Békés Megyei Népújság, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-22 / 45. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! XXII. ÉVFOLYAM, 45. SZÁM 1967. FEBRUÁR 22., SZERDA Ara: 6« fillér A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Az egység erejével Négymilliárd forintos beruházás a mezőgazdaság kemizálására Micsoda lüktető évkezdet! Sanyién még sohasem töpreng­tek, vitatkoztak nálunk egyszer­re és ilyen kedvvel az ország építőmunkájának tegnapjáról és holnapjáról történelmünk során. A nagy beszélgetés a pártszer­vezetek vezetőinek megválasztá­sával kezdődött az elmúlt év vé­gén, s aztán a IX. kongresszus­sal, a termelőszövetkezetek zár­számadásával, az üzemek, válla­latok mérlegbeszámolójával, a KISZ-, a szakszervezeti és föld­művesszövetkezeti vezetők, a képviselők és tanácstagok jelölé­sével folytatódik. Nincs lanka- dás, nincs fáradtság. Sőt, a kü­lönböző sok gyűlés, összejövetel után frissebben, aktívabban, újabb ötletekkel, elgondolások­kal, tervekkel telve jelennek meg idősek és fiatalok, férfiak és nők egyaránt. Még jobban lángra gyűl az eddigi jobbat, többet tenni akarás, szinte kivétel nélkül mindenkiben. Elérkeztünk volna a mindent tudást, erőt, energiát mozgósító, régen óhajtott nemzeti egység­hez? A határozott igen még túl­zás volna. Az azonban kétségte­len tény, hogy történelmünk hosszú folyamán még sohasem kovácsolódott ki egy ilyen nagy többség egyet akarása, aktivitása. Még sohasem értett annyira egyet célokkal és tervekkel nem­zetünk zöme. mint most. Ilyesmi még álomnak is túl merész volt a mögöttünk maradt évtizedekben, évszázadokban, amikor a törté­nelem bajkeverői, egyéni hasz­nuk hajhászására, hatalomvágvá- suk közben egymás ellen uszítot­ták népünk különböző rétegeit, a munkást, a parasztot, az értelmi­ségit „Testvér testvért, apát fiú elad” — zokogták ezzel és más szavakkal a tespedtségből kive­zető utat kereső költők. Most már foglalkozásra való tekintet nélkül mind egysége­sebben, mind pontosabban és mind szebben dolgozunk. Ezt bi­zonyítják eddigi munkánk gyü­mölcsei, ezt a törekvést felezik ki az elmúlt év végén kezdődött és még ma is folytatódó nagy be­szélgetések, amelyeknek kevesek kivételével részese egész népünk. Ahány párttaggyűlés, szövetke­zeti közgyűlés, képviselő- és ta­nácstagjelölő, új vezetőséget vá­lasztó szakszervezeti és földmű­vesszövetkezeti gyűlés — mind­mind a nép okos gyülekezete, ahol a jobb, az eredményesebb munka hogyanját vitatják, hatá­rozzák meg. A megválasztott ve­zetők, a jelölt képviselők és ta­nácstagok legfontosabb mércéje nem az, hogy hol, milyen beosz­tásban, gyárban, mezőgazdaság­ban, az íróasztal, a katedra. a tervezőasztal mellett foglalatos­kodnak-e, hanem az, hogy mit tettek eddig a közös célért, a társadalomért, és mire képesek ezután. Mindezek láttán önkéntelenül rebben vissza tekintetünk a ré­gebbi időkre, amikor a társadal­mi beosztás, a gyár- és a földtu­lajdon, nem pedig a nép, a haza szolgálatára alkalmas értelem és rátermettség döntötte el, hogy ki lehet a vezető. A nincstelen munkásnak, a béresnek, a sum- másnak, de még a törpebirtokos­nak sem adtak szavazati jogot, s különösen nem azoknak az el­nyomottaknak, akik analfabéták voltak. A vagyonba született nagygazda írástudatlanul is le­hetett bíró Nagykamaráson és máshol. Lehetett szolgabíró, főis­pán, képviselő a bármennyire de- generált báró és gróf, s mindenki más, aki nyúzni tudta a népet, aki az „asztal vagy a föld alá tudta nyomni az öntudatra ébre­dők, a nemzet igazi jogaiért ki­állók fejét”. A történelem félreseperte, el­temette a kapzsi urak világát, amely már sonasem térhet visz- sza hazánkba. Miért emlékezünk rá mégis? Azért, mert népünk minden generációjának a törté­nelem tanulságai adták az erőt, az öntudatot, a harci szellemet léte és jogai kivívásához, az el­nyomók, a kizsákmányolok elleni küzdelemhez. A történelmi tanul­ságokra most napjainkban is szükség van. Egyrészt azért, hogy erőt merítsünk az itt-ott még jelentkező nehézségek le­küzdéséhez, másrészt azért, hogy soraink közül senki se könnyez­zen azokkal, akik szívfacsaró szavak kíséretében siratgatják vissza örökölt vagy mások vérén, verítékén szerzett egykori tulaj­donaikat és kiváltságaikat Mi népünk jelene és jövője érdekében, a történelem igazsága, a haladás követelménye szerint szüntettük meg a kizsákmányolás minden alapfeltételét. A vagyo­nukat, kiváltságaikat háborítatla­nul, s munkájuk arányában gondtalan életkörülmények közt siratok elé nyugodt lelkiismeret­tel tárjuk a Verbőczi idejében kezdődött s a Horthy-rendszer széjjelzúzásáig tartó tömeges vér­bosszúk áldozatainak névsorát A jog és az igazság a nép többségé­nek oldalán van. Azt tettük, amit már más népek is megtettek, s amit a többi népek is megtesz­nek előbb-utóbb. Eltüntettük a soraink közt minduntalan test­vérviszályt, véres harcot terem­tő gócokat, a kizsákmányolás alapját. Mi nem forraltunk eddig sem bosszút senki ellen, csupán kezükre csaptunk és csapunk ez­után is azoknak, akik jogainkhoz akartak vagy akarnak nyúlni. Cé­lunk az erők egyesítésével minél nagyobb jólétet teremteni. Eddig is azt mondtuk, s most, az orszá­gos nagy beszélgetések idején is azt mondjuk, hogy akik egyet­értenek magasztos céljainkkal és dolgoznak érte, azok vélünk van­nak, s akik arra érdemesek, még vezető tisztséggel is megbízzuk. Pártunk politikájából, humanitá­sából, erőnk tudatából, történel­mi küldetésünk teljesítésének biztos sikerébe vetett hitünkből fakad ez is, mint minden más cselekedetünk. Kukk Imre Kereken négymilliárd forin­tot tesz ki azoknak az új léte­sítményeknek és üzembővíté­seknek a beruházási költsége, amelyeknek termékeivel a Vegy­ipari Tröszt a harmadaik ötéves terv időszakában a mezőgazda- sági termelést kívánja az eddi­ginél is fokozottabb mértékben segíteni. Az új létesítmények egy részének építése már a má­sodik ötéves tervben megkezdő­dött. Az egyik nagyarányú beruhá­zás, a Borsodi Vegyikombinát Tegnap délelőtt Békéscsabán, a Technika Házában az Agrár- tudományi Egyesület rendezésé­ben Rajki János, a kondorosi Dolgozók Tsz főkertésze az olcsó üvegházak építéséről és a palán­tanevelés időszerű tennivalóiról tartott vitaindító előadást. A kondorosi Dolgozók Tsz-ben tavaly 183 holdon kertészkedtek. Bruttó bevételük elérte a 4 és fél millió forintot. A gazdaságban két év óta foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy olcsó üvegháza­kat építenek, melyekben korai érésit növények palántáit nevelik, hajtatják. Megfordultak az ország különböző részeiben, bejárták a megye üvegházzal rendelkező termelőszövetkezeteit is, míg vé­gül úgy határoztál:, hogy maguk is ^építenek olcsó üvegházakat. A Kondorosról Endrédre vezető műút jobb oldalán már hat üveg­ház áll. Háromban már folyik a munka. Az üvegház fűtését meleg víz biztosítja, melyet egy erre méretezett kazánban cirok-, illet­ve kukoricaszár égetésével nyer­nek. Tizenötezer hold szántaílan a mezőkovácsházi járásban Készülnek a lavahi munkákra A hó elolvadása után ha­társzemlét tartottak a mező­kovácsházi járás közös gaz­daságaiban. A tapasztalatok összegezésekor megállapítot­ták, hogy őszről tavaszra 15 ezer hold szántás húzódott át Számításba vették a ter­melőszövetkezetek és a gép­javító állomások traktorka­pacitását. Ennek alapján egy napon 1376 hold szántására van lehetőség. Előkészítették a gépeket, hogy amint lehet a traktorosok nyomban mun­kára indulhassanak. műtrágyaüzemének bővítése már befejezéshez közeledik. Az üzem valószínűleg még ebben az évben eléri teljes kapacitá­sát 1968-ban a másik nagy be­ruházás, az európai viszonylat­ban is igen korszerű, elektroni­kus számítógéppel irányított új péti műtrágyaüzem is megkezdi termelését. Rövidesen hozzáfog­nak a Tiszamenti Vegyiművek keverőtelepének építéséhez és előreláthatólag jövőre meg­kezdődhet itt annak az összetett műtrágyának a Gazdaságosnak minősült a kondorosnak olcsó üvegháza, mert fűtés nélkül négyzetméterenként 200 forintba került. A tsz vezető­sége a gazdaságossági számítás esztendőben még négy üvegházat j készítenek, sőt saját erőből egy meleg vizű kutat furatnak a ko­rai primőrtermesztés biztosításá­ra. Tavaly paprikából holdanként 53 ezer 200, paradicsomból 23 ezer 200, korai káposztából pedig 33 ezer 600 forint volt a holdan- kénti bevételük. Az előadást vita követte. A rendezvényen részt vevő szakem­berek arra kérték az egyesület vezetőségét, hogy a jövőben a szakmai előadásokat üzemlátoga­tással is kössék egybe. gyártása, amellyel a talaj együtt kapja meg a legfonto­sabb három tápanyagát, a nit­rogént, a foszfort és a káliumot. Ugyancsak Szolnokon növelik a granuáló kapacitását is. Ezeknek az erőfeszítéseknek a révén 1970-ben a mezőgazda­ság nitrogénműtrágya-ellátása az 1965. évinél csaknem három­szorosára, a foszforműtrágya- ellátás pedig klb. 50 %-kal nő. Ezzel kialakul a mezőgazdaság számára optimális nitrogén- foszfor mütrágyaarány. Bővíti a Vegyipari Tröszt ezekben az években a növény­védőszerek választékát is, ami­vel jelentős külföldi behozatalt tesz majd feleslegessé. Az eddigi kísérletek szerint sikert ígér egy eredeti, a Nehézvegyipari Kutató Intézetben kidolgozott eljárás, amelynek révén a pet­rolkémiai ipar melléktermékei­ből a peronoszpóra elleni védő­szereket lehet előállítani. A Veszprémben folytatott labora­tóriumi kísérletek után idén már kísérleti üzemet építenek Tiszapalkonyán, s előrelátható­lag még ebben az évben szá­mottevő mennyiséget kaphat az új szerből a mezőgazdaság. A palántákat védő fekete műanyag hártya — az agro- fólia — gyártását már tavaly megkezdték, de egyébként ez a fóliagyártás lehetővé teszi azt is, hogy most már évente hozzá­vetőleg 250 000 tonna műtrá­gyát tudnak polietilén zsákba csomagolva, tehát jóval gazda­ságosabban tárolhatóan juttatni a mezőgazdaságnak. Termelőszoveik eseti kertészek a Technika Házában Békéscsabán 4

Next

/
Thumbnails
Contents