Békés Megyei Népújság, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-19 / 43. szám
M61. február 19. 3 Vasárnap Bedolgozok Van, aki ezerkettőt keres — Eleinte féltünk... — Mi van a hátizsákban? Az időpont: vonatérkezés után vagy fél órával. A színhely: a Békéscsabai Férfifehémemű- gyár. A szereplők: több asszony, az egyik hátizsákkal, a másik kis- bőrönddel meg az átvevő. Mit vesznek át? És mi köze mindennek a vonatok menetrendjéhez? A hátizsák kibomlik, a kis- bőrönd zárja felpattan..., hogy is mondjam csak: férfi alsónetnűek kerülnek elő melyükből. Mennyi? Tucatnyi. Dehogy is, több tucatnyi. A bedolgozók hozták. „A Békéscsabai Férfifehérne- műgyárnak jelenleg mintegy 450 háziasszony, családanya, háztartásbeli nő végez otthoni munkát. Ügynevezett bedolgozók...” Van, aki itt lakik Csabán, mások Endrődről, Gyoméról, Szeghalomról, Battonyáról, Vésztőről vagy Mezőkovácsházáról hozzák ide (illetve a másik átvevőhelyre, Orosházára) az elkészített munkadarabokat és viszik haza a további varrnivalót. Nagy Sándorné: — Battonyáról jövők, kérem, nem mondom, nem könnyű vonaton szállítani a pakkot, különösen, ha sokan vannak. Február első felében termelőszövetkezeteink többségében közgyűlést tartottak, s ezeken a termelőszövetkezeti kongresszus elő- készí léséről tanácskoztak. Megbeszélték a kormány intézkedését a szövetkezeti gazdák nyugdíjáról, megismerték az új földtörvény-tervezetet és tárgyaltak a háztáji gazdálkodás fejlesztéséről. Valamennyi közgyűlésen határozatot hoztak a termelőszövetkezetek megyei tanácskozásának előkészítésére és küldöttét választottak. Dr. Szabó Lajos, a megyei tsztanács jogügyi titkára összegezte Valami van az űrben A gyulai Munkácsy Tas Aranykalász üzemegységében vízvezetéket, őntitatókat szerelnek a szarvasmarha-istállóba. A munkát — még annak idején — a hódmezővásárhelyi gépjavító vállalta. Rogy most mégis a Mezőberényi Gépjavító Állomás csinálja, azzal magyarázható, hogy tavaly a mezőberényiek átvették a vásárhelyi vállalat profilját. Petneházi Károly vizvezetékszerelő szerint az istálló csőhálózatát, őn- ttatóit három ember egy hét alatt összeállíthatta volna. Itt mégsem az történt. Már éppen a negyedik hete tartózkodnak á gyulai határban. Nyolc-tíz napot dolgoztak, azóta állnak és alkatrészre várnak. Az önltatók szelepeit sajnos nem kapták meg. Nem tudják hová lett, ki bűvészkedte el. Valami ilyesmi történhetett. A vásárhelyiek azt mondják, ők átadták a munkát és az anyagot a mezőberényieknek. Mezöberénybe viszont a szelepek nem érkeztek meg. Valószínű, a M szelep Hódmezővásárhely és Mezőberény között „a levegőben lóg”. Egy fél év rövidnek bizonyult ahhoz, hogy rendelkezési helyére érjen. Felkérhetnének a mezőberényiek néhány űrpilótát, hogy keressék meg az űrben hánykolódó anya—■ÜL —- Mégis, miért vállalta? — Nekem három gyerekem van. Ezzel a munkával lehet keresni elég jóL Van helye a pénznek. — Bárki kereshet? — Hát, aki meg is fogja a dolog végét. Őszinte legyek, elvtárs? Nagy segítség ez sok szegény; embernek. Leszka Györgynél — özvegyasszony vagyok, a gyermekeimmel élek együtt, itt Csabán. Tessék elhinni, jól jön egy kis „mellékkereset”. — Mellék...? — Ez az én jövedelmem. Mit mond a szakember, aki a bedolgozók munkáit átveszi, felülbírálja? — Az első időben féltünk egy kicsit A minőségi követelmények a bedolgozók számára is épp- olyanok, mint a gyáriaknak. Eleinte sokat kellett magyarázni, s azt is ki kellett tapasztalnunk, ki mihez ért inkább, kinek melyik munka megy jobban. — S ma már? — Ott tartunk, hogy a következő negyedévben különböző profilok szerint osztjuk szét a munkát a februári közgyűlések tapasztalatait. Elmondotta, hogy valamennyi közgyűlést igen nagy érdeklődés kisér. A szövetkezeti emberek nagy figyelmet tanúsítanak és tanulmányozzák: az új szövetkezeti törvénytervezetet. Ezzel kapcsolatban igen sok hasznos javaslat hangzott el. Egyben támogatják a termelőszövetkezeteik megyei tanácskozásának ösz- szehívását, a termelőszövetkezeti szövetségek szervezését. Győri László Csárdaszálláson, a Petőfi Tsz közgyűlésén elmondotta: bízik abban, hogy a termelőszövetkezeti szövetségek nagyban elősegítik a közös gazdaságok í fejlődését, szilárdítását Bistei Fe• renc, a nagyszénás! Dózsa Tsz • közgyűlésén arról beszélt, hogy a tsz-szövetség előbbre viszi majd a szövetkezetek ügyét. Az ott dolgozó szakemberek: agronómusak, építészek, közgazdászok segítséget nyújtanak majd az üzemágak kialakításához, az építkezések szervezéséhez és a közgazdasági j tényezők megismeréséhez. Nyakó István, a bucsai Üj Barázda I Tsz tagja felszólalásában kérte, hogy a termelőszövetkezeti tanács és a tsz-szövetségek a közös gazdaságok valódi érdekképviselői legyenek minden fórumon. — A felszólalásokiból arra következtetünk — említette a jogügyi titkár —, hogy a termelőszövetkezetek helyeslik a megyei tsz-tanács tervét egy megyei küldöttértekezlet összehívására. Erre márciusban sort is kerítünk. Sok észrevétel hangzott el, melyeket egy megyei értekezleten megvitatunk és javaslatot teszünk a szövetkezeti törvénytervezet kiegészítésére. legszívesebben azt vinné, vállalná, ami — a legegyszerűbb. Az üzem vezetői azonban elmondják: a gyártmányösszetétel folyamatos fejlődésével várható, hogy a bedolgozók is mind bonyolultabb és igényesebb munkát kapnak. Hozzá kell szokniuk. S végül kérdezzük meg az üzem igazgatóját és helyettesét: — Arról már meggyőződtünk, hogy a bedolgozók szorgalmuktól, ügyességüktől függően 500 és 1200 forint között • keresnek havonta. Vitathatatlan, hogy a női munkaerőprobléma rendezése és a sokgyermekes családok, a munkahelyektől távolabb lakó asz- szonyok számára felbecsülhetetlen segítség a bedolgozó rendszer. De mit nyer vele a gyár? — Az új mechanizmus előszeleit mi is érezzük. A bedolgozó rendszer hozzájárul, hogy a változó kereskedelmi igényekhez rugalmasabban tudjunk alkalmazkodni. Voltaképpen egy gyakorlattal rendelkező, hasznos munkaerőtartalékra tettünk szert. ■— Egyéb előnyök? — Mondhatok nem is egyet. Közismert, hogy a jövőben egyáltalán nem mindegy, mekkora, milyen értékű anyagi eszközökkel látja el munkáját egy-egy üzem. A bedolgozási rendszer révén dolgozóink létszámát jelentősen gyarapítani tudjuk állóeszközök, komolyabb beruházás és rezsiköltség nélkül. — Mit mutat a bedolgozók eddigi tevékenysége a minőség szerint? — Az üzem minőségi mutatóit, az első osztályú áruk részarányát egyáltalán nem rontotta ez az új módszer. A hátizsákok, kisbőrön- dök, tekintélyes „szatyorak”, újból megtelnek. Sietni kell, mert még egy-két elintéznivaló hátra van, a vásárlást is le lehet bonyolítani ilyenkor a városban, vagy a hivatalos ügyeket. A vonatinduláshoz pedig idejében ki kell érni az állomásra. Azt mondják, Japánban a tranzisztoros televíziókat gyártó, fejlett híradástechnikai ipar — bedolgozókon alapszik. Mi még csak a fehémeműeknél tartunk. Kezdetnek ez is jó. Vajda János Olcsó üvegliázak — A Magyar Agrártudományi' Egyesület Békés megyei Szervezete február 21-én délelőtt fél 10-kor Békéscsabán, a Technika Házában a zöldségtermesztés időszerű gondjairól előadást rendez. A palántanevelés problémái és az olcsó üvegházak építésének tapasztalatairól Rajki János, a kondorosi Dolgozók Termelőszövetkezet főkertésze , mond vitaindító előadást Gráf Antal, a tótkomlósi Viharsarok Tsz főkertésze beszámol a zöldséghajtatásban elért eredményekről, tapasztalatokról. Íz ÉM Békés megyei Állami Építőipari Vállalat kubikosokat vesz ► fel : azonnali belépéssel Szarvas és Orosháza térségében levő munkahelyedre. Jelentkezni lehet a vállalat központjában, Békéscsaba n„ Ka- | ztnczy utca 4 szám alatt és Orosházán a 220 vagonos tárház építkezésén. Munkásszállás és étkeztetés biztosítva, valamint a jogosultaknak különélés! pótlék. 131290 Természetes, hogy mindenki Nagy az érdeklődés, igen sok a hasznos javaslat a tsz-ek küldöttválasztó közgyűlésein palántanevelés Szövetkezeti voksok Az utóbbi hetekben csaknem mindegyik járási, városi tanács vb foglalkozott a mezőgazdasági árutermelés és felvásárlás 1966. évi eredményeivel. Termelőszövetkezeteinknek — megyei szinten — nem kell szégyenkezniük, hiszen az 1966. esztendő az átlagostól eltért, nem volt kedvező a mezőgazdasági termelésre. Az eredmények mégis jók. Az árvíz, a belvíz, a száj- és körömfájás utóhatása, egyes fontosabb termelő jellegű beruházások elhúzódása és más egyéb, a gazdálkodást gátló tényezők károsan hatottak az év eleji számvetés optimális megvalósítására. Mindezek ellenére többségükben jó eredmények kovácsolódtak a tsz- ekben, háztáji gazdaságokban. Valamennyi helyen sokat tettek a tervezett bevételek elérésére, túlteljesítésére. Egy évvel ezelőtt, közvetlen a nagy járvány után, talán senki sem remélte, hogy 1966-ban Békés megye 261 ezer 843 hízott sertést ad a népgazdaságnak. Értékes ez az eredmény, különösen akkor, ha ideszámítjuk, hogy a száj- és körömfájás időszakában született és a vemhes kocák szaporulatának jelentős hányada elhullott Most miután a tsz-ekben a járási és a városi tanácsoknál ösz- szegezték a tapasztalatokat, köz- vetkezésképpen elmondhatjuk: szövetkezeti sertéstenyésztőink derekasan hélytálltak. A szarvasmarha-tenyésztők és a hizlalásban dolgozók eredményei is méltók a megbecsülésre. A gazdaságok többségébén jól kihasználták a hízott marha fel- vásárlási árának emelését. A tervezett 31 ezer helyett 32 ezer »10 állat került felvásárlásra. Az átadott állatok minősége elérte, sőt lényegesen túlszárnyalta az 19»5. évit örvendetes, hogy a sertés- és a marhahizlalásban a szövetkezetek mindjobban kezükben tartják a kezdeményezést. Sertésből 191 ezer 125-öt, hízó marhából pedig 20 ezer 947-et a tsz-ek óljaiban, istállóiban hizlaltak eladásra. Ezek a számok azért is jelentősek, mert 1961-ben a szövetkezeti gazdaságok sertésből 118 ezer 836-ot, hízott marhából pedig 14 ezer 418-at értékesítettek. (Ugyanebben az esztendőben a háztáji gazdaságok sertésből 36 ezer 851-et, vágómarhából pedig 10 ezer 563-at adtak a központi készletbe.) Az árutermelésben bekövetkezett fejlődés kézenfekvő még akkor is, ha a háztáji gazdaságokban csökkent a sertés- és a marhatartás iránti érdeklődés. Az a tény, hogy 1966-ban a megyéből 56 ezer 156 sertéssel és 7 ezer 629 hízott marhával többet értékesítettek, mint 1961-ben, a nagyüzemi gazdálkodás szilárdítását, erősödését jelenti. Ez as folyamat jellemzi a termelés többi területét is. A baromfinevelésben 1966-ban a megye elé állított feladatot az üzemek nem teljesítették. Kétségtelen, irreális célkitűzés volt az ezervagonos vágóbaromfifelvásárlási előirányzat. Már tavaly is érezték az üzemek, hogy a tyúkfélék tartása fokozatosan háttérbe szorul a pulykával, libával, kacsával, gyöngyössel szemben. A megye mezőgazdasági üzemei lényegében a tyúkfélék tartására rendezkedtek be. Mivel a kereskedelem ezt a minőségi árut nem igényelte, így a tsz-ek szinte menet közben álltak át a nagy testű baromfik tartásira. A váltás kétségtelen jól sikerült, hiszen a megyéből 882 vagon baromfihús került a belföldi és a külföldi vásárlókhoz. Tojásból 82 millió 276 ezer, tejből csaknem 50 millió litert kapott a keres kedelem. (Ennyi tejet Békés megye még egyszer sem értékesített.) Csupán a szövetkezetek tehenészetei 37 millió 842 ezer 100 liter tejet adtak el az államnak. Tervüket 5 millió liter tejnél is többel túlteljesítették. Korábban sokan kételkedtek abban, hogy a tsz-ek árutermelése néhány esztendő alatt eléri az 1966. évi színvonalat. Ma már természetes, hogy a szövetkezetek a vágóállat- és az állati termék előállításban — a tojás kivételével — a megye összáruter- melésének egyre biztonságosabban adják a nagyobb hányadat! Ez az eredmény egy természetes fejlődési folyamat velejárója. Bár több árut is termelhettek volna, ha állataiknak a mainál jobb elhelyezést és takarmánykészletet, minőségileg jobb fel- használást biztosítanak. Ismeretes, hogy az állatszállá- sok túlnyomó többsége nem felel meg a követelménynek! Az állatállomány 95 százaléka szervezeti felépítésénél fogva igényli a belterjes tartást. Csak egy-egy ilyen összehasonlító ada‘ láttatja meg, hogy a mezőgazdaságban dolgozók milyen kitartó szorgalommal tették kötelességüket 1966-ban. Az elért eredmények a szövetkezeti mozgalom mellett szólnak. Nem véletlen, hiszen az ezernyi, százezernyi parcellánál hozamban, termékben a tsz többet jelent az országnak és a népgazdaságnak. Hogy ez mennyire így van, tanúsítja az utóbbi hónapokban gyakorlati alkalmazásra került több intézkedés is. A nagyüzemi mezőgazdaság az ország ellátásában és az exporttervek, bevételeit teljesítésében mindinkább a biztos bázis rangjáig nő, mert ilyenné vált, a jövőben az eddiginél egyre több és nagyobb összegű, minőségileg jobb beruházásra számíthat Az árutermelésről 1967-re alkotott elképzelések — az 1966. évi eredmények ismeretében — összességében bizakodásra jogosítanak. Jók, szépek az őszi vetések, őszi mélyszántásban is nagyobb terület részesült mint 1965-ben. Az állatállomány most már teljesen kiheverte a száj-? és körömfájás utóhatását a takarmánygond is — megyei szinten — többé-kevésbé megoldódott További új termelő jellegű beruházásokat kapcsoltak be az árutermelésbe, növekedett a géppark, javult az állattenyésztés gépesítésének színvonala, jobb lett a legelőgazdálkodásunk. Felfelé ível a zöldség- és a takarmánytermesztés is. Ezek összességében biztatóak 1967-re. Mezőgazdaságunk nem marad el a lehetőségek jó kihasználásától, különösen a termelésszervezés és gazdálkodás mostani nagyobb önállóságának időszakában. Dupsi Károly A Hídépítő Vállalat Hódmezővásárhelyi Vezetősége felvesz hódmezővásárhelyi munkahelyeire KUBIKOSBRIGADOKAT, KUBIKOSOKAT ES SEGÉDMUNKÁSOKAT. ‘ Jelentkezni lehet: személyesen vagy írásban Kinizsi u. 26 szám alatti irodában. 26803
