Békés Megyei Népújság, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-03 / 29. szám
1*67. február 3. 5 Péntek Gyomai krónika Juhász Jánostól, a gyomai községi tanács titkárától érdeklődöm: vajon most, a választás előtt milyen munkáról tud beszámolni a tanács? — Muníkánk elválaszthatatlan a községtől, úgy a választott tanácstagok, mint az apparátusiban dolgozók feladata a lakóhely felvirágoztatása s az itt lakók életének megkönnyítése. Lehet, hogy nagyon rövid ez a meghatározás, mert hiszen az itt folyó munka nagyon sokrétű, közvetlen és közvetett. A felületes szemlélő sok feladat megoldásánál, ha nem lát azonnali eredményt, sokszor nem megfelelő véleményt alakit. Vonatkozik ez elsősorban a tervezésekre, beruházásokra — teszi hozzá magyarázóan. Hogyan lébet jellemezni az elmúlt négy évet? — A négyéves tanácsi munka fő irányát a termelőszövetkezetek gazdasági és politikád megerősítése, a korábban megkezdődött kulturális és kommunális községfejlesztési célok további megoldása képezte. Hatvanháram óta összesen negyvennégy tanácsülést tartottunk. A tanács tagjai általában 70—72 százalékban vettek részt az üléseken* tehát egyszer sem kellett elhalasztani az ülést határozatképtelenség miatt. A félévenkénti tanácstagi beszámolókkal kapcsolatban jóval jobb az arány, nem egy esetben 93—04 százalékos A DÁV-tól ... hogy január 31-én kedves kis ünnepségen vettek búcsút a vállalat párt- és gazdasági vezetői Romvári Lászlótól, aki húsz évig volt itt főkönyvelő. Az ünnepségen megjelent a szegedi központi igazgatóság képviselője is. Romvári Lászlónak, aki a megyei tanács tervezési osztályának vezetését vette át, emlékalbumot, valamint jutalmat nyújtottak át s köszönetét mondtak két évtizedes lelkiismeretes munkájáért. ... hogy a közelmúltban vette át üzemeltetésre a vállalat Gyudisznót. Nem volt, aki gondozza őket, nem is nagyon volt miből hizlalni, de nem is volt rá szükségünk, úgysem tudtuk volna elfogyasztani. Nem mondom, hiányoztak a jó disznótorok, meg azután az sem volt olyan rossz dolog, ha az ember bement a kamrába és vágott, magának egy darab kolbászt vágj’ jó vastag szalonnát. De kibírtuk. Örültünk a tőletek meg a szomszédoktól kapott kóstolóknak, s megvoltunk valahogy. A múlt télen egyszer hallottam a gazdaságban, hogy kiselejtezik a malacok közül azokat, amelyeket nem érdemes nevelni. Mondom reggel anyátoknak. Hát nem azt mondta azonnal, hogy vegyünk belőlük. Nekem nem volt hozzá kedvem, hiszen sem- mirevaló, kocától elvert, csőkött kis szerencsétlen malackák kerültek eladásra. Ki a csuda fcg velük kínlódni? Majd én! — vágta rá. — Van napközben időm elég, az a kis takarmány, ami kell nekik, megterem a kertben. Mit bánom én, vegyél, ha akarsz, csak engem hagyj aludni. Azzal fogtam magam, s lefeküdtem. A lélegzetem is elállt, amikor délután felébredek, s meglátom a két malacot. Higgyjétek el, rossz volt rájuk nézni. igen sokan vettek részt a község lakói közül s hasznos javaslataikkal sokat segítettek a munkánkban. Nyolc állandó bizottságunk van, feladataikat kétszázhét ülésein beszélték meg illetve hoztak határozatot a különböző ügyekben. A tanácsülések __napirendi p ontjai hogyan alakultak? — Tizenkilenc esetben foglalkoztunk mezőgazdasági kérdésekkel, például a szociális alap megfelelő felhasználásával, a premizálási rendszer módjaival, a szakemberellátással és sok más termelési kérdéssel. Több esetben értékelte a tanácsülés a belvízrendező társulat munkáját, a tanácstagi beszámolók tapasztalatait, a község egészségügyi helyzetét, és természetesen a többi más probléma mellett a község költségvetését és községfejlesztésének a helyzetét. Az alapos viták után megszülettek a határozatok, amelyek végrehajtása hozta meg a fejlődést. A tanácsi szervek munkája hogyan realizálódott a község fejlődésében? — Az elmúlt négy év alatt községfejlesztésből és költségvetésből összesen nyolcmillió-idlencszáz- nyolcvanezer forintot fordítottunk a község fejlesztésére. Külön meg kell említem, hogy ebjelentjük két 35/20-as automatikus kapcsolóállomást, amelyeket a környék jobb áramellátásának biz- ' tosítása céljából létesítettek. ... hogy nagy gondot jelentett eddig a vállalatnak a sarkadi körzet munkáinak elvégzése. Elhatározták, hogyha községben kirendeltséget létesítenek. Az épület átalakítását már megkezdték s amint a műszaki feltételeket sikerül megteremteni, tizenöt-húsz szakember fog őrködni a környék megnövekeglett áramszükségletének biztosításán. —y— — Szappanba se valók ezek, nemhogy gondozásra. Anyátok telehordta az ólat szalmával, meleg fészket készített a két kis koszosnak. Reggel mégis félig megfagyva kerültek elő, nem volt azokban szinte járdányi erő sem. Délután felébredtem, nézem, élnek-e? Képzeljétek! Mindenféle rossz rongyból takaros mellényt varrt mindkettőnek. A konyhában megsúrolta őket, kivakarta őket a koszból, azután rájuk varrta a mellényt. így kezdődött. Először nem bíztam, de mire jött a tavasz, délutánonként a szolgálat előtt már én is eljárogattam füv.et szedni. Azért láttátok ti csak a nyár derekán a ,.két szép kis süldőt”, mert addig rejtegette őket anyátok. A nagyobbikat tegnapelőtt adtuk el. Száznegyvenöt kilós volt, 19 forintért talált gazdára kilónként. Gyuri fiam — fordult idősebbik fiához —,holnap kapom meg a hízó teljes vételárát s akkor kifizetem az ősszel kölcsönkért kukoricát. Anyjuk! — fordult a végszóra belépő Julis nénihez —, te meg azután csomagolj bőven kóstolót a gyerekeknek! Marad még nekünk is elég a mellény nélküli hízóból! Opauszky László ldlencvennégyezer forint értékű társadalmi munkát végzett. Négy- ezer-nyolcszáznyolcvamhárman végeztek ez idő alatt térítés nélkül különböző munkát a köz érdekében. Szólnom kell itt arról is, hogy a társadalmi munka szervezésében elsősorban a tanácstagok jártak az élen. Farkas László nyugdíjas tanácstagunk szervezte például a Sallai utcai járdaépítést, Tokaji István a Éercsényi és Bacsó Béla utcában végzett hasonló tevékenységet. Bíró Béláné felhívására a lakosok tíz oszlopnak gödröt ástak ki ingyen. Id. Dékány Károly, a pénzügyi állandó bizottság vezetője nemcsak a társadalmi munkát szervezi, hanem a rászorult idős nyugdíjasok ügyeivel is foglalkozik. Az ő javaslatára döntött például a bizottság arról, hogy kétszázharminc nyugdíjasnak engedjék el a községfe^lesztési hozzájárulást Huszonháromezer forint fizetése alól mentesültek ezek a nyugdíjasok. Ahhoz azonban, hogy a majdnem kilencmillió forint sorsát felsoroljam — mondja tovább mosolyogva a titkár —, valószínű, szükség lenne még egy jegyzetfüzetre. Termelőszövetkezeteink egyre inkább belterjes gazdálkodást folytatnak s biztató ütemben fejlődnek. A négy év alatt összesen 39 millió 483 ezer forintot fordítottak különböző beruházásokra. Azt hiszen, ezt is nevezhetjük közvetett eredménynek, olyannak, aminek majd esetleg csak jövőre vagy még később látja hasznát a tagság. Anélkül, hogy felsorolnám a község új vagy felújított létesítményeit, hadd említsek néhány adatot a fejlődésről. Száznyolcvankét televízió helyett jelenleg hétszáznegyvennyolc helyre visz a postás díjnyugtát. Huszonöt mosógép helyett hét- százharm.incnyolc, tizenkét hűtő- szekrény helyett hetvenhat, hatvanegy motorkerékpár helyett kétszáznyolc, kilenc gépkocsi helyett pedig negyvenöt van a község lakói tulajdonában. Igaz —teszi hozzá mosolyogva Juhász János —, ez nem tartozik a tanácsi munkához, de a fejlődést bizonyítja. Befejezzük a beszélgetést, a titkárra mások várnak. Az újságíró epilógusként csak annyit mondhat: a tanács eredménye a község eredménye, s ha a polgárok jól választanak, községük a következő négy évben talán még nagyobbat lép előre a fejlődés útján. Irodalmi klub Orosházán Az orosházi Petőfi Művelődési Ház ma este 7 órakor nyitja meg irodalmi klubját a zenés presszóban. A klub első összejövetelén Kovács Jánost* és Szabó Kálmánt, a Szegedi Nemzeti Szinház művészeit látják vendégül. Az irodalmi klub vezetősége részletes programot dolgozott ki további összejöveteleikre is. Köziiid munkaerőigénye A Budapesti Lakásépítő Vállalat azonnal felvesz — budapesti munkahelyekre kőműveseket, ácsokat, köny- nyügépkezelőket, villanyszerelőket, kubikosokat és férfi segédmunkásokat. Különélési díjat rendelet szerint fizetünk. Munkásszállást és napi kétszeri étkezést biztosítunk. Tanácsigazolás és munkaruha, szakmunkások nak szerszám szükséges. Jelentkezés: Budapest, V., Kossuth Lajos tér 13—15. földszint, 83 volt. A beszámolókon általában ben az időben a lakosság hétszázIán és Med gyesegyházán azt a Doktor úr Bravúros látogatás a századforduló Budapestén Ha a drámaíró Molnár Ferencről beszélünk, a színpadi bravúr, a csillogó technika, a játékosság minden mondatunkban tízszer is előfordul. Szó se róla: így igaz, világsikerének a kovácsa is az a bűvészmutatvány szintű nagyvonalúság, ahogy hősed színpadi helyzeteit pncgteremtd és megoldja, az a hallatlan biztonadott, rendezett művet. Gyuricza O.tó is élt ezzel a lehe'őséggel, és jól élt, ügyesen kapcsolta össze a Doktor úr előadását esztétikai eszmefuttatásokkal, a párhuzamok találóak, okítóak. Végül ezt Írja: „A mostani előadás célja: elvinni a nézőt a századforduló korába, bepillantás; engedni egy elképzel* — de akkor nagyon reálisnr Sárkányné: Barcza Éva, Lenke: Felkai Eszter. sag, ahogy sorsukat tovább szövi a mértani pontossággal meghatározott végikifej lés irányába. Azt hiszem, ritkán születik hasonló ösztönös, nagy drámaírói tehetség, és milyen kár, hogy a XX. század első évtizedeinek polgári vívódásait, az ember lelki mélységeinek meghatározóit, motiválóit nem kutatta, nem értette, megmaradt a felszínen, sorozatos formai remeklésekkel kápráztatva a világot. Ha talán tovább jut, s a ragyogó drámaírói technika egyesül emberibb, igazibb gondolatokkal: megteremthette volna a modern magyar drámát. Hogy nem így történt, az a korszak bűne is, amelyben élt, ahol könnyen szerzett csengő aranyakra — mégis néha-néha .aprópénzre — váltotta tehetségét. A Doktor úr ri robbanó sikerrel avatta ismert színpadi szemzővé az alig 24 éves fiatal újságírót. A Józsi (1804) és Az ördög (1907) már a világsikert jelentik, pályája szédületes ívben húz felfelé, és mi történhet? A siker elszédíti, rabul ejti Molnárt, divatos, rajongásig bálványozott szerző lesz, nincs is több célja a szórakoztatásnál. A Doktor úr sem más, sem több ennél, túlzás lenne különösebb kritikai élt keresni benne, mert ilyennel nem rendelkezik. A „tisztes” ügyvéd házában pózoló betörő néhány jelenet erejéig ugyan „élet-halál” ura, úgy tűnik, mintha erkölcsi ítélethozóvá magasodna, mégsem az, csak egy tipikusan molnárferenci bizzar alapötlet megtestesítője, hogy a már akkor teljes fegyverzetben előlépő formai virtuozitását csillogtathassa: íme, ilyen helyzetből is (vagy csak ilyenből igazán!) pompás épületet tud építeni, pompás drámát, kerek egészet, formailag kikezdhetet- lent. Nem vitás, hogy Gyuricza Ottó, a múlt pénteki békéscsabai premier rendezője ebből indult ki, és a szerző bűvészmutatvány-bűvöletéhez hangszerelte az előadás stílusát, sőt, a zenei betétekre építve, hasonló bravúrral alkotott kiváló koreográfiákat. Megszokott nár, hogy a rendező a színházi műsorfüzetben mondja el „maga nentségét”, még előadás előtt tájékoztatja a nézőt — kit milyen szinten szükséges — arról, hogy mit lát, arról, hogy hogyan képzelte színpadra alkotni az éppen számító — helyzetbe, kinevette- téssel sújtani bizonyos emberi visszásságokat, társadalmi torzulásokat. Ehhez kicsit túlozva, a valóságnál élesebben, színesebben ábrázoljuk a helyzeteket, a figurákat...” Nos, amit írt, az jellemzi az előadást. Bravúros látogatás volt ez a századforduló Budapestjén, és ha nem is mindenki méltó erre a jelzőre, ha ezt a jelzőt nem is kaphatja meg minden szereplő, az összkép jó, nem torzítja Molnár Ferencet sem jobbra, sem balra (ez külön dicséretes!), de nem is fukarkodik olyan eszközökkel, amelyek aláhúznak szituációkat, emberi tartásokat, viszonyokat, a korra és bizony minden korokra jellemző tüneteket, most sem hiányzó rossz kis jelenségeket. Ezért tetszik elsősorban ez az előadás, majd pedig azért, mert nem félt a molnárferenci játékosságtól, a szipor kázó technikától és a bravúros szerepek is rátaláltak egy-két bravúros színészi alakításra. Barcza Éva például Sárkányné szerepében olyan felszabadultan és elragadóan komédiázott, hogy akaratlanul is felvetette a kérdést az emberben: miért nem látjuk többször, hiszen — a példa bizonyító erejű — az operettprimadonna kitűnő színésznővé érett. A Székely Tamás (dr. Sárkány), Szépla- ky Endre (Puzsér, a betörő), Cse- rényi Béla (Bertalan) és Kanala.: László (Csató) kvartett jól harmonizált. Külön öröm, hogy Szép- laky hovatovább minden felszínes hangütést, beidegzett manéc levet és érezhetően (még ilyen boltozati szerepben is) az embert keresi, a szituációk mélyebb régióit kutatja. Ha tovább tart ez a folyamat, sok őszinte siker elébe néz. Felkai Eszter (Lenke) rutinos színésznő, Dénes Piroska (Marosiné) újabb eszközöket talált és ez is biztató. Szerencsi Hugó, Sós László, Vaikay Pál, Béres Károly, Bende Attila és Marinkovics Zsuzsa kaptak még hálás szerepeket a Doktor úr-ban. És a már közhelynek számító újabb őszinte dicséret Strict Antalt, a díszlettervezőt illeti. Kitűnő díszletet alkotott, látható volt. hogy a szereplők és a rendező is élvezettel használták ezt a jól jellemzett, arányosan elosztott já- ■ékteret. Bass Ervin
