Békés Megyei Népújság, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-16 / 40. szám

1W7. február 16. s Csütörtök A sok gép is kevés már a vésztői Béke Tsz-ben Nem a traktorosokon, s js a gépeik használhatóságán múlott az, hogy a 4000 holdas vésztői Bé­ke Tsz-ben egyrészt lábon, más­részt kúpokban, lehardaiUaniul maradit a kukorica- és a napra­forgószár, s hogy 800 hold szán- tanivaló húzódott át tavaszra. Ámbár a gépek mimőségévei is van baj..., de vegyük sorjába a dolgokat úgy, ahogyan Komáromi Lászlóval, a szövetkezet öblöké­vel megbeszél gettük. — Nem dicsekvésképpen mon­dom, hogy a vésztői szövetkezetek közül a mienk rendelkezik leg­több géppel, hanem azért, hogy ennék ellenére sem tudtuk a ked­vezőtlen időjárás miatt befejezni az őszi betakarításit és a mély­szántást. A tavaly vásárolt egy DT-vel, két új típusú MTZ-ve! és két Super-Zetorral együtt most már 30 erőgépünk és két teher­gépkocsink: van. A 30 erőgép kö­zül csali öt a kimondottan szán­tásra alkalmas, a többi vei áltálá­ban szükség szerint vasgy szán­tunk, vagy szállítunk. Emellett bőven rendelkezünk lofogaftal is. Ám mindhiába, a tavalyi sok eső­zés leTassí tóttá, végső fokon meggátolta a betakarítás befeje­zését. Az 1200 hold kukorica jó — átlag 18 mázsa májusi morzsolt — termékéi idejében törtük le. A gyors ütemet az is diktálta, hogv művelése harmadába volt kiadva s ezért mindenki igyeke­zett. A szár 85 százalékát is le­vágtuk. de a fötávott földről már nem tudtuk lehordani. A sok eső mis* t egy teljes hónapig szinte egyáltalán nem tudott szántani az öt lA-otnürias traktor sem... — Ezek szerint kettős munká­juk lesz most a tavaszi vetés előtt, vagyis a szárlehordás és a szántás. — Ahogy tudjuk, szorgalmaz­zuk a szár lehordását. Most is 8—10 vontatóval és mintegy 15 lófogattal hordatjuk lefelé. Persze, csak azokról a földekről, amelye­ken nem áll víz. Mint már annyi Jól kihasználják a villanymotort Káposztagyalut készített a Szarvasi Gépjavító Állomás a Kondorosi Földművesszövetke­zetnek. A villanymotor meg­hajtású gyaluval 35 mázsa ká­posztát aprítottak össze és sa­vanyítottak be. Az ízletes ké­szítménynek nagy volt a kelet­je a téli disznóvágások idején, a nagy mennyiségből már alig maradt 10 mázsa. Miután befejeződött a ká- posztasavanyítási szezon, a vil- lanymo orra' kombinált fameg­munkáló gépet szerelt Hro- nyecz. Mihály, a földművesszö­vetkezet felvásárlási osztályá­nak vezetője. A kombinált gé­pen készültek el a Dolgozók Tsz irodájával szemben rövi­desen megnyíló új étterein öisszes famunkái. Libánként 300 Ft tiszta haszon Tavaly 1800 törzslibát tartott a békési Október 6 Tsz. A to­jáshozamból, ami átlag 53 volt, és a toliból libánként 300 fo­rint tiszta jövedelemhez jutott a szövetkezet. Kiszámolták, hogy sokkal érdemesebb liba­tar.ássál, mint sertéshizlalással foglalkozni. Annál is inkább, mert leginkább takarmányszű- kiben vannak gyenge talajac|ptt- ságaik miatt. Ügy határoztak, hogy az eddigi 120 helyett csak 60 kocától nevelnek malacokat hizlalásra, a törzslibaállományt pedig 5 ezerre növelik. Ezzel a vál oztatással ugyannyi bevé­telt érnek el, mint eddig, vi­szont húsz vagonnal kevesebb hmz az abrakfelhasználás. évben, az idén is sok bajunk van a belvízzel, emiatt nem tudjuk folytatni a már megkezdett fej­trágyázást sem a gabonában. Bri­gádonként ősz óta öt-hat ember birkózik a vízzel, s egyelőre úgy látszik, túltesz az erőnkön. i — Addig-addig, hogy a tüzet kell igénybe venni a szár letaka- tításához — vetettük közbe. A tűzhöz csak a végső eset­ben folyamodunk. Ugyanis a ta­valyi gyenge búzatermés miatt — holdanként 4 mázsa kiesés volt — alomszalmahiányunk van. Éppen ezért most egyezkedünk a helyi Aranykalász Tsz-szel, hogy kuko­ricaszárat adunk szalmáért. Emel­lett nagy .mennyiségű szárat is felhasználunk alomnak leszecs­kázva. Ehhez egy nagy és egy ki­sebb teljesítményű silózógépünk és egy Orkánunk is van. A jó­szággondozók is szívesen almoz­nak szecskázott szárral, hiszen, az állatok elszöszmötölnek rajta, s türelmesebben várják az etetés idejét, másrészt a kukoricaszár­ban több a szerves anyag, mint a szalmában, s megtapostatva jobb táperőt biztosít a földekre. A mi földjeinkre nagyon ráfér a tápefő. Bár a szövetkezet fenn­állása óta 1200 holdat javítot­tunk meg digózással és meszezés- sel, ez továbbra is gondunk. Most például a szárhordásból ki kell vonjuk a szállítójárműveket, mert két épülő vasvázas színhez most érkezik az építőanyag, ezen­kívül 25 vagon mészkőport is ka­punk talajjavításhoz. Ezt úgy akarjuk felhasználni mintegy 350 holdra, hogy belekeverjük a szer­ves trágyába. u Egyrészt azért, mert csak nyáron és ősszel tud­tuk kiszórni, másrészt azért, hogy ne kelljen külön kiteríteni a mészkőport és a trágyát. — Ezek szerint az idén is bő­ven lesz szállítanivaló. — Lesz, nem panaszkodhatunk miatta. Ügy igyekszünk segíteni magúnkon, hogy csökkentjük egyik-másik nagyon szállítóigé­nyes növényfajtát, többek között a kendert, amit minden évben Komódiba kell elfuvarozni. Más­részt vásárolni akarunk az idén három használt kis Zetort Ezt az is indokolttá teszi, hogy az idén nem kaptunk repülőgépet a ga­bona fej trágyázásához, s azt is a saját erőnkből kell megoldanunk. — Ez azt jelenti, hogy műtrá­WVWWVWVW/VWI/ Nyolc vagon nyalóka gyaszóró gépet is kell vásárol­niuk? — Nem. Rendelkezünk három darabbal, igaz, hogy ezek közül egy mit sem érő. Legjobban Sza­bó Dezső endrődi kisiparos sza­badalmazott műtrágyaszóró gépe vált be. Egyrészt azért, mert sokkal nagyobb a teljesítménye, szórási szélessége, s ezért keve­sebb keréknyom tesz kárt a vetés­ben. Másrészt jól fel tudtuk hasz­nálni ezt a szórógépet tavaly is a lucerna és a cukorrépa porozá­sára. A német gyártmányú vetőgé­peket sem tudjuk kihasználni, j különösen ősszel, a mi kötött ta- j lajainkon. Bár két nagy teljesít- | ményű Szaxónia vetőgépünk van, kénytelenek voltunk három tár­csás szovjet gyártmányú vetőgé­pet vásárolni. Legtöbb bajunk a fogasokkal van. Szinte minden évben újat kell vásárolnunk, mert a tavaszi, de főleg az őszi vetés idején elrongálódnak, el­szóródnak a fogai. Véleményem szerint sokkal jobb, tartósabb megoldást kellene kikutatniuk a gyáraknak. A gépkihasználási gondjaink zöme abból adódik, hogy konstrukcióik, szerkezeteik gyengeségei nem bírják tartósan a mi nehéz talajaink művelését. — És az emberek, a traktoro­sok igyekeznek mindent megten­ni a gépek lehető legjobb kihasz­nálásáért? — Erre én sem és azt hiszem, mások sem tudnának egyértelmű igennel válaszolni. A mi trakto­rosaink sem egyformák. Amíg Varga I. Mihálynak, Fekete Sán­dornak, Jakucs Jánosnak, Molnár Sándornak, Barta Sándornak és Szabó Sándornak szinte sohasem kell a biztató, figyelmeztető szó, addig egyeseket, köztük Víg Ist­vánt, Takács Istvánt, Kovács La­jost noszogtatni kell több esetben is. Különösen akkor hailamosak a lazításra, a lassú munkatemnóra, amikor nincs körülöttük senki. Ennek ellenére, ismét!lem) nem a traktorosokon, hanem a renge­teg és elég jó termést adó kuko­rica, napraforgó, kender, cukorré­pa és más- termés beszállítása, de főleg a sok esőzés miatt maradt kint a kukoricaszár, s húzódott át 800 hold szántánivaló tavaszra. Ez megnövelte a feladatainkat, de mint más években, az idén is igyekszünk megbirkózni velük. K. L Kocsor Mátyásné, Hégely Julianna és Kupás Ferenené a nya­lókagyártó gépsor elején. Az általuk kezelt gép végzi a for­mázást. — Nyolc és fél — javít ki Mi- nya János, az Országos Méhészeti Szövetkezeti Központ Békési Mé­zeskalács-. és Cukorkaüzemének vezetője. — Tavaly léptünk egyet előre, hagyományos gyártmányaink — a mézeskalács és pemetefű cukor­ka—mellett megkezdtük a nyalóka gyártását. Erről persze az üzem dolgozóin kívül nem sokan tud- ! nak, mert exportra szállítjuk. Ta- j valy kaptuk a gyártó gépsort a j Német Szövetségi Köztársaság­ból s részükre kezdtük meg ennek a közkedvelt csemegének a gyár­tását Dolgozóink nagyon hamar megtanulták az automata gépek kezelését s a múlt évben már nyolc és fél vagonnal szállítot­tunk a megrendelőnek. A múlt évi eredményeink különben nem a legrosszabbak. Nézzük csak. Húsz vagon cukorkát gyártottunk, ezen és a nyalókán kívül pedig tizenkilenc vagon mézeskalács hagyta el az üzemet. A mézeska­lácsból különben volt exportunk is, a belföldi tizenkilenc vago­non felül öt vagonnal gyártot­tunk erre a célra. Tizenhatmil­lió forint volt a múlt évben a termelési értékünk, reméljük, hogy az idén teljesíteni tudjuS majd a húszmilliót. Üzemünk — amelyben jelenleg hetvenen dol­goznak, túlnyomórészt nők — e Zárszámadás... Zárszámadás... Hosszú, unalmas az út így té­len Telekgerendás jelé kerék­páron. Zökken a kerékt varjú rebben az útszélről, jó, amikor végre feltűnik az orosházi mÜút. Nagy szemű Zetorok, seprűvel jelfegyverzett teherautók, suha­nó személygépkocsik utasai bá­mulnak az árva biciklistára. A kocsma, a TÜZÉP, a tojás- és baromfifelvásárlóhely az első megálló. Itt a Vörös Csillag Tsz központja is. Ma mintha heti­piac volna, nyüzsög a nép. Te­herautók hozzák, viszik az ün­neplőbe öltözött, főleg idős tsz- tagokat. Kit ide, kit Csabára, a zárszámadó közgyűlésre. Asszo­nyok tojással, baromfival telt kosarakkal indulnak a felvevő­hely felé, s a kocsmában va­sárnapi a forgalom. Hegyek sö­rösládából, cefreszagú pálinkás- üvegek, szép nevű borosfiaskók nem sokáig várnak vevőre. Csat­tog a biliárd, kék füst gomo­lyog a kék neonfényben. Sötét a reggel, de a hangulat derült. — „Lesz pénz, komám? — Lesz egy zsákkal! Felhordom az egészet a padlásra, aztán az asz- szony feljár mindennap megfor­gatni, hogy meg ne penészed- jen...” Tovább gurul a kerékpár a falu központjába. Az új „üzlet­ház”, ahogy az itteniek neve­zik szeretetteljes túlzással a két boltból álló új épületet — töm­ve van vevőkkel Az iparcikkboltban vásznat, kész fehérneműt, finom, puha takarókat válogatnak az asszo­nyok. A kedves, fiatal Cihanek- házaspár türelemmel szolgálja ki a türelmetlenkedőket is. A zárszámadásra bővebb árukész­lettel várják a vevőket, pedig innen csak ?0 perc Békéscsaba vonaton és sűrű a járat is. De hát minek cipekedni a tűzhely- lyel, mosóteknővel vagy fazék­kal, mikor a fiatal falu vezető­sége gondoskodik a lehetőség­hez képest mindenről? — Elég jól fizettek — mond­ja szlovákul egy idős em' er —, 32,50-et ér az egység. Aztán már fiatalodunk is. Huszonegy új, fiatal tag jelentkezett felvételre atsz-ünkbe! — Egy tanító is be­leszól a beszélgetésbe. Arról be­szél, hogy a mostani nyolcadi­kosok már nem akarnak min­denáron elkerülni a földtől. So­kan szívesen jelentkeznek me­zőgazdasági szaktanfolyamra vagy egyszerűen bejelentik: otthon maradok és dolgozni me­gyek a tsz-be! Az élelmiszerboltban kelendő a cukorka, csokoládé. — Ebből adjál tízet... meg ebből és ebből is... — mutogat az üveglap mö­gött rejtőző édességekre egy fia­talasszony. Karján kisbaba gő- gicsél, a nagyobb sem ér fel a pultig, csak a kesztyűs kezecs­kék matatnak az üvegen. — Narancs és alma is elkelne — mondja Vargané, a két Ilona egyike a bolt dolgozói közül. Bi­zony gyümölccsel nyáridőben sincs valami jól ellátva a falu. Az új házak új kertjeiben még sokára fordulnak termőre a fák... Kint az utcán jeges szél fúj. Mégis muszáj megállni és moso­lyogni néhány percig. A bolt ajtaja kivágódik és egy vadonat­új férfikerékpár gördül ki az ajtón. Kicsi, kövér fiú tolja és ahogy a járdára ér, már fel is pattan rá. • — Azért is én ülök rá elő­ször...! Azért is én ülök rá elő­ször! — kiabálja és körbekari- kázik a ház előtt. — Nem szállsz le azonnal, te gyalázatos kölök — liheg ki utána kicsi, kövér édesanyja. — Nem látod, hony nincs rende­sen felfújtatva a gumi? Azonnal kilukad... A „gyalázatos kölök” azonnal abbahagyja a keringést és ag­gódva vizsgálja az új gumikat. A mama már mosolyog, csatla­kozik a többi asszonyhoz, s in­dulnak hazafelé. A déli vonat befut Csaba fe­lől. Hosszú sorokban érkeznek a falusiak, ki ■'som"'fal. ki crak jó hírrel. „Megvettük a bútort..." „Lesz kerítés a ház körül...”, „te­levízió...”, „stafí unó E-zHká .■»>, hiszen tavasszal esküdnének...” Zárszámadás... Zárszámadás... Huszár Istvánná A szalag itt már a kész nya­lókákat viszi Püski Lászlóné és Varga Anna ellenőrei a csoko­ládézást. jövő évben jelentős mértékben fejlődni fog. Épületekre hat-, be­rendezésre pedig kétmillió forin­tot költ a szövetkezet és ez azt jelenti, hogy bár automata gépek kezdik meg a munkát, mégis mintegy harminc újabb dolgozót tudunk foglalkoztatni. Fotó, szöveg: Opauszky Korszerűsítik a lucernamag« cséplést Dörzsdobot rendelt a telekge- rendási Vörös Csillag Tsz Tis- lyár János szarvasi kisiparostól. * A dörzsdob beszerelését egy­részt az tette szükségessé, hogy az eddigi 35 hold helyett 100 holdon termel kapás lucernát magfogás céljára a szövetkezet. Másrészt az, hogy a kombájnok által ki nem dörzsölt lucema- magcsigát eddig Székikutasra kellett elfuvarozniuk, ami meg­növelte a lucernamag-termelést.

Next

/
Thumbnails
Contents