Békés Megyei Népújság, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-12 / 10. szám
1967. január 12. 5 Csütörtök A Napsugár kalandos utazása Ausztria — Svájc — NSZK 1X1. I kodnak az árakra. Azt mondják, A planetárium kívülről is na- í különösen az utóbbi két évben gyón impozáns. Félgömb alakú i romlott sokat a helyzet. Ezek után igazán sok gondunkba került, hogyan költsük el minél többfelé Miután pénzünket elvásároltuk, könnyű szívvel indultunk tovább. Utunk célja ezúttal Königstein. épület, belül csupa üveg és műmárvány. Körfolyosója inkább egy növényházra hasonlít üvegezett külső oldalát délszaki növények szegélyezik. A planetárium tulajdonképpeni bemutatótermét körülölelő falat viszont üvegezett vitrinek szabdalják kisebb egységekre, melyekből Glenn és Gagarin fényképe mosolyog ránk a világ összes űrlátott pilótáinak társasagában. A terem kör alakú, középen tiszteletre méltó berendezés áll magányosan, közben pedig székek. A látogató kényelmesen hátradől a félkörben hátrafelé mozdítható széken és máris elsötétül a terem, feljönnek a csillagok. Néhány másodperc és kirajzolódnak a csillagképek. Az előadó pedig elmondja a szépséges mitológiai történeteket, melyeknek szereplőiről ezt vagy azt a csillagképet elnevezték. Láttuk a Fiastyúkot és a Nagy medvét; a Nap állását a horizonton a látogatás napján. Szép és hasznos élmény volt. Miután az előadásokon már túl voltunk, Bochumban szakítottunk időt zsebpénzünk elköltésére. Ezen a területen is — bocsánat a párhukevés pénzünket úgy, hogy emléket is meg ajándékokat is hoz- [ zunk. Azt tettük, amit mindenki más külföldön: olcsó cikkeket vásároltunk. Én ezeket a külföldi vásárlásokat sokakkal ellentétben nagyon hasznos dolognak tartom. Sok mindent megfigyelhettünk az áruházakban. A világ bármelyik országában tanulunk valamit a kereskedelemtől vagy legalábbis eszünkbe juthat valami. Sokszor í egészen természetes dolog, ki ne í mérgelődött volna már azon, | hogy itthon nincs az üzletekben zsinór, guri-guri, alátét, betét valamibe, vagy mit tudom én, micsoda kis apró, de nélkülözhetetlen tárgyak hiányoznak. Az egyes cégek közötti versengés inkább csak a választék bőségében és a reklámban mutatkozott meg. Igazán nem állíthatjuk, hogy igyekeznek az eladók rábeszélni a vevőt a vásárlásra és az is előfordult, hogy a hangos- 1 bemondón keresztül órák hosszán át hirdetett aranysárga banán helyett néhány szétfolyó, fekete gyümölcsmaradvány került az elegáns papírzacskó aljára. J A városnak valamikor tényleg volt valami köze a királyokhoz. A krónikák 1215-ben emlékeznek meg először „Königstein”-ről, amikor a városban a király megbízottja székelt. A XIII. századtól gyors fejlődés következett be. 1313-ban Königstein már városjogokat nyert. Legfőbb vonzóereje a természeti szépsége és éghajlata. Már a XIX. sz. közepén hidegvíz-gyógyhely létesült itt. Fekvésénél fogva előnyös helyzetben van a városka, a hegnek felfogják az északi és az északnyugati szeleket. Az itteni szereplésre azért került sor, mert a Taunus gimnázium marionett csoportja volt a másik német bábjátékos, csoport, mely áprilisban Békéscsabán járt. A csoport nagyon kedvesen fogadott bennünket Szépen, önállóan szervezték meg az egész fellépést és az elszállásolás körültekintést igénylő munkáját A város mozitermében került sor az előadásra, amely hasonló tapasztalatokkal folyt le, mint az eddigiek. Érdekes módon az egész körúton a felnőtt közönség értékelte jobban az előadást A gyerekek számára nem az apró ötletek, szép bábuk az érdekesek, hanem a cselekmény. (Az ottani bábcsoportoknál rendszerint borzalmas, veszélyekkel* izgalmakkal teli produkciókat látnak.) Később történt, de ide tartozik, hogy az egyik königsteini tanár levelet írt csoportunknak. Néhány sort idézek belőle: „...Délután, mikor csak az ifjúság volt jelen, biztosan észrevették — nem olyan volt a visszhang, mint este, azt is tudom, miért: 1. A bábjáték csak egészen kicsiny gyermekeknek való, a 8—15 éves fiatalok sajnos, semmit nem értenek hozzá. 2. A háború után Amerika, sajnos, „megajándékozott” bennünket s ezt az ajándékot az ördögbe kívánjuk. Ez pedig Walt Disney Miki egere és más állatai, mindenekelőtt a Bamby. Nagyon rossz hatással van a német (és európai) ifjúságra ezzel a giccsel. Este hozzáértő közönség volt, tapsai azt jelentették, hogy Önök valamennyien, nemcsak Lenkefi Konrád úr — az előadás, a bábuk és egyéb kellékek előállításának művészei. Az egész estét valami oly szép vidámság, mozgalmasság, örömteli hangulat töltötte be, amelyet már régen nem éltem át” Königstein, zamért — csillagászati dolgokkal találtuk magunkat szemben. Egy példa: csoportunk egyik tagja egy tanárnőnél lakott. Az asszony kisfiával élt a 3 szobás lakásban, keresete tisztán havi 1200 márka, a lakás bérleti díja I havonta 400 márka! A németek maguk is panasztanácsháza. Természetesen az árak különbözőek, városonként is egész eltérő ugyanannak a cikknek az ára. Északon fele annyiba kerül a benzin, mint délen, még a kenyér óra sem azonos. Ismerőseink úgy jellemezték a helyzetet, hogy egyedül a cement szilárd, bárhol vásárolják. Nem kívánok vitába szállni a kiragadott idézetek egyes állításaival. Hogy sok igazság van a levélben az ifjúság és a bábjáték kapcsolatát illetően, mi is észrevettük, s már volt is szó róla. Königstein prózai örömöket is tartogatott számunkra. A csoport tagjai maguk főztek nekünk a gimnáziumban, s ennek az lett az eredménye, hogy itt kaptunk először olyan ételt, ami ízlett. Más MÉG TÖBB JÖVEDELME LESZ, HA toliértékesítési és libahizlalási SZERZŐDÉST KÖT A FÖLDMŰ VESSZŐ VETKEZETTEL! Kedvező feltételek, magas átvételi ár, előleg. x városokban mindenütt azt mondták rólunk „nem igaz, hogy a magyarok sokat esznek”. Hát igen, a relativitás itt is helyénvaló. Attól függ, hogy hol és mit. König- steinben megerősítettük nagyevő hírünket. És egyszer innen is tovább kellett menni. A gyerekek integettek, egy-két mama még sírt is, fizikailag még mi is ott voltunk, de az élet önző törvényei szerint már Münchenre gondoltunk. (Folytatjuk) Szemenkár Mátyásné Míller-bemutató Békéscsabán Szentirmay Éva és Pákozdy János a dráma egyik jelenetében. Pillantás a hídról: pillantás a derűs, csalóka felszín alatt örvénylő, zavaros, mély vízbe! A zsúfolt bérkaszámyák Amerikájába, a hajótörést szenvedett álmok, vágyak világába. Pillantás a hídról: pillantás a kemény hétköznapok és szűkös ünnepek, a kis örömök és nagy tragédiák akváriumába. Pillantás a hídról: pillantás Eddie Carbone otthonába, ott, a New York-i Bi'ook- lyn-híd szomszédságában, hová szállóvendégként éhenhalás elől menekülő olasz rokonok érkeznek, kijátszva a bevándorlást, letelepedést tiltó törvényeket, nevelt lányában meglopva a dokkmunkás vendéglátó szívét. tehet vitatkozni, mi aljasitja Eddie-t árulóvá, mi készteti arra, hogy bujkáló rokonait kiadja a hatóságoknak. A szeme láttára, ujjal között virágba szökő nevelt lány iránt érzett féltékeny szerelem vagy ama teljes és boldog életben való csalódás, mit sajátja szebb folytatásaként Catherine-nek szánt? S a mű központi figuráját éppen e kettősség gyanúja teszi izgalmassá, érdekfeszítővé! Afelől azonban nem támadhat kétségünk, hogy Eddie bűne és bűnhődése egy tiszta szándékú ember elbotlása olyan pályán, mely nem simára hengerelt, az életrabló csapda pedig ama kontinens társadalmi viszonyai közepette sorsszerű, elháríthatatlan, és valljuk be: egy extrém, de igazolt morál igazságszolgáltatásaként mered elénk. Egy nagy előadás — Tolnay, Pécsi, Vass Éva! — emlékével ültem be a minap a békéscsabai Jókai Színház Miller-bemuta- tójára. S ha ez az emlékkép pereiül percre halványult, elsősorban Máté Lajos rendezőé az érdem! Jól átgondolt, lelkiismeretesen kimunkált előadással ajándékozott meg bennünket. Végig feszültséggel teli a színpad, a narrátor, Alfieri ügyvéd és Eddie Carbone dialógusának — hiszen lényegileg ebből áll a két felvonás! — áramkörében mindig ott a néző. Mindig ott van, bár sohasem tud végérvényesen állást foglalni sem egyik, sem a másik fél oldalán. És éppen ez a jó! Mert Arthur Millert így érzem hitelesnek. Így, azáltal, hogy bennünk hagyja a kielégítetlerxség, a kikerekítet- lenség gyötrő, elgondolkodásra, töprengésre késztető érzését. Ha talán több felkészülési ideje van a rendezőnek, nyilván lelassítja, mérsékli még általában a színpadi történések tempóját, és hangsúlyosabbá tesz, jobban kijátszat olyan jeleneteket, mint mikor Catherine — a vonzóan kedves, egyszerű Bállá Olga alakítja — Eddie- vel közli házassági szándékát, avagy midőn a féltő, féltéken., férfi szeretete tárgya előtt le akarja leplezni Rodolpho vélt elf érd ülését. Nem ártott volna aztán, ha a rendező derűsebbé, sistergőbbé formáltatja — mintegy a halk szavú, beletörődő dokkmunkásfeleség, a remeklő Szentirmay Éva ellenpólusaként! — a nevelt lány alakját. Vagy: hangerővel való takarékosságra inti a Carbone szerepében egyébként sikerrel helytálló Pákozdy Jánost. (A dekla- máció sosem leplezi a belső üresjáratot!) Alfieri is inkább a küllem és a tartalom ellentmondása, mintsem azok egysége. S erről megint nem Körösztös István tehet elsősorban. Lírai, mégis súlyos, erőteljes, szinte embermilliókat, s osztályt példázó funkciót tölt be a darabban Marco, a bevándorló, bujkáló olasz rokon figurája. Vádló, de áldozat is! S mivel Dánffy Sándor érett színészi eszközökkel, mély megjelenítő erővel állítja elénk, bizony kissé illusztráció csak, amit öccseként és Catherine őszinte szándékú szerelmeként Kardos Gábor ma még felmutat. Utóbbi hibájául róható fegyelmezetlen szövegmondása, olykor érthetetlen hadarása is, mélyen nem probléma segíteni, javítani. A három részre tagolt színpad kitűnő, minden momentum feltárását alkalmassá tevő, az egész, történésnek alaphangulatot adó díszletét Suki Antal tervezte, ki ezzel ismét tanújelét adta termékeny, találékony, ha kell, fantáziadús alkotóművészetének. S ki már miskolci éveiből ismerem a szcenikust, bátran javasolhatom csabai illetékeseknek, vagy akár a színházdirekciónak olyan kiállítás rendezését, mely a megye városaiban bemutatná eddigi pályája legsikerültebb színpadképeit. Ismeretterjesztésnek is rangos és jótékony vállalkozás lenne! Végezetül, s afféle summaként: mind a békéscsabai „Pillantás”, mind lelkes fogadtatása arról győzhet meg mindenkit, hogy van már érett, a pszichologizáló művek befogadására is képes közönségünk. Csak író szólaljon meg, vérbeli drámaköltő lépjen elő a festett kulisszák mögül, mint Arthur Miller, aki ezzel a meglepően jó, nagy műgonddal és szeretettel életre keltett művével győzött Békéscsabán. Moldvay Győző
