Békés Megyei Népújság, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-08 / 33. szám
190t. február S._ Szerda AZ ELEK/ | POSTÁS — Igen, az vagyok, hivatalos nyelven kézbesítő. Nevem Zim- nerniann Ferenc. Nem egyedül hordom az elekieknete a leveleket, s más küldeményeket, miért pont ■engem keres az újságíró? Mit meséljek magamról? Hat gyermek apja vagyok, pár évvel ezelőtt Lajos fiammal —■ akiből az idén lesz honvéd tiszt — és Klári lányommal — aki Kevermesen védőnő — egyszerre érettségiztem. Feri, Jósika és Vera gimnazisták. Erzsi általánosba jár. Tizenhét éve vagyok postás, nehéz lenne összeszámolni, hány kilométert kerékpároztam már a község utcáin. Befejeződött a szakszervezeti bízaimiváíasztás Továbbképzésben részesülnek az szb*titkárok és vezetőségi tagok A megye üzemeiben csaknem teljesen, befejeződött a szakszervezeti bízatni iválasztás és megkezdődött a bizalmite oktatása, amit a szakszervezeti bizottságok szerveztek meg. Érmek keretén belül megismerik kötelességeiket és' jogaikat, a különböző határozatokat, rendeleteiket. Különösen fontos, hogy a művezetővel és a ■osofparlvezetővel megfelelő kapcsolatot alakítsanak ki és vele is megbeszéljék a tennivalókat a termeléssel, a munkavédelemmel, a társadalombiztosítással összefüggő kérdésekben, valamint szociális, kulturális és egyéb vonatkozásban. Ahol a műhely- (osztály) bizottságokat is megválasztották, a szakszervezeti bizottság kidolgozza ezek ügyrendjét, illetve a hatáskörükkel kapcsolatos feladatokat. Mivel az szb-íhez hasonló szerepet töltenek be, fontos, ho:gy a műhelybizottságok tágjai a gazdasági mechanizmus reformjának fő kérdéseit folyamatosan megismerjék és a jövő év kezdetéig kellő tájékozottsággal rendelkezzenek. v Az azb-titkárok és vezetőségi tagok (reszortosok) az SZMT irányításával — szakmánként — továbbképzésben részesülnek a második fél évben, amikor majd lezárul a választás. Jelenleg a nagyobb üzemek bér- és termelési felelősei (Békés megyéből 23-an) kéthónapos középfokú tanfolyamon vesznek részt Szegeden, Nagyszabású megmozdulások, termelési versenyek Értékelték Békéscsaba KISZ-fiat aljainak elmúlt évi munkáját A KISZ Békéscsabai Városi Végrehajtó Bizottsága értékelte a megyeszékhely KlSZ-alapszerve- zeteinek elmúlt évi tevékenységét s a Vb megállapította: a KISZ VI. ■kongresszusának jelszavai alapján végezték műnk áj utcát. A „Vádoljuk az imperializmust!” jelmondatból adódó feladatokat megfelelően végrehajtották. Az akciók sikeressége láttán elmondhatjuk, hogy a fiatalokat érdeklik a nemzetközi események, s érdeklődésük. nem pártatlan, íme néhány adat: a januári városi ifjúsági parlament részvevői táviratban ítéltek el az USA vietnami agresszióját. A februári tiltakozó nagygyűlésen hátszázan vettek részt. A Gyarmati Ifjúság Napján mintegy ötszázan gyűltek Beszéljek a lapterjesztésről? öt- ixmegyben bizony szívtuk a fogunkat és nem nagyon tetszett, amikor a posta átvette a lapkézbesítést és előfisetésgyűjtést. Azóta megszoktuk, sőt megszerettük... Naponta kétszázhetven újságot hordok ki az előfizetőit címére, ebből pontosan hetvenhét a Népújság. Nincs nagy titka az előfizetáagyű jíésben elért szép eredményeimnek. Ismerni kell a lapokat, az. embereket és a kötelességből végzett munkán felül minden postásnak egy kicsit propagandistának is kell lenni Aki nem bánta meg a választást Itt van például a Népújság. Nem nehéz az előfizetésgyűjtés. Megyénk eseményei, problémái érdeklik. az embereket. Szeretik ezenkívül a folytatásos regényeket, rejtvényeket, sporttudósitá- sokat — no és természetesen azokat az írásokat, amelyek a község életéről, lakóiról szólnak... Ennyi az egész... Fényképezte és lejegyezte: Opauszky László Azt. hiszem, nem lehet csodálkozni azon, hogy a délelőtt kellői közepén, tíz óra tájban nincs nagy forgalom a Kétegyházi Fmsz igen szépen berendezett cukrászdájában. Keveset használva sziszeg a modem kávéfőző masina és az üveg mögött is a déli, majd esti forgalomra várva kelletik magukat a krémesek, torták és ki tudná felsorolni, milyen finomságok. A félig nyitott ajtón belátni a műhelybe, ahol nyúlánk legényke sürgölődik. Enge délyt kérünk a belépésre, kattan a fényképezőgép és Ollár György harmadéves cukrásztanuló máris ott ül az asztalunknál. Kicsit meg van illetödve, nem szokott hozzá ahhoz, hogy munka közben fényképezzék és utána „ismeretlenek” különböző kérdésekkel nyaggassák. Igaz, a szabatos, gondolkozás nélküli válaszokból kitűnik, nem is veszi nyaggatás- nak a kérdezösködést. — Az igazat megvallva, eszein ágába sem jutott az, hogy iskoláim elvégzése után cukrász legyek. Szó se róla — vall tovább —, nagyon szeretem az édességet, a készítményeimet, de arra nem gondoltam, hogy egész éle-| temfoen ilyesmi készítésével fo- j gőte majd foglalkozni. Szóval, j villanyszerelő vagy gépszerelő: szerettem volna lenni. Nem sike-! rült a felvétel... — így lettem cukrász. Nem bántani meg — teszi hozzá felcsillanó szemmel. — Szikes Bandi bácsi, a cukrászda vezetője a mesterem, megszerettette velem a szakmát. Sajnos, most már több mint két hete beteg... — Ki dolgozik? — fin — mondja önérzetesen —, mit tetszik íhinini, potyára töltöm a harmadik évet Bandi bácsi mellett? Nehéz, nehéz, de bízom abban, hogy- Bandi bácsi hamarosan visszajön és tud majd velem foglalkozni. Erre különösen azért lenne most majd szükség, mert a nyáron végzek, akkor lesz a szakmunkásvizsgám s minden időt szeretnék a tanulással tölteni. Ollár Gyuri elnézést kér, a villanysütőben ikrémeslapok sülnek, nem időzhet tovább. Rövid beszélgetésünk végére önkéntelenül is idekívánkozik néhány gondolat: Még mindig nem foglalkozunk eleget a VIIL általánost elvégző fiatalok pályaválasztási gondjaival. Nem segítjük őket eléggé, nem magyarázzuk meg nekik eléggé azt, hogy nemcsak az „előkelő” tv- és rádiószerelő, a lányoknál a fodrász, kozmetikus és más szakma művelői „emberek”. Minden szakmának megvan a maga szépsége s ha ismertetésükkel az illetékesek még alaposabban foglalkoznak, valószínű megszűnik az egyes szakmákban az aránytalan túljelentkezés és oda is lesz jelentkező, ahová eddig csak azokat vettélt fel, akiknek máshol nem sikerült elhelyezkedni. Fotó, szöveg: Opauszky össze, hogy bírálják és elítéljék a gyarmatosítókat és a neokolonia- 1 istákat. Ezenkívül számos vietnami műszakra került sor. A „Tervezzünk és cselekedjünk együtt!” jelmondat megvalósítása során a tervezések jók voltak, viszont ezek valóra váltásánál, tehát a cselekvésnél akadtak hibák. Az ifjúság eszmei, politikai nevelésében alapvető szerepe van a KISZ-dktatásnak és a vezető- képzésnek. A KISZ-oiktatásban 183 körben 4568 hallgató tanul. A termelési mozgalmak sikeresele voltak, s ehhez nagyban hozzájárult a városi bizottság mellett működő termelési osztály, ami fiatal mérnökökből, technikusokból, és alapezervezeti titkárokból áll. A Kner Nyomda KISZ-szervezete és a termelési osztály felhívással fordult a megye intézményeihez, vállalataihoz, hogy csatlakozzanak a kongresszusi munkaver- | senyhez. Ennek eredményeképpen ;j 21 ifjúsági brigád, két exportőri - | gád és 12 alapszervezet nevezett be a versenybe. A Szakma Ifjú Mestere mozgalomba 210-en jelentkeztek. Kiemelkednek közülük a Kner Nyomda, az építőipari vállalat, a kötöttárugyár és a MÁV-fűtőfoáz ki.szesei. Szép sikert értek el a „Ki minek a mestere?” esztergályos vetélkedőn is a város KISZ- fiataijai. A ikövetkező hónapokban nagyobb gondot kell fordítani az ifjúsági Radar-szolgálatra. A kulturális rendezvények közül a Békéscsabai Ifjúsági Napok eseménysorozata sikerült a legjobban, míg sporttevékenységben főként a nagyobb alapszervezeteik büszkélkedhetnek. Az Országos Sportnapok ünnepségein mintegy 2500—3000 fiatal vett részt Békéscsabán. A „Szót kér a KISZ-tag!” jelszó megvalósítása érdekében kerüli sor a városi ifjúsági parlamentre. Az 1966. évi akcióprogramok keretében 1092-en neveztek be az Ifjúság a szocializmusért mozgalomba. Az új rendszerű mozgalom. elérte célját. Busójárás Mohácson vállalkozott volna, hogy visszamerészkedjen az „ördögök” által megszállott városba. Mohács, 1967. február 5. Mielőtt elindultam Mohácsra, mindent elolvastam, amit a busójárásról, a déJ-szlóv— sokac nép- töredék farsangi ünnepségéről fel tudtam kutatni. A Révai Lexikon szerint a sokacok úgy antropológiai, mint etnográfiai szempontból teljesen különböznek a szomszédos bunyevácoktól, házközösségben (zadrugában) laknak, táncuk a kóló, a férfiak sok színben kivarrt báránybőrbundát, vastag fekete nyakkendőt, a nők válltól a földig érő, derékban övbe fogott redős Inget és fejre húzott kapicát viselnek. Mikor a zsúfolásig megtelt bu- dapest—mohácsi autóbuszjárat begördült a baranyai városka főterére, mégis merőben más kép fogadott, mint amit elképzeltem. A kirakatok nündegyikében busó álarc, rengeteg zászló, emléktárgy, hullámzó kon. A napsütötte éppen a „török tömeg az utcáSziéchenyi téren sereg” gyülekezett, kasírozott lantokat szorongató, színes bugyogós, kaftános lányok és fiúk alkottak festői csoportokat. Izgatott vezetőjüket, Dezső Attila testnevelő tanárt, csak egy pillanatra tudtam kiragadni két janicsár közül, villámgyorsan ennyit mondott: — Sokkal szervezettebb lesz az idei ünnepség a korábbiaknál. Eddig a törököknek, mármint a gyalogosoknak, nem volt meghatározott programjuk, csak úgy csellengtek a téren. Az idén azonban Simon Attila, a Mecsek- együttes kitűnő koreográfusa a hagyományos mondához ragaszkodva igazi színjátékot szervezett, ahol minden résztvevőnek megvan a feladata. Mi is a monda? — 1526 után Mohács óriási temetővé változott. A kevés 'életben mai-adottat csak az vigasztalta, hogy a hatalmas török sereg elvonult Buda felé. A nyugalom azonban nem sokáig tartott. A törökök újból megjelentek, a maroknyi életben maradt az elviselhetetlen megpróbáltatások elől a Duna túlsó, lápos partjára menekült. Elhatározták, hogy megtorolják a zsarnokot. Csónakokat gyártottak, fából furcsa sisakokat készítettek, hogy a török szab- lyák ellen legalább a fejük védve legyen. Az eredetileg fehér fűzfát vörösre festették, s amikor a szörnyű maszkokban, kereplőket csattogtatva rátámadtak az alvó török táborra, a' babonás törökök ész nélkül elmenekültek, földöntúli, szörnyű rémeket látván támadóikban. A monda szerint még a város kapuját sem találták, egyik utcából a másikba futká- roztak. Aki életben maradt, az a világ valamennyi kincséért sem A régi busójárás kötetlen volt, három napig is eltartott, minden épkézláb ember a farsang végét ünnepelte. Ez a régi „busózás” megszűnt, az eredeti maszkok múzeumba kerültek, az árvíz vagy a tűz emésztette őket. Sajnos, az utóbbi években a film- és a televíziófelvételeik alkalmával a határozott vonalú, élénk színezetű famaszkok tulajdonosait részesítették előnyben, s emiatt egyre több, a hagyományoktól mindinkább elrugaszkodó maszk késaült a díjazás reményébe. Sokan vannak, akik évtizedek óta részt vesznek a felvonuláson, 3—1000 forint értékű saját felszereléssel is rendelkeznek. Kaikén Mátyás népművész már húsz éve „busózik”, az 6 feladata a hagyományos ágyúszó reprodukálása. Nevetve meséli, hogy pár évvel ezelőtt egy kémiatanár állította össze az ágyú töltetét, s az annyira jól sikerült, hogy a tanács összes ablakai kirepültek, meggyulladt a tető, a tűzoltóknak kellett kivonulni. A jelenlevők rendkívül élvezték az esetet, azt hitték ez is hozzátartozik a műsorhoz. Az idei busójárás nagy szenzációja volt a szabadtéri ökörsütés. Állandóan nagy tömeg figyelte a híres debreceni mesterszakács előkészületeit, a több mázsás ökör feldolgozási műveleteit. A recept röviden: „Végy egy egyhete levágott, roegnyú-
