Békés Megyei Népújság, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-19 / 43. szám

MCI. február la.

6

Vasárnap

Egy fiatalember, aki akar valamit

Verőfényes februári napon jártam hosszabb idő után újból Két- egyházán. A verőfény hamisítatlan volt, de tűz nélküli: a lehelet párásán csapódott körérik, metsző mínusz 10 fok volt késő délelőtt is. A napsütésben szikráztak az új művelődési otthon ablakai az ajtók, és a jéggé fagyott tócsák körül, mert mindent egyszerre mégsem lehet elvégezni.

Az irodában kellemes meleg, kagylófotelek és a fiatal igazgató bizakodó, reménykedő arca fogad: — Higgye el, valami új kezdődik itt, csak a dolog nem megy olyan simán, mint sokan képzelnék. Nagy probléma a beindítás, megismertetni a lehetőségeket, kibővíteni a régi törzsgárdát. Bár kissé túlzók, ha régi törzsgárdáról beszélek, nem nagyon volt ilyen, csak egynéhány szakkör, szakcsoport, az egyik a magyar iskolában, a másik a régi kultúr- házban, a harmadik meg éppen ott, ahol kis időre helyet kapott

Kétmillió-kétszázezer forintba került a kultúra kétegyházá otthona. Nagy pénz, szép pénz, jó befektetés. Ahogy a fiatal igazgató reménykedő arcát nézem, félmosolyait figyelem, hirtelen arra gondolok: mit tennél a helyében? Mert nem kis dologra vállalkozott: kezében egy gyönyörű épület, egy csomó félszerelési tárgy, bútor, szőnyeg meg minden — töltsd meg tartalommal!

Hol kezdenénk?..

o

Először Is 'elmérnénk a helyzetet. Azt, Hogy a község lakód, a tanyavilág lakói, a különböző rétegek hol tartanak általános műveltség, szakműveltség dolgában? Ezek már nagyjából meghatározzák érdeklődésüket is, mi tetszik, mi nem tetszik; mi lenne jó, mi nem lenne jó?

Regős Ferenc — (a fiatal, reménykedő igazgató — is így képzeli valahogy. Több éve csinálja ezt a munkát, elég jól ismeri a kétegyháziakat. Persze, alaposabb felmérésre nem gondol, meg egyedül nem is tudná összehozni. De ha segítőket keres, találna, és megérné a fáradságot. Azért is, mert minden szaván érződik: ki akar lépni a magyar nótás, a fa- lunak-ez-ds-jó-röhögnivaló pesti „művész-leruccanások” bűvköréből, ami nem is bűvkör, hanem a langyosan-konzervált kispolgári vagy azt utánzó ízlésvilág állóvize még sok faluban, sok községben.

örül is meg nem is, amikor mondja: — Jó időben 40 motorkerékpár parkol a kultúrház előtt, ha műsor van. A tsz-fiatalság java motorral jár.

— És milyen műsorra jönnek?

— Latabárra vagy a Béres Fe- rencre.

Ha más van, akkor nem parkolnak a motorok..Szinte látom, hogyan legyintenek a falusi kultúr- igazgatók: Így van, mit kell ezt folyton hajtogatni?...

Regős Ferenc nem tartja megváltoztathatatlannak ezt a helyzetet. De amilyen hosszú a szó, olyan hosszú az érte való munka is. Nincs annak se eleje, se vége talán. Mégis ez a szép benne.

Az ablakon áts zűrödül! a februári nap, jókedvre deríti az embert, mintha a tavasz motozna a fényes asztalon sikló sugárnyalábban, a telefon kagylóján, az íróasztal apró tárgyain.

Az igazgatói iroda az élőkészítő műhely. Itt alakulnak a tervek, itt cseng a telefon, hogy jó ötleteket hozzon onnan, ahol külön is szeretik a kultúrát.

— Tizenöt tagú társadalmi vezetőséget választottunk, Sárvári György lett az elnök. Nyugdíjas, ideje is van. De akkor is mindig ezt csinálta, amikor dolgozott.

Sajnálom, hogy nem ismerhettem meg, ami késik, nem múlik.

A népművelés társadalmasítása: ezen fordul meg minden. Ha nincs társadalmi bázis, Mohamed koporsója az egész: ég és föld között lebeg, nem ér él senkihez, nem éri él senki. Kétmillió-kétszázezer forint nagy befektetés, nem lehet Mohamed koporsója... Az emberek adták, dolgoztak érte, érettük kell kamatoztatni minden estén, minden napon. Ügy, hogy birtokukba vehessék úgy, hogy senkinek ne kelljen bizonygatni, hogy az új kétegyházi művelődési otthon valóban mindenkié.

— Nagy probléma a beindítás — mondta ki, ha nem is a legszebben, de nagyon a lényegre tapintva az a fiatalember, aki bizalmat kapott arra, hogy ötezer-egy- néhányszáz kétegyházi lakos életét teljesebbé tegye.

o

— Százhúsz középiskolásunk van, Gyulára meg Elekre járnak. Velük számolunk elsősorban, meg a mi gépészképző szakiskolánkkal. Sok minden érdekli őket: a hely- történet, a néprajz, irodalom, művészetek, tánc... Szervezünk egy önképző klubot. Ebben együtt lesz ez is, az is. Aszalós Árpád történelemtanár a honismereti gyűjtést irányítja, Stupeczki Emil irodalom szakos pedig az önképző klub tagjaiból irodalmi színpadot alakít. Szellemi vetélkedőket is ebben a klubban rendezünk, ankétokat és táncesteket is. Amolyan mindent egy helyen, meglátjuk, jó lesz-e az elgondolás?

A felnőttek kisállattenyésztő és kertészeti szakcsoportját pedig egyenesen a község egyik legtekintélyesebb embere, Rotár István vb-élnökhelyettes vezeti. Baromfitenyésztési élőadássorozatokat terveznek, 80—100 meghívót küldenek szét azoknak, akikre feltétlenül számítanak. A szakcsoport munkája nagyon fontos: Két- egyházán keltetőállomást építettek, itt az alkalom: annyi szárnyast nevelhetnek a község lakói, amennyit csak elbír az udvar. Hogy aztán ez nemcsak nekik lesz ió, arról nem kell külön beszélni.

öröm a híradás onnan, ahol tényleg valami új kezdődik. Mindig öröm arról írni, ahol lezárul egy életszakasz és magasabb szinten folytatódik. Kétegyházán a régi kultúrház, a szakkörök vendégeskedése hol itt, hol meg amott — végre a múlté.

— Szanaszét voltunk, nem ment jól a dolog, ez az igazság.

Reménykedő mosoly: ez volt az utolsó benyomásom. Ez a fiatalember akar valamit.

Sass Ervin

V lökösházi Vöröskereszt Vietnamért

Régi baráti kapcsolat fűzi a .ókösháziakat és a határőröket is .fevermes lakosságához. A művészeti csoportok rendszeresen tartanak műsoros esteket és különböző rendezvényeket. Legutóbb február 12-én tartottak színvonalas műsort a Vöröskereszt aktívái a művelődési otthonban. Ezen részt vettek a KlSZ-alap- szervezetek tagjai is. Az elhangzott előadások, jeleneink, énekés táncszámok nagy tetszést arattak a közösség körében. A műsoros est után hajnalig tartó bál következett, s az előadás bevételét a vietnami nép megsegítésére ajánlották fel.

K. G.

Sietek megnyugtatni a nyájas olvasót. A cím- ben szereplő gyanús hangzású kifejezés nem tartalmaz semmiféle illetlenséget. Sőt nincs kapcsolatban a biológiával sem, még csak nem is orvosi műszó. Nyelvészeti szakkifejezés. — Szent Jeza- beus! — gondolja most a szeretve tisztelt olvasó. Nem elég nekünk a Lőrincze Lajos meg a Karinthy Ferenc, még ez az ~-ajda is oktatgatni akar a jó édes anyanyelvűnkről.

Kérem, őrizzék meg hidegvérüket. Gondoljanak a szállóigére:

nyelvében él a nemzet. Eufémiának hívják azt a jelenséget, hogy a nyelv- érzék húzódozik bizonyos durva, triviális kifejezések használatától (már akinek a nyelvérzéke!), helyette rokon értelmű, Hiedelme- sebb szót használ. Nem írják például az újságban, hogy a belvíz elöntötte a latrinákat (már amelyik újságban!), hanem vagy elöntötte az emésztőgödröket, vagy a fekália- gyűjtőket (tudományos- kodba), az illemhelyeket (finomkodva), azt, ahová a király is gyalog jér'(demokratikusan), az

Euiémia

ámyékszékeket (népiesen), a budikat (még népiesebben), a ... (a legnépiesebbet nem bírta ki a nyomdafesték).

Nos, elérkeztünk témánkhoz. Ugyanis a hulladéktárolókról vagy más néven Kuka-gyűjtőedényekről kívánok elmét futtatni. Mindkét megnevezés eufémia, mert voltaképpen a szemétládákról van szó. Csak ezt nem ülik így kiírni. Legfeljebb: kiállítani. Tudniillik, a szép új házak, szép új kapui elejbe a kertészeti és köztisztasági vállalat által (sok milliós költséggel) örökzölddé varázsolt szép új parkok szép új fenyőfái közé rakni — fenyőfadísznek. Aki kíváncsi rá, nézzen körül Békéscsabán, a Kulich Gyula Lakótelepen. Ha az időjárás melegebbre fordul, esetleg majd körül is szaglászhat. Pedig minden lépcsőházban megtalálható a hulladéktároló feliratú helyiség, mely vagy kihasználatlan üresen árválkodik, vagy isten tudj’ mi célból gondosan lezáratott.

Lelki füleimmel szinte hallom az illetékesek

szapora magyarázatait. „Van neszem elég dolgom beteg, idős asszony létemre, még az hiányzik, hogy cipeljem naponta a dögnehéz edényeket.” tgy a házfelügyelők. „Nem fér bele sem az időmbe, sem a bérembe, hogy minden házba kibe hordozzam a hulladéktartókat.” Így a köz- tisztasági dolgozók.

„Mindezt megértem, de azt is értsék meg: tűrhetetlen, hogy egy szép, modern lakótelepet kukás edényekkel csúfít, sanak el. „Különben is, amíg hagyományos kocsival gyűjtötték a hulladékot, a hagyományos edények nem az utcát díszítették. Hol itt a fejlődés?” — így a lakók.

Nos, nem azért mon dóm, de magam is kiváncsi lennék, vajon a pesti Nagykörúton vagy a Váci utcán szintén ott diszelegnek-e a hulladéktartók? Talán menjünk el tapasztalatcserére. De úgy gondolom, megoldottak már kacifántosabb problémákat is a mi kis városunkban.

Azt a fűzfán fütyülős rézangyalát!

Eredetileg mást akartam mondani, de maradjunk csak — az eufémiánál...

—ajda.

Szeretni kell az embereket

— Szeretni és ismerni a problémáikat — mondja mély meggyőződéssel Novák Mátyás, a gyulavári községi tanács elnöke. — A tanácsi munka egyik fő .feltétele az emberséges magatartás és az, hogy a különböző feladatokat a tanácstagok állandóan isii atvankettő óta elnöke vagyok a terv- és pénzügyi állandó bizottságnak. Belenőttem, beleszoktam a munkába. Megtanultam az apró szakmai fogásokat, igyekszem a legszorosabb kapcsolatot tartani a lakossággal, a lehetőségek szerint a leggyorsabban segíteni

Kubicza Bélával, a tanács vb-titkárával sokszor tanulmányozzuk a község rendezésének a tervét s mindent elkövetünk annak megvalósításáért.

mertessélk a lakossággal. Ha a választók tudják, hogy mit miért csinálunk, számíthatunk a segítségükre.

— Beszéljek az elmúlt tíz évről? Elvállaltam tíz évvel ezelőtt az elnöki tisztet, mert a párt így kívánta. Előtte hat évig én voltam a községi pártalap- sraervazet titkára — különben is köza különböző problémák leküzdésében. Nagyon örültem annak, amikor egyhangúan jelöltek a gyűléseken. Bízom abban, hogyha a lakosság továbbra Is ilye? segítséget nyújt a tanácsnak, községünk fejlődése az elkövetkező években még gyorsabb ütemű lesz.

— A villamosításit már befejeztük;

A helyszíni ellenőrzés is nagyon fon'os. Ezt a vontatót például a termelőszövetkezettől béreltük s a tanács dolgozói a járdaépítéshez szükséges betonlapokat hordják ki vele.

légbeli vagyok — így azután bíztam abban, hogy el tudom látni ezt a feladatot addig, nos, igen — mondja elgondolkodva —, csak addig, amíg nálam alkalmasabb nem akad. Elvégez- ‘em az államigazgatási iskolát, majd

nincs olyan utcánk, ahol egyik oldalon ne lenne járda. Törpevtzművünk segítségével már héromszázötven házban van víz, négy év múlva remélhetőleg minden házba eljut a vezetéki ötven férőhelyes óvodánk, húsz gyerOröm ellátogatni az óvodába, ahol községünk lakóinak gyermekei gondos felügyelet mellett töltik a napot.

ötvennyolc—hatvanban kétéves tanács- akadémián szereztem képzettséget. Később a hároméves marxista-leninista esti egyetemen tanultam három évig, most a szakosítóra járok, nyáron teszem le az államvizsgát, ötvennyolcban megyei tanácstag lettem,

mek befogadására alkalmas bölcsőde, könyvtár teszi szebbé, könnyebbé az életünket. Áprilisban megkezdődik egy korszerű ABC-áruház építése. Jövőre egészségügyi kombinát, később nyoio- tantermes iskola épül.

Kép, szöveg: Opauszky László