Békés Megyei Népújság, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-05 / 31. szám
1967. február Ä. 6 Vasárra# Ahol mindenki otthon van Sürgős döntést várnak Hosszan elnyúló házsor között imbolyog a gépkocsi a csúszós, jeges úton. Itt-ott egy-egy alacsonyabb, régi mintájú ház szakítja meg a modern lakóépületek sorát, de még beépítetlen telket is láthatunk. Szép formájú emeletes épület előtt haladunk, messziről látni, korszerű iskola. Később szép kultúrház következik. Ejnye, hol van már a tanácsháza, hiszen kifelé haladunk a községből... — Mi bizony kissé messze esünk a központtól — mondja Nagy Károly, a végrehajtó bizottság elnöke, amikor a község életéről érdeklődöm. — Községünk még nem régi múltra tekinthet vissza, hiszen Kamut csak 1950- ben lett önálló község. Az akkori tervek ide jelölték a tanácsháza helyét, s az építkezés is itt történt. Később a tervek változtak és a tanács majdnem kívülszorult a községből. Az új községrendezési tervek szerint majd beljebb költözünk, de természetesen ez még távolabbi feladat A múltunk? Egy község életében tizenhat év nem nagy idő, de azért van miről számot adni. Nengyvenkilencben kétezer-százötvennégyen mondhatták magukat kamutinak, ez a szám valamelyest csökkent azóta Többen elköltöztek, öregek meghaltak, szóval, a legutóbbi nép- számlálás adatai szerint községünk lakossága 2109. Miután igen nagy a tanyavilágunk, a belterületen csak 130 a családi házak száma Ötven óta kereken 50 újat építettek, harmincat pedig szinte teljesen felújítottak a tulajdonosok. Eltűntek a szűk ablakok s az egykor alacsony házikókat az átépítés után alig lehet megkülönböztetni az újaktól. Elsőnek a tanácsháza épült, majd titkári és három szolgálati lakás segítette az önállóságot Nagy lépést jelentett a postakirendeltség létrehozása és a háromkilométeres bekötő .út megépítése. Ötvenötben. eltűrtek a petróleumlámpák. ja azonnal. Tizenöt ház már elkészült s ebben az évben teljesen felépül a többi is. Sajnos, a belterületen nincs több hely. Már elment a kérvény az illetékesekhez, engedélyezzék húsz hold szántóföld művelés alóli kivonását. Ha megérkezik az engedély, 80 új építkezés kezdődhet Jelenleg több mint 30 igénylőt tartunk számon. — Csak ez jelenti a jövőt? Nyolcvan új ház? — Szó sincs erről. Községünk csinosítása állandóan folyik Járdaépítés, parkosítás, a művelődési ház kerítése, a villanyhálózat bővítése — szóval, van állandóan tennivalónk. A fő figyelmet azonban a takarékosságra fordítjuk Szeretnénk megvalósítani két-há- rom év múlva a vízmüvet Erre pedig sok pénz kelL — Hogyan lehetne jellemezni a kamutiakat? — Rendes, becsületes, szorgalmas emberek. Ezt bizonyítja az is, hogy a termelőszövetkezet mintegy 44 forintot fizet munkaegységenként és az egy főre eső jövedelem 22 ezer forint körül van. Jobb életre törekednek a kamutiak, szakítani szeretnének minden régi rossz hagyománnyal. Ötvennégy házban televízió, 530-ban rádió. Százharminchat nagyobb motorkerékpár mellett se szeri, se száma a kisebb motoroknak Azt hiszem az 55 magántulajdonban levő személygépkocsi is bizonyítja, hogy nem élnek olyan rosszul községünk lakói. Egyre viszont különösen büszkék vagyunk Nálunk mindenki itthon van! A termelőszövetkezetben nincs elöregedési veszély. A fiatalok megtalálják számításaikat, szórakozási lehetőségeiket és az idősebbek is jól érzik magukat itthon. Mindössze két villanyszerelő van, aki távol dolgozik, mert egyelőre nincs részükre munkalehetőség Ügyfél kopogtat a tanácselnök ajtaján s az újságíró távozik, hogy ^megírja Kamut község 16 éves eleiének szűkszavú vázlatát Azt a vázlatot, amelyben a tanács munkájáról esett a legkevesebb szó. De vajon szükséges erről külön írni? Opauszky László Panaszkodnak a cukorgyárak vezetői. Megvan rá az okuk. Onnan a panasz szó, hogy a cukorrépatermelési szerződések kötésével nincsenek megelégedve. Hogy is lennének, hiszen néhány nappal ezelőtt a mezőhegyesiek körzetükben 90, *a sarkadiak pe- dik csak 86,5 százalékra álltak. Jogos az elégedetlenségük, ha meggondoljuk, hogy nem is olyan soká elérkezik a vetés ideje. De addig is van mit intézni. Ezt azonban megnehezíti, hogy még most sem tudják, végül is mennyi vetőmagról gondoskodjanak. A cukorgyáriak azt tapasztalják, hogy egyik-másik szövetkezetben még mindig erősen latolgatják, hány holdon termeljék a sok munkát adó cukorrépát, amely jó termés esetén búsás jövede'met ad és meghálálja a gondoskodást. A húzódozásnak akárhogy is nézik, érv kicsit a megnövekedett önállóság az alapja. Több szövetkezetben valahogy így gondolkodnak: most már senki sem kényszeríthet bennünket arra, hogy ennyi vagy annvi holdon vessünk répát. f<ry is van. Pusz+án a nagyobb önállóságból azonban még nem lesz több hús, tej, de még cukor sem. Csakis a jobb munkából, a nagyobb termésből lehet. Az önállósággal tehát jól és okosan szükséges élni. Kevés azonban az üdvösséghez az, ha csak az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek egy részében néznek túl a saját portájukon akkor, amikor azt is számításba veszik, hogy a gyárakat ezután is el kell látni megfelelő mennyiségű és minőségű nyersanyaggal, közte cukorrépával is. Vagyis a vállalati, a közös gazdasági érdeken felül a népgazdaság érdekét is szem előtt tartják. Hiszen éppen arra való a nagyobb önállóság, hogy jobban és okosabban szolgálja az egész nép érdekét, és nem arra, hogy különféle megfontolások miatt háttérbe szoruljon. Ha nem is sok, de még mindig elegendő idő áll rendelkezésre, -hogy a még húzódozó gazdaságokban is megfelelő területű cukorrépa termelésére szerződjenek. S ezeket az elhatározásokat most már úgy lesik, várják a gyárakban, mint a gyermekek a cukrot. Megvan rá az alapos okuk! p p Olga JAMINAI PUSKÁS LÁNYOK. juua Cva Edit A villanyt kaptunk. Orvosi és állatorvosi lakás és rendelő építése, három kilométernyi járda jelentette a következő állomást Nagyobb fejlődés a hatvanas évek elején kezdődött s tart napjainkig, illetve folytatódik a jövőben. Hatvanháromban új posta- hivatalt építettek. Ugyancsak ebben az évben épült a négytantermes emeletes iskolánk. A következő évben a régi iskolából harminc férőhelyes napközi otthonos óvoda lett Egy év múlva az iskola is kapott napközi otthont, majd a fejlődés nagy fordulópontjához érkeztünk. Egymillió 400 ezer forintos költséggel saját erőből felépítettük a művelődési házunkat — Kevés szó esett a tanyatoiláffről. — Pedig erről, ennek a megszüntetéséről egyre többet beszélünk, tervezgetünk, tárgyalunk. Nagyon örülünk annak, hogy a tanyán élők egyre inkább unják azokat a körülményeket amelyek között bizony évszázadokon keresztül éltek. Két évvel ezelőtt sikerült kialakítani harminckét házhelyet mindnek akadt gazdáGazdagodik a Magyar—Csehszlovák Barátság Tsz Üj központi major épül a békéscsabai Magyar—Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezetben. A tavaly elkészült 108 férőhelyes tehénistálló mellé egy újabb, hasonló nagyságút építenek, s a tsz egy borjúnevdőt, egy elletőistállót egy tejházat és egy gépesített takarmányelő- ioésaítöt kap az idén. Az apjuk karrierjét vagy „pályaválasztását” ne irigyelje se nagyszülő, lse szülő, se gyermek. Fáradhatatlanul szaladt az élet legendásnak nem nevezhető in- goványára. Kísérjük életútját attól kezdve, amióta 1949-ben átlépte a Váci Bőrgyár kapuját Nem untatni akarom az olvasót, mert Puskás Béla volt békéscsabai lakos életrajza cseppet sem volna érdekes — ha... Ha nem hagyta volna itt nagyszülőknek és városnak négy kislányát: Olgát, Júliát, Évát, Editet. De itthagyta, pontosabban: feleségével együtt itthagyták a kislányokat, hogy ők — megtagadva külföldről hazatérésüket — „szebb” életet igézzenek maguknak odaát. Csupán ezért érdemes Ismerni a 38 éves Puskás Béla cseppet sem irigylésre való pályafutását. Tehát a Váci Bőrgyár kapujánál vagyunk. A 20 éves fiatalembert objektumőrnek alkalmazzák, mert vigyázni kell a gyárat az akkori helyzetben még rengeteg kétes becsületű egyén rossz- indulatától. Gyorsan kezdte. Barátjával megdézsmálták' a raktárt, a bőrt eladták — s ki gondolhatta volna, hogy az objektumőrök poharában pirosló nedű éppen a lopott bőr árából van? Talán ki sem derül, ha Puskás mámoros hangulatában szolgálati fegyverével nem lövi keresztül Gulyás István kollégájának bal karját Börtön. Lopásért és lövésért 1952-ben „visszaszivárgott” Békéscsabára, a téglagyárba. Oly jól indult itt a karrierje, hogy romár megszületett Olgát és Júliát. Szeretném hazaáruló jelzővel illetni már itt Puskást, de talán 1957-ben még ez túlzás. Bár ráillik a súlyos szó, hiszen kintlétekor megtagadta hazajövetelét és Ausztráliába utazott — politikai menedékjogot kérve. (!) Óh, hogy nem pirult el szégyenletes hazugságáért! De most ne lázongjunk, inkább kísérjük el Ausztráliába. Papírgyár — elbocsátották; Farm — „sokat kellett dolgozni, otthagytam”; Zsákgyár — elküldték; Bőrgyár — sorsat kellett dolgoznia — És nem volt pénzem haza- jönni... Pedig nagyon akartunk családommal együtt, s itt már öten voltunk, mert Melboume- ben megszületett Éva kislányunk.^, A gonoszság, a jellemtelenség nem volt hűtlen Puskás Bélához ekkor sem. Hogy pénzt szerezzen, orvosokat zsarolt De hogyan! A feleségén előzőleg magzatelhajtást végző orvoshoz kopogtatott: — Nézze doktor! Hihetetlen helyzetbe kerültem. Haza akarok menni, de az útlevelet csupán azért nem kapom meg, mert hiányzik egy bizonyos összeg az útiköltségünkből... Éppen annyi, amennyit Önnek adtam a feleségem műtétjéért... A rendőrség érdeklődött, de az ön nevét mégsem akartam... Az orvos kötélnek állt: — Jobban is tette! Mennyire lenne szüksége? i Vérszemet kapott a világéba... no, nem mondom ki. Még másik két nőgyógyászt is „letepert” — hazajött, mert a szülőhaza amnesztiát adott neki. ha valakinek, Puskásnak megbocsátott Elhelyezték a kenyérgyárban, lakást és segélyt kapott, majd kérésére a kötöttáru- gyárba került De nem, a megtérés hamis volt. Kijátszva hatóságaink jóindulatát Ausztriába kért 1965-ben kiutazási engedélyt Megkapta, mert a bűnbánó Magdolna összes szerepét eljátszva hazudta, hogy valamiféle pénzt, sőt sok pénzt utaltak át neki Ausztráliából Ausztriába. Mégiscsak rendezni szeretné. A pénz, az pénz. Engedélyt kapott. Néhány nap múlva lógó orral tért haza: — Sajnos, még nem érkezett meg a pénz, de rögtön értesítenek, ha az összeg Bécsben lesz. Értesítették. Üjabb engedély, s szemérmetlen kijátszással a feleségét is magával vitte. Olga, Éva, Júlia, Edit ittmaradt! Most már kimondom: Hazaáruló lett a világcsavargó! És családáruló, gyermekáruló! Eddig Puskás Béla története. A gyermekek ittmaradtak. Nagyszülőknél, akik maguk is nyugdíjból tartják fenn magukat. Nem tudom, szükség van-e a mi felháborodott mondatainkra? Van-e szülő, aki ne értené ezt a szülői gonoszságot?! Az anyai nagymamával beszélgetek. Kérdem, ő sír. Űjrakér- dezem, de vámom kell. Megnyugszik, s utána beszél: — Ne higgye, hogy a kis unokáimnak rossz sorsuk volt nálam ... már amikor elmentek a szüleik. Most is fáj, mert látom az arcukat. Mindig szomorúan voltak... Hiányzott nekik az anya meg az apa... Nem is lehet úgy felnőni, hogy ne legyenek szülők... — Mit gondol vejéről és lányáról? — kérdezem, mert érzem, hogy a nagymamával csak egyenesen lehet beszélni. — Tessék elhinni, hogy egyik sem volt a rendszer ellen... Á lányom meg, tudom, haza is akart jönni. De hát ígj történt, Én nem tehettem mást... Ne folytassuk a beszélgetést. A szavak és a könnyek súlyosak. Fájnak a nagymamának, s fájnak nekem is. Maradiunk a történetnö* fékezve magunkban a szenvedélyt és a felháborodást. Tehát a nagyszülők nyakába szakadt a teher. Elbírhatatlan teher. S mi mást tehettek volna, amikor a két szülő ... ugyan nem nevezem annak őket! — a két személy* jelt adott magáról. Az öregek könyörögtek: Segítsetek, vegyétek magatokhoz gyermekeiteket... Szülő nélkül borzalmas lesz a kislányoknak-. És mi sem bírjuk... Az unszolás, a könyörgés nem egy levélben íródott meg könyv okozta „malackákkal”. Sokban, nagyon sokban. És ekkor sem Puskás és felesége, hanem egy nemzetközi szerv lépett közbe. A Hungarian Home Club (Magyar Otthon Egyesület) elnöke írt levelet a megyei rendőr- főkapitánynak. Segítsen a rendőrség is, hogy a gyerekeket a szülőkhöz juttassák. A főkapitányság megtett mindent. Edit, Éva, Júlia, Olga — megfelelő biztosíték mellett — elutaztak hazánkból, hogy megkeressék nekik apjukat és anyjukat. Talán magyarok szerettek volna maradni, de nem lehetett. A felelőtlenség, a szülői becstelenség kizárta őket magyar hónukból. Egyelőre talán jobb is nekik. Mégiscsak utolérik így szüleiket, akiket még az ilyen felelőtlenség ellenére sem lehet pótolni. De majd, ha nagyok lesznek...? Akkor majd ők döntenék, s ítélnék! Varga Tibor viöesen a városi tanács begyűjtési hivatalába „emelték” ki. Biztosan tett valamit a begyűjtésért, de az is igaz, hogy 1957-ben „begyűjtött” magának és feleségének egy jugoszláviai útlevelet Zentá- ra. Magúkkal vitték az akkor 1960 szeptemberében már itthon volt a Puskás család. Nincs arra szükség, hogy intézményeink, hatóságaink intézkedéseit indokolatlanul dicsérgessük. Rend szerünkből fakad, hogy tud büntetni, de tud megbocsátani is. S *
