermesen — Válogatásom alapcéllei tűzése merész. Egy és fél óra keretében vázolni kívánom a XX. század gazdag irodataiónak bonyolult térképét, érzékeltetni annak tar­talmi-formai összetettségét, stílu­sok, irányzatok összefüggését, kölcsönhatását, azt a vonulatot, mély elé nem állít sorompót az ország- vagy kontinenshatár. A nem túl gazdag s előttünk kevés­bé ismert amerikai irodalomban az osztottság felmutatására is tö­rekszem. S nagyon érdekel a most érkező, nyomasztó gyermekikor terhét hordozó s minden polgári uniformdzáltság ellen tiltakozó, kitörni vágyó nemzedék. A XX. század a mi korunk. Nézetei ezért A kevermesi Lenin Tsz tag­sága ismerve termelési eredmé­nyeit és a várható jövedelmet, a helyi földművesszo vetkezet kez­deményezésére, január 23-tól 27- ig a boltokban elővásárt tartott. Kiválasztották a szükséges ipari termékeket, amit az elárusítók becsomagoltak és félretettek. Az elővásárlás várakozáson fe­lül jól sikerült. Több mint' 150 ezer forintért 10 televízió, 12 rádió, 25 mosógép, 15 kerékpár, 2 motorkerékpár, hűtőgép, szőlő- prés, vagy 80 ezer forint érték­ben különböző ruházati cikkek találtak gazdára. Ami esetleg az üzletben nem volt kapható, azt sürgősen pótolták. Január 28-án volt a tsz zár­számadó közgyűlése, ahol a ta­karékszövetkezet dolgozói közel 8 millió forintot oszlottak ki 42 forintos munkaegységértékben. A zárszámadás után azonnal meg­kezdődött a félretett áruk kifi­zetése és újak vásárlása még további 120 ezer forintért. Ezen­kívül a kiosztott összeg közel 35 százaléka került takarékbetétbe. Jutott azonban szórakozásra is, mert a vendéglő 21 ezer, a presz- szó pedig 17 ezer forintot forgal­mazott. Este az iskola szülői munkakö­zössége jól sikerült batyusbált rendezett. Kovács Gábor le a gyulai gyufagyárban és kötő­gyárban alkalmazott gyermek­munkások kibírhatatlan helyze­tét „A gyulai gyufagyárban és kötőgyárban 12 éves lányokat al­kalmaznak 12—13 órád napi mun­kára. Ha a hatóság ellenőrizni megy, a padlásra rejtik őket, per­sze nincs is komolyabb ellenőr­zés, mert a polgármester igazgató- sági tag.” 1910 tavasza... Május 4-én il­lusztris vendéget fogadnak a gyu­lai nemzetköziek: Bokányi Dezső érkezik Gyulára, hogy fellépjen mint képviselőjelölt. Még aznap részt vesz a Wiszt-vendéglőben rendezett nyilvános pártnapon, másnap pedig a népkerti pavi­lonban tartja meg programbe­szédét, bírálva a kormány és a parlament meddő munkáját. A mozgalom újabb nagy éve: 1912. Az új fellángolás a május 23-i budapesti „vérvörös csütörtök­kel” köszöntött be, mert e nap Békésben is forgószelet csapott. Kapner Lajos, a nagyváradi ke­rületi munkásbiztosító pénztár munkatársa 1912. május 26-án ér­kezett Gyulára. Este megbeszélte a pártvezetőséggel a másnapi népgyűlés dolgait. A városban már szétfutott a híre a pesti ese­ményeknek, nem véletlen hát, hogy a népgyűlésre roskadásig megtelt a népkerti pavilon, a szociáldemokraták gyűléseinek ál­landó helye és az sem véletlen, hogy ezúttal a rendőrségi hatósá­gi biztos erősítéssel vonult ki a gyűlés ellenőrzésére. Dundler Károly mondta a meg­nyitó szavakat. — Az urak vérfürdőit rendez­tek budapesti munkástestvére­ink között. Kapner Lajos elvtár­sunk ott volt, mindent látott és mindent hallott. Ő beszél most hozzátok, hallgassátok figyelem­mel. Kapner Lajos szenvedélyesen idézte a „vérvörös csütörtök” ese­ményeit — Tegnap és ma temették azo­kat a vértanúkat, akiket meg­gyilkoltak, mert a Parlament elé vonultak az általános titkos vá­lasztójog kivívására. Pusztulnia kell Tisza Istvánnak a házelnök­ségről, annak az embernek, aki a munkásság lövetésekor azt mond­ta: „Néhány halott miatt nem sza­kítom félbe a tanácskozást!” Nagy zivatar tört ki Kapner szavai nyomában. — Abcug, Tisza Pista! Abcug! Le vele! Egy öblös hang valahol a tö­meg közepén még az „Abcug, Ti­sza Pistát” is túlszárnyalta és szétterpeszkedett az egész terem­ben. — Le a grófi bandával! Éljen a népparlament! A hatósági biztos felugrott és odakiáltott Dundlemek: — Azonnal berekeszteni ezt a gyalázatos ordítozást! Ha nem lesz csend, feloszlatom a nép­gyűlést. Dundler felemelte a kezét A zaj lassan elült, egy-két abcug még botorkált a levegőben, ez­tán lehullott a hatósági biztos elé. Szedő Emil gyulai nyomdász nem nagyon válogatta a szavait. — A plakátokon rajta áll, hogy Lukács Györgyöt, városunk or­szággyűlési képviselőjét is meg­hívta a pártvezetőség. Nem mert eljönni, ez az -igazság' Dundler közbeszólt: — Levelet írt Lukács György úr. Azt írta: nem kötelezi semmi­féle ígéret arra, hogy itt legyen. Ismerjük Lukács György urat! Amikor képviselő lett, az általá­nos választójog hívének mondta magát. Azóta lepaktált Tisza Pis­tával...! A hatósági biztos itt félbesza­kította Dunáiért és azonnali szét- oszlásra hívta fel az embereket — A népgyűlést berekesztem! — kiabálta és a szolgálatos köz- rendőr az ajtóban már kifelé tuszkolta a népet A biztos magához intette Dundlert — Ha még egyszer pocskondi­ázni meri a parlamentet és a ha­tóságot, lecsukatom! Károly keményen néziett vissza a biztos szemébe. — Értem, biztos úr! Ezzel sarkon fordult és elve­gyült az emberek között. Kéry Gyula főispán még aznap este „Bizalmas! Saját kezébe!” megjelöléssel levelet ír dr. Lo- vich Ödön polgármesternek. (Ikt. száma: 31/1912.) „Magánúton ér­tesültem arról — írja a főispán —, hogy a mai napon szocialista gyűlés tartatott Gyulán. Felhí­vom polgármester urat, misze­rint ezentúl minden szocialista vagy egyéb politikai irányzatú gyűlést nálam bejelenteni, illet­ve az ilyen gyűlés befejezése után annak lefolyásáról hozzám kimerítő jelentést tegyen.” Erről a Kéry Gyuláról, miután 1919. január 4-én öngyilkos lett, így ír nekrológot a Békés című gyulai hetilap: „Föispáni műkö­dése alatt mindig szeretettel ka­rolta fel a vármegye érdekeit, de sohasem tévesztette szem elől a nagy nemzeti célokat sem”. Pél­dául: a szociáldemokraták üldö­zését. Nyugalomba vonulásakor: 1915. december 28-án a király a Lipót-rend lovagkeresztjével tün­tette ki Kéry Gyulát. Sass Ervin Három kép a Doktor úr-ból Színházunk stílusos, jó előadásban mutatta be Molnár Ferenc bohózatát, a Doktor úr-at. Képeink a darab egy-egy jelenetét mu­tatják be. A tanulás nem könnyű feladat, főként, ha a tanítvány csinos». (Felkai Eszter, Dénes Piroska, Cserényi Béla.) Puzsér minden problémát megold! (Kanalas László, Széplaky Endre és Barcza Éva.) Amikor kirobban a bonyodalom az eltűnt órák miatt. (Marin- kovics Zsuzsa, Sós László, Valkay Pál és Székely Tamás.) Fotó: Esztergály Megjelent a Nemzetközi Szemle új száma Napjaink valóban fontos és sok em­bert: érdeklő külpolitikai kérdései közül jó egynéhányat edemezinek, a Nemzetközi Szemle új számában ne­ves szerzők. „A kínai kulturális for­radalom és a dolgozók” címmel V. Fetov írt tanulmányt. „A tudomá­nyos szocializmus és a kispolgári ideológia” cimű cikk írója T. Tyimo- fej'öv. Álltai nos érdeklődésre tarthat számot O. Macha«A»a „Jugoszlávia 1966-ban” című beszámolója. A Nou- vel Observateur munkatársainak be­szélgetése Wilfred Burchett világhí­rű újságíróval „A XII. év katonái” címmel jelent meg. Rendkívül figyel­met érdemlő cikkek még: „Remény­telen háborúba keveredett-e az Egye­sült Államok?” (Marvin L. Stone), „Amerika nem győzhet” (Jacques Decornoy), „Thaiföld — az amerikai agressziók egyik bázisa” (France Npuvelle) és „A nyugatnémet újná­cik tevékenységéről” (Morning Star). „Franciaország és a NATO” címmel J. Rubinszkij gazdasági vonatkozáso­kat tár fel. Mint információ igen ér­dekes, „A francia szocialista—kom­munista párbeszéd” c. írás I. része. A Nemzetközi Szemle új számát a szokásos gazdag rovatok egészítik ki.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents