Békés Megyei Népújság, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-07 / 32. szám
1M7. február 1. 3 Kedd ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐJELÖLTJEINK Keszthelyi Zoltán A jelölőgyűlés kezdetére szonv- öaton délután teljesen megtelt Battonyán a községi tanács barátságos nagyterme. A mintás térítőikkel takart asztalokat fejkendős asszonyok, széltől és naptól cserzett arcú- tsz-gazdák, ipari munkások, pedagógusok, hivatali és kereskedelmi, dolgozók ülték körül. A három nemzetiségű község lakosságának színe-java ott volt. A magyar, a szerb és a román ajkú választópolgárok békés egyetértésben gyűltek össze, hogy országgyűlési képviselőt jelöljenek. A felemelő érzés, a nagy felelősség ült az arcokon, hiszen a község történetében első alkalommal érte őket a megtiszteltetés, hogy saját soraikból javasolhattak képviselőt az Országházba. Feszült figyelemmel hallgatták az elnöklő dr. Spák János járásbíró megnyitó szavait, majd az utána következő javaslattételeket. Engi Illés, a Hazafias Népfront községi bizottságának elnöke valamennyiük gondolatát találta el, amikor Keszthelyi Zoltánt, a Petőfi Tsz elnökét javasolta országgyűlési képviselőjelöltnek. Valamennyien jól ismerik. A község szülötte. Itt nevelkedett, s azóta is hű maradt az ősi foglalkozáshoz: a földműveléshez. Az agráregyetem elvégzése után visz- szatért szülőfalujába, s itt segítette a mezőgazdaság nagyüzemi fejlesztését, kezdetben agronó- musként, majd főagronómusként és gépállomási igazgatóként. A járási tanács főagronómusi tisztét néhány évvel ezelőtt a battónyai Petőfi Tsz elnöki funkciójával cserélte fel. — Tehetséges, szorgalmas ember — jellemezte Engi Illés —, méltó arra, hogy a község és a környék választópolgárainak érdekeit képviselje. — A nagy tisztességre sorba-sorba javasolták a többiek is, munkatársak és ismerősök. Bíznak benne. — A mi sorainkból való. Eddig is törődött ügyes-bajos dolgainkkal. Ajtaja mindig nyitva volt a gonddal kopogtatók előtt — mondták többen is keresetlen sza- vakkáL Amikor Keszthelyi elvtárs kapta meg a szót, meghatottan köszönte meg a bizalmat. Szavai nyomán megelevenedtek az elmúlt négy év apró és nagyobb tettei, arftelyek szebbé, jobbá varázsolták a község lakosainak életét, de szólt a jövő terveiről, a megoldandó problémákról is rövid programbeszédében. S mindjárt beigazolódott: jó helyre került a bizalom. P. P. Bálint Istvánná Január 4-én délelőtt zsúfolásig megtelt a szeghalmi Petőfi Tsz feldíszített kultúrterme, s aki nem fért be, a szomszédos helyiségben foglalt helyet Országgyűlési képviselőjelölésre jöttek össze ilyen szép számban. Papp József, a községi tanács elnöke a Hazafias Népfront megbízásából Bálint Ist- vánnét ajánlotta, aki Szeghalmon született, itt él és dolgozik ma is. Tizenhat éve a járási nőtanács titkára, nyolc éve pedig egyúttal járási tanácstag is. Képviselje ő a szeghalmiak érdekeit a Parlamentben! Major Jánosné pedagógus többek között így méltatta Bálint Istvánná eddigi közéleti szereplését: — Évek óta fáradságot nem ismerve intézi az emberek ügyeit. Mi, nők büszkék vagyunk arra, hogy őt. választják az országgyűlésbe, én pedig büszke vagyok a tanítványomra is. Agrárproletár családból származik Bálint Istvánná, a felszabadulás előtt, egy ideig még azután sem állt módjában a tanulás, s ezt pótolja most. Az idén érettségizik. Pedig sok időt vesz igénybe a mindennapos munkája és két kiskorú gyermekének a nevelését sem hanyagolja el. Példás a családi élete. — Jó a munkamegosztás nálunk — mondja tréfásan. — A férjem, az ötödik osztályos Pistikém és az óvodás Bandikám is segít a háztartásban, hogy mindennel elkészüljünk. Egy másik felszólaló azt a tevékenységét méltatta, amelyet a gyermekek és a szülők nevelésében kifejt. Egy nagy gond foglalkoztatja most. Ebben a választókerületben Fehér Lajos elvtárs volt az országgyűlési képviselő. Felmerül benne a kérdés: hogy tudja majd megállni a helyét mellette? De biztatják őt a járás vezetői és bizonyára továbbra is támogatják majd. Mert nagy felelősséget érez magában. Már elhatározta, hogy a választási nagygyűlést Dévavá- nyán tartja. Ezt a községet csak nemrég csatolták a szeghalmi járáshoz, még kevesen ismerik őt. Nem tesz nagy ígéretet. Egyszerűen csak annyit mond, hogy becsülettel akarja teljesíteni a kötelességét. Ennek biztosítéka pedig az eddigi kiváló munkája, a járás gondjainak alapos ismerete és mély emberszeretete. Ezért is kapott egyhangúan bizalmat Szeghalmon Bálint Istvánná képviselő- és járási tanácstagjelölt. P. B. Balogh László A 14-es választókörzet, Békés, Tarhos, Mezőmegyer, Bélmegyer képviselőjelöltje. A körzet felnőtt lakossága jól ismeri. Békési születésű. Hétholdas parasztcsa- iádból származik. A békési Egyetértés Tsz elnöke. Pártonkívüli. Milyen ember.Balogh László? Vozár György, a járási tanács vb mezőgazdasági osztályának vezetője szerint a közösségért végzett munkájával érdemelte ki az emberek bizalmát, szeretetét. Az Egyetértés Tsz 1966-ban úgy gazdálkodott, hogy 13 millió 305 ezer forint bruttó jövedelmet ért el. Az elemi csapások ellenére az egy tagra jutó átlagjövedelem 300 forinttal több, mint 1965-ben volt. A tsz félmillió forinttal növelte forgóalapját. 1967. január 1-vel a Vörös Csillag Tsz egyesült a Balogh elvtárs által vezetett szövetkezettel. A vezetőségválasztó közgyűlésen Balogh Lászlót egyhangú szótöbbséggel, nagy taps közepette tették meg az egyesült tsz-ek elnökének. És amiről talán kevesen tudnak, Balogh László tsz-be lépése óta a mező- gazdasági technikum tananyagából érettségi vizsgát tett. Jelenleg az Agrártudományi Egyetemen folytatja tanulmányait. Szántó Gábor tsz-alapító tag mondta: — Balogh László olyan, mint mi vagyunk. Nem tűri azt, ami nekünk sem tetszik. Hídvégi Sándor tsz-tag, éjjeliőr: — Csak azt nem tudom, hogy a mi elnökünk mikor pihen. Tavasztól őszig, amíg termény és munka van a határban, éjszaka is gyakran találkozom vele. Ellenőrizni jár. Végh László, a Hazafias Népfront békési bizottságának elnöke: — Balogh László minden tekintetben alkalmas arra, hogy a 14-es választási körzet ismét a Parlamentbe küldje országgyűlési képviselőnek. A jelölt eddigi politikai és gazdasági munkájával rászolgált a békési emberek bizalmára Ezért a Hazafias Népfront községi elnöksége nevében kérem a jelölőgyűlés résztvevőit, Békés és a 14-es körzet választópolgárait, jelöljük és március 19-én válasz- szűk meg képviselőnknek. És a békési moziban felcsattant a taps! D. K. Nagy Jó A Szarvasi Vasipari Ktsz egy hete átadott ebédlője zsúfolásul megtelt ktsz-dolgozókkal, szarvasiakkal. Az asztaloknál — szombat délután lévén — ünneplőben ülnek emberek, de vannak ott második műszakosok is, akik „csak” a műhelyből szaladtak fel. Szuty- kosak, kormosak, de az ünneplés azonos: Szarvas itt, ebben az új létesítményben jelöli a legközeviselőjét. Sznyida György, a városi párt- bizottság titkára kér az elnök után szót. Képviselőről beszél, aki az elmúlt négy évben Szarvast, a járást, sokszor a megyét is képviselte hazánk legmagasabb törvényhozó szervébe^. Itt, ezen a helyen mi nem mondunk sokat, illetve nem idézünk sokat a titkár I beszédéből. Nagy József, a Szarvasi Kísérleti Állami Gazdaság igazgatója, mint mezőgazda- sági mérnök legutóbb a békés- szentandrási Rákóczi Termelőszövetkezetben „kikértként” dolgozott elnöki beosztásban. Az elmúlt négy évben, mint országgyűlési képviselő többek között sokat tett a vízügyi törvény megalkotásáért. Ügy, mint a szarvasiak és a békésszentandrásiak képviselője. De most nem a múltról van elsősorban szó, hanem a jövőről. A városi pártbizottság titkára által javasolt jelölt, Nagy József beszél erről. Akarata ellenére is újra csak (fa múltba nyúl vissza. Nem is lehet másképp beszélni Szarvas jövőjéről, hiszen tudott, hogy alig több egy fél évnél, amikor Szarvas „város”-jogot kapott A jövőt ez határozza meg. A képviselőjelölt azonban figyelmeztet: — A régi óhaj megvalósult. De egyikőnk se higyje, hogy az Elnöki Tanács határozatával várossá is lettünk. Nagyon sokat kell tennünk, mindenkinek, munkásnak, termelőszövetkezeti tagnak, állami gazdasági dolgozónak, a város minden lakójának, hogy igazán viselhessük a „város" címet. Dolgunk nem kevés: jó ivóvizet kell adnunk minden házba; munkahelyet mindenkinek; és mert a mi iparunkat a ktsz-ek képviselik elsősorban, legalább 300 milliós termelési értéket i Sok más feladat is vár még a szarvasiakra, de ha a képviselő és a város lakói együtt dolgoznak, akkor a jelölőgyűlésen megadott bizalomnak meglesz az értelme. V. T. Újhelyi Sándorné Amikor négyszáz kéz lendült a magasba Gyulán, a Harisnyagyár Jókai Kul túrházában tegnap délután, a kezek mögötti arcok a bizalom tükrei voltak. Országgyűlési képviselőt jelöltek a gyulaiak, s az a száz ember is, aki kint rekedt. „Küldjétek a legkiválóbbakat az országgyűlésbe” — hirdette a felirat. Újhelyi Sándorné a legkiválóbbak közé tartozik Gyulán. Ahhoz képest, hogy milyen fiatal — 1927-ben született —, az élet iskoláját alaposan kijárta. Igazi iskoláit most végzi. „Tizenkét éves korában már dolgozik... a ha- risnyagyárban arra törekedett, hogy a gyermekek tudásban, emberies körülmények között nőjenek fel; harcolt a bölcsödéért ... A könnyűipar és az üzem Kiváló Dolgozója ... —” Egymás után hangzanak el a hozzászólások során azok az érdemek, amelyek elsősorban a termelőmunkát, az értékes tevékenységeket elevenítik fel. A nézőtérről rápillantanak azok az arcok, akikkel együtt dolgozott. Melegség sugárzik a szemekből, a bizalom melegsége. Iskoláj elvégzése után magasabb beosztásba került. Most szakszervezeti * vonalon a megyei bizottságban tevékenykedik. Esti iskolán mindig kiváló eredménnyel megszerezte az érettségit, most felső fokon tanul; nem elfeledve volt munkatársait, főleg az édesanyákat— Csak azért nem nyújtották fel többen a kezüket, mert nem fértek be ezen a délutánon a gyulai Jókai Kultúrház- ba. Újhelyi Sándorné meghatódott volt munkatársai szere- tetétől, a gyulai emberek bi- zalmától. Mindenki érezte, tudta ezekben a pillanatokban: (amikor kissé akadozva mondott köszönetét) a Parlamentben szilárd lesz a hangja: — Tisztelettel megköszönöm, és fogadom a bizalmat, azon leszek, hogy a munkásosztály és egész dolgozó népünk, meg az egyének érdekeit képvisel- ' m ... Sok sikert kívánunk hozzá! T. F.
