Békés Megyei Népújság, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-22 / 45. szám
1*«. február 22. O Szerda Új gépek Mezöberénybeu j Üzemi vagy vállalati önállóság? A Mezőberényi Textilipari Ktsz-ben az idén már 12 mechanikai szövőgépen is termelnek, amivel a tavalyi eredmény megkétszereződik. Hajdú Péterné hat szövőgépet kezel, egy műszakban 40—45 méter kanavászt sző. Fotó: Opauszky Ä zárszámadás istán mep5tt a takarékbetét-állomány Kevermes dolgozói, termelőszövetkezeti tagjai a zárszámadás utá nemcsak különböző háztar tási és egyéb tárgyakat vásároltak, hanem gondoltak a jövőre is, pénzük jó részét takarék- betétbe helyezték. Ezt bizonyítja, hogy a zárszámadás után a postán 160 ezer forinttal, a takarék- szövetkezetben pedig 1 millió 100 ezer forinttal nőtt meg a betétállomány. Az általános iskola tanulói, úttörői is példát mutatnak a takarékosságban. Az 1966—67-es tanév első fél évében a járás iskolái közül a második helyezést érték el a taka- rékbélyeg-gyűjtében. A helyi Lenin Termelőszövetkezet jó zárszámadása megmutatkozott az iskolai betétállomány növekedésében is. Az elmúlt év hasonló időszakában 10 ezer, az idén viszont 14 ezer forint a tanulók! ményezés megsokszorozódását, a Összekeverik gyakran ezt a két kifejezésit, holott a kettő nem ugyanaz. A vállalatoknak általában több üzemük, gyáregységük van a város vagy az ország különböző pontjain. Ezeket a vállalati központból irányítják, miközben az üzemek bizonyos operatív önállósággal is rendelkeznek. Az operatív önállóság azt jelenti, hogy az üzem vagy gyár a fő feladatokat, de gyakran részletes termelési, tevékenységi programokat is a vállalati központtól kapja, s főként csak ezeknek a feladatoknak a megvalósításában. rendelkezik bizonyos önállósággal. Hogyan lesz mindez az új gazdaságirányítási rendszerben? Vajon nőni fog az üzemek, gyáregységek önállósága vagy csökkenni? Érthető és indokolt az érdekeltek ilyenfajta kíváncsisága. Az új gazdasági mechanizmus egyik jellegzetessége, hogy a vállalatok önállóságát megnöveli. Az iparvállalatok szélesebb jogkört kapnak a termelési feladatok meghatározásában, a kereskedelmi és szolgáltató vállalatok pedig tevékenységeik formálnak, módszereinek megválasztásában. A döntési jogkör arra a szintre kerül, ahol a szükséges információk rendelkezésre állnak. Ez feltételezi az egyéni kezdetakarékbetét állománya. gazdasági vezetők aktivitásának, Csaknem 600 millió forint a posta fejlesztésére Az idén költségvetésből mintegy 360 millió forintot kap a posta, elsősorban hírközlési hálózat fejlesztésére. Ezenkívül saját erőből 130 millió forintot fordít szolgáltatásainak korszerűsítésére, s külön 100 millió forintot költenek a légvezetékes hálózat rekonstrukciójára, összesen tehát csaklottak a bombák, s ahol nem .,aratott” kellőképpen a „szőSzéles sugárúton1, öt-hatemeletes új háztömbök között fut a nyeg”, oda még napalmot is szór- gépkocsink: nagy ablakos, beépí- tak. telt erkélyes lakóházak. Az egyik Koreai barátaink megmutatták kis tér sarkán azonban egy két- azt a fényképes albumot, melyben emeletes ház vonja magára a finem 600 millió forint jut a posta fejlesztésére. A televízió szélesebb körű vé- ieillehetőségét, a jobb minőségi műsorsugárzást teszi lehetővé a tiszántúli és a pécsi televízióadó építése. Az idén üzembe kerül a Kossuth adó egyik új, 150 kilowatté« berendezése. A másik 150 kilowattos adó a jövő év végére j készül el. A hagyományos postaforgalom is gazdagodik. Vidéken mintegy 10—12 millió forintos költseagel 30—35 korszerű kis postaiházat építenek. Ezenkívül tovább folytatódik a postahivatalok gépesítése. Phenjan külvárosa. — örök mementóként — megörökítették az utókor számára: így nézett ki a letarolt Phenjan. A város különböző pontjairól készített fotók mind ugyanazt a szomorúságot, sivárságot tükrözték. Körös-körül tégla- és kőtörmelék, itt-ott magányos, dőlt kémény, üszkös fatörzs jelzi, hogy valaha élet volt ezen a környéken. — De a felperzselt földből,— az idős veterán az albumra mutatott — kibújtak a virágok, a íelperzselt föld alól előjöttek az életben maradott phenjaniak. Mert az emberek és a virágok el- pusztí ihatatlanok. Akkor értettem meg igazán a koreaiak virágszeretetétgyei met: külsejével elüt a többi-j tői. Időm sincs kérdezni, koreai j társam máris mondja: — Ezt nem mi építettük, csak restauráltuk. — Kérdő tekintetemre tovább folytatja: — Egyetlen ház, amelyik félig-meddig ép-' ségben került ki a háborúból. Mi-1 lyien furcsa a sors játéka, nem-1 de? A japán megszállás idején a S legmagasabb épülete volt Phem-J jannak. Meghagytuk emlékezte-1 tőül, hogy legyen mihez mérni az újat. Most, mint látja, áruda, s már annak is kicsi... (Folytatjuk) Következik: Emlékeznek ránk. Tollhegyen Sarkadon a háztartási boltban szifonpatront cserélt egy vásárló. Okulva a már máskor is előforduló tapasztalatából, hogy a kis palackok nincsenek mindig tele, a dobozt a mérlegre tette, s közben megkérdezte az eladót: — Mennyinek kell lennie a teli doboznak? •— A várt válasz helyett lesújtó pillantással mérte végig. Majd, hogy mégis mondjon valamit, így szólt: — Az üres mindig kevesebb súlyú, mint a teli. Érdekes. A vásárló ezt tudta, amit viszont kérdezett, nem sikerült megtudnia. Talán titok? * Gyulán a modem készruha boltban zöld jestemLhát vett egy fiatal hölgy. Papírba csomagolták. Amikor hazavitte és isimét gyönyörködött a ruhában, az árcédulán akadt meg a tekintete, melyen ez állt: dobozzal. Ekkor jutott eszébe, hogy egy másik boltban ugyanilyen ruhát nézett meg, s az valóban egy dobozban volt, mégpedig csinos kis vállfával együtt. A tanulság: valakit becsaptak. * Zsadányban a villanyszerelőnek régi „ügyfele” vagyok. Szinte naponta meglátogatom, hogy megkérjem, fejezze be az árammérő-leválasztást az iskolától. ígéret mindig van. Legutóbb is azt mondta, két hét múlva kész lesz. Azóta két hónap telt el, s nálam két doboz ideg- csillapító fogyott. Maiik Mária öntevékenységének erőteljese ob érvényesítését. Ehhez nélkülözhetetlen, hogy a vállalat vezetői a helyi adottságoknak:, követelményeknek megfelelően növeljek az egyes művezetők, üzem- és gyáregységvezetők döntési jogkörét. Mór ma előrelátható, hogy a vállalati szintű döntésekbe jobban bevonják majd ezeket a vezetőket; kikérik véleményüket, támaszkodnak tapasztalataikra, ítéleteikre. Sőt: a rugalmas gazdálkodás megkövetelheti, hogy legyenek olyan gyáregységek, üzemek, amelyek szinte vállalati jellegű önállóságai kapnak. Ez ott látszik indokoltnak és megvalósíthatónak, ahol a gyáregység, üzem tevékenysége nem kapcsolódik nagyon szorosan a vállalaton belüli többi részleghez. (Például, ha több üzemben hasonló munkát végeznék, mondjuk bútort gyártanak teljesen készre.) Ilyen gyáregység, üzem azonban kevés van. A részlegek tevékenysége általában a vállalat munkájának szerves része. Az egyik üzem például alkatrészeket vagy öntvényeket gyárt a másik számára. Itt: már vállalaton belüli zűrzavarra vezetne az üzem önállóságának nagyfokú növelése. Olyan helyzet állna elő, hogy a vállalaton belüli gyáregységek, üzemek egymással alkudoznának, „szállítási szerződéseket” kötnének; saját érdekük érvényesítéséért verekednének a másikéval szemben. Belátható, hogy az így keletkező káosz lehetetlenné tenné a vállalat számára az önállóság adta kedvező lehetőségek eredményes kiaknázását. Valószínűnek látszik, hogy a vállalati önállóság növelése csak szűk körben jár majd együtt az üzemi önállóság növelésével. Kivételt képeznek természetesen az olyan országos nagyvállalatok gyárai — különösen a vidéki gyárak —, amelyek régebben önállóak voltak, s pusztán egy vállalati vagy trösztközpontot helyezitek föléjük. Például igen természetes volna, hogy az Országos Söripari Vállalat nagykanizsai vagy soproni gyárai szinte vállalati önállósággal bírjanak. Az igényeik ismeretében maguk dönthessék el, hogy miből mennyit termelnek, önállóan állapodhassanak meg szállítóikkal és 'rendelőikkel, versenyezzenek gyártmányaik minősége, az ellátás folyamatossága és rugalmassága tekintetében a többi sörgyárral. De hasonló lehet a helyzetük az egyes cukorgyáraknak, szeszfőzdéknek, sertésMz- i lalóknak stb. A gyáregységek azonban többnyire a vállalati egységes tevékenységsor egy-egy szakaszát végzik. A vállalati központ programozza feladataikat. Ezeket utasítások formájában közli a gyáregységekkel, hiszen egyik gyáregység tervszerű, programszerű munkája a másik gyáregység ugyanilyen szervezett munkájának feltétele. Ilyen körülmények között nem az üzemi vagy gyáregységi önállóság növelésével lehet a vállalati gazdálkodás hatékonyságát javítani, hanem a fegyelem, a szervezettség maximalizálásával, a vállalati vezetés akaratának következetes érvényesítésével. Az új gazdasági mechanizmus általában szakít a tervutasítások gyakorlatával, de nem lazítja a vállalati utasítások rendszerét. Abba a központi gazdaságvezetés (tervhivatal, minisztériumok) nem szól bele, hogy a nagyvállalati vezérigazgató, a trösztigazgató mekkora önállóságot adjon a gyárigazgatóknak, üzemvezetőknek. A vállalati önállóság logikus tartozéka, hogy a vállalat vezetése a belső szervező; kérdéseiben is szabadon, a legnagyobb gazdasági eredmény elérésének figyelembevételével dönthessen. A döntési jogkör decentralizálása tehát nem azt jelenti, hogy ezután mindenben az egyes üzemek vezetői döntenék. Csak azt jelenti, hogy a döntési jog nagy részben főhatóságoktól a vállalati felső vezetés kezébe kerül. Az eddiginél alacsonyabb szinten fognak a döntések születni, de nem sakkal alacsonyabb szinten. A vállalati központ olyan mér- I tőkben ad majd önállóságot gyáregységeinek, részlegeinek, amilyen, mértékűt a vállalati nyereség növelése szempontjából szükségesnek, helyesnek tart. Itt nemcsak a részleg tevékenysége, a többi részleghez való kapcsolódása, területi helyzete lesz a döntő, hanem a részlegek, gyáregységek vezetőinek önállóságra való alkalmassága is. Az új gazdasági mechanizmus elvei nem nyújtanak alapot arra, hogy rájuk hivatkozva az üzemek, gyáregységek vezetői mindenre való tekintet nélkül próbálják az önállóság határait tágítani. De minden vezető kivívhat magának kellő önállóságot azzal, hogy tevékenységében a vállalat érdekét követi, a központi feladatokat pontosan teljesíti,, az akadályokat öntevékenyen elhárítja, s nem vár minden lépésére központi eligazítást. Dr. Pirityi Ottó VASÁR február 13-től 28-iy Sokféle ruházati cikk 20—40 %-os árengedménnyel a kijelölt áruházakban és boltokban. 384 ILL
