Békés Megyei Népújság, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-01 / 27. szám
1967. február 1. 4 Szerda Emlékek és feladatok Kondoroson U a megkérdezzük a loldmű- 11 vesszövetkezeti mozgalmat jól ismerőktől, hogy kik a legrégibb ügyvezetők vagy újabb elnevezésük szerint a legrégibb igazgatósági elnökök — néhány, percig elgondolkoznak. A falvak és városok mindegyikében a legöntudatosabb emberek alakították meg a földművesszövetkezeteket, szűkös ^lés- tárukból adták össze az indulási alapot. Nyilvánvaló, hogy az“öntudatosak közül is a legrátermettebbeket választották ügyvezetőnek. Jó néhányan helytállnak még most is. Többek között Batta, György Szarvason, Ugrai Imre Békés- szentandráson, Dián András Kondoroson, Tanai Ferenc End- rődön, Csicseiy Pál Békéscsabán, Rapajkó László Magyarban hegy esen. S így sorolhatnánk még néhányat a legrégebben választott igazgatósági elnökök közül. Természetesen azok közül is jó néhányat, akik harcos akarással, fáradhatatlan dinamikával irányították a föld mű vessző vétkezetet, s aztán ' mikor erősödött, amikor úgy látták, hogy mások is elboldogulnak a vezetésével, akkor a párt kiszólította a szűkös, rozzant bútorokkal berendezett irodából őket. a tanács, a termelőszövetkezet, a honvédség vagy a rendőrség soraiba., Mindezt a földművesszövetkezeti mozgalom fennállásának 20- jubileumi éve soroltatja velünk. A sok földművesszö- vetkezet közül csak úgy találomra látogattunk el Kondorosra. Egyrészt az emlékek felelevenítése, az azóta elért fejlődés, s az ezután megoldásra váró feladatok rögzítésé végett. Két évtized hosszú idő. Megsárgultak, elkallódtak az első és későbbi években készült jegyzőkönyvek. Csak az emlékezetben él a megalakulás, a rendelkezésre álló vágyón néhány részlete. Nincs idő sem és hely sem arra, hogy a Kondorosi Földművesszövetkezet alapítóéi most is .aktív tagjai közül leüljünk beszélgetni néhánnyal. Konyecsnyi Györggyel, Balázs Pállal, Búzás Jánossal és a község többi, harcos, nagy öregjeivel. Dián András, az igazgatóság elnöke jó élő lexikonnak bizonyult. Ö is ott volt 1947 szeptemberében a földművesszövetkezet megalakulásánál. Két évig felügyelő bizottsági elnök volt, aztán ügyvezetőnek választották Hunyára. Két évet töltött ott ebben a beosztásban, s mint több mást a legharcosabb falusiak közül, őt is tisztiiskolára vitték. Mikor leszerelt, 3 évig a Tótkomlós! Föld- müvesszövetkezetet vezette, s 1954-ben saját kérésére mehetett vissza annak a szövetkezetnek az élére, amelynek a megalakulásán és a fejlődésén kezdettől bábáskodott. . A kezdet csaknem egyenlő ” volt a semmivel. A föld- művesszővefkezet két kis boltot mondhatott magáénak, egyet bent a községben, s egyet kint a tanyavilágban. No meg egy italboltot. A közös vagyon jelentéktelen volt, s akkor, az inflációban, még nem is lehetett pénzértékben kifejezni, mert a tojás, a liszt, a szalonna, a búza és az egyéb termény képezte a valutát. De nem is a kezdeti közös vagyon, ..hanem a mozgalomba belépett első 350, aztán mind több földművesszö- í vetkezeti tag képezte a fejlődés | igazi alapját. Nehéz volna előka- j parni azokat a számokat, amelyekkel biztosíthatnák a föld- ) művesszövetkezet folyamatos | erősödését. Ezek helyett elégedjünk meg az 1960. évi részada- \ tokkal. Akkor a szövetkezel kiskereskedelmi üzemága 22 í millió, a vendéglátóipar üzem- j aga 5,9 millió, a ‘felvásárlási ) üzemág pedig 7 millió forint j forgalmat bonyolított le. Ezután ugorjunk át a mába. A most összesített .adatok szerint tavaly a kiskereskedelmi üzem- j ág 40 millió, a vendéglátóipari j üzemág 10 millió, a felvásárlási üzemág 10,1 millió forintot for- j gal mázott. Micsoda ugrás mindössze hat • év alatt! Mindezért az érdem jó része a földművesszövetkezet tagjait, választott szerveit, bol- j ti, vendéglátóipari és felvásár- t lási doígozóit illeti. Azért, mondjuk, hogy jó része, mert a j forgalom növekedését egyrészt ( az tette lehetővé, hogy har- * mine kilométeres körzetben nincs város, s a környékből Kondorosra viszik az eladni va- ió árut) S nemcsak annak ellenértékét, hanem a mindjob- j bárt gazdálkodó termelőszövet- < kezetekből kapott egyre nagyobb jövedelem nagy hányadát is Kondoroson költik el. zek után magától adódik a kérdés; kielégítik-e a [ vásárlók igényeit a jelenlegi kiskereskedelmi és vendéglátóipari egységek? Dián András elvtárs igennel is és nemmel is vá- j laszol. Mind a 17 kiskereskedői- I mi és mind a 10 vendéglátóipari j egység megfelel a kor jelenlegi igényeinek, követelményeinek, j A számuk azonban kevés. Ép- j pen ezért az»idén egy új falato- { zót, egy új vegyesélelmiszer- és egy új élelmiszer-, háztartási boltot nyitnak. A csárda központi fűtést kap. K. I. ' 8. Zubov—l. Perov — 8. Szergejev: sor titka Fordította; Bányász Béla 12. Később d tudós bemutatta a lányt régi barátjának, az egyik külföldi követség dolgozójának. Néhányszor együtt töltötték az estéi a Nagy Színházbah, kirándultak. És az elutazás előtti bú csúesten, mikor a tudós megköszönte a tolmácsnő munkáját (nemcsak szóval, hanem értékes ajándékkal is), a követségi dolgozó is jelen volt. A tudós megveregette barátja vállát és azt mondta: „Kérlek, barátom, viseld gondját Miss Natalinak. Megérdemli — és kezet csókolt a lánynak. — Ha együtt lesznek, igyanak meg egy pohárkával az egészségemre. De csak egyet”. Mindketten nevettek. A vendég folytatta: „Miss Natali, önt is kérem, segítsen barátomnak. Az orosz tudományról ír könyvet, s lehet, hogy szüksége lesz egy-két adatra. Előre is köszönöm”. A „barát"’ egy hét múlva telefonon jelentkezeit, étterembe hívta. Kávét ittak törökösen és francia konyakot. Az orosz balettről, a bécsi revüről és az iroItt volt a nyomdánk — ebben a pincében 1946 tavaszán Heller Mihályt felhívták a Szikra-nyomda szedőterméből az irodába, ahol egy ismeretlen férfi várta. — Maga az, Heller úr! — örvendezett talán túl szívélyesen is az idegen. — Ügy örülök, hogy látom, tudja, én voltam az, aki megmentette az életét. Ezután karon fogta s szinte erőszakkal magával cipelte a Csokonai utca és a Népszínház utca sarkára, arra a helyre, ahol két évvel ezelőtt öt golyótól eltalálva a földre rogyott. Heller Mihály nem tudhatta, ki volt a megmentője, hiszen az eset után négy nappal tért magához egy kórházi ágyon, s semmire sem emlékezett. Ügy * köszöntötte tehát az idegent, mint az egy életmentőnek kijár. Rövid idő múlva azopban kiderült, hogy az ismeretlen hazudott. Heller Mihályt ugyanis tanúnak idéztette be a bíróságra, hogy mellette valljon, mert súlyos háborús bűnök terhelték. Meg is szökött még a tárgyalás előtt, s mivel a színihelyre jól emlékezett, nagyon valószínű, hogy egyike lehetett azoknak, alak az öt golyót kilőtték. Az igazi életmentő kilétét azóta is homály fedi. Emléktábla a hás falán Most, 1967 januárjában mi kértük Heller Mihály elvtársat, hogy tanúskodjék- mint egyike azoknak a keveseknek, akik az illegális Szabad Nép készítői közül élétben maradtak. Amíg a Népszabadsag székhazától a Bezerédi utcai pincéhez vezető utat megtesszük, egy legendás hírű sajtótermék- negyedszázados jubileumának emlékeiről beszélgetünk. 1942. február Irén jelent meg először az illegális Szabad Nép. A titkos, változó ■ rejtekhelyeken készülő újság a fasizmus igazi arcát, a háború népellenes jellegét leplezte le. Népi csoda, ha a hatalom urai pokoli dühvei törtek rá, az ötödik szám megjelenése után le is leplezték a rejtekhelyét. A lap szerkesztőjét, Rózsa Ferencet, készí^it, a nyomdászokat és a terjesztőket kegyetlenül megikínozták, megölték. Közülük ma már senki sem él. 1944 decemberében azonban ismét megjelent a Szabad Nép, a város különböző pontjain', a gyárakban fel-íel- bukkantak a titokban terjesztett példányok: a kommunista párt ismét hallatta szavát — Itt volt a nyomdánk ebben a pincében — mutatja a Bezerédi utcai házat Heller Mihály. A ház falán emléktábla, a pincében azonban ma egy szövetkezet dolgozik. Ahogy belépünk az ajtón, egy muinkaru- hás férfi érdeklődik jövetelünk céljáról. Tisztelettel enged ezután utat, s amíg nézelődünk, mögöttünk szájról szájra jár a hír, itt van valaki azok közül, akikről az emléktábla szóL — Azon a helyen állt a nyomdagép, itt volt a szedőasztal — járja körül a termet Heller Mihály. A pinceajtót állandóan leeresztett redőny védte, s csak akkor nyitottuk meg, ha rajta a megbeszélt jelet kopogták. „Késsült a Kommunista Párt nyomdájában” A nyilas terror Idején a legnagyobb óvatossággal tudtak csak dolgozni. Egy összekötőjüktől kapták a cikkeket, ő vitte el a kész újságokat. Két szám készült el ebben a nyomdában. A harmadikat félig szedték csak ki, amikor egy reggel rájuk törték az ajtót. Heller Mihály kiugrott az ajtón, kézigránátot szorongatott kezében, ezért az ajtó előtt álló civilek ijedten félreugroltak. Jobbra szaladt, majd befordult a Csokonai utcába, ahol csendőrökké; találta magát szemben. — Csak arra gondoltam — emlékezik —, nem foghatnak el. És futott, futott. Az öt golyó közül egy a fejét érte. A nyomdában tartózkodó két társa közül Szegedi Pált megölték, de Rákosi Sándornak rendkívüli szerencsével sikerült megmenekülnie. Mindezeket már a Népszabadság-székház előcsarnokában mondja el, ahol üveglapok alatt látható az a nyomdagép, amely- lyel a Bezerédi utcai pincében dolgoztak. Egy pillanatra fény villan a szemében. — Tudja, nem volt utasításunk rá, de mi mégis odanyomtattuk a lap aljára: „Készült a Kommunista Párt nyomdájában”. Benedek B. István Szeszmentes táncos délutánok a Kishajóban A 14—18 éves fiatalok szabad idejének helyes eltöltéséről tartott megbeszélést a napokban a KISZ békéscsabai városi bizottsága. A megbeszélésen középiskolai igazgatók, diákotthon-igazgatók vettek részt, s jelen voltak a városi tanács, a vendéglátóipari vállalat és a művelődési otthonok képviselői is. A tanácskozáson szó esett arról, hogy a Kishajóban heti két alkalommal a délutáni órákban szeszmentes .táncos rendezvényekre kerüljön sor, s szombat délutánonként pedig egy-egy iskola önálló műsort adjon a Kossuth-étterem nagytermében. dalomról beszélgettek. A diplomata melegen érdeklődött a legújabb tanulmány iránt, mely szerint Puskin valamelyik őse rokonságban volt az angol királynővel. Találkoztak néhányszor, Natasa gondtalanul fecsegett a nagymamáról, a nagybácsiról, a diákéletről, a fiatal tudósról, aki vele táncolt. így került szóba az intézet. — Könyvemben szeretnék beszámolni az intézetről — mondta a diplomata. — ön említette, hogy itt dolgozik az udvarlója. Kellene néhány adat. Ugye megszerzi nekem..: Még az ilyen ügyekben járatlan ember is felfigyelt volna érié. De a lány teljesítette a kérést. Az „udvarló” sem csinált titkot az intézet dolgaiból. Natasa szívesen talállozott a követségi dolgozóval. Igaz, néha megkérdezte, miért kell ez? De aztán meggyőzte magát.' Kellemesek az esték és jó nyelv- gyakorlat is. Eleinte meglepte, hogy a diplomata jól ismeri a nagybátyját. A dicséret, a bók azonban elaltattav kétkedését, hiszen a külföldi mindig elismerően beszélt nagybátyjáról. A lány erre elmondott mindent, amit tudott, hallott. Igaz, a vendég nem mutatott különösebb érdeklődést, el is terelte a beszélgetést néhányszor más témára, de aztán mindig a tudományos felfedezéseknél kötött ki. És aztán.,. Egy estén a férfi a lakásán fogadta a lányt. Amikor az asztalhoz ültek, egy dobozt vett elő, melyben aranygyűrű volt briliánssal. — Miss Natali, őszinte leszek. Nagyon értékesek kormányomnak az Ön adatai. Ezért a kormány nevében szeretném ezt meghálálni. A lány zavarba jött, eltolta magától az ékszeres dobozt és megkérdezte: — Hogy merészel ilyesmit? A sovány fiatal férfi megjegyezte: „Nem kell a szívére vennie. Bekapcsolhatom a magnetofont és meghallgathatja, amit a nagybátyja intézetéről mondott. Mikor ezt az ajándékot átnyújtom, újabb szívességre kérem”. A lány felugrott. — Hogy merészel ilyent javasolni, hogy én... A férfi tenyerét a lány szájára tette: — Nem kell így beszélni, ön okos lány. Ilyen dilemma akkor keletkezik, amikor . választania kell: az állambiztonsági szervek vagy... De ne beszéljünk erről. Igyunk az ön egészségére, szépség. A könnyelmű lány vívódása nem tartott sokáig. Nem volt ereje bűnét beismerni. — Az Ön feladata — mondta a diplomata — kitűnően tanulni, hogy a diploma megszerzése után jó helyre kerüljön. Jó helyre. Ön tehetséges. Tolmács lesz és tudós is. Érti...? Ettől a naptól kezdve Natali hírforrás lett, a gáláns férfi meg utasítást osztogató főnök, akivel többet nem találkozhat. — Alekszej Mihajlovics osztályára kell kerülnie. Az öreg minket nagyon érdekel. Lehet, hogy engem többé nem is lát. A kapcsolatot egy harmadik személyen keresztül tartjuk. A jelszó: „Hol van itt a legközelebbi kenyérbolt?” Ön erre azt feleli: „Azonnal megmutatom”. Ha személyesen akarom látni, megkeresem. Egyébként, ha találkoznánk, nem ismerjük egymást. A „harmadik” csak fél év múlva jelentkezett. Az állomás előtti téren lépett a lányhoz az atléta termetű, sportruhás férfi. — Hol van itt a legközelebbi kenyérbolt? A lány egy pillanatra zavarba jött, jobbra, balra nézett és ijedten felelte: — Mindjárt megmutatom. De aztán hamar feltalálta ma- - gát a hírforrás szerepében „Venus” fedőnévvel. Egy hónap alatt kiérdemelte a férfi — aki „Atlétá”-nak nevezte magát — dicséretét. Először apró híreket közölt a főiskoláról, a mama muzsikustársairól: F-ről, aki külföldi vendégszereplésre készül. Szásáról, aki a külkereskedelemhez került és szeret inni és lányok után járni... (Folytatjuk)
