Békés Megyei Népújság, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-12 / 10. szám
1 fffí. jannár 12. 3 Csütörtök Vajh véget ér-e a bosszú alku? Mintán „klstörpéből” óriássá, vagyis nyolcezer holdas szövetkezetté vált 1900-ban a gyomai Győzelem, székházat vásárolt bent a községben. Már akkor megkezdődött és azóta még mindig tart az alku a MÉH gyomai telepével, amely korábban elfoglalta az épület egy részét és az udvar egészét. Az egyezkedés tárgya az volt, hogy milyen feltételek mellett lenne hajlandó a telep kiköltözni. Az évek repültek, a „MÉII’’ viszont nem repült — maradt. Birtokon belül lévén, nem fogadta el a felajánlott helyek egyikét sem eddig. Nagyon kínos a szövetkezet számára, hogy járműveinek az utcán kell parkírozniuk. Ugyanis az ócskavas- és hulladékhegyektől nem tudnak beállni az udvarba. A székház fő- és melléképülete alatt pince van, a tsz- nek pedig kertészete. Az előbbi jó lehetőséget biztosítana az utóbbiból visszamaradt uborka, paprika, káposzta és egyéb zöldség téli tárolására, savanyítására. Csakhogy ott van az áthatolhatatlan akadály, a MÉH több hulladékhegye. Remélhetőleg nem sokáig lesz ott. A községi tanács most már intenzívebb segítséget nyújt az áldatlan állapot megszüntetéséhez. A szövetkezet igazgatósága is úgy döntött: haj'andó kártalanítás ellenében egy telephelyet igénybe venni s azon irodahelyiségeket építeni a MÉH-nek, csak menjen már. Ugyanis nemcsak a székház udvarának, pincéjének célszerű felhasználását gátolja, hanem rontja a szép székházépület esztétikai hatását is. A telep ottléte miatt nem építette fel a szövetkezet a hat éve tervezett új betonoszlopos, vasrácsos kerítést sem a már akkor düledező és azóta még jobban megroggyant helyett. K. I. Február l-1ől Mezőgazdasági könyvhónap A megyei tanács mezőgazdasági, művelődésügyi osztálya, a TIT, MOKÉP és MÉSZÖV rendezésében ünnepélyes keretek között nyílik meg február elsején az idei mezőgazdasági könyúihó- nap. Köztudomású, hogy a szakkönyveknek milyen nagy szerepük van a gazdasági eredmények fokozásába# s az illetékes szervek ezzel az immár hagyományossá váló kampánnyal szeretnék elérni azt, hogy a szakkönyvek még közelebb kerüljenek azokhoz, akiknek a munkájában nagy szükség van erre. Megyénk mezőgazdasági középkáderei részére 1-én délelőtt 9-kor a békéscsabai Brigád moziban szakfilmbemutató kezdődik, amelyet dr. Krupa András, a TIT megyei titkára nyit meg. Délután a Munkácsy Mihály Múzeum nagytermében Csatári Béla, a megyei tanács elnökhelyettese nyitja meg azt a nagyszabású kömyvkiállí- tást, ahol szinte minden szakkönyvet megtalálhatnak majd az érdeklődők. Ugyancsak délután a TIT-klübban országos hírű szakemberek irányításával beszélik meg a délelőtt látott filmeket. Érdekesnek ígérkezik a máso- dikai program is. Délelőtt a Brigád filmszínháziban számos, a háztáji gazdaságokkal kapcsolatos filmet vetítenek, majd megtekintik a részvevők a könyvkiállítást s délután a TIT-székház- bam megvitatják a nap folyamán látottakat. A nagyszabású rendezvénysorozat részletes ismertetésére később visszatérünk. táruló látvány. Az öregember szaporán ziháló lélegzettel, lázlepte arccal fekszik az ágyon és mellette, fölötte — ki tudja, mióta — hangtalan zokogással - áll az asszony. A sártaposó gyaloglástól hevült postást szinte megcsapja á szobából áradó hideg. — Mari néni, mi van magukkal? — majdnem kiáltja a kérdést és alig bír elmozdulni az ajtóból. Fáradt lassúsággal fordul feléje az öregasszony. Látni arcáról és mozdulatáról, hogy csak a hangos szavakra kezd eszmélni. Másodpercek múlnak, amíg reszkető hangján megszólal: — Jaj, édes fiam, de jó, hogy itt vagy, édes fiam... Nézd az emberemet... Beteg... Nagyon beteg... — Egyszerre felszakad benne az elfojtott sírás. — Mi lesz velem, fiam? — Elhallgat, talán nem is várja a váratlanul betoppanó férfi válaszát. A postás tanácstalanul nézi. Hol egyik, hol másik lábára nehezíti teste súlyát. Egyszerre megint megüti a szoba hideg lehelete. — Miért nem gyújt be, Mari néni? — kérdezi és a hűlt kályhához lép. — A betegnek meleg kell, forró tea, meleg leves... Terhesen múlik az idő, amíg szóvá érlelődnek az öregasszony gondolatai. Talán szégyelli is tehetetlenségét. — Meleg kell a betegnek... Tudom én azt, fiam. De gyenge vagyok, hogy fát aprítsak... Megpróbáltam, nem megy, semmiképpen nem megy. Jártányi erőm is aiig van... Kormos János már tudja, mit kell tennie. A levelek várhatnak. Fél óra vagy egy óra csak az idő, amennyit késnek majd. Az öregasszonyhoz fordul: — Hol a balta? Készítek fát. — A fészerben, fiam... Jaj, hogy áldjon meg Téged a jó isten... A postás leteszi táskáját, nagy- kabátját,- s indul. Az éles . balta ütései alatt szanaszét ugrálnak az aprózódó hasábok. Az első szálakat ölébe kapja és siet vissza a szobába. Percek sem telnek el, a kályha, mintha tűzre lenne éhes, lobogtatja is hidegharapó lángnyelvét. Aztán újra a fészerbe megy, vágja, darabolja, s ölbe kapva hordja a száradt akácot — Két órát várhatnak a levelek, a segítés most fontosabb. A meleg áradni kezd és a tűz hevétől gőzölög a döngölt föld. Az öregasszony széken ül és hangtalanul nézi a sürgölődő férfit. Lassan múlik didergése és a szeméből felszabadultan legördülő csepp végtelen háláról árulkodik. — Holnap majd újra eljövök — szól halkan az öregasszonynak Kormos János, amikor halomnyi felvágott fát hordott be a kályha mellé. Aztán az ágyhoz lép. Megnézi a beteget, igazít a takarón, majd vállára kapja a levéltáskát és indul tovább. A tanyai postás két hétig mindennap bekopogott a Szűcs-tanyába. Jött az orvossal, és jött egyedül. Fát aprított, és vizet húzott, néha még a ház körüli rendcsinálásban is segített egy-egy órát. Az öregasszonnyal együtt örült a lassan lábadozó betegnek... Aztán sietett útjára. A levelek nem késhetnek sokat, a tanyákon várják a híreket, az üzeneteket a távollevők örömeiről, gondjairól... Gyár — gyermekcipőben ..Rajtszáma 740-es.” Voltak még szellős kombájnszínek, tetővel épp hogy fedett tárolóhelyek, no meg egy ütött- kopott műhelyépület. Éppen egy esztendővel ezelőtt, ilyen körülmények között kezdődött a munka Békés megye legfiatalabb gyárában. Kalauzunk: Bállá Ignác igazgató. Árad belőle a tettvágy, a egyik tartozékot, a rendfelszedő adaptert a békésiele készítik hozzá. Javarészt exportmegrendelésre. Vannak teljesen önálló gyártmányaik is. Az idén 42 millió a teljes termelési terv, ebből 31,5 millió export. Nem kis dolog ez Békésen. Az igazgató keze félkört ír le az udvaron. „Az ott az új forgáKészül az alapozása az újonnan érkezett univerzális csúcs észter g Inak. gyarapodás láttán érzett őszinte öröm. Mint gazda a sajátját, olyan büszkén mutatja az üzem fejlődésének betonba, vasba, gépekbe — és a termelési statisztika imponáló számaiba — terem- lőtt valóságát. Tavaly küllőskapákat és lóge- reblyéket készítettek. Afféle tacsoióműhely, elkészült a daraboló üzemrész is. A festöde és az üzemi szociális létesítmények építése az idén lesz befejezve.” Tavaly és az idén — fennállásának első két esztendejéban — 15 milliót fordítanak a békési gyár fel- in itási, rekonstrukciós munkáira. Mi a legnagyobb gpnd? „Amin járunk, az út...” — mondja Oláh Lajos főmérnök. Az építők terven felül vállalták a bekötő utak elkészitését, azonban beállt a hűvös idő, kevés a kapacitás s az útépítés kissé megkésett. ■ Az üzemépületeket nem tudják a havas, sáros időben gépjárművekkel megközelíteni. A fejlődés gyermekbetegségei... Az is árnövekedés gondja, rendellenessége, hogy a termelőmunkások „feje fölött” dolgoznak a szerelők. Az elektromos hálózat teljes felújítását úgy tervezték meg, hogy a szakaszosan készülő munka minél kevésbé akadályozza az üzem termelését. Az új gyártmányok szintén fejtörést okoztak a műszakiaknak. Egy tapasztalt, nagy múltú nagyüzem igényei, minőségi mércéje szerint, de szerényebb felszereléssel kooperációs gyártmányokat készítenek. Gond. De a békésiek „Tudja, mit jelentett™” boldogok, hogy ilyen gondjai'k vannak. A forgácsolóműhelyben Raffael Gyula a 740-es „rajtszámú” esztergán dolgozik. Nemrég ugyanez volt a gépe, csak Budapesten. „Tiz éve itt jártam gimnáziumba Békésen. A mezőgazdasági gépgyárban dolgoztam Pesten, s mikor hallottam az új üzemről, elhatároztam; visszajövök. Jött velem a gép is.” Pestről jött „haza” Lipcsei Imre is. „Tudja, mit jelentett hetenként csak egyszer látni a családot?” A szépen berendezett forgácsolóműhelyből — ahol tucatnyi új gép dolgozik, épp most alapozzák a legújabb „jövevényt” — a munkaügyi osztályra megyünk. A szakmunkások, műszakiak névsorából kiderül: az itt dolgozók szinte valamennyien békésiek. Előző munkahelyeik: Dunaújváros, Százhalombatta, Pécs... Amikor egy gyár alig múlt egy esztendős — még gyermekcipőben jár. A békésiek üzeme egészen _ biztos, hogy hamarosan ,í£inő” a gyermekkorból... Szöveg: Vajda Fotó: Deménw Kezdetben volt két esztergapad. (Az egyik selejt.) Meg egy traktor, továbbá egy pótkocsis teherautó. „A gépi berendezések értéke: 254 ezer forint..." (Részlet a Békési Gépgyár „alapító” leltárának jegyzőkönyvéből.) nulógyártmányok. Az Idei év profiltisztítással kezdődött. Űj termékeik bonyolultabbak, nagyobb szakértelmet, gondosabb munkát követelnek. A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár új gyártmánya a négyegységes járvaszecskázó gép. Az
